Nógrád Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 50-75. szám)

2015-03-07 / 55. szám

2015. MÁRCIUS 7., SZOMBAT Szegény gyerekből bajnok és példakép •• ÖKÖLVÍVÁS Beszélgetés az ötvenöt éves salgótarjáni edzővel, Botos Tiborral Szegény család gyermekeként nőtt fel, és többször is a kitartásán múlt, hogy hétszeres felnőtt magyar bajnok lett belőle. Bár három olimpián is kerettag volt, mégsem szerepelhetett ötkarikás játéko­kon. Ez megviselte, de mára már feldolgozta. Karrierje során (az 1982-83-as katonaságot leszámítva) végig az SBTC színeit képvisel­te, de nem bánta meg, hogy nem igazolt máshová. Az év ökölvívó­jának választották 1981-ben, a világranglistán pedig második volt. Az 1985-ös budapesti Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, majd egy évvel később az amerikai vb-n ötödik lett. Két évtizedes pályafutása során egyszer sem ütötték ki. A megyéből ő próbálta ki először a profi bokszot, itt Ausztria bajnoka is volt. A cigánydomb­ról indulva bejárta a világot. Magáénak vallja mestere, Papp László hitvallását, mely szerint a fiatal generációnak a sport révén kell utat mutatni. Példaképként tekintenek rá tanítványai, akik a válo­gatottságot ostromolják, és sorra szállítják a kiváló eredményeket a nógrádi megyeszékhelynek. A Salgótarjáni Boksz SE mestere, a magyar serdülő válogatott keretedzője, Botos Tibor március 7-én ünnepli 55. születésnapját, ebből az alkalomból beszélgettünk vele.- Aztán kipróbálta magát a profik között is.- Még 1988-ban is benne voltam az olimpiai keretnek, de ötkarikás játékokra akkor sem jutottam ki, és egy évvel ké­sőbb kimentem Ausztriába, Bécsújhelyre profinak. Nagyon jól éreztem magam, csak az volt a baj, hogy 1993-ig kevés meccsem volt, összesen kilenc. A négy gőzelem mellett egy döntetlenem és négy vereségem volt, de Ausztria bajnoka cím­mel is büszkélkedhettem.- Miért döntött 1993-ban úgy, hogy ennyi elég volt?- Elfáradtam. A sok készülésben, a na­pi két tréningben elfáradtam, agyilag és fizikálisán is. Utána jól éreztem magam, szabad voltam, nem kellett edzenem, fo­gyasztanom. Sok volt az a húsz év, végig ott kellett lenni a toppon. lisan nem voltam erős, ha megütöttem va­lakit, csak légycsípésnek érezte.- Meséljen az edzőiről!- A városban legendás Pintér Jani bá­csinál kezdtem, ő nagyon össze tudta tar­tani a csapatot. Szigorú volt és magabiz­tos. Utána Szerémi Andor vett át, ő peda­gógiailag, szakmailag és emberileg is nagyszerű volt. A nagybátyám is sokáig edzett, a Honvédnál pedig Badari Tibor volt az edzőm. A válogatottnál Vona Jó­zsef, Csötönyi Sándor, Papp László, Kajái János és Kellner Ferenc foglakozott velem.- Papp Lászlóra hogy emlékszik vissza?- A Mester úgy volt velem, hogy szere­tett is, meg nem is. Mert látta rajtam, hogy nem voltam szorgalmas, és nem szerette a lógást. De ugyanakkor buzdítani is tu­dott. A legnagyobb élményem 1984-hez Bakos László- A cigánydombon nőttem fel, 1975- ig ott gyerekeskedtem, ahol most a fő­iskola épülete áll - kezdte. - A tanulás nem nagyon ment, elég csóró család­ban éltünk. Apám az üveggyárban dol­gozott, van két öcsém is. Emlékszek, havonta egyszer ehettünk süteményt, amikor apám 12-én fizetést kapott.- Mikor került a boksz az életébe?- Úgy 10-11 éves lehettem, amikor az egyik rokonom, Botos János levitt egy bokszedzésre, ahová ő is járt. Én Pintér Jánosnál kezdtem bunyózni, az edzések a piac melletti tornateremben voltak. Az edzőnk sokszor elzavart, mert nem tudtunk tagdíjat fizetni, hisz szegények voltunk. De én nem adtam fel, csak visszamentem többször is, és a végén beengedett.- Mi fogta meg az ökölvívásban?- A családban sokan bokszoltak, így a véremben lehet Amikor a nagybátyámat, Botos Andrást először láttuk a tévében, ahogy 1971-ben Madridban Eb-második lett, majd egy évvel később az olimpián nyert bronzot, sírtunk az örömtől. Nagyon büszkék voltunk rá, és gyerekfejjel nagy hatással volt rám, hogy Uyen nagy verse­nyekre eljutott- De nem jöttek hamar az eredmények- Az első meccsemet 1975-ben, Óz- don vívtam, ahol kikaptam, sírtam is na­gyon. Utána még sorozatban négyszer veszítettem, de akkor sem adtam fel. És utána beindultam, jöttek a sikerek, az érmek, a kupát, a serlegek. Ez nekem óriási öröm volt, mindig büszkén vittem őket haza. Aztán nyertem a korcsopor­tos bajnokságokat, és többször választot­tak a torna legjobbjának is.- így nem kellett sokáig várni a címe­res mezre sem.- 1976-ban kerültem be az ifjúsági válo­gatottba, először a Normafán voltam edző­táborozni. Itt találkoztam először Papp Lászlóval, hatalmas motivációt adott, hogy lekezelhettem és beszélgethettem vele. In­nen mentünk le Békésre, ott szerepeltem először a válogatottban, a nyugat-németek ellen meccseltünk, és nyertem is.- Az 198(his olimpia is képbe került.- Tagja voltam az olimpiai keretnek, de a bajnokságon csak harmadik lettem, így az olimpiára nem jutottam ki, Papp Lász­ló szerint még nem voltam elég erős.- Egy év múlva már más volt a helyzet..- Aztán 1981 életem leggyönyörűbb éve volt, magáért beszél, hogy a világranglis­ta második helyén voltam. Végigvertem a kubaiakat, amerikaiakat, nyugat-némete­ket. A Honvéd Kupát is megnyertem, így mehettem Amerikába, egy csapattalálko­zóra. Abban az évben volt a tamperei Eu- rópa-bajnokság, és nagyon bántott, hogy oda nem vittek ki. Pedig abban az évben az év ökölvívójának is megválasztottak. Akit helyettem vittek ki, egy lengyeltől kapott ki, akit én nem sokkal később le­iskoláztam. Biztos érmes lehettem volna.- Aztán 1982-ben jött egy eltiltás.- Volt egy baklövésem, beleszerettem egy nőbe. Ahogy mondani szokták, fiatal­ság, bolondság. Hibáztam, többször is ki­szöktem az edzőtáborból, a súlyomat se hoztam, és így kaptam egy év eltiltást. Minden kedvezményt megvontak tőlem, Nagybátonyba jártam dolgozni, a gép­üzembe. Ez a büntetés eléggé megviselt így az 1982-es vb-re sem vittek ki, pedig éremért harcolhattam volna.- És akár az 1984-es olimpián is...- Los Angelesben lett volna a nagy kitörésem, de sajnos a szocialista or­szágok bojkottja miatt nem mehet­tünk. Pedig biztos utazó voltam. Elég­gé megviselt, amikor kiderült.- Némi kárpótlást jelenthetett egy évvel később a budapesti Európa-bajnokság.- Először 5:0-s pontozással megver­tem egy nagyon kemény, rutinos ír bok- szolót. Majd egy olaszt győztem le, aki Botos Tibor (jobbra) vékony testalkata ellenére körbeverte a világot később jó eredményeket ért el a profik között. Az elődöntő előtt megzavart egy kis közjáték. Az előttem bokszoló ma­gyar srácot vesztesnek hozták ki, amitől a közönség megőrült, elszabadult a po­kol. Ez kizökkentett a koncentrációból, és a jugoszláv ellenfelem ezt kihasznál­ta. A harmadik menetben kezdtem el bokszolni, amikor már megnyugodtam, de akkor már késő volt. így bronzérmet szereztem, aminek örültem.- Utána jött az 1986-os világbajnok­ság, ahol 54 kilóban indult.- Nagyon jó kondiban volt és jól ment a bunyó akkoriban. Ebben közrejátszott, hogy előtte közel három hetet kint edző­táboroztunk, Colorado-ban, magaslaton. Az első napokban nagyon nehéz volt, de amikor lejöttünk a Reno-ba, nagyon jól éreztem magam. Simán vertem egy ja­pánt, aztán egy NDK-s következett. Elkö­vettem egy baklövést, mert nem hallot­tam a vezényszót, stop után ütöttem, ami­ért megintettek, és így kaptam ki 3:2-re.- Még egy Eb belefért a pályafutásába..- Igen, 1987-ben, Torinóban is köte­lek közé léptem. Egy franciát vertem, aztán azzal az NDK-sal kerültem ösz- sze, akivel a vb-n, és újra kikaptam, így helyezetlenül zártam.- Igaz az, hogy a húsz év alatt egyszer sem ütötték ki?- Nagyon büszke vagyok arra, hogy csak 4-5 alkalommal voltam padlón, de akkor sem időztem lent sokat Ilyen „villanyoltá­sok" előfordultak, de sosem ütöttek ki.- Nem bánta meg, hogy sosem hagy­ta el az SBTC-t?- A katonaság után a Honvéd is marasz­talt, de inkább hazajöttem. Utána is hív­tak, vidékre is, de azt mondtam, hogy én inkább itthon maradok. Nem bántam meg, itthon jól éreztem magam, a család, az ismerősök is itt voltak.- Csóró gyerekként bejárta a világot. Ezt miként élte meg?- Sokszor megfordult a fejemben, hogy én luxusban utaztam, miközben a szüleim és az öcséim itthon szegényeskedtek. Nagy volt az ellentét a két világ között, de én nagyon élvez­tem, hogy 21 évesen például vörös sző­nyeggel fogadtak Amerikában.- Mi volt az erőssége, gyengesége?- Azt mondták rólam, hogy jó volt a láb­munkám, és a balegyeneseimmel gyorsan meg tudtam előzni az ellenfeleimet. Máso­dik szándékú bokszoló voltam, jók voltak a kontráim. Nagy hátrányom olt, hogy nem volt ütőerőm, vékony srác voltam. Fiziká­kapcsolódik, amikor az olimpiára készül­tünk. Kihívott engem négy menetre. Az el­ső két menetben, amíg nem fáradt el, meg­mutatta, hogy azért nem véletlenül nyert három olimpiát. Amikor kezdett fáradni, átvettem az irányítást, és végül nyertem. Óriási élmény volt- Botos Andrásra csak azért nézett fel, mert a rokona volt?- Nem. Meg sem lehet számolni, hogy edzésen hányszor bokszoltunk egymás ellen. Nem is bunyózott, csak játszott ve­lünk. Amit ő csinált, azt kevés embert tud­ta. Olyan gyors volt, hogy nem lehetett el­találni. A robbanékonysága legendás volt, nem lehetett utánozni.- Volt más példaképe is?- Az olimpiai bajnok Sugar Ray Leonardra mindig is felnéztem, nagyon egyedi ökölvívást művelt Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor 1985- ben találkozhattam vele, és egy közös fo­tót is készíthettünk.- Bántja még, hogy három olimpiára sem jutott ki?- Ennyi év alatt az ember már túlteszi magát ezen. De akkor nagyon megvisel­tek, főleg az 1984-es bojkott. Annyira ké­szültünk, hogy még angol tanár is járt hozzánk a táborba. Nagyon beleéltük ma­gunkat, ezért padlóra kerültünk, amikor kiderült, hogy nem mehetünk. De nem csak én, mind a hat-hét bokszoló, aki me­hetett volna. Sokáig téma is volt köztünk, nagyon fájt. Az olimpia csak egy olimpia, ez minden sportoló álma.- Kárpótlást jelentene, haegytarjáni kijutna egy olimpiára?- Nagyon motivál, hogy a 2020-as olimpián ott legyen az egyik tanítvá­nyom. Vannak ügyes srácaim, de a ki­tartás nagyon fontos, nem tudhatjuk, hogy megmaradnak-e.- Akkor térjünk át a tanítványaira! Hogy jött az edzősködés?- A karatézó Szűcs Sándor megállított az utcán, hogy segítsek neki használni a kezét. A lábával jól bánt, de a karmunká­ját javítani szerette volna. A Kohász Mű­velődési Házhoz jártunk edzeni, és arra figyeltünk fel, hogy egyre többen csatla­koztak hozzánk. Egy rendőr, Fábián Csa­ba is járt edzésre, ő vetette fel, hogy ala­pítsunk egy szakosztályt. így jött létre 1998-ban a La Fortuna SE boksz osztálya, ami később Salgó Sport Klub néven mű­ködött tovább. Egy idő után nem tudtak tovább foglalkozni velünk, így Bangó Nándor karolt fel minket, és 2002-ben megalapítottuk a Salgó Boksz Teamet. Jól működtünk, de nem tudtunk előrelépni. Egészen addig, amíg a nagybátyám 2009- ben haza nem költözött Nyíregyházáról, és meg nem alapítottuk a jelenlegi klu­bunkat, a Salgó Boksz SE-t.- Kiemelné pár tanítványát?- A kezdetektől nagyon ügyes srácok­kal dolgozhattam együtt. Hranek Róbert, Oláh Gyula és Csikós József hozta az első jelentősebb eredményeket. Az utóbbi idő­ben pedig Szőrös Márk és Oláh Gergő szál­lítja a győzelmeket, akik korosztályos di­ákolimpiái és bajnoki címekkel vívták ki, hogy a válogatottakban is számoljanak velük. Rajtuk kívül számtalan tanítvá­nyom van még, akik szép eredményeket értek el, felsorolni is hosszú lenne, és sen­kit nem szeretnék kihagyni.- Mely díjaira a legbüszkébb?- Nagyon meglepett, amikor 2012-ben Nógrád Megyei Príma-díjat kaptam, ha­talmas megtiszteltetésnek éreztem. Sal­gótarján Sportjáért díjban is részesül­tem, tavaly pedig én kaptam meg a me­gyeszékhely Nemzetiségért és kisebbsé- gért-díját. De a tanítványaimra is büszke vagyok, akiket az év legeredményesebb sportolóivá választottak, legutóbb Sző­rös Márkot, most februárban.- Kinek köszönheti, hogy idáig eljutott?- A szüleimnek rengeteget köszönhe­tek. A tanítványaimnál is látom, hogy mennyit számít, ha az otthoni körülmé­nyek és a családi háttér normális. Én is nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy így neveltek és mindig mellettem álltak. Nélkülük nem érhettem volna el ezeket az eredményeket. Hatalmas köszönettel tartozók a szövetség elnökének, dr. Csötönyi Sándornak, aki a visszavonulá­som után segített abban, hogy legyen egy kávézóm a belvárosban. Jelenleg Brunczel András az, aki nélkül nem mű­ködhetnénk, ő segíti a munkánkat.- A gyermekei is próbálkoztak a boksszal?- Igen, mindkét fiam - a tavaly el­hunyt Tibor, illetve Gábor - kipróbálta a bunyót, és a 12 éves unokám, Bence is kacérkodott a sportággal. Tibor halála nagyon megviselt, azóta sehol sem hall­gatok zenét. De megfogadtam, hogy az 55. születésnapot ezt feloldom.- Mit jelent önnek az ökölvívás?- Hú, mindene Ettől lettem ember. Ezt szavakba nem lehet önteni. Ha megkérde­zik tőlem, hogy milyen embernek tartom magam, csak azt mondom, hogy szeren­csésnek. Az ökölvívásnak köszönhetek mindent, azt, hogy ilyen ember lettem, amilyen most, 55 évesen vagyok. Nagyon sok mindenre megtanított. Élni, viselked­ni. Két örök barátságot is kaptam a sport­tól, Alvics Gyula és Hranek Sándor négy évtizede barátom, a szó legnemesebb ér­telmében. Versenyzői pályafutásunk alatt végig egy szobában laktunk, és a mai na­pig megmaradt a jó kapcsolat. Ma csapattalálkozó a Madáchban Botos Tibor születésnapján, azaz ma csapattalálkozót rendeznek a sal­gótarjáni Madách Imre Gimnázium tornatermében. Az Észak-magyaror­szági régió válogatottja Dél-kelet Szlo­vákia legjobbjaival mérkőzik majd meg, 13 órai kezdettel. Az előzetes programban több mint egy tucat ösz- szecsapás szerepel, többek között a hazaiak két legjobbja, Szőrös Márk és Oláh Gergő is kötelek közé lép majd. A rendezvény célja, hogy minél több salgótarjáni kipróbálhassa magát éles szituációban. A belépés ingyenes. Botos a hét tegíaedményesebij tanítványával, e szőrös Márkkal (balra) os Ólait tíorgovfei f méL ^,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom