Nógrád Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
2015-04-25 / 96. szám
2015. ÁPRILIS 25., SZOMBAT U j'j. Búzaszentelés Ma is élénken emlékszem kis falum, Kishartyán búzaszenteléseire, arra a nagyon szép tradícióra, amely manapság már lassan szinte teljesen kihalt. A paraszt ember számára a búza mindig is az életet jelentette, hisz ha nem volt búza, nem volt kenyér és ilyenkor éhínség, az emberiség egyik legnagyobb tragédiája fenyegetett. S gondoljanak bele, hogy évszázadok óta hány és hány embernek adott munkát ez a gabona, s ez által, hány és hány szegény embernek biztosított megélhetést és kenyeret. És ha nem volt búza, akkor nem volt más gabonanövény sem, így hiányzott az állatok eledele is. Falunk lakossága, mindig is tisztelettel adózott az „életnek”, a búzának és az abból készített kenyérnek is. Szegények voltunk és a munkák becsületes elvégzése ellenére mindkettőből mégis kevesebb jutott. Jellemző volt, hogy a kezünkből leesett kenyeret - akár csak egy-egy szeletét is - mindig fel kellett vennünk, megcsókolnunk és morzsáig elfogyasztanunk. A búzaszentelés, a határ, a búza- és más gabonaföldek megáldása, megszentelése po- gány-eredetű népszokás. Tavasszal, az ókori Rómában - a húsvéti ünnepek táján - a jó termésért, a természeti csapások elhárításáért, ősi szertartást, körmenetet tartottak. A búzaszentelést, a pogány szokás helyettesítésére Liberius pápa rendelte el, a negyedik században. Noha a katolikus egyházban a szentelés napja április 25. lett, amely egyben Szent Márk napja is a szertartásnak, a szent ünnepnapjával nincs kapcsolata. Magyar egyházi szokás az is, hogy e nap az egyik könyörgő napunk. A búzaszentelés Nyu- gat-Európában a 9. században, majd ezt követően Magyarországon is meghonosodott. A búzaszentelésre ma is mint szép vallási eseményre emlékezem. A szentelés helyszínére a templomból, a kereszttel és szépséges lobogóinkkal „felszerelkezve” indultunk el. A templom megkerülését követően, a legközelebbi - a temető mellett húzódó - búzatáblákhoz igyekeztünk, énekelve és közben a mindenszentek litániáját is imádkozva. A körmenetben a lányok - magukkészítette - búzakoszorút, az asszonyok pedig maréknyi búzaszálat vittek. A rövid, talán mindössze kétszáz méternyi út után a tisztelendő úr megszentelte, megáldotta a búzatáblákat, a falu összes vetését, sőt egész határunkat is, majd énekelve, imádkozva visszaindultunk. Avisszaúton a megáldott búzakoszorúk már a templomi keresztet és lobogóinkat díszítették. Kis falumban is élt az a néphit, hogy minden szentel- ménynek, így a megszentelt búzaszálnak is különös ereje, gyógyító hatása van. Ezért a hazavitt búzaszálakból például gyógyteát készítettek és gyógyírként másra is felhasználták. A lakásban a feszület és a szentképek mellett elhelyezettek pedig a család számára védelmet biztosítottak, mint ahogy az imakönyvekbe préselt és a férfiak kalapja mellett elhelyezett búzaszálak is. Ma már nem, vagy csak keveset hallunk búzaszentelésekről, pedig e szép hagyományt, ahol lehet, őrizni, folytatni kellene. Számomra örökké különleges és felejthetetlen emlék marad. Bartos József HIRDETÉS igyon ah 00-30/401 SALGÓTARJÁNBAN a TESCO mellett 20i5. május 07-től * május 10-ig. ■Mi "1 Sajgótar járt Több tucat itt élő reméli, hogy hamarosan eljön az idő, amikor a város ipari parkhoz közeli, képzeletbeli kapujánál pipacsokkal, búzavirággal, nefelejcsekkel, pillangóvirággal díszes domboldal látványa fogadja az érkezőket. Köztük vannak azok a salgótarjániak, akik a Föld napján a két kezükkel, bizakodó jövőbe tekintéssel tettek is ezért: apró, vadvirágmagvakat rejtő földlabdákat szórtak szét ajándékul a glóbusznak. A Medves Kincsei Szociális Szövetkezet valósította meg ezzel az elképzelését, partnere a városi önkormányzat volt. Az ötletet előzetesen sokakkal megismertették, s el is jöttek szép számban felnőttek és gyerekek, valamint fiatalok is. Itt voltak a Beszterce lakótelepi tagiskola 3.b osztályosai, a Bolyai János Gimnázium diákjai, valamint a Zöld dobozt kihelyező aktivisták. A lelkes virágosítókat a civil szervezet részéről Fekécs Edit valamint Kadlót Katalin tovább lelkesítette, biztatta azzal, hogy az ilyen összefogás, összehangolódás, az apró lépések sokat jelentenek. Amint a virágok is pici magkezdeményekből lesznek... A földünnep résztvevői harmincnegyven négyzetméterre elegendő magot szórtak szét a zöldellő domboldalon. Művészeti gála a Madáchban A József Attila Művelődési és Konferencia Központban tartották meg a Madách Imre Gimnázium és Szakképző Iskola kulturális bemutatóját, amelyet ez évben 20. alkalommal rendeztek meg a „Lucem contra noctem” Alapítvány javára. Salgótarján. Szluka Pálné, az intézmény vezetője a rendezvényt megnyitó beszédében elmondta: az alapítvány legfontosabb feladata a tehetséges tanulók támogatása. A gála célja elsősorban természetesen az, hogy lehetőséget biztosítson a diákoknak a bemutatkozásra, az iskolaközösségnek és a szülőknek pedig arra, hogy megismerhessék a művészeti csoportok munkáját, eredményeit, kiemelkedő tehetségű társaikat. Emellett természetesen a műsor bevétele az alapítványt támogatja. Mint minden évben, az idei rendezvényen is a zenéé és a táncé volt a főszerep, de bemutatkoztak a színjátszók és a versmondók is. Nagy sikert aratott a Krajczár Színjátszó Kör Ajtó című abszurdja, amelyben a diákok nem csupán színészi képességeiket, hanem szerzői talentumukat is megcsillogtathatták, tekintve, hogy - ahogy azt Bajczárné Gyenes Erzsébettől, a csoport vezetőjétől megtudhattuk - a darab az ő ötletes rögtönzéseikből állt össze. Hasonló lelkesedés fogadta a délután meglepetés-vendégét, Angyal Lindát, aki jelenleg a Zenthe Ferenc Színház színésze, ám egykori madáchos diákként örömmel vállalta a fellépést. A Madách Folk Kamara néptánccsoport 4 éve alakult, tagjai a megye különböző együtteseiben, főleg „a Nógrádban” táncolnak. Egyéni koreográfiájuk minden évben elnyeri a közönség tetszését. Az utóbbi években szokássá vált, hogy a végzős osztályok bemutatják a szalagavatóra tanult nyitótáncaikat. Az idén három osztály - a 12. A, a 12. B és a 13. D - vállalta, hogy újra táncol. A műsorban mindemellett bemutatkoztak a hangszeres szólisták, az énekesek, a társastánc művelői és az iskola újjáéledt kórusa is. Természetesen a rendezvény sikeréhez elengedhetetlen a város művészetoktatási intézményeivel, elsősorban a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskolával való együttműködés. A program fényét emelte a különleges színpadkép, amelyet az iskola tehetséges „rajzosai” készítettek. Radnai Zsuzsanna a rendezvény szervezője ígéretes földlabdák a glóbusznak *.*■ áMMttÉÉte-4Égfei<ia^ . . ,l-.íL-. • iMü^1
