Nógrád Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

2015-04-30 / 100. szám

FOTÓ: GYURKÓ PÉTER „E lső az egyenlők között” „Az idő semmit sem viszel, amit egyszer már megadott. Mert az el­múlt napoknak kincseit az emlé­kek megismerik”. Heltai Jenő e szép gondolata - mintegy mottó­ként - szerepelt a meghívón és el is hangzott a Borbényi Lászlóról elnevezett tanterem avatási ün­nepség műsorában Salgótarján­ban a Táncsics Mihály szakkö­zépiskola kereskedelmi és ven­déglátó-ipari tagintézménye Zemlinszky Rezső u. 4. sz. alatti (egykori fiúkollégiumi) épületé­ben. A jelenlegi és jövendő neve- . lőtestület és a diákifjúság ily mó­don kívánt illetve kíván tiszteleg­ni az egykori legendás igazgató - aki nem kevesebb mint harminc­egy esztendeig vezette az intéz­ményt - emléke előtt. Az avatás - mint Baranyi Zoltán igazgató kiemelte ünnepi I beszédében - szerves ré-1 sze, egyik kiemelt prog­ramja annak a sokoldalú, I tartalmas rendezvényso-1 rozatnak, amelyet az [ 1954/55-ös tanévben in­dult iskola alapításának hatvana­dik évfordulója alkalmából szer­veztek. Baranyi Zoltán szerint hajdani elődje „első volt az egyenlők között”, személye, munkássága a példa erejével hat évek, évtizedek múltával is. Számára - mint közvetlen utód­ja, Jurányi Istvánná jellemezte - mindig a gyermek, a tanuló állt a fő helyen. Következetes, fe­gyelmezett, de közvetlen ember volt, odafigyelt másokra, a tisz­telet és a becsület jegyében él­te mindennapjait, végezte mun­káját. Joggal vívott magának el­ismerést és megérdemli, hogy iskolájában egy róla elnevezett tanterem emlékeztessen rá - mondta Baranyi Zoltán. Borbényi László életútját két pedagógus - Füzesi István és Füzesiné Schepácz Réka - is­mertette, de nem csupán a szá­raz adatok felsorolásával, ha­nem a vele kapcsolatos több kedves történet, úgymond szto­ri felidézésével is. 1929-ben a Duna-Tisza közi Kecelen szüle­tett egy tízgyermekes család sarjaként. Bács-Kiskun megyé­ből került hát Nógrádba, Ludányhalásziba. Miután le­érettségizett elvégezte a közgaz­daságtudományi egyetemet. 1959-ben Nagybátonyból érke­zett Salgótarjánba, ahol kine­vezték a kereske­delmi iskola igazgatójának. Ne­héz körülmények között - önál­ló épület és tantestület híján - fogott a munkához , de olyan alapokat teremtett, amelyekre a későbbiekben lehetett építe­ni. 1990. augusztus 31-i hatály- lyal vonult nyugállományba s 2006-ban a pedagógusnapon hunyt el. Gyermekkorában gyak­ran ministrált és már akkor na­gyon szerette a verseket, rajon­gott a könyvek iránt. Egyszer liba- pásztorkodás során olvasta el Lev Tolsztoj „Iván Iljics halála” című kisregényét. Ady Endre és József Attila költészet állt hozzá legköze­lebb, sokat tudott a klasszikusok­tól fejből idézni, valósággal spor­tot űzött az úgynevezett memori­terekből. Bár alföldi származású volt, nagyon megkedvelte a Mát­rát, a Salgótarján környéki hegye­ket is. Szenvedélyes túrázó lett, de előszeretettel túráztatott illet­ve táboroztatott is. Az életpálya ismertetését illet­ve a személyiség jellemzését kö­vetően archív fotók bejátszásá­val is megidézték Borbényi Lász­ló alakját, az iskolatörténet - amelyből nem mellesleg kiállí­tást is állítottak össze - korábbi időszakait. A kollégákkal való közös emlékek, élmények sor­jáztak a felvételeken: az ünnep­ség résztvevői közül sokan is­mertek egykori önmagukra, is... „Tanítani annyi, mint megmu­tatni a lehetőséget. Tanulni any- nyi, mint élni a lehetőséggel” - Paulo Coelho brazil író gondola­ta nem véletlenül hangzott el Borbényi Lászlóval összefüggés­ben, hiszen Ő sem tett mást, mint élt a lehetőséggel és meg­mutatta azt másoknak is... Csongrády Béla Az avatóbeszédet Baranyi Zoltán igazgató mondta Szimbolikus vonalak A Madách Imre Gimnázium tanárának, Kele Szabó Ágnesnek a munkásságát a művészi alkotó­munka és a pedagógusi hivatás kettőssége határozza meg, foglal­ja egységbe. Aligha véletlen, hogy a SÁIK Székhelyintézmény Gagarin Galériájában minap ren­dezett kiállításán a narrátor sze­repét betöltő Harsányi Szilvia ta­nítónő és a tárlatot megnyitó Shah Gabriella művészettörté­nész, múzeumigazgató is büsz­kén hivatkozhatott arra, hogy ta­nítványa volt és sokat köszönhet neki a vizualitás elmélyítésében, gazdagításában. Ezúttal azonban értelemszerűen Kele Szabó Ág­nes művészi kvalitásai, alkotásai kerültek előtérbe. Shah Gabriella szólt arról, hogy a kiállításon láthatók tanulmány­rajzok, portrék, útiélményeket - konkrétan a jeruzsálemieket - megörökítő képek. Külön is ki­emelte a „Szavak” című úgyne­vezett geometrikus alkotásokat. „Egy-egy vonal egy-egy jelkép. A szimbólumok egyszerű mértani alakzatokból építkeznek, amelyek már maguk is rendelkeznek jelen­tésekkel ....A kör az örökkévalósá­got és a világ végtelenségét jelenít­heti meg...a négyzet szabályossá­gával a világ rendjét, szilárdságát képezi le... Kele Szabó Ágnes kis rajzaiban a hétköznapi válik vo­nallá, s visszafelé olvasva a vonal válikjelentéssé.mondta Shah Gabriella majd azt hangsúlyozta, hogy a művész sűrítéssel, kiha­gyással, kiemeléssel erősíti fel az alkotások művészi erejét. Végül, Kele Szabó Ágnes művésztanár (balra) kiállítását a Gagarin Galéri­ában Shah Gabriella művészettör­ténész nyitotta meg de nem utolsósorban arra kérte a kiállítás látogatóit - köztük a ta­nulókat is - hogy ne csak nyitott szemmel, hanem szívvel is néz­zék a kiállított műveket. Az iskola növendékei irodalmi összeállítással emelték a meg­nyitó rangját, Tolnainé Nagy Márta intézményvezető pedig emléklapot adott át Kele Szabó Ágnesnek. Nevezett annál is in­kább rászolgált a köszönetre - mert mint a hagyományos bará­ti beszélgetésen kiderült - na­gyon készült s mind tartalmilag mind a technikai fogásokat te­kintve - új anyagot állított össze erre a kiállításra. Ugyanis szá­mára - aki szintén vezet iskola­galériát - megtisztelő ilyen kö­zegben megmutatkozni... Tavaszi fesztiválhét Szerda este a Kohász Művelődési Központban a Pribojszkí Mátyás Band muzsikájával elkezdődött a műsorok, a hangversenyek sora a vasárnapig tar­tó 31. Salgótarjáni Nemzetközi Dixielandfesztiválon. De miután tavaly óta az ifjúsági jazztábor is szer­ves része a fesztiválnak, így a nyitány lényegében már hétfőn „elhangzott”, amikor a tizennégy - ló és 22 év közötti - fiatal elkezdte a közös munkát a gyermektáborban Gyárfás István gitárművész - aki korábban évekig tanított jazzt a salgótarjáni zene­iskolában - és Winand Gáboré nekes szólista szak­mai irányításával. A résztvevők zöme középisko­lás, többségük salgótarjáni, de jöttek Karancs- kesziből, Karancslapujtőről, Nagybárkányból, Nógrádmegyerből és Vizslásról is. Két ifjú zenész kivételével a többiek már az elmúlt évi tábornak is lakói voltak. A szervezést a Salgótarjáni Közműve­lődési Nonprofit Kft. és a Lélekpendítők Társasága végezte, utóbbi erre a célra négyszázezer forintot nyert a Nemzeti Kulturális Alap pályázatán. A másik támogató - mintegy kétszázötvenezer fo­rinttal - Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormány­zata. A cél, hogy a tehetséges helyi és környékbeli fiatalok, zeneiskolai növendékek a jazz szakágban is - minthogy ilyen oktatás nincs - megfelelő felké­szítésben részesüljenek. Az elmélet is gyakorlati órák mellett esténként közös (öröm)zenélésre kerül sor és - mint Gyetvainé Szorcsik Angéla kulturális szervező, a Lélekpendítők Társaság elnöke elmond­ta - közösségerősítő, személyiségfejlesztő, karrier- építő programokat is tartanak. A második jazztábor formációi május 1-jén pénteken 15.30 órától a Jazz majális” keretében a Fő téren mutatják be tudásu­kat. Simon Lajos, a közművelődési kft. igazgatója tá­jékoztatása szerint jövőre nemzet­közivé tervezik fejleszteni az ifjú­sági jazztábort, ahová a visegrádi négyek országaiból illetve Salgó­tarján testvérvárosaiból is hívnak meg fiatalokat. A dixielandfesztiválon április 30-án, csütörtökön, azaz ma este 19 órakor a Budapest Bár mutat­ja be műsorát a József Attila Mű­velődési és Konferencia-központ színháztermében. Május 1-jén 18.20 órától Pál Dénes énekel a Fő téren, majd 19 órától a Group „N” Swing muzsikája biztosítja a jó hangulatot. Május 2-án, szom­baton délután zenés felvonulás lesz Zagyvapálfalván és a Beszterce-lakótelepen il­letve a belvárosban. A 17 órakor kezdődő Fő téri úgynevezett visegrádi gálán Magyarország képvi­seletében a Gyárfás Trió és Winand Gábor, vala­mint a szlovák Funny Fellows, a lengyel Boogie Boys és a cseh Libor Smoldas Trió lép fel. 20 óra­kor a színházteremben kezdődik a Benkó Dixie­land Band koncertje a zenekarvezető, Benkó Sán­dor 75. születésnapja alkalmából. A május 3-i zá­rónapon vasárnap 11 órakor a Szent József temp­lomban kerül sor a hagyományos gospelkoncertre, ezúttal a salgótarjáni Cantabile kamarakórus és a pedagóguskórus közreműködésével. A16 órai sza­badtéri gálán először a szintén helyi Milfunkction szerepel, majd a legendás Front Band lép újra a kö­zönség elé a velük indult Alapi Ispánnal, az Edda gitárosával és Berki Tamás jazzénekessel. Május 1-jétől 3-áig a Tarjáni Borház szervezésében tart­ják a 7. Tarjáni Tavaszi Borfesztivált, amelynek fő­szereplői az idén a rozéborok lesznek... Cs. B. A „szlovákok Petőfije" „Sasmadár ha lehetnék, / fel­hők felett lebegnék...” írta a 19. század közepén Jankó Král’ szlovák költő s e versbe fogal­mazott vágya mindenekelőtt azt a határtalan szabadságvágyat, szárnyaló radikalizmust tükrö­zi, ami meghatározó jellemzője volt személyiségének s ebből eredően egész életének. Szlová­kiában a forradalmi költészet megteremtőjeként tartják nyil­ván: pályaképe, lírája sok ro­konságot mutat Petőfi Sándor szellemiségével. Jankó Král’ életműve volt a nyitó témája annak a hosszabb távra tervezett rendezvénysoro­zatnak, amelyet a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkor­mányzat szervez, hogy egyrészt a helyi és környékbeli szlovák­sághoz, másrészt az északi szomszédaink történelme, mű­vészete iránt érdeklődőkhöz kö­zel hozza a szlovák kultúra né­hány figyelemre méltó értékét s ezáltal erősítse a szlovákok nem- 5 zeti tudatat s nem különben a | két nép baráti kapcsolatait. A ' Balassi Bálint Megyei Könyvtár­ban tartott előadás előtt dr. Egyed Ferdinánd, az önkor­mányzat elnöke köszöntötte a megjelenteket s elmondta: kez­deményezésük úttörő jellegű, ilyenre korábban nem volt pél­da. Elsőként dr. Puntigán Tünde füleki magyar-szlovák szakos tanárnőt sikerült megnyerni, hogy mutassa be Jankó Král’t. Az előadó - aki alapos felké­szültségről, kiváló stílusról tett bi­zonyságot - a fentebb említett ál­talános jellemzők felvázolását kö­vetően részletesen szólt a költő vi­szontagságos életének alakulásá­ról, családi körülményeiről, a kö­töttségeket nehezen viselő külö­nös - mondhatni különc - szemé­lyiségéről. Jankó Král’ 1822. április 24-én született (ezért is volt az elő­adás április 22-én) Liptó- szentmiWóson és 1876. május 23- án halt meg Aranyosmaróton. Po­zsonyban jogot tanulván szoros kapcsolatban állt Lüdovit Sturral, a szlovák nemzeti mozgalom veze­tőjével, a szlovák irodalmi nyelv megteremtőjével. Indulása a költő­vé válás útján nem kis mértékben - mutatott rá Puntigán Tünde - L. Stur mentorálásával történt Az 1848-as magyar forradalom - amelynek kitörését Pesten élt át - hatására hazatért és hasonló köve­telések megfogalmazására ösztö­nözte a szlovák lakosságot lazítá­sért börtönbe vetették s onnan ki­szabadulva a következő évei is a nyugtalan életvitel, a helykeresés jegyében teltek. Számos helyen - többek között Balassagyarmaton is - dolgozott különböző hivata­lokban, beosztásokban. Béketűrő feleségre talált, házasságukból négy gyermekük született Jankó Král’ tífuszban hunyt el, ezért kö­zös sírban temették, anélkül, hogy tisztában lettek volna költészeté­nek értékeivel. Bár szangvinikus természete révén sok versét saját maga sem­misítette meg, a fennmaradt mű­vek is termékeny költőt igazolnak. Ismertek népköltészeti hatású majd k'rai, illetve forradalmi hevü- letű versei, történelmi témájú el­beszélő költeményei, eposzai, bal­ladái s megőrződött több fordítá­sa is. Puntigán Tünde kimutatta Jankó Král’ költészetének a Pető- fi-versekkel való azonos motívu­mait és arra is felhívta a figyel­met, hogy az utókor sokféle mó­don őrzi nevét, emlékét, csébé Dr. Egyed Ferdinánd, a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke megköszöni dr. Puntigán Tünde Jankó Král’-ról tartott előadását ( t t

Next

/
Oldalképek
Tartalom