Nógrád Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 76-100. szám)
2015-04-03 / 78. szám
2015. ÁPRILIS 3., PÉNTEK u jy. Valóban Isten fia volt Ma Nagypéntek van, Jézus keresztre feszítésének ünnepe. Igen, ünnepe, a keresztények Jézus szenvedését ünnepük, kereszthalálára úgy gondolnak, mint a Megváltás pillanatára, hiszen értünk szenvedett, értünk vállalta a szenvedést, a megpróbáltatás minden pillanatát. Nagypéntek az értünk vállalt szenvedés, a megváltás, a kereszt ünnepe is. Azé a kereszté, amelyet a mai csonkamisékben a pap háromszor is felmutat, és hódolatra hív. Azé a kereszté, amely elé vonulunk ma hódolatra, amely előtt térdet hajtunk, amely előtt talán Mária és Szent János apostol is térdet hajtott, bánattal telve, a megváltás pillanatában - csodálva, földi ésszel fel nem fogva a nagy eseményeket Azé a kereszté, amelyre nézve megrendültén állt a katona, aki látva az eseményeket, csak ennyit tudott mondani: „Ez az ember valóban Isten fia volt!”. Jézus, akit előző este elfogtak és megkínoztak, meghurcoltak, majd a „keresztutat” végigjárva a Golgotán keresztre feszítettek. Nagypénteken bizonyára sokunknak eszébe jut Munkácsy Mihály monumentális trilógiája, ahol Jézus szenvedéstörténete elevenedik meg: Pilátus előtt, az emberek előtt (Ecce homo, azaz: íme, az ember!), valamint a Golgotán. Ez utóbbi képen a tömeg, az írástudók és az akkori nagy előkelők, látva az eseményeket, menekülnek a kereszt alól. Menekülnek a kereszttől, menekülnek a megváltás tényétől. A Jézustól balra lévő lator fejét lehajtva a földet nézi, a jobbra lévő lator pedig Jézusra tekint. A menekülő emberek között a fehér lovon ülő ember tekint talán egyedül érzelmesen vissza, és láthatóan mélyen Jézus szemébe néz. A kereszt alatt álló-térdelő személyek, akiket ismerünk a bibliai történetből szinte kör- beölelik fájdalmukkal a keresztfát - úgy hódolnak előtte, ahogyan mi tesszük a mai szentmisén. Munkácsy tablója millióknak mutatta már be a szenvedéstörténet nagy pillanatát szerte a világban, és mutatott rá Megváltásunk titkára. Nem kellett nyelvekre lefordítani, nem kellett magyarázni, ebben a három képben benne van minden, benne van húsvét misztériuma, titka, de nem ér véget, mert nagypéntek csak egy állomás, a középső, a szenvedés vége. Ezt, a szent pillanatot ünnepeljük ma. De tudjuk: a feltámadás ténye már ott ragyog húsvét hajnalán. Munkácsy ilyen képet nem festett a trilógiához, de talán nem is kell. Ez a trilógia így teljes, megmutatja a vezetők és az emberek bűnösségét, azt, hogy az ártatlant elítélték, a bűnöst (Barabást) pedig szabadon engedtették. Inkább őt, a rablót választották, mint azt, aki sok ezer embernek tett jót, amerre csak járt. Hány és hány Barabás és Jú- dás jár ma is közöttünk? Hányán vannak, akik „harminc ezüstpénzért” a lelkűket is képesek eladni? Hányán vannak, akik inkább a bűnöst engednék szabadon, az igazat pedig elhallgattatnák? Hányán vannak, akik csókkal árulják el a másikat, akik előkészítik a másik elfogásának útját, akik katonákkal jönnének a másikra? Rengeteg ilyen ember van, mert a világ egyre bűnösebb, a bűn pedig bűnt szül. De tudjuk: ahol elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem. Ennek a kegyelemnek a fénye a húsvéti ünnep is. Ha meghalljuk és megértjük a szent három nap mondanivalóját, akkor megérthetjük a kegyelmet is, amelyet azért kapunk, hogy újrakezdjük azt, amit eddig rosszul csináltunk, hibáztunk, és amit jóvá kell tennünk. Adja a Jóisten, hogy a mai ünnep, a szent liturgia, a megelevenedő szenvedéstörténet, a passió elénk vetítve Jézus szenvedését, megértesse velünk nagypénteket! Faludi Ferenc A feszülethez című versének sorai, amelyet a szentmiséken is énekelünk, a bűnbánatra szólítanak fel, legyenek ezek mai út- ravalóink: „Szállj szivedbe, sirasd meg / Bűneidet; gondold meg: / Hogy az Isten fia volt, / Aki érted igy megholt!” Veszetovszki Balázs Megkondult a Rákóczi-harang A polgármesteri hivatal előtt 2010-ben felszentelt Rákóczi-harang megkon- dításával is a „nagyságos fejedelem” iránti tiszteletüket fejezték ki a nemrégiben tartott emléknapon a helyiek. Romhany, A község önkormányzata II. Rákóczi Ferenc születésnapján koszorúzott és ünnepelt. Romhányban Rákóczi nevét viseli az általános iskola, a csata emlékét őrzi a Vérhegyen állított kőkereszt és a nyolc méter magas Túrul emlékmű. A közeli Kastélyka dombon áll az a törökmogyorófa, amelyet a néphagyomány Rá- kóczi-fának nevez. A nevezetes famatuzsálem csaknem háromszáz éves, lombkoronája mintegy 25 méter átmérőjű, magassága húsz méter. A szájhagyomány szerint annak emlékére ültették, hogy a fejedelem az itteni kápolnától irányította 1710. január 22-én a Lókos- menti ütközetet. Mások úgy tudják, az akkor már terebélyes fa alatt állott a fejedelem sátra. A törökmogyoró eredetével kapcsolatban olyan legenda is él, hogy Rákóczi egy rodostói látogatójával küldte haza a facsemeték hogy tegyék azt földbe az utolsó magyarországi csatája színhelyén. S hogy az ilyen mementók és más törekvések hogyan találkoznak napjainkban, arra az Országos Kéktúra romhányi szakaszának még a téli időszakban elkezdődött munkálatai adnak sajátos példát. Számos más, részben már elvégzett feladat során Romhány határában egy új erdei pihenőt alakítanak ki tűzrakó helyekkel, esőbeállóval, asztalokkal, padokkal. Külön leágazással teszik elérhetővé a Rákóczi- mogyorófát s ennek környékét is rendbe teszik az erdészek. Mikrofalvak bázisa, családok segítője Átadták az alsótoldi egykori iskola épületének felújításával és átalakításával létrehozott Toldi Házat. Kéri István Alsótold. Az átadón Horváth-Karip Krisztina, a Kontakt Alapítvány projektvezetője elmondta: még 2012-ben merült fel az ötlet, hogy adott céllal hasznosítsák az épületet A gondolkodást egy sikeres pályázat követte, amelyet a Kontakt Alapítvány és az önkormányzat konzorciumban valósított meg. Ezen támogatás segítségével szerkezeti és funkcióbeli megújulás történt, amellyel párhuzamban természetesen új felszerelésekkel, bútorokkal is gazdagodott az ingatlan. A Toldi Ház olyan szolgáltató- és vendégházként működik a jövőben, amely nemcsak turisztikai célokat szolgál majd, hanem segítségére lehet olyan hátrányos helyzetű családoknak, akik tartósan beteg, Down-kóros, autizmussal élő vagy éppen sajátos nevelési igényű gyerekeket nevelnek, de azoknak is, akik szeretnék az alapesetben az ő felügyeletüket igénylő családtagjaik elhelyezését megoldani rövidebb időre. Innovatív kezdeményezésről beszélünk tehát, amely egyben foglalkoztatási projekt is.- Egy civil szervezet és egy önkormányzat közösen valósít meg foglalkoztatás-növelő beruházást, hiszen 14 környékbeli, korábbi álláskeresőnek tudunk munkát biztosítani az in- ‘ fézrhényben. Emellett 52 főt vontunk be OKJ- s képzésbe és további 30 fűnek segítünk munkát találni - emelte ki a projektvezető. Kiss Csaba, az Emberi Erőforrások Minisztériuma TÁMOP végrehajtási főosztályának programirányító referense is a projekt innovativitását dicsérte. Mint mondta, nagy érdeklődéssel követte végig a megvalósítás folyamatát, az újszerű, komplex gondolkodásra épülő intézmény létrejöttét. Egyben abbéli reményét is kifejezte, hogy az ország más területei is gazdagodhatnak majd hasonló rendszerben működő, több szálon is az adott mikrotérségek életét segítő központokkal a 2014-2020-as európai uniós költségvetési időszak megfelelő pályázatainak segítségével. A projekt megvalósítói a folytatásban kiemelték azt is, hogy januárban létrehozták a Cserhátért Szociális Szövetkezetei - hat önkormányzat és huszonnégy magánszemély közreműködésével. Ez a szövetkezet lesz hivatott arra, hogy gazdaságilag is fenntarthatóvá tegye a házat, illetve további munkahelyeket teremtsem mind Alsótoldon, mind a környező településeken. Az eddig teremtett 14 munkahely hosszútávú megtartása nem kis feladat, az átadó alkalmából tartott sajtótájékoztatón stratégiájukról is kérdeztük az üzemeltetőket A Kontakt Alapítvány munkatársai jelezték, hogy már a 2015-ös szezonra vonatkozó érdeklődés is bizakodásra adhat okot, hiszen már most 80 százalékos foglaltsági mutatóval rendelkezik a Toldi Ház. Hosszútávon azon korábbi partnereiket, civil kezdeményezéseket is szeretnék bevonni, akik a korábban említett, speciális célcsoportok érdekében tevékenykednek.- Magyarországon tudtunkkal három olyan helyszín van, ahol autista gyermeket nevelő családok a számukra megfelelően kialakított környezetben pihenhetnek. Egy ilyen gyermek elszállásolása ugyanis speciális igényeket támaszt, sokszor nem szívesen látják őket vendégül nagyobb szállodákban, szálláshelyeken, így ez egy nagy nyitás, egyben nyitottság is feléjük - hozott példát törekvéseire Horváth-Karip Krisztina. Podmaniczky Éva a projekt szakmai vezetője hozzátette: a szépkorúak is potenciális célközönségnek tekinthetőek. Példaként említette, hogy a családon belüli idősek gondozásával kapcsolatbaius megoldást kínálhat az intézmény azzal, hogy amíg esetlegesen az ápolást ellátó családtagok távolabbra utaznak, addig a gondozottaknak nem a négy fal közé bezárva kell ezen napjaikat eltölteni, hanem eljöhetnek ide, ahol megfelelő környezetben és felügyelet mellett ők is kikapcsolódhatnak, feltöltődhetnek, egyben közösségben tölthetik az idejüket. Az idősebbek kapcsán arra is fel vannak készülve, ha esetlegesen mozgásában korlátozott személyt kell fogadniuk, hiszen kifejezetten nekik kialakított, akadálymentes szoba is található az épületben. Sándor Szandra Éva, Alsótold polgármestere kérdésünkre elmondta: a beruházás kezdetén - akkor még mint települési képviselő - is nagy érdeklődéssel és egyben bizalommal követte a folyamatot. Mint említette, vannak olyanok a településen, akik pesszimisták az intézmény jövőjét illetően, ÜÚ amint az első időszakra vonatkozó kihasználtsági adatokból is látszik: van igény arra a szolgáltatásra, amit mostantól Alsótoldon nyújtani tudnak az alapítvánnyal közösen. A polgármester külön kitért rá: már az is egyfajta értékmentésnek tekinthető, hogy az egykori iskola épületét sikerült megmenteni és új tartalommal megtölteni. A megálmodók és a megvalósításban részt vevők szerint a Toldi Ház a Cserhát-vidéki mikrofalvak egyik bázisa lehet, egy olyan intézmény, amely fiatalos lendületével ^ életet hoz az elöregedő települé- i sekre, szakmaiságával hívja fel m magára a figyelmet. Igazi befektetés a jövőbe: segítő jobbot nyújt nemcsak az ország rászoruló családjainak, hanem közvetett módon a térség gazdasági vérkeringését is élénkíti majd. A sors akaratából egy újabb »közéleti ember, egy salgótarjáni lokálpatrióta, az SBTC egyesületi tagja, hűséges szurkolója, rendezője távozott az égi mezőkre Nyolcvanegyedik életévében elhunyt Rákos József, a Nógrádi Bányász Nyugdíjas Szakszervezeti Bizottság elnöke, a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) országos tanácsának és elnökségének tagja. 1934. szeptember 5-én született Salgótarjánban. Édesapját bányásztragédia következtében fiatalon elvesztette. E megrázkódtatás mély nyomokat hagyott a lelkében, édesanyja azonban mindent elkövetett, hogy a nehéz körülmények ellenére tisztességben nevelje fel. A gépipari technikum elvégzés után - egy rövid újpesti kitérőt követően - a családi hagyomány nyomán a Nógrádi Szénbányáknál helyezkedett el, ahol - az anyaggazdálkodás területén 1990-ig, nyugállományba vonulásáig dolgozott: 1968-tól csoportvezető, majd osztályvezető-helyettes volt. 1980-ban megválasztották a szénbányák igazgatósága szak- szervezeti titkárának. 1996-tól a BDSZ salgótarjáni I-es számú nyugdíjas alapszervezet Utolsó kézfogás Rákos József (1934-2015) vezetőségi tagjaként, 1999-től vezetőjeként tevékenykedett az érdekvédelem területén. 2005-ben választották meg megyei elnöknek és országos funkciókat is kapott. Az évek során a szakszervezeti munka szívügyévé vált, az emberek képviseletét küldetésnek, már-már hivatásnak tartotta. Egyre többen ismerték és fordultak hozzá gondjaikkal, megoldásra váró problémáikkal. A bizalmat nemcsak szorgalma, de közvetlen, segítőkész egyénisége, közösségi mentalitása révén is kiérdemelte. Aktívan vett részt a kórusmozgalomban, az utóbbi években a füleki férfikar tagjaként is sokat szerepelt. Évtizedek óta őszintén drukkolt a Stécének, szívből örült a fekete-fehér színekben elért sikereknek, az egykori szép eredményeknek és elkeserítette mindaz, ami kedvenc csapatával az utóbbi években történt. Ami tőle tellett, azt megtette: rendezőként vállalt szerepet a hazai mérkőzéseken. Halála előtt egy héttel is ott serénykedett a tóstrandi pályán és kézfogással üdvözölte az alaposan megcsappant létszámú szurkolótársakat... 1959-ben kötött házasságot, amelyből egy gyermeke született Bár két évtized után elvált a feleségétől, a leányával, vejével és két fiúunokájával továbbra is jó kapcsolatokat ápolt. Élettársa nyugodt hátteret biztosított számára. Tele volt életkedvvel, sok tervet dédelgetett még magában, amelyek megvalósítását azonban a hívatlanul és hirtelenül érkezett végzet megakadályozta. Személyét nem lesz könnyű pótolni egyetlen területen sem. Távozása nehezen gyógyuló fájdalmat jelent családja, barátai, munkatársai szívében. Ünnepségeken, fellépéseken oly sokszor énekelte Rákos József maga is a bányászhimnusz torokszorító sorait: „Szerencse fel, szerencse le, ilyen a bányász élete. / Váratlan vész rohanja meg,/ Mint bérctetőn a fer- geteg.../ És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük, / Isten kezében életünk, Ő megsegít reméljük! ... / Bányásznak halni szép halál, / Egekbe szállani fel, fel! / Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!” Április 4-én, szombaton 11 órakor szülővárosa régi temetőjében immár róla, neki szólnak a megható szépségű dallamok... Komplex gondolkodásra épül átadott intézmény
