Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)
2015-02-18 / 40. szám
2015. FEBRUÁR 18., SZERDA U J SS5SS(SS5m<SSS5*S6»SS5Sím«^»J«SSSS5Sm0555í^mWSKÍW^S55SWS:WÍSfíííSmS^ Óvodások, iskolások meséltek Cared. „Meseország Tündérország” címmel rendeztek mesemondó versenyt nemrégiben a községi faluházban. A több mint két évtizedes múltra visszatekintő rendezvényre a szomszédos Zabar és Szilaspogony, valamint a határon túli, magyarlakta Tajti, Almágy, Újbást és Gesztete településekről is érkeztek diákok, óvodások és számos szép teljesítményt ismertek el. A gyerekek lelkesen tolmácsolták a hosszabb-rövidebb történeteket, egy részük népviseletbe öltözve állt a szintén lelkes közönség elé. A jó hangulatú, hagyományos esemény egymás szokásainak megismerését, a kapcsolatépítést és -ápolást is előmozdította. Biztonság és fejlesztés Kalló. A már meglévő térfigyelő kamerák számát fogja bővíteni az önkormányzat az elkövetkezendő időszakban, amelyre pályázati úton nyertek támogatást. Az eddigi rendszert tizenegy eszközzel egészítik ki, a beruházástól a közrend és a biztonság megerősödését várják. Az idei tervek között szerepel az óvoda, a polgármesteri hivatal és egyéb középületek energetikai fejlesztése is. Harminc-negyven fő foglalkoztatására nyújtottak be pályázatot. A Startmunkaprogramon belül szeremének mezőgazdasági feladatokat, valamint a község lakóinak életérzését javító szolgáltatásokat elvégezni. A településen található illegális hulladéklerakók felszámolása, az önkormányzati utak rendbetétele és a belvízelvezetés rendezése is megoldásra vár. „Az első, ami eszembe jutott az volt, hogy megérte ennyi energiát befektetni. Második gondolatként pedig tudatosult bennem, hogy nem lesz könnyű munka, illetve nagy felelősséggel és odafigyeléssel jár ez a tisztség...” így fogadta a február nyolca- dikai időközi választáson aratott győzelmének hírét Sándor Szandra Éva, Alsótold új polgármestere Szigeti András- Hogyan élte meg és hogyan fogadták családtagjai, ismerősei a tavaly októberi választási eredményt? Akkor szavazategyenl& ség alakult ki ön és a korábbi faluvezető között.- A döntetlenre semmiképp sem számítottam, ezért nem is voltam felkészülve a hogyan továbbra, s ugyanez a meglepő„Dolgos éveknek nézünk elébe../' döttség volt jellemző a családtagjaimra és a barátaimra is. De ők kitartottak mellettem, így közösen azon dolgoztunk, gondolkoztunk, hogy kit lehetne még megszólítani - kezdte Sándor Szandra Éva: - Emellett pedig izgatottan vártuk az időközi választás kiírásának napját.- Február nyolcadika előtt folytatott-e újabb kampányt?- Igen, nagyon sok munkát fektettünk az elmúlt négy hónapba, hiszen az előző kampányhoz hasonlóan felkerestem a lakosokat és ismét tájékoztattam őket céljaimról, elképzeléseimről, amelyeket szeretnék megvalósítani. A változás pedig az volt, hogy most több emberrel beszélgettem el az előttünk álló öt esztendőről.- Mik voltak az első gondolatai, miután megtudta az időközi választás eredményét?- Hirtelen szóhoz sem jutottam és alig akartam elhinni. Egyszerre sírtam és nevettem, de közben természetesen kimondhatatlanul boldog is voltam. Az első, ami eszembe jutott az volt, hogy megérte ennyi energiát befektetni. Második gondolatként pedig tudatosult bennem, hogy nem lesz könnyű munka, illetve nagy felelősséggel és odafigyeléssel jár ez a tisztség. Továbbá egy percig sem gondoltam volna, hogy eny- nyire kimerít majd az új kampány, és azt sem, hogy esetleg ellentétek születnek a településen. Ezért legelőször ezeket szeretném majd helyretenni, mert a harag, az ellenségeskedés nem vezet jóra. S az eredményes előrelépés érdekében mindenképpen össze kell fognunk.- Milyen tervekkel vág neki az ön előtt álló valamivel kevesebb mint öt esztendőnek?- Mint már említettem, dolgos éveknek nézünk elébe a képviselő testülettel közösen. Egyik legfontosabb célkitűzésem, hogy közvetlen kapcsolatot tartsak az emberekkel, s ennek érdekében legalább félévente tartanánk lakossági fórumot, falugyűlést. Továbbá szeretném a művelődési házat teljesen kihasználni akár a téli időszakban is különböző események, programok szervezésével (torna, jóga, pingpong, horgoló tanfolyam, társas tánc, közös filmnézés, beszélgetés). Folytatnám a megkezdett közmunkaprogramokat is, s ezeken belül kulturális közfoglalkoztatottakat is alkalmaznék, akik előkészíthetnék a rendezvényeinket (idősek napja, Toldi nap), és segítenének a faluújság elkészítésében. Ki akarok dolgozni egy olyan pályázatot, amely keretéből egyszeri támogatásban részesülnének azok, akik a községünkbe költöznek vagy a településen gyermeket vállalnak. Mindezek mellett középtávú cél az óvoda épületének hasznosítása, úgy hogy az intézményt ismét beindítanánk, s ez által munkahelyeket teremtenénk. Mindezeken túlmenően az egyik legfontosabb feladatunk, hogy minden adandó pályázati lehetőséget kihasználjunk. Ezek összegéből esetlegesen élénkítenénk a falusi turizmust, fejlesztenénk a polgárőri szolgálatunkat, biztonságossá tennénk a települést és megoldanánk a régóta fennálló szennyvíz problémát is. Mindezt úgy, hogy a kivitelezési munkafolyamatok során helyi vállalkozókat szeretnénk alkalmazni. Képek a Fotófaluból Egyedi, különleges megközelítésű fényképekből nyílt kiállítás nemrégiben a Szabó Lőrinc Általános Iskola galériájában. A képeket a tavalyi két- bodonyi Fotófalu műhely alkotói készítették. H. H. Balassagyarmat. A Szabó Lőrinc Általános Iskola galériáját lényegében az intézmény épületének átadásával, már az első tanévben kialakították - Bacsúr Sándor és Varga Ágnes kezdeményezésére. Azóta évente három tárlat látható itt: a szervezők törekednek arra, hogy a városban élő, vagy Balassagyarmathoz erős szálakkal kötődő művészek munkáit mutassák be, de lehetőséget adnak fiatal, feltörekvő alkotóknak is. A jelenlegi kiállítás a Gyarmatról elszármazott Telek Balázs művészeti vezetésével működő Fotófalu műhelyből válogat, amelynek tagjai saját bevallásuk szerint kis hazánk legösszetettebb, magas szintű szakmai programmal bíró fotográfiai és mozgóképes alkotótáborát képviselik. Korábban jártak már Cserhátszentivánon, Bokoron, Cserhátsurányban, míg 2014-ben tíz napig Kétbodonyba „költöztek”, ahol kifejezetten a magyar vidékre, telek Zoltán méltatta a diákok előtt az ott élő emberekre, a tevékenységekre, az életmódra, a közösségek mindennapjaira fókuszálnak, és örökítik meg az utókornak. E mellett természetesen a tapasztalatcsere is fontos a fiatal alkotók számára. Most, az iskolagalériába tizenhét fotós küldte el képeit - ahogyan azt méltatásában a megnyitón iff. Telek Zoltán, a művészeti vezető testvére megfogalmazta. A rendezvényen nem csupán a fényképek keletkezésének körülményeit ismerhették meg a diákok, hanem kis zenei előadásban is részük lehetett, amelyen Janók Péter megszólaltatta az ausztrál őslakók közismert, de ritkán hallott hangszerét, a „didzseridú”-t. A házigazda iskola részéről Mákos Gwendolin fuvolán közreműködött, míg Kanyó Diána verset mondott. Ferencesek az üldözöttekért A templom, illetve a kolostor folyosóján a közelmúltban nyílt meg a „Ferencesek az üldözöttekért” című kiállítás. A tárlat anyaga 1938-tól, a hazai zsidótörvény megjelenésétől 1944 végéig mutatja be a magyar zsidóüldözés, a megalázás, a kirekesztés, a lelki, szellemi, testi terror egyre kegyetlenebb „állomásait”. Szenográdi Ferenc Szécsény. A kiállításnak két fontos üzenete van: az első, hogy abban a sötét, embertelen korban is voltak, akik fel merték emelni szavukat az üldözöttekért, s ahogy tudták, úgy mentették a zsidókat. Közéjük tartoztak a szerzetesek, a ferences rendiek is. Az első világháborút követően meggyőződésből egyre több zsidó tért át a keresztény vallásra. Érthető, hogy a zsidótörvény megjelenését követően ez a folyamat felgyorsult, de ők is a nácizmus üldözöttéivé váltak. A zsidótörvény alapján 725 ezer izraelita és 100 ezer, a keresztény felekezethez tartozó, kikeresztelkedett zsidó élt hazánkban. logi értelemben ők is zsidónak számítottak. Volt idő, amikor nehezebb volt a helyzetük a zsidókénál. Keresztények voltak, ezért nem számíthattak az izraelita segély- programokra, ugyanakkor az antiszemitista légkörben, a keresztények szolidaritását is nélkülözniük kellett. A kiállítás anyag bemutatja, hogy az egyház több alkalommal, több formában is kiállt az üldözöttek mellett. 1944 augusztusában a pápai nuncius kérésére a semleges államok követei közös levélben tiltakoztak a deportálások ellen. Szálasiék kénytelenek A kiállítás bemutatja, hogy az egyház kiállt az üldözöttek mellett voltak meghajolni, és egy időre leállították a deportálást. Beleegyeztek, hogy a pápai követ az átkeresz- telkedett zsidók részére 2500 menlevelet kiállíthat - valójában ennek többszöröse készült el. A kalocsai érsek kijelentette, hogy az egyház gondját viseli azoknak a katolikusoknak, akik a zsidótörvény miatt üldözöttek. A katolikus egyház 1944-ben több alkalommal is tiltakozott a zsidó rendelkezések ellen. A Szent Korona Egyesület tagjai segítették, mentették az üldözötteket. A hercegprímás körlevelet adott ki, amelyben a deportálások, az embertelenség ellen tiltakozott. A szerzetesek között sokan voltak, akik illegálisan segítettek, mentettek meg gyermekeket, családokat. Minderre, csak 1945 után derült fény. A kiállítás másik fontos üzenete, hogy a háború után a megmentők áldozatokká váltak. A szerzeteseket, akik korábban életük kockáztatásával mentették meg az embereket, 1945 után a hatalom, mint ellenség kezelte. A koncepciós perekben, a tanúvallomások során derült fény a szerzetesek korábbi embermentő cselekedeteikre. A szerzetesek - Kiss Szalézi és a többiek, akik emberi életeket mentettek - a hatalom áldozataivá váltak csupán azért, mert szerzetesek voltak. A kiállítás nekik és az elhurcolt, meghalt zsidóknak állít emléket. Ai eredményes előrelépés érdekében mindenképpen össze keit fognunk - vallja Sándor Szandra Éva
