Nógrád Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 101-123. szám)

2015-05-19 / 114. szám

A jobbik csapat jutott a fináléba KOSÁRLABDA NB I/B, férfiak, rájátszás az 1-4. helyért, elődöntő, 2. mérkőzés Debreceni EAC - Konecranes-Salgótaijánl JCSE 72-63 (21-23,17-16,19-15,15-9) Debrecen, Oláh Gábor utcai Sport- csarnok, 400 néző, vezette: Frányó, Gál L, Balog Gy. Debrecen: Nagy Benedek 5/3, NAGY BOTOND 9/9, Kaluha 9/3, TAKÁCS D. 19, KOVÁCS I. 9. Csere: Erdei 6, VAS V. 9, Pék 2, Boldizsár 4. Edző: dr. Nagy Ágoston. Salgótarján: Szabó P. 12/3, MADÁR 18/6, CZUPRÁK 11, Tutus 10, Vuletics 4. Csere: Papp I. 4, Gorszkij, Schéda 4. Edző: Papp Attila. Az eredmény alakulása. 3. perc: 0-6, 7. perc: 13-13,14. perc: 26-30,17. perc: 34-34,23. perc: 41 -41,28. perc: 50-45, 32. perc: 61-54, 35. perc: 61-59, 37. perc: 70-59. Kipontozódott: Vas V. (37.). A párharc győztese: a Debreceni EAC, 2-0-ás összesítéssel. A sokak szerint előrehozott finálénak is beillő elődöntős párharc vasárnap délutáni második mérkőzésén a győze­lemre ítélt tarjániaknál a betegeskedő Pribicset az odavágón kiválóan teljesí­tő Czuprák Ádám váltotta a kezdőben, a házigazda DEAC trénere, dr. Nagy Ágoston ugyanakkor a győztes csapa­ton ne változtass elv szellemében ugyanazzal az ötössel küldte csatába együttesét, mint a némileg meglepő, de teljesen megérdemelt 81-73-as sike­rükkel zárult idegenbeli találkozón. Az első összecsapás egyik tragikus hő­se, Tutus nyitotta a kosarak sorát, majd Czuprák, kevéssel utóbb pedig Madár ta­lált be, hamar 6-0-ás vezetéshez juttat­va az élénken kezdő vendéggárdát. A pi­cit lassabban bemelegedő debreceniek válasza sem késett azonban sokáig, így kisvártatva már a mieink soraiban el­uralkodó átmeneti zűrzavart remekül ki­használó, s Nagy Benedek bemutatkozó hármasára egy 8-0-ás sorozatot felépítő egyetemisták tartottak előrébb. A kevés védekezést, s viszonylag sok pontot ho­zó nyitó negyed hátralévő részében azu­tán jobbára fej-fej mellett, váltott kosár­szerzéssel haladtak a csapatok, amott Ta­kács Dániel és a védjegyének számító triplákból kettőt is a helyére küldő Nagy Botond, míg a hullámvölgyből viszonylag gyorsan kilábaló piros-feketéknél főképp Madár és Tutus termelték serényen a gó­lokat. Czuprák és Schéda ziccereivel az első rövid pihenőre végül 23-21-es tarjáni vezetéssel vonulhattak a csapa­tok, s bár a második felvonást is hajszál­nyival jobban kezdte az SKSE együttese, a folytatásban elég volt néhány figyel­metlenség, s máris odalett a nehezen megszerzett négypontos előny (30-30). A mérkőzés ezen szakaszában már jóval kevésbé látványos, sokkalta fizikálisabb küzdelmet láthatott a közönség, a védel­mek feljavulásával mindkét oldalon jócs­kán visszaesett a dobóteljesítmény, s kü­lönösen a távoli próbálkozások sikerül­tek itt is, ott is gyengén (0/6, illetve 1/8 a félköríven túlról). Az eredmény pedig változatlanul ide-oda billegett, a nagy­szünetre végül, Erdei és Szabó Péter többszöri gólváltását követően, az ismét igen hasznosan kosárlabdázó Czuprák a piros-feketéket juttatta minimális előny­höz (38-39). A második húsz percet az addig na­gyon kevés értékelhető megoldást felmu­tató Vuletics emberes zsákolása vezette be, Kaluha azonban az ellenakcióból egy triplával legott egalizált. A játékból ek­korra már végképp kivészett minden szépség és könnyedség, öldöklő küzde­lem folyt minden egyes aprócska kosá­rért, ami a harmadik periódus első hat percében például egy meglehetősen sze­gényes, 7-4-es részeredményhez veze­tett. A harmadik negyed hajrájában azu­tán némileg enyhült a védelmek szorítá­sa, ám míg ezzel a házigazdák, az addig jobbára az előkészítésben jeleskedő, tíz gólpasszt is kiosztó Nagy Botond, illetve a palánk alatt mindvégig biztos pontot je­lentő Takács révén azonnal élni is tud­tak, a tarjániak egy ideig csupán elhibá­zott ziccerekkel vétették észre magukat (52-47). Ráadásul, a gondokat tetézendő, kisvártatva a jól játszó Tutus is kényte­len volt lebicegni a pályáról, ám még mi­előtt igazán nagy lett volna a baj, Madár máris bevágott egy-egy duplát és triplát, Szabó Péter két sikeres büntetője pedig, kevéssel az utolsó kisszünet előtt, már az egyenlítést jelentette a piros-feketék szá­mára. Úgy tűnt azonban, mindez csupán átmeneti fellángolásnak bizonyul, a cen­terjátékot továbbra is sikerrel erőltető egyetemisták ugyanis a végső szakasz elején, Kovács Imre és Vas Viktor közeli találataival, nem csak visszaragadták a vezetést, de 61 -54-nél már az addigi leg­nagyobb távolságot alakították ki a felek között. Innen is volt azonban még vissza­út, olyannyira, hogy Madár kettő plusz egyes akciójával a záró felvonás dereká­ra két pontra zárkózó SKSE, 61 -59-es ál­lásnál háromszor is támadhatott a fordí­tásért. A roppant gyenge napot kifogó Vuletics azonban újra ajtó-ablak helyzet­ben hibázott, Tutusnak pedig két megle­hetősen tiszta távoli próbálkozása alkal­mával még a berendezést sem sikerült el­találnia, amivel a mienk, mint hamaro­san kiderült, utolsó komoly sanszukat is elpackázták bajnoki álmaik életben tar­tására. Miközben ugyanis Vuleticsék to­vábbra is sorra rontották el az elrontha- tatlannak tűnő lehetőségeket, a remeklő Takács vezette DEAC a véghajrába for­dulva egy impozáns, 9-0-ás rohammal a legfontosabb kérdéseket immár végleg elrendezte (70-59). A találkozó utolsó hét percében (!) mezőnykosár nélkül ma­radó tarjániak kapkodása, görcsös eről­ködése felzárkózás helyett a végjátékban már csak újabb és újabb gyermeteg hi­bákat eredményezett, így az egysége­sebb, taktikusabb és a kulcspillanatok­ban higgadtabb házigazdák sikerét már igazából semmi sem veszélyeztette. A mieinket ezzel idén immár negyedszer legyőző, s fináléba jutást 2-O-ás összesí­téssel kivívó debreceniek érdemeinek maximális elismerése mellett is elmond­ható azonban, hogy a piros-feketék, akár­csak egy héttel korábban, ismét önmagu­kat verték meg, hiszen csak könnyű zic­cerekből legalább húsz pontot hagytak benne a mérkőzésben... Az utóbbi hét fellépéséből immár ötöd­ször kapituláló megyeszékhelyiek így a folytatásban csupán a bronzéremért küzdhetnek majd, mégpedig a keleti baj­nok Vásárhelyi Kosársuli ellenében. Dr. Nagy Ágoston: - Nagy büszkeség­gel tölt el a döntőbe jutás, amivel egy öt­éves folyamat végére értünk. Az utóbbi két szezonban gyakorlatilag változatlan összeállításban szerepelhetünk, így ezek a fiúk nagyon ismerik és tisztelik egymást, ami a borzasztóan erős SKSE elleni párharcban döntőnek bizonyult. Ma is rendkívül céltudatosan kosárlab­dáztunk, s bár az első találkozóhoz ké­pest riválisunk is javuló formát muta­tott, öt idei mérkőzésünk tükrében ta­lán nem tűnik szerénytelenségnek kije­lenteni, pillanatnyilag miénk a jobb csa­pat. Sok sikert kívánok a bronzcsatában a tarjániaknak, akik szimpatikus, küz­dőképes együttest alkotnak, egy irigy­lésre méltó szurkolótáborral. Papp Attila: - Sajnálom, hogy nem si­került a bravúr, de azt gondolom, to­vábbjutási esélyeinket igazából az első mérkőzésen játszottuk el. A fiúk mai hozzáállásában nem lehetett különö­sebb kivetnivalót találni, viszont táma­dásban nem volt meg bennünk a kellő türelem, sokat kapkodtunk, s különö­sen a végjátékban rengeteg ziccert elhi­báztunk, ráadásul néhány kulcsember önmagához képest kifejezetten vissza­fogottnak bizonyult pontszerzésben. Az ezúttal is jól játszó debreceni csapat­nak gratulálok a döntőbe jutáshoz, szurkolóinknak pedig köszönöm, hogy hittek bennünk, és idegenbe is ilyen szép számban elkísértek minket. A címvédő Bonyhád is „söpréssel” a fi­náléban: Vásárhelyi Kosársuli - Metal- Work Bonyhádi KSE 78-82 (a párharc győztese: a Metal Work-Bonyhádi KSE, 2-0-ás összesítéssel). H. P. Levegőben repülő krosszmotorok Lassan-lassan Nyugat- Nógrád legnagyobb töme­geket megmozgató, látvá­nyos rendezvényévé növi ki magát a rétsági Extrém Nap, amely a múlt hét vé­gén már harmadik alka­lommal várta a különbö­ző motoros versenyágak szerelmeseit az egykori laktanya területére. Minden szabadtéri esemény lá­togatói létszámának alapvető meghatározója az időjárás. Per­sze az a mondat meglehetős köz­hely, mégis igaz, amit az Extrém Nap is bizonyított. A verőfényes napsütésben már reggeltől sorra érkeztek az érdeklődők a hely­színre, hamar megtelt az alkalmi parkoló. Nemsokára felbőgtek a járművek, egyre nagyobb lett a zaj, egyre erősebb a benzinszag, de hát, aki ide ellátogat, ezt vár­ja. A krosszpályán motorok emel­kedtek a magasba, hogy aztán ha­talmas zökkenéssel landoljanak ismét a kijelölt pályán, míg a nye­regben a bukósisakos „gazda” úja gázt adva, erősebb teljesítményre ösztökélte „jószágát". Odébb, a gumifallal körbe­kerített beton-terület fékcsi­korgástól volt hangos. Közé­pen egy sárga autó cikázott a bóják között, ámulatot és taps­vihart kivívva minden egyes manőverével a lelkes nézők között. És persze jöttek a kü­lönféle bemutatók még a szűn­ni nem akaró kavalkádban. A szervezők, a Rétsági Rider’s Team tagjai egy „vásárteret” is kialakítottak, ahol a különbö­ző frissítő helyeken eszmét cserélhettek a motorzaj szent szerelmesei, és persze külön­féle portékákat is hazavihet­tek. A nap egyik csúcspontjá­nak mindenképpen a „dago­nya” számított. Itt aztán tenge­lyig süllyedtek sárba a próbál­kozók, hatalmas hahotázások közepette gyorsan pörgő ke­rékkel „tuningoltatva” magu­kat igyekeztek kikecmeregni a méretes dágványból. Minden egyes motoros „mű­faj” kedvelői találtak itt tartal­mas szórakozási lehetőséget: a távirányítású autómodellektől kezdve, a kisebb-nagyobb quadokon és a kaszkadőrök show-műsorán át egészen a két - és négykerekű ügyességi ver­senyekig, a festékpuskás lövöl­dözésig, sőt, még repülők is át­siklottak a rendezvény helyszí­ne fölött, ahol egyes „alig” túlzó becslések szerint több mint ötezren fordultak meg a szom­bati nap során. H. H.

Next

/
Oldalképek
Tartalom