Nógrád Megyei Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 26-49. szám)

2015-02-02 / 26. szám

2015. FEBRUÁR 2., HÉTFŐ Kíméletet tanúsítottak a tarjániak KOSÁRLABDA NB ]/B, Keleti csoport, férfiak, 13. forduló Papp Iván (labdával) eredményes játékkal vette ki a részét a magabiztos hazai sikerből Konecranes-Salgótarjánl KSE - Tehetséges Fiatalok-Budapest 82-68 (20-17,18-14,27-16,17-21) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 300 néző, vezette: Gergely, Domán, Vaszi. Salgótarján: Madár 9/6, Szabó Z., PRIBICS ló, PAPP 1.16/6, Tutus 13. Cse­re: SZABÓ P. 18/12, Gorszkij 2, Czuprák 3, Schéda 2, Dániel P. 2, Oluic, Rácz T. 1. Edző: Papp Attila. TF-Budapest Moravcsik 2, Katona R. 10/6, Mucsibabics 5/3, BEÁK 19/6, Tóth Sz. 14. Csere: Debreceni D. 2, Deb­receni G. 9, Szobi 7/6, Búzás. Edző: Merim Mehmedovics. Az eredmény alakulása. 3. perc: 4-8, 8. perc: 16-15,14. perc: 27-19,17. perc: 35-22,24. perc: 51 -35,28. perc: 63-39, 34. perc: 73-55, 37. perc: 79-62. H. P. Meglehetősen kiszámíthatatlan csa­pat benyomását keltette az idény eddi­gi részében az előzetesen sokak által egyértelműen a legjobb négybe várt TF-Budapest együttese, amely ugyan­akkor az őszön szintén igen rapszodi­kusan teljesítő tarjániakkal szemben a korábbiakban rendre a szebbik arcát mutatta. Merim Mehmedovics legény­sége a bajnoki odavágón és a Hepp Ku­pa bronzmeccsén is bántóan könnye­dén darálta be a rivális kellemetlen, agresszív stílusának ellenszerét nem igen találó piros-feketéket, akiknek te­hát, idei harmadik találkozásuk alkal­mával, jócskán volt miért elégtételt venniük a fővárosiakon. A két gárda aktuális formája mindenesetre egyér­telműen az immár a betegségéből fel­gyógyuló Gorszkijt is a soraiban tudó SKSE mellett szólt a szombat esti der­bi előtt, hiszen míg a mieink legutób­bi három fellépésüket egyaránt siker­rel abszolválták, a Tehetséges Fiatalok két vereséggel a hátuk mögött várták az összecsapást. A két center, Tutus és Tóth Szabolcs párviadala vezette be a találkozót, majd a „távdobók” vették át a stafétát: emitt Szabó Péter és Papp Iván, míg a túlol­dalon Mucsibabics és Beák célzott pon­tosan a triplavonal mögül. Már ekkor is jól látszott, hogy mindkét gárda nagy hangsúlyt fektet az ellenfél pont­gyárosainak kikapcsolására, aminek következtében Madár, illetve Katona nemhogy labdához, de levegőhöz sem igen jutottak az első percekben. A rend­kívül agilisán kezdő Beák ugyanakkor igencsak elemében volt ekkortájt, s ka­pitányának menetrendszerű találatai­val a nyitó negyed derekára öt ponttal el is lépett a megszokott harcos erénye­it csillogtató vendégcsapat. Csakhogy a Szabó Péter újabb hármasára és Pribics öt pontjára alapozva a folytatásban egy 10-0-ás sorozatot produkáló tarjániak még a kisszünet előtt visszaragadták a vezetést, amit azután többé már kis sem adtak a kezükből. A második felvonás első perceinek fejetlen kapkodását, melyben a tőle szokatlanul sok hibával játszó Tutus járt az élen, ugyan Beák is­mét kíméletlenül büntette, Czuprák ket­tő plusz egyes akciója, valamint Madár zsákolása és Schéda által pontokra vál­tott labdaszerzése a játékrész közepére már szellősebb különbséget eredmé­nyezett. A parketten egy porcelánboltba tévedt elefánt módjára közlekedő Szobi ámokfutásának és az együttesét ismét kifogástalanul dirigáló, szabályos esz­közökkel tarthatatlannak bizonyuló Szabó Péter sikeres büntetőinek kö­szönhetően pedig a félidő végéhez köze­ledve immár kétszámjegyűre nőtt a fe­leket elválasztó távolság, amelyet azon­ban a társai által a palánk alatt remekül helyzetbe hozott Debreceni Gergő talá­lataival a nagyszünetre sikerült a felé­re csökkenteniük a jól hajrázó budapes­tieknek (38-31). A fordulást követően a borzalmas el­ső húsz percet produkáló (4 pont, 1/8- as mezőnymutatóval) Tutus szép tem­pógólja nyitotta a kosarak sorát, majd a hatalmas mezőnymunkát végző Pribics szerzett labdát és kosarat, mi­közben még szabálytalankodtak is ve­le szemben a vendégek. Jött is az elma­radhatatlan időkérés, melynek során a dühtől tajtékzó Merim Mehmedovics olyan nyílt színi kiokta­tásban részesítette tanítványait, hogy attól talán még a kispad mögött helyet foglaló nézők is megszeppentek kissé. Az alapos fejmosás azonban ezúttal nem érte el a kívánt hatást, Moravcsikék ugyanis a folytatásban sem igen tudtak mit kezdeni a belelen­dülő házigazdák fojtogató védekezésé­vel és pontos, szellemes támadójáté­kával. A szépen magára találó Tutus közeli- és a Madár-Szabó Péter hátvéd­páros távoli találataival, valamint Pribics értékes segédpontjaival a har­madik periódus végéhez közeledve immár 63-39-re alakította az állást az ekkortájt már valóban egy potenciális bajnokesélyest idéző SKSE, a második félidő első nyolc percében mindössze nyolc pontot összehozó látogatók, boksznyelven szólva, alaposan meg voltak fogva, s már csak be kellett vol­na vinni nekik a döntő csapást. A si­kerüket tulajdonképpen már a végső etap előtt bebiztosító tarjániak azonban kíméletet tanúsítottak megroggyant el­lenfelükkel szemben, és ahelyett, hogy ráment volna a kiütésre, a kulcsembe­reit szép sorban a kispadra ültető Papp Attila a hátralévő időt inkább a máskor kevesebb lehetőséghez jutók játékba hozására próbálta felhasználni. A kez­dők képviselte színvonaltól ezúttal jócs­kán elmaradó tartaléksor ellen Tóth Szabolcséknak össze is jött némi koz­metikázás, a meccs érdemi részében sokkal jobbnak bizonyuló tarjáni gárda megérdemelt győzelmét, amely immár a negyedik a sorban, azonban aprócska részsikerükkel már nem tudták veszé­lyeztetni a vendégek. Papp Attila: - Győzelmünk, azt gon­dolom, egy percig sem forgott veszély­ben, bár ezúttal is voltak a játékunk­ban kisebb hullámvölgyek, végig kéz­ben tartottuk az irányítást. A héten kü­lönösen a védekezésünkön dolgoztunk sokat, és a gyakoroltakból szinte min­dent meg is tudtunk valósítani a mér­kőzésen. A vártnál gyengébb idénykez­dés után egyre inkább kezd összeállni a játékunk, remélhetőleg még épp idő­ben ahhoz, hogy elérhessük céljainkat. Szurkolóinknak ezúttal is köszönettel tartozunk a bíztatásért, igyekszünk a folytatásban is jó eredményekkel meg­hálálni a támogatást. Merim Mehmedovics: - Gratulálok a hazaiaknak, teljesen megérdemelten győztek. Sajnos az utóbbi időszakban rengeteg sérülés hátráltatott minket, s bár mindent elkövettünk azért, hogy jó meccset tudjunk játszani, az egyre in­kább formába lendülő Salgótarján ellen ez most csak ennyire volt elég. Az U21-es mérkőzésen Konecranes-Salgótarjáni KSE ­Tehetséges Fiatalok-Budapest 66-79 (19-27,19-24,16-17,12-11) Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, ve­zette: Deák, Grosch. Salgótarján: Dániel P., Czuprák 25/6, Pribics 4, Kovács K. 6, Rácz T. 15. Cse­re: Bozó 7/3, Tóth-Szarvas 2, Csomány, Molnár 2, Benedek, Brinkmann 5/3. Edző: Orbay Csaba. Százhúsz éve született George Halas Százhúsz éve, 1895. február 2-án született George Halas, az amerikaifutball cseh származású amerikai játékosa, edzője, a sportág forradalmasítója és egyik legsike­resebb alakja. George Stanley Halas cseh bevándor­lók gyermekeként jött a világra Chicagóban, egyes források magyar származásúként emlegetik. Sport­tehetsége már fiatal korában kitűnt, baseballozott, kosarazott, amerikaifocizott. A sportolás mellett ta­nult is, 1918-ban mérnöki diplomát szerzett az Illinois-i Egyetemen. Ezt követően a haditengeré­szetnél szolgált, a háború utáni első, haditengeré­szek közötti amerikaifutball-mérkőzésen a legjobb játékosnak választották. A háború után külső védő­ként (outfielder) a profi ligás New York Yankees ba- seballcsapatát erősítette. Csípősérülése miatt base- ballkarrierje derékba tört, de a sportolást nem ad­ta fel, amerikaifutballal folytatta, meccsenként 75 dolláros gázsival az indianai Hammond Pros (All Stars) csapathoz igazolt. 1920-ban az illinois-i Decaturba költözött, hogy egy keményítőgyártó cégnél vállaljon munkát. Egy személyben volt a cég kereskedelmi képviselője, a cég által szponzorált baseballcsapat védője, illetve amerikaifutball-csapatának, a Decatur Staleysnek a játékosa és edzője. 1920-ban a csapat képviseleté­ben részt vett az American Professional Football Associationnek, az 1922 óta National Football League (NFL) néven működő profi amerikaifutball- szövetség elődjének megalapításában. 1921-ben a Decatur Staleys pénzügyi nehézségei miatt a szponzor cég neki adta át a csapat vezeté­sét. Halas Chicagóba költöztette játékostársait, fel­vette segítőnek maga mellé Dutch Sternamant, aki­nek közreműködésével a Chicago Staleys még ab­ban az évben NFL-bajnokságot nyert. A következő évtől már Chicago Bears névén szerepeltek a baj­nokságban. Halas nem csupán a csapat edzője volt, hanem támadóként és védőként is játszott, felügyel­te a jegyeladásokat és irányította a klub működését. Nem véletlenül ragasztották rá a Mr. Mindenes be­cenevet. 1925-ben szerződtette az Iliionois sztárját, Red Grenge-t, hogy ezzel növelje a korábban csak a kevésbé jók menedékének tartott Medvék ázsióját. Tíz szezon után, 1930-ban játékosként visszavo­nult, az edzőséget átadta Ralph Jonesnak, de meg­maradt a csapat tulajdonosának, sőt 1932-ben egye­düli tulajdonos lett. A nagy világválság miatt 1933- ban nehéz helyzetbe került klubját úgy mentette meg, hogy költségtakarékosságból ő vette vissza az edzői munkát, amelyet újabb tíz évig folytatott. Az 1930-as évek végén Clark Shaughnessyvel karöltve kidolgozták a T formációnak nevezett tá­madó felállást, amellyel forradalmasították a játékot. A Medvék az újszerű felállással 1940-ben 73-0-ás megsemmisítő vereséget mértek a Washington Redskinsre. A NFL történetében azóta sem végző­dött mérkőzés ekkora pontkülönbséggel. A chicagó­iak 1941-ben is bajnokságot nyertek, a többi csapat pedig igyekezett minél hamarabb kiaknázni az új formációban rejlő lehetőségeket. Halas 1942-ben ismét katonának állt, Nimitz ten­gernagy alatt szolgált, a Hetedik Flotta erőnlétéért felelt. 1946-ban kapitányi rangban szerelt le. Újra visszatért csapatához, amellyel ismét bajnokságot nyert, és amelyet még újabb évtizedig vezetett. 1946- ban találkozott Dwight Eisenhower tábornokkal, a hadsereg, Chester Nimitz tengernaggyal, a hadi- tengerészet és Carl Spaatz tábornokkal, a légierő ve­zérkari főnökével, felajánlva nekik, hogy csapatá­val jótékonysági játékokat szervez a hadsereg hábo­rú utáni helyreállító munkájának támogatására. 1957 közepéig 438 351 dollárt gyűjtöttek össze, a Bears részvételével 1946-57 között rendezett mér­kőzések bevétele több mint 2 millió dollárra rúgott. 1958-ban egy évtizedre megint átvette a klub ve­zetését, amellyel utolsó bajnokságát 1963-ban sze­rezte. Még ebben az évben beválasztották a sportág hírességeinek csarnokába. 1963-ban és 1965-ben az év edzőjének választották. 1968. május 27-én hiva­talosan is visszavonult, a liga történetének legidő­sebb edzőjeként köszönt le. Tulajdonosként élete vé­géig aktív szerepet játszott a klub működtetésében. A Chicago Bearssel 1950-ben nyerte a 200-dik, 1965-ben a 300-dik meccsét, ő volt az első edző, aki ekkora sikert könyvelhetett el. Szakvezetésével a Medvék összesen 324-szer nyertek, s hatszor vitték haza az NFL bajnoki trófeáját, amit rajtuk kívül csak a Curly Lambeau vezette Green Baysnek sikerült el­érni. Negyvenéves edzői pályafutása alatt csupán hat vesztes szezont zárt. Az elnyűheteüen „Papa Bear” nemzedékek kiválóságait nevelte fel, játékosai közül többen bekerültek a sportág hírességeinek csarno­kába. Ő volt az első tréner, aki napi edzéseket tartott, és filmre vette, illetve elemezte ellenfeleit. 88 éves korában, 1983. október 31-én Chicagó­ban halt meg. Két évvel később, amikor a Chica­go Bears (máig egyetlen alkalommal) megnyerte Super Bowlt, a győzelmi dal rímébe az ő nevét is belefoglalták. Napjainkban a Nemzeti Főcsoport bajnoka a ró­la elnevezett trófeát kapja meg, a sportág szakújság- írói a George S. Halas Courage Awardot ítélik oda. A Bears visszavonta az általa viselt 7-es mezszámot. A sportág hírességeinek csarnoka az Ohio állambe­li Cantonban, a George Halas Drive-on található, a chicagói csapat mezén szereplő GSH felirat az ő ne­vének kezdőbetűire utal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom