Nógrád Megyei Hírlap, 2015. március (26. évfolyam, 50-75. szám)
2015-03-11 / 58. szám
2015. MÁRCIUS 11., SZERDA JJ. Elveszett emberek ^iát hullámhosszára állítja a tárlatlátogatót Ma is előttem van az a fél éve történt beszélgetés, amikor egy korombeli, jó „hetvenes” barátommal futottunk össze és legnagyobb gondjának az egyedüllétet, a magányt nevezte meg. Mint mondta, hál’ Istennek van gyermeke, családja - akik ugyan távol élnek tőle - mégsem a velük történő ritkuló találkozásokat, beszélgetéseket hiányolta, ez a gondján talán nem is segítene, hanem inkább a környezet figyelmét, pontosabban közönyét, hisz másokat is ritkán lát, vagy talán pontosabb úgy, hogy a kutya sem nyitja rá az ajtót Barátom, aki azóta már az „égi közösségben” keresi helyét, utolsó találkozásunkon elkeseredéssel teli iróniával mondta: „nincs baj! Ilyen a világ!” - és elmesélte közelmúltbeli, néhány napos „kálváriáját”. Évek óta betegségekkel küzd, rosszul lett, szinte mozgásképtelenné vált és szívfájdító magányában a teljes kétségbeesés lett úrrá rajta. És csak mondta-mondta az átélt megpróbáltatásokat és azt, hogy az akkor elveszettnek hitt helyzetében a véleüen hogyan segített rajta. Néhány napja - betegségem miatt - magam is megtapasztalhattam azt a semmihez sem hasonlítható lelkiállapotot, a teljes magárahagyottságot, kiegészítve a tehetetlenségemben elképzelt vízióimmal, amelyet senkinek sem kívánok... Most, hogy valamelyest kikecmeregtem a bajból, szegény nagymamám és édesanyám, és gyermekkorom akolmelege, biztonsága, az akkor (családomra Is) jellemző többgenerációs együttélés, és a körűivé*, vő közösségi összetartás jutott eszembe. Ez segítő szeretetközös- ség volt, amely nemcsak közvetlenül a családomról, hanem - a rokonoktól a szomszédokig - kisfalum, Kishartyán szülte minden lakójáról, a közösségről is szólt. Ugyanis bárminemű segítség - orvos híján, még betegségben is - csak tőlük volt várható. Együtt élt, együtt gondolkodott, együtt cselekedett, jóban és rosszban is. És ez jellemezte a családokat is, mert a munkamegosztás ugyan szent volt és sérthetetlen, de ha segíteni kellett, akkor mindenki tette a dolgát Mi többszörösen is csonka család voltunk. A két háború borzalmai miatt férfi nélkül éltünk, három asszony és három gyerek. Ma is csodának tekintem azt az emberfeletti munkát, amit idős, beteges nagymamám, továbbá édesanyám és nagynéném sokszor látástól-vakulásig végzett. És akármennyire nehéz volt a feladat, egymásra műidig jutott idő. Nagy volt a szegénység és az egymásra figyelés szép példája volt az is, ahogyan a falu tehetősebbjei gondolkodtak. „Bógyiék” és „Gáborék” - akik földjén édesanyának dolgoztak - ünnepek előtt több mindennel, például sonkával is megleptek bennünket. Ők voltak a „szociális hivatal", s megtehették volna, hogy nem gondolnak velünk, de a jó cseleke- detmellett tudták, hogy a jövőben is szükségük lehet ránk. Ma más vüág van, a hivatalosságok azt hiszik, hogy támogatás, pénz nélkül is élni lehet. Csak azt nem mondja meg senki, hogy hogyan? Kisfalumban akkor a szinte nincstelen szegény lakosság többsége mezőgazdasági bérmunkából élt, s a többgenerációs együttélésen kívül más lehetőség nem is kínálkozott. Mégis a fiatalok már akkor is önálló egzisztenciát, anyagi és családi függetlenséget szerettek volna, amely végül csak a múlt század második felétől vált elérhetővé. A társadalmi mobilitás hatására önálló családok jöttek létre, s a szülők és gyerekeik, saját lehetőségeik határait próbálgatták, sokszor száz kilométerekre egymástól távol. Nem vitatva az új élet szükségszerűségét és észszerűségét, mégis egyes családok a nagy távolságot megsínylették és különösen igaz ez mai jövőnélküli életünkre. A lassú elszegényedés, majd a már évtizedes gazdasági válság és a munkanélküliség szétzilálta nemcsak a szorosan vett családokat, hanem a rokoni közösségeket is. Az egzisztenciális lecsúszás szégyene és az ezzel összefüggő befelé fordulás miatt a baráti, szomszédi kapcsolatok is meglazultak, megszűntek. Sok család a szegénység, a megélhetés peremére jutott, s ma a szülők többsége már támogatni sem tudja gyermekét. Óh, Istenem! Sok más mellett nagy gond az is, hogy egyre növekszik, az idős, magányos, megkeseredett emberek száma, s nincs az a szociális ellátó rendszer, amely megoldhatná azt. Talán csak egy társadalmi összefogás, szeretetközösség és több odafigyelés segíthetne. De hol van az ma...? Generációm egyes tagjai, egészségük hanyatlása, és sokak esetében, gyermekeik „fizikai" távolléte miatt is, nem találja helyét, üresnek érzi életét. Ezért sokan - jó magam is - „elveszett emberek” vagyunk. A bibliai igét kissé módosítva, igyekszem ugyan nemcsak nézni, hanem látni is a körülöttem lévő világot, de megoldást, sajnos nem találok. Bartos József 3100 Salgótarján, Rákóczi út 26. Telefon: (20) 209-4241, (20) 209-4221, (30) 443-1342, (30) 443-1322 Fax: (32) 736-744 c-mail: iehoczki@gergiholo.hu; lehoczk!.szahoícs@upcmaii.hu Web: http://www.iehoczkivagyonvedelem.hu A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Horváth Endre Galériájában a közelmúltban nyílt meg a Vácon élő Németh Árpád festőművész alkotásaiból rendezett kiállítás, amely az alkotó tisztelgése egykori iskola-városa előtt. Szenográdi Ferenc Balassagyarmat Németh Árpád Diósjenőn született. Az egykori balassagyarmati tanítóképzőben tanára volt Farkas András festőművész, aki felfedezte a fiú tehetségét. Egerben, a tanárkép- ző főiskolán rajz-fóldrajz szakos tanári diplomát szerzett. Itt Blaskó János festőművész volt a mestere. Tagja a Magyar Alkotó- művészek Országos Egyesületének, a Magyar Festők Társaságának és a Váci Új Szalon Egyesületnek. 2003-ban megkapta a Hincz Gyula-emlékdíjat. A megnyitóra többen érkeztek Dr. Feledy Balázs művészettörténész felvázolta azt az utat, amelyet Németh Árpád végig járt Vácról, Budapestről, Diósjenőről, Szentendréről, Rétságról és Romhányból, de sokan voltak a helybeliek is. A művészt és a szép számú érdeklődőt Csemniczky Zoltán szobrászművész, a ház igazgatója köszöntötte. Dr Feledy Balázs művészettörténész megnyitójában előbb felvázolta azt a művészet felé vezető utat, amelyet Németh Árpád végig járt, s amelynek során gyarapította műveltségét, szakmai tudását. Kiemelte, hogy milyen nagy hatással volt rá az a közösség, az a táj, ahol a gyermekkorát töltötte, amiből később is építkezett. Megjegyezte, hogy középiskolás korában Farkas András festőművész egy életre szóló emberi és művészi példát adott számára. A diplomája megszerzését követően a személyiségén átszűrt múltat festette meg. Németh Árpád életében nagy szerepet kapott az olvasottság, a világ művészete iránti érdeklődés. Megteremtette a saját piktúráját, amelynek példái a kiállításon is láthatók. Képem mindig ott a négy őselem: a föld, a víz, a levegő és a tűz. Művészi felfogása megfejthető, átélhető. Az 1960-as évektől az ábrázolás, a festészet izgalmas területén jár. Nagyon tudatosan dolgozik, s el tudja érni az a hatást, ahogy mi látjuk munkáit. Saját hullámhosszára állítja a tárlatlátogatót. Nem a realitást igyekszik megragadni, így teremti meg azt a festői valóságot, ami csak rá jellemző. Képeit áthatja egy folyamatosan érezhető feszültség. A színek építkezésének, struktúrájának kiváló mestere. Festészetének alapkategóriája az eszpresszivitás.- Balassagyarmaton minden valószínűség szerint otthon érzik magukat a kiállított képek - fejezte be megnyitó gondolatait dr. Feledy Balázs. A kiállításon közreműködött Dublinszki Rebeka, aki szép énekhangjával emelte a megnyitó ünnepi hangulatát. A tárlat április 23-ig látogatható. Keresztény értékek közvetítése . A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének szécsényi csoportja 2008 májusában 18 fővel alakult meg, napjainkban a taglétszámuk 23.- Csoportunk azzal a céllal jött létre, hogy a keresztény értékeket képviselje és közvetítse a környezete felé. Pozitív példát szeretnénk mutatni, kimozdítani az embereket az elzárkózott- ságukból, alkalmat teremteni találkozásokra, gondolatok cseréjére. Ennek érdekében hiteles, közéleti embereket kérünk fel az élet különböző területéről - művészeket, kutatókat, írókat, újságírókat, egyházi személyeket -, hogy példájukkal, tanúságtételükkel erősítsék és bátorítsák az őket hallgatókat - így foglalta össze célkitűzésüket Sántáné Udvardy Erika, a csoport elnöke. A rendezvényük nyitott. Kulturális programokat tartanak, kiállításokat szerveznek, amelyek iránt igen nagy az érdeklődés. Felkérésükre 2013-ban Józsa Judit keramikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Kubinyi Ferenc Múzeumban. A templom és a kolostor folyosóján volt látható Kolombár Bernadett ikonfestő képeinek tárlata, valamint Bablena Mihályné megyénk templomait bemutató fotókiállítása.- A plébániával jó kapcsolatot ápolunk. Rendezvényeink egy részével szeretnénk az emberek számára kicsit tágabbra nyitni a plébánia kapuját, bemutatni a kolostor helyi és egyetemes értékeit. Ezt a célt szolgálta a több alkalommal j$ megrendezett templomok éjszakája pcograIgen nagy az érdeklődés a csoport rendezvényei iránt műnk, amelyen több százan vettek részt - mondta Sántáné Udvardy Erika. , A csoport bekapcsolódik a helyi közéletbe. A „Virágos Szécsényért” mozgalom keretében a Szentháromság szobor környékét tartják rendben. leien vannak a város üünepsqgejjn, jelentősebb közösségi'rendezvényeken. Bekapcsolódnak a város és a plébánia által szervezett adventi várakozás készülődésébe.- Fontosnak tartjuk, hogy a csoportunk mindinkább jó közösséggé formálódjon. Ezért évente több alkalommal részt veszünk a klarissza nővéreknél egy-egy lelki estén. Zarándok- utakat szervezünk, közös beszélgetéseket tartunk. Nagy élményt jelent számunkra a közös kirándulás, bográcsolás, amelyeken a családtagok is szívesen'részt vesznek - fogalmazott Sántáné Udvardy Erika. Szenográdi F. Cél a fiatal művészek bemutatása Az Új Nemzedék Kontaktpont hálózat salgótarjáni irodájában mutatták be a napokban a rövid idő alatt nagy népszerűséget és több tízezres látogatottságot szerző, fiatal művészek által szerkesztett „Artctrl.hu” című internetes weboldalt. Salgótarján. - Örülök, hogy vannak olyan fiatalok, akik létre tudnak hozni egy ilyen színvonalas produktumot, mintáz „Artctrl.hu” weboldal. ló látni, hogy fiatal emberek kitalálnak valamit, majd nem kevés időt és energiát fektetnek bele - s ez mind megtérül, hiszen létrejön egy olyan online felület, ahol számtalan művészetekkel kapcsolatos információ és érdekesség található. Ezen felül a weblap lehetőséget nyújt a fiatal művészek bemutatkozására, ezáltal el lehet érni őket, s nagyon inspirálóan is hat más tehetséges alkotókra is - fejtette ki köszöntőjében Telek András irodavezető. Hozzátette: a mai világnak jót tenne, ha lényegesen több hasonló kezdeményezés lenne több témában is, hiszen öröm látni azt, ha a fiatalok alkotnak és valamilyen komplex dolgot hoznak létre. Gyebnár Bence, Artctrl.hu egyik főszerkesztője egy interaktív beszélgetés keretében bemutatta az általa és barátai által létrehozott oldalt. Elmondta, hogy a weboldal még csak két hónapja működik, de már több tízezres látogatottsággal büszkélkedhet, és huszonhét különböző országból tekintették meg az interneten. Az online felület célja, hogy olyan fiatal művészeket mutasson be, akik még valamilyen oknál fogva nem kaptak lehetőséget a szereplésre. Ezzel adva esélyt, hogy mindenki megismerhesse alkotásaikat. Kifejtette azt is, hogy ennek a bemutatónak az alapvető oka az volt, hogy az érdeklődőknek ismertessék az Artctrl.hu működését, illetve alkalmat biztosítsa- nak a vélemények és kritikák elmondására, hiszen ezek által válhat egyre színvonalasabbá ez a honlap. Zárásként hozzátette: a jövőben több ilyen interaktív bemutatót is szeretnének majd tartani Salgótarjánban és Budapesten, hiszen fontosnak tartják, hogy ne csak ismeretlenül, az interneten legyenek elérhetőek, hanem személyesen is megismerhessék őket. A rendezvény folytatásaként a vendégek meghallgathatták a CTRL animációkat készítő társaság előadását is, amelyben elárulták, mi az útja és hogyan is kell elkészíteni egy-egy rövidfilmet Fellépőként elszavalta verseit Gyarmati Krisztián is, aki az Artctrl.hu egyik legnépszerűbb alkotója. Mindezeken felül Fehér Martin zenéje és éneke is színesítette a rendezvényt. (Sz.A.)
