Nógrád Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

2015-04-04 / 79. szám

„Helyi érték": Dornyay Béla emlékezete SALGÓTARJÁN ÉS A KARANCS-MEDVES-VIDÉK RÉSZLETES KALAUZA IRTA; Dr. DORNYAY BÉLA í mümeliéklettei, t LátképmeiiékieHel, 3 térképvázlattal, 18 képpel, 1.9 rajzzal, 5 alaprajzzal és a város térképével SALGÓTARJÁN, »», A kLdAsa is Íuíaiáona, Nyomatott Végh Ká5m&n (A MwikaJ kófiytttyoOfáéj&Kan, Sei^ótertáo, • :■ $ « i jjgjjgjj ;• : • fjí'i ggjg "1 A tudóstanár egyik legfontosabb, 1929-ben megjelent könyvének címlapja Ötven évvel ezelőtt, 1965. ápri­lis 5-én hunyt el Budapesten dr. (Darnay) Dornyay Béla középis­kolai tanár, természettudós, hely- történész, aki 1923-tól 1940-ig élt, alkotott és maradandó nyomokat hagyott Salgótarjánban. A fél év­százados évforduló kapcsán a Pa­lóc Parnasszus szerkesztősége a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház „Helyi érték” sorozatának minapi rendezvényét e kiváló személyi­ség emlékének szentelte. (Darnay) Dornyay Béla 1887. március 25-én Keszthelyen egy halászcsalád sarjaként látta meg a napvilágot. Kilencévesen árva­ságra jutott, tatai nagynénjei azonban szeretetben nevelték fel. Középiskolába Tatán, Vácott és a kecskeméti piaristáknál járt. Egyetemi tanulmányait a buda­pesti Pázmány Péter Tudomány- egyetemen természetrajz-(föld- rajz) szakon illetve a teológián végezte. Gyakorló idejét Rózsa­hegyen a piarista főgimnázium­ban töltötte ki. 1910. május 10­én kapta meg diplomáját és eb­ben az évben avatták pappá is. 1912 augusztusában kinevezték a veszprémi gimnázium tanárá­nak, 1913-ban doktori szigorlatot tett földtanból, állattanból és ás­ványtanból. 1918-ban Magyaró­várra helyezték. 1921-ben kilé­pett a piarista rendből, Budapest­re költözött, ahol tudományos munkatársként helyezkedett el. Megnősült, két leány- gyermeke született. Az 1923-ban indult sal­gótarjáni magángimnáziumban július 7-én foglalta el munka­helyét. 1940-ben szülővárosa múzeumának munkatársa, majd igazgatója lett. 1948-ban meg­szűnt keszthelyi állása. 1952-től 54-ig a Magyar Állami és Földta­ni Intézet geológusa volt. Tudományos tevékenységében - amire az alaposság, a szaksze­rűség és részletgazdagság volt a jellemző - sok minden érdekel­te, ám főként a történelem és a néprajz. Híressé vált jelmondata a „Honismerettel - honszeretet­hez” volt. „Többször hallottam már Salgótarjánban azt a téves felfogást, vagyis a tényeknek nem megfelelő kijelentést, hogy e vá­rosnak nincs múltja, nincsenek tradíciói stb. Ez azonban csak annyiban igaz, hogy... még keve­sen foglalkoznak történeírással és így még keveset írtak a múltról” - fejtegette egy pásztói előadásá­ban és sokat tett e helyzet meg­változtatásáért. Bár a régi latin nyelvű oklevelek összegyűjtését, lefordítását és megjelentetését „Diplomatarium Salgótarjániense” címmel támo­gatók hiányában nem tudta meg­valósítani, de így is gazdag a Sal­gótarjánnal kapcsolatos munkás­sága. Első írása a Szántay István ál­tal szerkesztett és kiadott „Salgó­tarjáni Almanach” ban jelentmeg 1925-ben a város vidékének szép­ségeiről. A kiadvány következő és egyben utolsó kötetében 1926-ban Salgótarján környékének műem­lékeiről írt tanulmányt. Ekkor már felfigyeltek rá és a város a kultu­rális alapból támogatni kezdte munkáját. írásai folyamatosan je­lentek meg szakfolyóiratokban, a helyi lapokban és önálló kiadvány­ok formájában is. Itteni fő művé­nek az 1929-ben megjelent „Salgó­tarján és a Karancs-Medves-vidék részletes kalauza” számít. 1933- ban indította útjára a „Salgótarjá­ni Könyvek” sorozatát. Utolsó írá­sa Salgótarjánról 1948-ban a „Ván­dortűz” című periodikában jelent meg a város honfoglalás kori em­lékeiről. Összesen hatvanhét dol­gozattal gazdagította a város hely- történeti irodalmát. Tanári, kuta­tói, írói ténykedése mellett egyéb fontos tevékenységet is kifejtett 1932-ben az egyik kezdeményező­je volt az 1936. június 4én megala­kult Balassi Bálint Irodalmi és Mű­vészeti Társaságnak. Amikor 1934. október 28-án lerakták a sal­gótarjáni ferences templom alap­kövét, Dornyay Béla szerkesztette az ott el­helyezett okmányt. Számos fontos szer­vezetnek, társaság­nak volt tagja tiszt­ségviselője. Kieme­lendők a helyi múze­um létrehozása érde­kében tett kezdeményezései. Azonban csak egy ré­gészeti, néprajzi gyűjtemény jött létre, amelyet a városhá­zán helyeztek el. Rá­adásul ezen értékek zöme megsemmi­sült. Dornyay Béla utoljára halála előtt egy évvel, 1964. janu­ár 5-ó-án járt Salgó­tarjánban. Barna Ti­bor a megyei lap ha­sábjain örökítette meg a látogatást. „A sok méltánytalanság és elhallgatás után bizony igen jólesett nekem a szeretet és az elismerés spontán megnyilvánulása” - emlékezett vissza az alkalomra Dornyay Béla. A város vezetése szerette volna, ha ő vezeti a salgói vár feltárását, de nem kaptak rá engedélyt. Viszont az 1959-ben megnyílt múzeum havi 500 forintos tiszteletdíjat biz­tosított számára 1964. március 18- ától budapesti kutatómunkájához. Dornyay Béla azonban a követke­ző évben meghalt: a keszthelyi Szent Miklós temetőben helyez­ték örök nyugalomra. Salgótarján is népes küldöttséggel vett részt a végtisztességen. Az 1965, július 22-i városi tanácsi határozat sze­rint a - mára sajnos teljességgel le­pusztult - salgói menedékházat róla nevezték el. 1997-ben általá­nos iskola vette fel a nevét s Mol­nár Péter szobrászművész szobrot készített az iskolának. Ugyancsak ő az alkotója a városháza panteon­jába elhelyezett Dornyay- szobornak, amelyet 2001. augusz­tus 17-én avattak fel. 2013 óta a helyi múzeum is Dornyay Béla ne­vét viseli. Minderről szó esett a szerda­társasági összejövetelen is. Az alapvető tudnivalókat a „törzsasz- tal”-hoz meghívottak speciális is­meretekkel egészítették ki. A mú­zeum képviseletében Shah Gabri­ella igazgató és Balogh Zoltán tör­ténész-muzeológus mondta el, hogy az intézmény miként őrzi és valósítja meg a mai körülmé­nyek között Dornyay Béla szelle­mi hagyatékát Dr. Fancsik János a múzeum baráti körének több mint három évtizedes tevékeny­ségéről, törekvéseikről beszélt. Időközben Dornyay Bélára vonat­kozó részleteket lehetett látni Shah Timor nógrádi természet­filmjéből. A Dornyay Béla Iskola részéről Ordasiné Kiss Katalin igazgató jellemezte az intézmény munkáját, kiemelve a névadó em­lékének ápolását. Erről szólt két tanuló, Csontos Imola és Szűcs Eszter is. A Salgótarjáni Tájak Ko­rok Múzeumok Klub Egyesületet képviselő NándoriFerencné arról számolt be, hogy immár tizenöt éve látogatják és koszorúzzák meg Dornyay Béla sírját. A klub­tagok - mint Koronczi Kornélia elmondta - jártak Gyenesdiáson, a Dornyay-szőlészetben illetve présházban is. A program kereté­ben R Kerner JEdit; előadóművész olvasott fel részleteket Dornyay Béla „Salgótarján történetéhez” című írásából illetve a „...Karancs-Medves...” előszavá­ból, ajánlásából, amelyet 1929. április 12-i dátummal dr. Förster Kálmán polgármester írt... Csongrády Béla A Dornyay Béla Iskola képviselői (Ordasiné Kiss Katalin igazgató, Csontos Imola és Szűcs Eszter tanulók) is emlékeztek a névadóra a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban Egy „Mikszáth-rokon” utóélete... Solymár József (1929-2013) első írói szakaszának egyik maradandó műve a „Megöltek egy leányt” című film forga­tókönyve volt. Az 1961-ben Nádasy Lász­ló rendezésében, Illés György operatőrködésével készült alkotás a kor­szak számos kiváló színművészét - má­sok mellett Görbe Jánost, Molnár Tibort, Pap Évát, Páger Antalt, Somogyi Erzsit, Tordy Gézát, Végvári Tamást - felvonul­tatta. A film azért is emlékezetes a sal­gótarjániak számára, mert helyi témá­jú - a sorompóval elválasztott acélgyá­ri és bányai lakótelep szembenállását, ádáz viszályát dolgozza fel - s több je­lenetét is itt a városban, a régi főtéri vasútállomás környékén vették fel. Az író érdeklődése nem véletlenül for­dult annak idején Nógrád felé, hiszen - bár Tállyán született - gyermekkorát a megyehatártól nem messzi Mátraballán töltötte és az ott ért benyomások, a pa- lócfóldi hagyományok a későbbiekben is meghatározó módon jelentek meg köny­A Solymár József író emlékére berendezett szoba egy részlete Mátraballán veiben. Ilyen vonatkozásban Mikszáth Kálmán huszadik századi követőjének, mintegy utódjának tekinthető. „Roko­nom ő, bölcs humorral megáldott nagybá- csikám nekem is, mint ahogyan minden magyar nyelvet tudó és beszélő emberfiá­nak. Ő az, aki nemcsak megalapozta a palóc nép korábban ingatag jó hírnevét és becsületét, de a sajátos humorából vala­mi kicsit a nem palócok is megörököltek. Mikszáth rokonságába tartozunk vala­mennyien...Mikszáth az én értékrendem­ben és életemben is különös helyet foglal el... - írta Solymár József amikor 2009- ben megkapta a Mikszáth Kálmán Tár­saság elismerését, a Mikszáth-órát. Solymár Józsefet 2013. december 14- én Mátraballán temették el, s a falu sok­féleképpen őrzi a neves író emlékét. 2014-ben emlékszobát avattak a tiszte­letére, a közelmúltban pedig (minthogy Solymár József március 19-én született és ekkor volt a névnapja is) megrendez­tetett az első Solymár József-emléknap is. A programban szép számban vettek részt - mint Bagyinszki Istvánná a tár­saság titkára tájékoztatta lapunkat - a Mikszáth Kálmán Társaság tagjai is. A vendégeket az emléknap fő szervezője, a településen élő ifj. Nádasy László - aki édesapja nyomában járva ugyan­csak filmrendező lett - köszöntötte, majd a polgármester, Dudás Róbert vet­te át a szót. Üdvözölte a kezdeményezést és az önkormányzat támogatásáról biz­tosította Nádasy Lászlót. A meghívást dr. Praznovszky Mihály, a Mikszáth Kálmán Társaság örökös elnöke köszön­te meg. A rendezvényen megjelentek megtekintették a tájház és a Solymár­emlékszoba látnivalóit. Az utóbbiban az író dolgozószobájának bútorai kap­tak elhelyezést, a polcokon ott vannak könyvei és azok a folyóiratok is, ame­lyekben írásai napvilágot láttak. Ugyan­csak láthatók az ő közreműködésével készült filmek plakátjai. Elhangzott, hogy az emlékszoba folyamatos bőví­tésre szorul, hiszen Solymár József élet­műve jóval gazdagabb annál, mint amit a rekvizitumok tükröznek. A temető­ben ifj. Nádasy László rövid emlékezé­se után hangzott el Bíró Sándor alpol­gármester személyes emlékekkel, ér­zelmekkel átitatott beszéde. Solymár Jó­zsef sírjára a helyi önkormányzat és a Mikszáth Kálmán Társaság helyezett el koszorút. Az emléknapi rendezvénysorozat a művelődési házban folytatódott, ahol Dudás Róbert mutatta be a falut és szólt Mátraballa hagyományairól. Ezt követ­te Praznovszky Mihály beszéde. A tár­saság örökös elnöke azt hangsúlyozta, hogy Solymár József Mikszáth pálya­társának nevezhető több szempontból is. Élete végéig palóc maradt, kötődését a felnevelő községhez, egy palóc falu közösségéhez mindvégig megtartotta. Műveinek egyik meghatározó vonása a humor, a palóc adoma. Azt a tájat írta meg, amelyben felnőtt, ahonnan emlé­keit, élményeit merítette. Ha akarta, ha nem, szinte a Palócföld teljessége tük­röződik írásaiban, az itteni vidék embe­reinek mindennapjait, életük kisebb- nagyobb örömeit, gondjait, tragédiáit örökítette meg csakúgy mint Mikszáth Kálmán, akit sokat emlegetett, akiért ő maga is rajongott. Élete vége felé egy if­júsági regényben Mikszáth gyermek­korát is megírta. Solymár József - emel­te ki Praznovszky Mihály - nagy figyel­met szentelt és biztosított hosszú távra szeretett falujának, Mátraballának is. Könyveiben olyan színes, gazdag, iz­Dr. Praznovszky Mihály, a Mikszáth Kál­mán Társaság örökös elnöke is tartott elő­adást Solymár Józsefről galmas és mulattató világ bontakozik ki, amelyik talán nem is volt soha, csak az emlékezet szépítő képeiben él. S ugyanígy jelennek meg a falusiak is, a gyermekektől a „kanadás” magyarokon át a legutóbbi évtizedek fájdalmas ese­ményeit megélőkig. A hazával való ér­zelmi azonosulás itt kezdődik: ha a szü­lőföld élményvilágát megtalálni az ide kötődő alkotóknál is. Praznovszky Mi­hály feltette a kérdést: hogyan lesz va­laki halhatatlan. Szerinte Solymár Jó­zsef ugyanazt mondaná , mint Mik­száth: minden emlékünnepségnél fon­tosabb, hogy az írót olvassák. S persze jelenjenek meg könyvei, amelyeket meg lehet vásárolni. Mert például Solymár „Palóc lakomá”-ja teljesen elfogyott. A közös ebédet - amelyen a „Palóc lakomádban megörökített savanyú bableves is terítéken volt - kulturális műsor követte. Fellépett a helyi asz- szonykórus és helyi általános iskolá­sok valamint ifj. Nádasy László közre­működésével elhangzottak részletek Solymár József gyermekeknek írt mű­veiből is. Befejezésként levetítették az 1964-ben készült „A falu szépe” című filmet, amelyet id. Nádasy László mel­lett Solymár József neve is fémjelez. Az elköszönés a jövőre való újbóli ta­lálkozás jegyében történt. Dr. Kovács Anna, a Mikszáth Kál­mán Társaság elnöke -aki ugyancsak ott volt március 21-én Mátraballán - lapunk kérdésére válaszolva szintén azt a gondolatot erősítette, amely sze­rint Solymár József személye és mun­kássága szorosan összeforrt Mikszáth Kálmán életművével illetve a Palóc- földdel. Az emléknap Kovács Anna vé­leménye szerint mindenekelőtt a ha­gyományok tiszteletéről és tovább örö­kítéséről szól, de mint élményszerző programnak fontos szerepe lehet a tár­sasági közösségépítésben is. Cs. B. t t 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom