Nógrád Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-21 / 67. szám
FOTÓ: GYURKÓ PÉTER S aa lJL# '■ «Jri|#r| ■ zuetésnaoi aiándék ot a-vissza iililViíVvllvl|#I MIIII 11 wM ■ IwwBivi Balassagyarmat Melyik jobb: ajándékot adni vagy kapni? Azért nehéz a választás, mert nagyon jó érzés valakinek örömet okozni, de az is boldogítja az embert, ha váratlan, kellemes meglepetésben részesül. Sőt, nem egy esetben még azt sem könnyű eldönteni, hogy adtunk-e vagy kaptunk ajándékot. Tipikus példája ennek dilemmának Berecz Antal festőművész balassagyarmati bemutatkozása. Ugyanis helyi tisztelői, a város elöljárói úgy vélték, hogy legszebben, legméltóbban akként tudják köszönteni nyolcvanadik születésnapján, ha műveinek egy részét kiállítás keretében tárják a nyilvánosság elé. Tárlata viszont az érdeklődő közönség részére jelent élményt, szellemi adományt... Még a képzőművészet berkeiben tájékozottak mindegyike sem tudja, hogy ki is valójában Berecz Antal. A megyében eleddig főként a salgótarjániak mondhatták el magukról, hogy tudnak róla, nagy vonalakban ismerik munkásságát, tekintve, hogy 2008 áprilisában az akkor még Nógrádi Történeti Múzeumnak nevezett (ma Dornyay Béla Múzeum) intézményben tette le a névjegyét, majd 2010 februárjában, 75. születésnapján a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsarnokában rendeztek kiállítást alkotásaiból. A múzeumi tárlat megnyitóján a művész személyesen is megjelent. S ez azért nem evidens, mert innen meglehetősen messze, Németországban, a Hannover és Dortmund közti Bielefeldben él. De annak ellenére, hogy idestova hatvan évvel ezelőtt távozott Magyarországról, ezer szállal kötődik hazájához és azon belül szűkebb pátriájához, Nógrádhoz. Az Ipoly túlpartján, a Litkével szemközti kis településen, Tőrincsen látta meg napvilágot 1935. február 3-án. Családja - a szülők és a két leánytestvér - politikai kényszer hatására 1947-ben hagyta el a felvidéki falut s egy rövid időre Útkén, aztán huzamosabbra Pomázon telepedett le. A cseperedő ifjú talentumára Somodi László szentendrei festőművész figyelt fel s az ő javaslatára került Berecz Antal a budapesti képző- és iparművészeti gimnáziumba (az úgynevezett kisképzőbe), majd jó szemének, ügyes kezének köszönhetően kirakatrendezői iskolát végzett. 1956-ban Franciaországba emigrált Előbb Strasbourgban élt, majd Lyonban tanult. Párizsban állami illetve Ford-ösztöndíjjal a képzőművészeti főiskola hallgatója lett, ahol a festészet mellett a mozaA 80 éves Berecz Antal kiállítását a Madách Imre Városi Könyvtár galériájában Csach Gábor művészettörténész, alpolgármester ajánlotta a közönség figyelmébe iktechnikával is megismerkedett 1971-ben Németországot választotta végleges otthonnak, Abielefeldi évtizedek során volt egyéni kiállítása a több mint háromszáz ezer lakosú város művészklubjában, a múzeumban pedig csoportos tárlat keretében is bemutatta alkotásait. Kiállított német városokban - Berlinben, Düsseldorfban, Hamburgban, Heidelbergben - külföldön pedig Párizsban, San Franciscóban és Zürichben is. A rendszerváltás utáni időkben Szlovákiában Komáméban és Losoncon, Magyarországon pedig - egyebek között Budapesten, Miskolcon, Lakitelken, Pomázon és - mint szó esett róla - Salgótarjánban voltak láthatók a képei. 2007-ben a nógrádi megyeszékhely múzeumának ajándékozta több mint ötszáz alkotását - olajfestményt, grafikát, korai vázlatokat és érett műveket - abból a célból, hogy minél több maradjon egy helyütt, a szülőföldjén. A fontosabb biográfiai, szakmai életrajzi adatokat Csach Gábor művészettörténész, alpolgármester is említette a Madách Imre Városi Könyvtár galériájában rendezett kiállítást megnyitó beszédében. Kalandosnak nevezte Berecz Antal - szervesen a huszadik századi történelemben gyökerező - sorsát s e vonatkozásban ZórádErnőéhez, a balassagyarmati születésű festőéhez, grafikuséhoz hasonlította. A pályakép empatikus felvázolását követően illetve abba behelyezve Csach Gábor - alapos felkészültséggel és hozzáértéssel - elemezte a kiállított képeken is tükröződő esztétikai jellemzőket, a nemzetközi és magyar képzőművészet, a modern piktúra, gesztusrendszer Berecz Antalra gyakorolt hatását, Chagall és kivált Pablo Picasso alkotásainak absztrakt formavilágához, feszült atmoszférájához, CsontváryKoszta Tivadar tündeszépségű miszticizmusház való vonzódását. Bár nyitottnak bizonyult a különféle stílusok iránt, önálló, szuverén művészeti útját járta, amelyen a megélt és megtapasztalt súlyos kérdések, drámai mozzanatok ellenére a vitális színvilág finom árnyalatai által is determinált életszeretet, a humanizmus bizonyult vezérelvnek. Ennek nem mond elrepet vállalt a tárlat életre hívásában - ugyancsak szólt a megjelentekhez. Szerencsés helyzetűnek nevezte Balassagyarmatot, amennyiben vezetői közül többen is a kulturális, művészeti szférából kerültek funkcióba és érzékenyen, támogatóan viszonyulnak e területekhez. Külön is megemlítette Csemniczky Zoltán szobrászművészt, a művelődési központ igazgatóját, aki szakszerűen rendezte meg Berecz Antal tárlatát. Csordás Pál - a művész nevében, megbízásából is - köszönetét mondott - a kiállításnak helyet adó városi könyvtárnak, a közreműködőknek - a megnyitón szereplő Bene Annamária (fuvola) és Cselényi Noémi (gitár) művésztanároknak - s a nemcsak helyből érkezett nagy létszámú érdeklődőnek. A tárlat megnyitó ünnepségén sok érdeklődő jelent meg lent, hogy alkotásaiban hangsúlyos szerepet juttat a stilizált, nem ritkán ironikus emberábrázolásnak, figuralitásnak, a karikaturisztikus önreflexiónak, amely gyakorta önarcképek formájában is kifejeződik ki - mondta Csach Gábor és többek között a művész technikai sajátosságaira, lendületes ecsetkezelésére, sok festéket igénylő ruszticizmusára, képeinek domborműveket idéző hatásaira, mozaik- - mai szóhasználattal élve - puzzle-szerű szerkesztésmódjára is felhívta a figyelmet... A kiállítás kurátora, Csordás Pál - aki a salgótarjáni Gáspár István Gábor mellett meghatározó szeA kurátor rámutatott arra is, hogy a megye korábbi és mai művészei közül Berecz Antal sokak munkásságát ismeri és nagyra becsüli. Csordás Pál is megerősítette: a „vendég” egy kollekciót immár Balassagyarmatnak is ajándékoz... A falakon az olajképeket - köztük az önarcképek változatait, a „Töprengő”, a „Merengő", az „Oroszlán” , az „Igavonók”, a „Kávéházban”, a „Hosszú hajú Madonna” című alkotásokat - és a tárlókba helyezett dokumentumokat - meghívókat, újságcikkeket stb. - április 11-éig lehet megtekinteni a Rákóczi u. 50. sz. alatti kiállítóhelyen. Csongrády Béla „Emlékezzünk régiekről...” Salgótarján. A Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola és Szakiskola az előző tanévben ünnepelte alapításának 75. évfordulóját. A jubileumi program keretében felavatták az Iskola egyik volt diákja, Csohány Kálmán grafikusművész nevét őrző termet, iskolagalériát alakítottak ki és öt tantermet neveztek el egykori kiváló tanáraikról. Ez utóbbi szép kezdeményezés 2015-ben is folytatódott és az idei Táncsics-napok keretében újabb két tanterem neveztetett el arra érdemes, tiszteletet parancsoló munkásságot kifejtett hajdani tanárokról. Az „Emlékezzünk régiekről...” című teremavató ünnepség az intézmény aulájában kezdődött, ahol Almásiné Pető Borbála összeállításában diákok mutattak be műsort illetve Baranyi Zoltán igazgató mondott beszédet. Köszöntötte a személyesen megjelent két elődjét, Bihary Lajos és de Rozgonyi Józse/korábbi igazgatókat, majd utalt az előzményekre s hangsúlyozta, hogy a „közgés öregdiákok” is ösztönözték a tavaly elkezdett folyamat továbbéltetését A 109-es számú terem a jövőben Keresztényi Istvánná Ozsvárt Sarolta (1927- 1999) nevét viseli. Holecz Zoltánná öregdiák - aki az aznap tartott 55. érettségi találkozó szervezője is volt - ismertette a tanteremben is kifüggesztett méltatást. Ebből kiderült, hogy Keresztényi Istvánná ott lett közgazdász tanár, ahol 1947-ben érettségizett. 1951-től 1983-ig könyvvitelt, statisztikát és tervezést tanított egykori iskolájában, majd nyugállományba vonulása után még tíz évig a dolgozók középiskolájában vállalt munkát. 1954-ben a kereskedelmi iskola a Bem úton az ő irányításával kezdte el az oktatást. Az igazgatást - a fő állású tanári munkája mellett - öt évig végezte, megalapozva Salgótarjánban ezt az iskolatípust. Tanítványai következetes és emberséges tanárnak tartották. A „követelek, mert tisztellek” volt az alapelve. Munkája gyümölcsének azt tartotta, ha növendékei sikeresen leérettségiztek. A szigorú külső érző, melegszívű embert takart. A 305-ös számú tantermet Bácskay Jánosról (1914-1972) nevezték el. A mennyiségtan és természettan középiskolai tanára Salgótarjánban 1945-ben kezdte pedagógiai munkásságát. Eleinte a mai Táncsics elődjében dolgozott, majd 1952 és ’57 között a Madách Imre Gimnázium igazgatója volt. 1956. december 8-án, a sortűz napján hazaküldte a diákokat az iskolából, hogy biztonságban legyenek. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - 1957-ben elmozdították a gimnázium éléről. A Táncsicsban igazgatóhelyettesként majd tanárként dolgozott. 1966-ban az újonnan létesült Bolyai János Gimnáziumba került, s ez bizonyult az utolsó munkahelyének. Tanítványaitól és kollégáitól egyaránt kemény, igényes munkát követelt meg. Tanítási módszereire, intézmény- vezetői tevékenységére ma is szívesen emlékeznek diákjai. Sokakat magával ragadott reális, logikus gondolkodása. Baranyi Zoltán emléklapot nyújtott át Keresztényi Istvánná fiának, dr. Keresztényi Csabának illetve K. Peák Ildikónak, Bácskay János unokájának és megköszönte a tanárok, támogatók, szülők, tanulók közreműködését a rendezvény előkészítésében, megvalósításában. Cs. B. Holecz Zoltánná „öregdiák”, szervező méltatta Keresztényi Istvánná pedagógiai munkásságát (is) Együtt a kopjafáknál A baglyasaljai delegáció elhelyezi a megemlékezés koszorúját, virágait a Szlovákia Almágyon rendezett március 15-i ünnepségen Baglyasalja Barátainak Köre valamint partner- szervezeteik képviseletében tizennyolcán vettek részt a szlovákai - zömmel magyarlakta - Almágyon az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója tiszteletére rendezett március 15-i ünnepségen. A vendégek mindegyike letett egy-egy szál fehér szegfűt is a helyi emlékhelyül szolgáló kopjafáknál a közösen elhelyezett koszorú mellé... A gömöri Almágy és a nógrádi Baglyasalja civil szervezetei között az elmúlt év őszén alakultak ki kapcsolatok, amelyek néhány hónap alatt is igencsak termékennyé és főként barátivá váltak. Az apropót az első találkozásra és kapcsolatkeresésre azok a történeti ismeretek jelentették, amelyek szerint a Baglyasalján sűrűn előforduló Andó nevű családok ősei a 17. század végén, a 18. század elején éppen Almágyról települtek a Kacsics nemzetség tulajdonát képező Baglyaskő vára környékére, majd onnan a városrésznek ma is otthonául szolgáló völgybe. Bár „első nekifutásra” Almágyon nem sikerült találni Andókat, az együttműködés lehetőségei azonnal körvonalazódtak a Csemadok (Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség) helyi szervezete és Baglyasalja Barátainak Köre között. Ennek megnyilvánulásaként karácsony előtt egy kulturális delegáció látogatott Baglyasaljára és ajándékműsort adott az idősek otthonában, majd tiszteletét tette a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága által létrehozott és működtetett baglyaskői természet- védelmi látogatóközpontban is. E gesztus viszonzásaként utaztak a minap a salgótarjániak az algyői megemlékezésre, ahol az ünnepi díszbe, piros-fehér-zöldbe öltözött közösségi házban szeretettel fogadta és köszöntötte a küldöttséget Agócs Ildikó, a Csemadok helyi elnöke és Agócs Gyula polgár- mester. Az ünneplők között jelen volt Auxt Ferenc, a Magyar Közösség Pártja járási elnöke, országos elnökségi tag, megyei képviselő, Lang László, a MOST-HÍD párt járási alelnöke, CzipruszZoltán, a Via Nova - Új Út ifjúsági csoport országos alelnöke valamint Kovács Tibor, a szomszédos Vecseklő község polgármestere is. Az ünnepség keretében szót kapott Báti Jánosáé, Baglyasalja Barátainak Köre elnöke is, aki örömének adott hangot, hogy az Almágyon élőkkel együtt emlékezhetnek meg a világ magyarságának jeles évfordulójáról, 1848/49 dicső hőseiről. Az elnök asszony felolvasta Dóra Ottó, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere levelét s a baglyasiak átadták vendéglátóiknak P. Tóth László - aki ugyancsak tagja volt a delegációnak - fotós által adományozott kiállítási installációt is. A sokszínű hagyományőrző műsorban a nagy sikerrel lépett fel Póczos Mátyás tekerőlantos, a salgótarjáni Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendéke. A fehér asztal mellett Kovács Tibor vecseklői polgármester jó hírrel szolgált a baglyasiaknak: a faluban ismernek Andó nevű családot. A baráti beszélgetésen abban is megállapodtak, hogy legközelebb májusban találkoznak, amikor főként gyermekek, fiatalok mutatják be Baglyasalján, hogy Almágyon miként ápolják a felmenőiktől örökölt tradícióikat. csébé
