Nógrád Megyei Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

2015-04-17 / 89. szám

„Hallgassatok a szegények kiáltására!" L Amikor a szegények, az eleset­tek megsegítéséről, az adakozás­ról, sorsuk jobbításáról szólok, . úgy gondolom, hogy leghelye­sebb, ha Ferenc pápát idézem. Üzenete a közelmúltban, február derekán hangzott el, és arra az egész világunkat jellemző, súlyos társadalmi gondra hívta fel a fi­gyelmet, amely országunkat is nyomorítja. Amikor városunk­ban reményt vesztett kéregetővel, vagy hajléktalan emberrel talál­kozom, elszorul a szívem, és a te­hetetlenség érzése fog el, hogy modem korunkban ilyen létezik, és hogy ide jutottunk? Nem a fe­lelősséget akarom porciózni - nem is tudnám - hisz’ az egyé nen kívül, a társadalom is fele­lős, de természetesen elsősorban az állam. Ehelyett inkább min­denkit ösztönözni szeretnék, hogy ki-ki tehetsége szerint segít­sen, tegyük a dolgunkat, hogy ebben a nagyon fontos kérdés­ben előbbre juthassunk. Bár a húsvéti ünnepkör még tart, de az ünnep szakrális és jé tékony - családi együttléttel is erősített - hatását ma már felvál­tották a mindennapi tennivalók, s ez ösztönzött arra, hogy az ün­nep előtti egyéni és intézményi adakozást, buzgólkodást szám­ba vegyem. A médiából, közte me­gyei lapunkból szerzett informá­ciók szerint ez a mostani gyűjtés - az új támogatók és az új támo­gatási formák ellenére is-a ka­rácsonyinál szerényebbre sike­rüli, hisz az adakozói akarat (kedv) és talán a lehetőség, továé bá a jótékonyságot ösztönző tévé kenység is csökkent, s az emberek számáraazajándékozás, az ada­kozás elsősorban karácsonyhoz köthető. Örömmel tapasztaltam viszont, hogy a civil összefogások (jótékonysági rendezvények, étel­és ruhaosztások, pénzgyűjtések) száma bővült. És hasonlóan, csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok az egyházak tevékeny­ségéről A médiát is felhasználva és a szokásos módon (szentmisé ken, istentiszteleteken) nemcsak a híveket, hanem egész közössé giinket igyekeztek megszólítani És sokat tettek kárpátaljai testvé reinkért is. Sajnos egyes területek kedvező megítélése ellenére ta­pasztalhatóak voltak gondok is. Sok szegény családnak nem volt igazi húsvéti ünnepe, hisz nem­hogy sonka, de hústalan ételből is kevés jutott És elítélendő az a polgármester is, aki megtiltotta városában a Gyermekétkeztetési Alapítvány ételosztását Ugyancsak ide tartozik az a di­cséretes döntés, hogy az egyhá­zak is bekapcsolódnak a közfog­lalkoztatásba, amelyről a közel­múltban lapunk is hírt adott Dr. Beer püspök arról tájékoztatott, hogy a váci egyházmegye eddigi karitatív munkája - a szegények és a társadalom peremére szo­rult embereksegítése, felkarolása mellett - a közmunkaprogram konkrétfeladataival bővül Aplé bániák közreműködésével, az egyes települések szociális kise­gítői, beteglátogatói feladataira és az idős emberek házkörüli ten­nivalóinak segítésére, ellátására helybéli munkanélkülieket alkal­maznak. A püspökségtől kapott információ szerint, elsőként Pest megyében, 5-7 (Vácott további 4- 5) fővel indul el a munka. A ta­pasztalatokat is figyelembe véve kerül sora továbblépésre, így me­gyénk településeinek bekapcso­lására is. Ahogy újra olvasom püspök úr szavait, Ferenc pápa beiktatási programja jut eszem­be: „...olyan egyházat szeretnék, amely kiáll a szegények érdeké­ben", és amely nagyon is egybe­csengő valamikori szerzetesren- dekfeladataivaL Hisz az adomá­nyok, az alamizsnák gyűjtése mellett, a betegek és az elesettek gyógyítása, ápolása is a szerzete sek tennivalói közé tartozott. Nemcsak Istent imádták, hanem az embert is szolgálták Valahogy így képzetem el a ma egyházát, az egyház szolgálatát És végül idézem Fabiny Tamás evangélikus püspököt: „A mai Magyarországon például nagyon sokat kell beszélni a szegénység rőt, a kirekesztésről, az esélyegyen­lőtlenségről, mert az emberek ezt élik át, becsapnám őket, ha nem arról beszélnék, amit megélnek ” Szerényen csupán azt tenném hoz­zá, hogy a szeretet parancsa, a krisztusi parancs szerint, nem­csakbeszélni kell róla, hanemtenr ni és az eddigieknél többet tenni a szegényekért, az elesettekért, a rá­szorulókért BartosJózsef {m Uniós és Állami forrásból HITELLEHETŐSÉG MIKROVÁLLALKOZÁSOKNAK Beruházásra és fejlesztésre, kezdő egyéni vagy társas vállalkozásoknak is. A hitel fix kamatozású, az ügyleti kamat jelenleg 3 <9 % RAMMT- Maximális összeg: 10 millió Ft- Maximális futamidő: 10 év- Türelmi idő: max. 12 hónap- 0%-os önerővel, előfinanszírozás mellett- Kezdő vállalkozásoknak is VíKlftMtmlMKMi AltpiW.O, H-3IO0 SMtgótMiiin, UérVrtlh út t. Elérhetőségeink: 3100 Salgótarján, Mártírok út 1. Mikrohitel menedzser: Csörge Gábor 30/200-6622 és E-mail: mikrohitel@nmrva.hu A két tanítási nyelvű is­kolák 7-8. osztályos tanu­lói számára idén is meg­hirdette az országos an­gol nyelvű civilizációs versenyt a Salgótarjáni Általános Iskola (SÁI) munkacsoportja, a Két­nyelvű Iskolákért Egyesü­let támogatásával. Salgótarján. A székhelyintéz­ményben néhány napja tartott rendezvényhez első alkalommal társították a német nyelvű, me­gyei szintű versenyt, a kísérő ta­nárok számára pedig szakmai programokat is szervezett az al­kalomra az intézmény vezetése, közössége. Győr, Székesfehér­vár, Békéscsaba, a főváros és me­gyénk iskoláiból jelentkeztek, a részvétel egyik feltétele volt, Országos versenge a Gagarinban nyelvoktatása komoly múltra tekint vissza: 1974-ben kezdték az angol, 1994-ben a német nyelv oktatását. Elismeréssel szólt a nyelvtanításról a két tan­nyelvi képzésről, a versenyek szervezéséről Mravcsik Sándor, a SÁI székhelyintézmény igaz­gatója is, aki megnyitotta az eseményt. A rendező iskola 7-8. osztályosai hangulatos műsor­ral kedveskedtek a jelenlévők­nek, majd megkezdődött a fel­adatmegoldások sora angolul, illetve németül. Amíg a gyere­kek próbára tették tudásukat, a kísérő pedagógusok a civilizá­ció tantárgy tanításához kap­csolódó előadáson és szakmai beszélgetésen vehettek részt. Az országos verseny dobogó­sai a következők: elsők lettek a fővárosi Aquincum Angol- Magyar Két Tanítási Nyelvű Ál­Az ötödik angol nyelvű civilizációs engés témaköreiül dón volt hogy a versenyző nem töltött há­rom hónapnál hosszabb időt cél­nyelvi területen. Az ötödik angol nyelvű civilizációs versengés té­maköre London, a great city volt, a korábbi évekbeli Írország, Skó­cia, New York és Ausztrália után. A kilenc csapatnak előzetes fel­adványként egy nevezetes he­lyet, épületet vagy híres embert kellett legfeljebb öt perc időtar­tamban, szabadon választott for­mában bemutatni. A játékos feladatokra épült tudáspróba résztvevőit Suba Marianna pedagógus üdvözöl­te. Ezt követően Tolnainé Nagy Márta intézményvezető, az ese­mény házigazdája mondta el gondolatait egyebek mellett ar­ról, hogy az intézmény idegen Mravcsik Sándor nyitotta meg az eseményt talános Iskola versenyzői, Tóth Fanni, Sándli Gabriella és Vida Márton (felkészítő tanár: Almási- Gál Beatrix, Legáth Edit). Máso­dik helyezettként zárt a salgó­tarjáni Bolyai János Gimnázium Bozó Luca Fruzsina, Kiss László Marcell és Oláh Orsolya (felké­szítő: Albné Bogárdi Tünde) al­kotta csapata. Harmadik helyen végeztek a békéscsabai Jankay Tibor Két Tanítási Nyelvű Általá­nos Iskola tanulói: Révész Eszter, Békési Dániel és Fazekas Zsolt. (felkészítő: Békési Ildikó) A kü- löndíjat a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium diákjai - Gasparin Zsombor, juhász Bene­dek és Király Krisztina (felkészí­tő: Szekrényesné Csaba Zsuzsa) - érdemelték ki. (Mj.) Egy történész emlékére Ezernyi jele van annak, hogy gyorsan telik, sőt r ahogyan a köznyelv fogalmaz - rohan az idő. Hiszen szinte hihetetlen - de sajnos igaz - hogy dr. Horváth István, a salgótarjáni értelmi­ség, a Nógrád megyei közélet egyik markáns, meghatározó személyisége egy évtizede távo­zott az elíziumi mezőkre: 2005. április 17-én, azaz éppen ma tíz esztendeje hunyt el. 1939. október 14-én született az alföldi Kocséron. A középiskolai tanári végzettséget a szegedi egye­temen szerezte meg, ugyanott tette le a böl­csészdoktori vizsgákat is. 1963-ban került Salgótarjánba. Tanított, dol­gozott könyvtárosként, több munkakört is betöl­tött a művelődésirányításban s éveken át igaz­gatója volt a helyi múzeumnak illetve a megyei múzeumi szervezetnek. Főszerkesztette a „Pa- lócfóld”et, megszervezte és vezette a Salgótar­jáni Polgári Kört. Mindemellett történészként is beírta magát a megye szellemi életébe. Megannyi cikkben, tanul­mányban s jó néhány saját kötetben kutatta, elemezte a végleges lakóhelyének választott Nógrád társadalomtörténetét, kiváló sze­mélyiségeinek életét, munkásságát, az eszmék, eszmények, ma­gatartásformák változásait, a tudás és a cselekvés összefüggése­Dr. Horváth István egyik, 1992-ben megjelent könyvének címlapja it. Különösen nagy figyelmet szentelt Salgótar­ján múltjának, sorsfordító éveinek értelmezésé­re, a „bazalton nőtt erdők népének” vizsgálatá­ra. Sokszor idézett, erőt adó gondolata szerint a nehézségekkel küzdő városra nagyon illik Pá­rizs jelmondata: „fluctuat nec mergitur”, azaz „hányódik, de nem merül el." De azt is hozzátet­te, hogy e remény megvalósulása, hangsúlyozot­tan a salgótarjániakon múlik. Dr. Horváth István egyaránt igényes volt ön­magával és környezetével szemben, határozott követelményeket állított munkatársai elé - nem véletlen, hogy a múzeumban eleddig egyetlen igazgatót neveztek „főnöknek” - töre­kedett tudatosan befolyásolni, formálni a köz­véleményt. Az arra érdemes tradíciók, hagyo­mányok, értékek megőrzésének híve volt, de nem volt idegen alkatától a kezdeményező, megújulási szándék sem. Önálló karakterű személyiségként véleményét mindig igyekezett meggyőző ér­vekkel alá is támasztani. S ezt várta el vitapartnereitől is. „Kell, hogy jobban megtaláljuk egymást: a műveltség, az ismerete híd- jain” - vallotta. Legméltóbban ennek az „üzenetének" az ér­vényre juttatásával emlékezhetünk rá. Cs. B. i t i í Játékos feladatokra épült a tudáspróba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom