Nógrád Megyei Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 101-123. szám)

2015-05-13 / 109. szám

A rákban szenvedő embe­reknek rövidebb telom- erei vannak, ezek a kro­moszómák végén lévő „vé­dőkupakok” védik meg a DNS-t a károsodástól. A Harvard Egyetem és az Északnyugati Egyetem kutatói fedezték fel, hogy kicsiny, de je­lentős változások mennek végbe a szervezetben már több mint egy évtizeddel azelőtt, hogy di­agnosztizálnák a rákot. Megfigyelték, hogy a kromo­szómák végén lévő telomerek, amelyek megakadályozzák a DNS károsodását, jelentősen el­kopnak azokban az emberekben, akiknél később daganatos beteg­ség fejlődik ki. Bizonyos esetek­ben ezek a telomerek 15 évvel idősebbnek tűnnek koruknál. A telomerek ezeknél az embe­reknél jóval rövidebbek voltak a kelleténél, és egyre rövidültek körülbelül négy évvel azelőttig, hogy a daganat kifejlődött volna, ekkor hirtelen megállt zsugoro­dásuk. Minden ilyen változással élő embernél később kifejlődött a rák.- Ha megértjük a telomer nö­vekedésének ezen mintáját, azt jelentheti, hogy az egy előrejel­ző biomarker lehet rák esetében - hangsúlyozta Lifang Hou, az Északnyugati Egyetem Feinberg Orvostudományi Iskolájának professzora, a tanulmány vezető szerzője. Mivel erős kapcsolatot láttunk a mintázatban a daganatos be­tegségek legkülönbözőbb típu­sainál, ezen folyamatok megfele­lő vizsgálatát felhasználhatjuk a rák legkülönbözőbb fajtáinak di­agnosztizálására - tette hozzá. Tanulmányukban a kutatócso­port 792 ember telomerjeit mér­te 13 éven keresztül, 35-nél fej­lődött ki különféle daganatos be­tegség, köztük prosztata, bőr, tü­dőrák és leukémia. Kezdetben azt fedezték fel, hogy a telomerek sokkal gyorsab­ban öregedtek, amit hosszának gyorsabb csökkenése jelzett azoknál, akiknél kifejlődőben volt a daganatos betegség, de még nem diagnosztizálták a rákot. Minden betegnél, akinél ki­fejlődött a rák, a telomerek 15 évvel idősebbnek tűntek, mint azoknál, akik nem betegedtek meg. Arra is felfigyeltek a szakemberek, hogy ez a fel­gyorsult öregedési folyamat megállt három-négy évvel az előtt, hogy a rákot diagnoszti­zálták. A telomerek minden egyes sejtosztódásnál rövidülnek. Minél öregebb egy ember, an­nál többször osztódnak a sej­tek, és rövidülnek a telomerek. Mivel a rákos sejtek osztódnak és gyorsan nőnek, a szakembe­rek arra számítottak, hogy a sejtek annyira megrövidülnek, hogy megsemmisítik önmagu­kat. Ám nem ez történik.- Azt tapasztaltuk, hogy a da­ganat eltéríti a telomer rövidülé­sét azért, hogy képes legyen a szervezetben fejlődni - magya­rázta Hou. A kutatócsoport azt reméli, hogy ha azonosítani tudják azt, miként téríti el a daganat a sej­teket, akkor a gyógymódokat is ki lehet fejleszteni annak érde­kében, hogy a rákos sejteket ön­megsemmisítésre vegyék rá anélkül, hogy az egészséges sej­teket károsítanák. A világ legrégebbi kőkarkötője A világ legrégebbi karkötőjét fe­dezték fel orosz régészek Szibé­riában, az Altaj-hegységben, a gyönyörűen megmunkált ékszer negyvenezer éves. Moszkva. A lelet a régészeti és paleon­tológiái szempontból rendkívül jelentős helyszínen, a Barnaultól 150 kilométer­re délre, az Anuj folyó közelében lévő Gyenyiszova-barlangban került napvi­lágra 2008-ban, ugyanabból a rétegből, amelyben a Homo sapiens altaiensis (gyenyiszovai ember) maradványait tár­ták fel. Az Orosz Tudományos Akadé­mia novoszibirszki régészeti és etnográ­fiai intézetben elvégzett kormeghatáro­zási vizsgálatok igazolták, hogy a zöld színű szilikátásványból készített karkö­tő valóban 40 ezer éves - olvasható a Siberian Times angol nyelvű orosz hír­portálon.- Fantasztikus darabról van szó, amely­nek fényesre polírozott felszíne visszaveri a napsugarakat, a tűz fényénél pedig sötét­zöld színben ragyog - foga 1 mázott Anatnlij Gyerevjanko, az intézet igazgatója. Mint bebizonyosodott, az ásvány a bar­langtól 200 kilométerre lévő kőfejtőből származott. A karkötő két töredékét tár­ták fel, ezek mindegyike 2,7 centiméter széles és 0,9 centiméter vastag. Az ék­szer átmérője 7 centiméter lehetett, és egykori készítője olyan kőmegmunkálá­si eljárásokat alkalmazott, amelyekről ed­dig azt feltételezték, hogy csupán a neo- litikumban terjedtek el.- A régi korok embere mágikus erőt tu­lajdonított az ékszereknek, a nyakláncok és a karkötők hitük szerint megóvták vi­selőjét az ártó szellemektől - magyaráz­ta Anatolij Gyerevjanko. Hozzátette: a távolság, valamint az ék­szer kidolgozottsága arról tanúskodik, hogy igen becses tárgyról lehetett szó, amely a közösségben fontos szerepet be­töltő személyé lehetett, s tulajdonosa a karkötőt valószínűleg csak ritkán, jeles alkalmakkor viselhette. A Homo nemzetséghez tartozó gyenyiszovai ember maradványait 2008- ban fedezték fel az Altaj-vidéki Gyenyiszova-barlangban. Az egyetlen ujj­percből álló leletről a mitokondriális DNS elemzése alapján 2010-ben jelentették be, hogy az egy eddig ismeretien emberfélé­hez tartozik. Az az egyed, amelynek ma­radványát megvizsgálták, 41 000 évvel ezelőtt élt, amikor a környéken a neander­völgyi ember, valamint a modern ember csoportjai is laktak. Egy fog és egy lábujj­csont későbbi felfedezése, ugyanettől az emberfajtától de más egyedektől, alátá­masztotta az eredeti feltevéseket. Több ezer éve is már játszottak A korábban véltnél 800 évvel előbb űzték a pólót Kínában, erre a következtetésre jutot­tak helyi kutatók, akik 2400-2800 éves polólabdákat találtak Hszincsiangban. Peking. A birkabőrből ké­szült három labdára, ame­lyeket gyapjú és bőrdarab­kákkal tömtek ki, és ame­lyekre egy piros keresztet festettek, a turpáni Janghaj sírokban találtak rá kínai ré­gészek - mondta el Csen Hszin-jung, az Academia Tur- fanica munkatársa a Hszin- hua hírügynökségnek. Kialakításukat tekintve nagyon hasonlítanak azokra a polólabdákra, amelyeket a Nyugati Han-dinasztia (Kr.e. 202-Kr.u. 9) időszakából származó sírból ástak ki az északnyugat-kínai Kanszu tartományhoz tartozó Tung- huan városban. A legfrissebb leletekkel kapcsolatban Lü Kuo 'en veze­tő régész elmondta: a pólólab­dák használata minden jel szerint a Tavasz és Ősz kor­szak, illetve a Hadakozó Feje­delemségek korszakának (Kr.e. 770-221) idejére nyúlik vissza. Az eddigi kutatások, illetve nyomok azt valószínű­sítették, hogy a sportot elő­ször a Han-dinasztiában (Kr.e. 202-Kr.u. 220) űzték. A labdákkal együtt fel­színre került nyolc darab hosszúnyelű kalapács is, amelyek könnyen felismer­hetők a Tang-dinasztia (618- 907) korabeli festményekről. Ebben az időszakban a póló rendkívüli népszerűségnek örvendett és gyakorta meg­jelenítették a korabeli művé­szeti alkotásokon. Hasonló kalapácsok, ütők voltak láthatók azoknak az agyagszobor figuráknak a ke­zében, amelyeket a térségbe­li Asztana sírok feltárásakor találtak. A leletek újabb bizo­nyítékai a hszincsiangi póló­kultúra egykori virágzásá­nak. Az elmúlt években a ré­gióban, az úgynevezett Taskurgan tádzsik autonóm megye területén például egy 6600 négyzetméter területű pólópályát találtak. Az új pólólabdák lelőhelye, a 3000 éves Janghaj sírok a Turpán-medence eddig felfe­dezett legnagyobb sírhelye. Amióta az 1970-es években az ásatások itt megkezdőd­tek, sok jó állapotban lévő le­letre találtak a régészek. „Gyilkos” gyorséttermi ételek A gyorséttermi ételeken alapuló egy­hangú táplálkozás megöli az elhízás, a szívbetegségek, a cukorbaj és a rák el­len óvó bélbaktériumokat - derült ki egy kutatásból. Az emberi bélrendszer mintegy 3500 különbö­ző mikrobafajt tartalmaz, ezek együttes súlya nagyjából 1,3 kilogramm. A kutatók úgy vélik, az egyhangú, kevés, erősen feldolgozott fogáson ala­puló táplálkozás miatt elpusztulhat a gyomorbak­tériumok több mint egyharmada - idézte a The Daily Telegraph Tim Spector, a londoni King’s Coll­ege epidemiológus professzora napokban megje­lenő könyvét, a The Diet Mytht (A diétamítosz). A kutatás vezetőjének egyetemista fia, Tom tíz napig csak a McDonald's hamburgereit, sült bur­gonyáját, csirkefalatjait ette és kólát ivott hozzá. A teszt előtt mintegy 3500 bélbaktériuma volt, közü­lük az úgynevezett Firmicutes törzs dominált. A gyorsétrenddel gyorsan elvesztett 1300 bakté­riumfajt, ekkor már a Bacteriodetes törzs dominál­ta a baktériumflórát. Arra következtettek, hogy az egyhangú, egészségtelen ételek végeztek velük. Spector kutatási eredményei arra világítanak rá, hogy az elhízás összetett probléma, nem írha­tó egyszerűen a túl sok evés számlájára. A bélflóra fontos szerepet játszik a káros mik­robák távol tartásában és az anyagcsere szabályo­zásában: emésztő enzimeket, A- és K-vitamint ter­melnek, ezek fontos ásványok - többek között kal­cium és vas - felszívódását segítik elő. A baktériumok kiegyensúlyozatlan összetételét összefüggésbe hozták a bélgyulladás fokozott kocká­zatával, más kutatás szerint az autizmus kapcsola­tos lehet a bélbaktériumok kisebb aktivitásával. cl* ■ügy<éi^»'3á'a' •3618889200 TeletonszA"'- + - g 8 9 2 0 6 'C,Ubr Hon,,—^a¥C‘UbhU s Work Way Club 0 * i ) i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom