Nógrád Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

2015-04-11 / 84. szám

Nyolcvanéves a jeles sípmester Vezette: Mohácsi Lajos. 1971 és 1983 között százötvenhétszer ír­ták ezt le NB I-es mérkőzések tudósításaiban. Azt már jóval nehezebb lenne összeszámolni, hogy hányszor dirigált alsóbb osztályú meccseken, arról nem is beszélve, hogy hány alkalom­mal működött partjelzőként és vett részt kispályás derbiken, teremtornákon. Jó néhány nem­zetközi összecsapáson is „lenge­tett” Ausztriától, Itálián át Gö­rögországig. A már régen fehér hajú játékvezető igazán sikeres, felejthetetlen élményekben gaz­dag sportkarriert tudhat magáé­nak és e hét végén elégedetten ünnepelheti nyolcvanadik szüle­tésnapját családi, baráti körben.- 1971. április 10-én Dunaújvárosban a Szeged elleni meccsen mutatkozhat­tam be az élvonalban. A debütálás igen­csak jól sikerült: én kaptam a legmaga­sabb osztályzatot s a Népsport szerint a hét játékvezetője lettem. Indoklásként a következőket írták.- „Mohácsi volt a leg­jobb! Végig együtt élt a játékkal, jól külön­böztette meg a keménységet a durvaság­tól, figyelt partjelzőire, jól alkalmazta az előszabályt, sőt kiállítani is mert - rekla­málásért. ”- Meddig tartott az országos keret­tagság és milyen különleges élmények­kel járt?- Azt pontosan tudom, hogy 1983-ig, tehát tizenkét éven át voltam tagja a ke­retnek, olyan társak között mint Jaczina Róbert, Kőrös László, Nagy Miklós, Palo­tai Károly vagy éppen Zsolt István. Sokat köszönhetek a Nógrádban nagy múlttal rendelkezett két idősebb kollégának, Mohácsi Lajos haja már korábban meg­őszült- Amit elértem a nyugodt háttérnek is köszönhetem. Feleségemmel, Évá­val ötvenkilenc éve vagyunk együtt, jövőre tervezzük megünnepelni bol­dog házasságunk hatvanéves évfordu­lóját. Miután én nem vezetek autót, ne­jem ült gyakran a volán mellé és kísért el a mérkőzésekre, ellenőrzésekre szerte az országban. Fiam Lajos, a nyomdokaimba lépett. Futballozott az SBTC, az Ózd, a Békéscsaba, a Hódme­zővásárhely és a Salgótarjáni Síküveg­gyár színeiben. Aztán pedig ő is játék­vezető lett, neki is voltak NB I-es mécs­eséi. Bernadett unokám a Testnevelé­si Főiskolán végzett s miután letette a játékvezetői vizsgát, vezetett az NB I- es női bajnokságban, a férfiak tartalék­mérkőzésein s volt partjelző más meccseken is. Egyszer hárman mű­ködtünk közre a Magyargéc - Ferenc­város öregfiúk mérkőzésen. Nagyon büszke vagyok xra, hogy az ország­ban nincs még3gv család, amelyből hárman is az Ni I-es kerethez tartozó játékvezetők vttak.- Milyen a kocsolata a labdarúgás­sal napjainkba?- Ha egészsgem engedi, ott vagyok a Tóstrandon, íz SBTC hazai meccse­in és szurkoló! kedvenc csapatomnak. Sokat köszönietek a klubnak, aktív koromban azikkori remek játékosok­kal edzhetten olyan kiváló trénerek irányításával mint Moór Ede, Kovács Imre, dr. Lakd Károly. Elkeserít a Stécé jelenlegi heVzete, aggódom a jövője miatt. Az is xomorúsággal tölt el, hogy egyre több porttársamtól kell végleg búcsút verni. Nehezen viseltem jó ba­rátom, L'rbái Árpád váratlan, tragikus halálát is. Eigem egyébként érdekel a magyar foc; a televízióban szinte min­den közvettést megnézek. Néha a kiállítás eszközéhez is kénytelen volt nyúlni Csongrády Béla- 1935. április 12-én Salgótarjánban látta meg a napvilágot. Apai nagyszülei nevelték fel Zagyvapálfalván a bánya­gépgyári kolóniában. A telepen járt is­kolába s ott volt - ahogyan akkoriban mondták - ipari tanuló is: lakatos illet­ve hegesztő szakmában szerzett bizo­nyítványt. Abban az időben bizony jóval kevesebb lehetőségük volt a fiatalok­nak a szórakozásra, nem csoda, ha sza­badideje jó részét társaival együtt a kö­zeli focipályán töltötte. Tehetséges ka­pusnak bizonyult s e képességét a Bá­nyagépgyár - ahol eleinte a szakmájá­ban, majd raktárvezetőként dolgozott - csapatában kamatoztathatta is. Egyre feljebb jutott a ranglétrán, játszott a me­gyei első osztályban, sőt az NB Ill-ban is. Egyik alkalommal - amikor sérülés miatt nem védhetett - „beugrott” egy meccset levezetni és ez lett a „veszte”. Annyira megtetszett a bíráskodás, hogy miután 1963-ban befejezte labdarúgó pályafutását, játékvezetői vizsgát tett Balassagyarmaton.- Hogyan emlékszik az első időszakra, amelyet síppal a kezében töltött a pá­lyán? - kérdeztük az ünnepeltet.- A járási bajnokságban kellett kez­deni s bár partjelzőként már Saigon is közreműködtem, először a Forgács - Vizslás meccsét vezettem. Ez azért is emlékezetes számomra, mert az egyik hazai gólt követően a vendégek kapusa tettlegesen bántalmazott. Ez az incidens nem vette el a kedvemet és szép lassan haladtam előre a megyei első osztályig. Nagy örömet okozott, hogy 1969-ben én lettem a megye legjobb játékvezetője és az akkori nógrádi elnöktől, Csala An­dortól egy gyönyörű kristályvázát ve­hettem át. Ezután kerültem az NB Ill-as keretbe s a legtöbb mérkőzést Budapes­ten, a már akkor világítással rendelke­ző Elektromos pályán vezettem. Rövid idő múlva már tagja lehettem az NB li­es keretnek is...- Mikor és hol vezetett első alkalom­mal NB I-es mérkőzést? Markovics Gusztávnak és Máté Sándor­nak, akik jó tanácsokkal láttak el. Egy da­rabig egyedül képviseltem a megyét, az­tán Urbán Árpáddal és Benkő Istvánnal hárman lettünk. Többször együtt is ve­zettünk meccseket. A vidéki színhelyek közül különösen Diósgyőrbe és Tatabá­nyára szerettem utazni, a fővárosban pe­dig a kispesti Honvéd-pályára, mert ott játszott a Stécéből igazolt Kocsis Lajos. Háromszor kaptam meg az „Év játékve­zetője” címet. Tizenhatszor jártam kül­földön, legtöbbször Palotai Károly mellett partjelzősködtem BEK, KEK és váloga­tott mérkőzéseken. A magyar ifjúsági vá­logatottal három hetet töltöttem játékve­zetőként Észak-Koreában. Negyvennyolc éves voltam, amikor a fiatalítás ürügyén megköszönték a munkámat. Nem vonul­tam azonban vissza: a Nógrád Megyei Játékvezetői Bizottság oktatásvezetője lettem, 1988-tól 2001-ig pedig elnöke vol­tam. Miután leköszöntem, megválasztot­tak tiszteletbeli elnöknek, amely titulus mind a mai napig megillet. Hetvenéves koromig - az volt a korhatár - országo­san is kaptam szerepet: évekig voltam el­lenőr NB I-es, NB I/B-s és NB Ill-as mér­kőzéseken. Az úgymond civil életemben 1979-ben következett be nagy változás, akkor kerültem a bányagépgyárból a BRG salgótarjáni üzemébe, ahol szintén raktárvezetőként dolgoztam 1990 nya­ráig. Akkor korkedvezménnyel vonul­tam nyugállományba. Az élmények kö­zül azonban nehéz válogatni, mert szám­talan olyan emlékem van, amelyet érde­mes - vagy érdemes lenne - megemlíte­ni, kiemelni. Ilyen például az ötödik első osztályú meccsem, a Tatabánya-MTK összecsapás, amelyre Pásztóig tehervo- nattal utaztam onnan stoppal Budapes­tig, majd taxival a tetthelyre. A költsé­gem többet került, mint a vezetőbíró dí­ja. Azonban maga a mérkőzés sem volt izgalommentes. A hazaiak 3-1-re győz­tek, engem három MTK-játékos is meg­sértett: mindegyiküket kiállítottam, sőt edzőjüket, Palicskó Tibort is eltanácsol­tam a kispadról. A meccs végén dr. Lakat Károlynak - aki akkor a Tatabánya edző­je volt - köszönhető, hogy nem lett tö­megverekedés. Számomra nagy elégté­telt jelentett, hogy a forduló legjobb osz­tályzatát kaptam a játékvezetői bizottság ellenőrétől és a mérkőzés riportere, Novotny Zoltán is elismeréssel illette mű­ködésemet. Az sem volt mindennapi eset, amikor 1982-ben, a 149. NB I-es mérkőzésemen, a Videoton-Győr talál­kozón három tizenegyest is kénytelen voltam megítélni a vendégek javára. A jubileumi, 150. meccsem az Ózd-Tata- bánya összecsapás volt, a Népsport munkatársától öt csillagot kaptam tény­kedésemre. A külföldi meccsek közül sosem felejtem el az Ausztria-NSZK bé­csi összecsapást, amelyet a Práter sta­dionban mintegy százezer néző látott. Summa summárum: gyönyörű éveket töltöttem a zöld gyepen...- Hogyan viszonyult a família, a csa­ládfő sok időt igénylő, a hobbinál lénye- A bécsi Práter Stadionban rendezett Ausztria-NSZK mérkőzésen is Palotai Károly gesen komolyabb elfoglaltságához? mellett volt partjelző Idősebb korában gyakran vezetett teremtornákon is. Álló sorban jobbról a második az idősebb, a harmadik (Stécé mezben) a fiatalabb Mohácsi Lajos.- Szívesen lenne ma játékvezető?- Megmondom őszintén utódaink nincsenek könnyű helyzetben. Hiába vannak hatan egy NB I-es vagy nemzet­közi mérkőzésen, mégsem tudnak min­dig helyesen dönteni. Az aprólékos té­vés visszajátszásokból - amit ők nem ismernek - minden kiderül. A les meg­ítélésében az úgynevezett söprögetői poszt megszűnése is nehezíti a dolgu­kat. Egyébként pedig szebbnél szebb szerelésekben virítanak, nekünk egy volt, s azt is magunknak kellett besze­rezni, megvarratni. Bár alakulhatott volna szerencsésebben is a pályám, nem vagyok elégedetlen. Jólesett, hogy munkám elismeréseként 2002-ben megkaptam a Nógrád Megye Közgyűlé­se által alapított Bérczy Károly-díjat.- Köszönöm a beszélgetést és továb­bi boldog éveket kívánok! Isten éltesse Mohácsi Lajost! Egy mérkőzés a sok közül Budapesten, a Népstadionban. Labdával a kezében a salgótarjáni Mohácsi Lajos. I I » f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom