Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-12 / 8. szám

Tízből egynek... Tízből egy nógrádinak van felsőfokú végzett­sége - derül ki a de­cember végén megje­lent, a 2011-es nép­számlálási adatok eredményeit a népes­ség iskolázottságával kapcsolatban elemző kiadványból. Nógrád megye, a Központi Statisztikai Hivatal összeállí­tásából kiderül: a megyék kö­zül Nógrádban a legalacso­nyabb az egyetemi, főiskolai oklevéllel rendelkezők aránya: 9,4 százalék. A megyék átlaga 12.7 százalék, míg az összesí­tett országos érték a nógrádi háromszorosa: 28,9 százalék. Arányaiban a legkevesebb felsőfokú végzettséggel ren­delkező személy az ország gazdaságilag elmaradottabb körzeteiben, aprófalvas jelle­gű, jellemzően mezőgazdasá­gi termeléssel foglalkozó terü­letein fordult elő, így Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Békés megyékben. Kiderül to­vábbá az is, hogy amíg Győr- Moson-Sopron és Pest me­gyékben minden negyedik, addig Szabolcs-Szatmár-Bereg és Nógrád megyékben ugyan­akkor minden harmadik sze­mély csupán az általános isko­la 8. évfolyamát végezte el. Nógrádban az anyanyelvén kívül az országos 13,6-es érték­kel szemben a lakosok 7,5 szá­zaléka beszél angolul, míg a német nyelv esetében 9,3 szá­zalékos ország érték mellett 4.7 százalék a megyei adat - a legtöbb értékhez hasonlóan ezen területen is elmaradunk tehát az országos átlagoktól. Járókelők zavarták meg... Járókelők zavartak meg egy fémtolvajt csütör­tök este Salgótarján­ban, a város egyik lakó pihenő övezetében. Salgótarján. Lopás megala­pozott gyanúja miatt folytat büntetőeljárás egy 29 éves salgótarjáni lakos ellen a vá­rosi rendőrkapitányság bűn­ügyi osztálya. Állampolgári bejelentés érkezett nemrég a rendőrségre arról, hogy a me­gyeszékhely egyik lakó-pihe­nő övezetében lopáson értek tetten egy férfit, aki elmene­kült a helyszínről, de a bűn- cselekményhez használt ta­licskát és az arra összekészí­tett értékeket hátrahagyta. A rendőrök a helyszíni for- rónyomos intézkedések adatai és a frissen esett hóban rögzí­tett nyomok alapján megállapí­tották, hogy a bűncselekmény elkövetésével egy helyi fiatal­ember gyanúsítható megala­pozottan. A kerítésen átmász­va ment be az ingatlan terüle­tére, majd az onnan eltulajdo­nított furikba készített össze különféle fémtárgyakat és egy műanyag hordót, amelyet a la­kására akart szállítani. Cselek­ménye közben azonban a járó­kelők megzavarták őt A rendőrök a 29 éves fér­fit az otthonában elfogták, majd előállították és gyanú­sítottként hallgatták ki. Az eltulajdonítani kívánt érté­keket pedig lefoglalták a ha­tóság tagjai - tájékoztatta la­punkat Dankóné Nagy Éva rendőrségi szóvivő. (Folytatás az 1. oldalról.) A találkozó első perceiben Fekete József, az Or­szágos Magyar Méhészeti Egye­sület általános elnökhelyettese hívta fel a figyelmet néhány fon­tos, gyakorlati tudnivalóra és te­endőre. Ezután Pálinkás Sándor bemutatta a rendezvény előadó­ját, Tantó Sándort, a Vidékfej­lesztési Minisztérium főosztály­vezető-helyettesét, aki maga is méhész, részt vett szakmai prog­ramok kidolgozásában, nevéhez fűződik a selyemfű, mint méhle­gelő jobb kihasználásának kez­deményezése. Munkáját Magyar Méhészetért Kitüntető Diplomá­val ismerték el. A szakember ez alkalommal először is általános helyzetképet adott az ágazat jellemzőiről, Eszerint a méhészkedés mintegy 18-20 ezer családnak ad megél­hetést vagy jövedelem-kiegészí­tést, éves bevétele a mezőgazda­ságból származó teljes termelési érték egy százaléka. Szerepe van az ökológiai egyensúly fenntartá­sában, s igazi jelentősége az, hogy a méhek a növények bepor­zásával több százmilliárd forint értékű többletterméshez járul­nak a zöldségek, gyümölcsök és más növények vonatkozásában. Magyarországon kedvezőek az adottságok a méztermelés­hez, amelynek gerincét az akác adja, az egyébként is legkereset­tebb világos fajták között ez a legminőségibb termék Az értékesítésről, fogyasztás­ról szólva Tantó Sándor elmond­ta egyebek mellett, hogy erősö­dött a vásárlói bizalom a szemé­lyes kapcsolatoknak és a zársza­lag használatának is köszönhe­tően. A magyar méz kapós ter­mék a nemzetközi piacon, von­zerejét fokozza, hogy garantáltan GMO-mentes növé­nyek virágáról gyűjtik a méhek a nektárt. Magyarország évente mintegy 15 ezer tonna mézet ex­portál, elsősorban Németország­ba, Franciaországba, Olaszor­szágba és az Egyesült Királyság­ba, ahol döntően a gyenge minő­ségű argentin és kínai méz felja­vítására használják. Felhívta a figyelmet arra is a főosztályvezető-helyettes, hogy a minisztérium megkülönbözte­tett figyelmet fordít az ágazatra, az országos egyesület törvény- tervezeteket véleményez, tehát bevonják a jogalkotásba. Előadá­sa következő részében röviden kitért az elmúlt, igen kedvezőt­len szezonra, majd a Magyar Méhészeti .Nemzeti Program ele­mei kapcsán az ágazat kritikus pontjairól is beszélt. A méhlegelők kapcsán közöl­te például, hogy Nógrád ebből a szempontból kiemelt, itt vannak a legnagyobb és legjobb akáco­sok. Örvendetesnek mondta, hogy a kormány hatszázezer hektáron erdősíteni akar, de az előtt kellene tartani, hogy ne csak irtsák a cserjéket, fákat, ha­nem telepítsenek is. A méhcsa­ládok száma, a méhsűrűség fon­tos kérdés, nem osztja azonban a szakember azok véleményét, akik szerint szabályozni kellene a méhtartást. Meglátása szerint a korlátozások tiltakozást válta­nának ki az emberi jogokra hi­vatkozással. Azt kell szem előtt tartani: ki-ki annyi méhcsalád­dal foglalkozzon, amennyivel minden szempontból elbír. Fo­lyamatosan figyelmet kívánnak minden méhésztől a méhbeteg- ségek, ezzel kapcsolatban a kö­vetelmények betartására figyel­meztetett Tantó Sándor. Képzé­sek terén is vannak feladatok szép számmal, egyrészt ezeknek egységes alapúnak kell lenniük, másrészt a kellő felkészültség, a méhészet jövedelmezőségének megtartása, növelése megkíván­ja, hogy legyen közép- és felsőfo­A méhészkedés mintegy 18-20 ezer családnak ad megélhetést vagy jövedelem-kiegészítést Dicsőség a hősöknek! Édesapám, és az 1943. január 12-i doni tragédia h& seinek emlékére... A 20. század '30-as éveinek végén őrült eszme hó­dított és őrült kor vette kezdetét. A nácizmus világura­lomra tört és lángra lobbantotta a világot. Hitler jó ta­nítómesternek bizonyult, mert nemcsak hazájában, hanem Európában és nálunk is követőkre talált. Len­gyelország 1939. szeptember elsejei megtámadásával kitört a II. világháború. Országunk még ki sem hever­te az 1. világégés borzalmait, és az 1929-33-as világ- gazdasági válságot, újabb háborúra készült. Horthy Miklós kormányzóval az élén a magyar politikai ve­zetés, a „Nagy Magyarország” álom megvalósításáért semmilyen árat sem sajnált. Noha a hadsereg nem volt felkészülve a támadásra, Magyarország - 1941. júni­us 26-án, a náci Németország mellett - mégis belépett a Szovjetunió elleni háborúba. Ekkor a németek már Moszkvát fenyegették. A viilámháború és a könnyű­nek tűnő győzelem lehetősége okán a magyar politi­kai kurzus részesedni akart abból a koncból, amit majd győzelem esetén megszerezhetnek. Magyarország hadba lépése beláthatatlan következ­ményekkel fenyegetett. Ilyen döntést csak országunk elleni támadás indokolhatott volna. Ennek ellenére édesapám katonai behívója már '41 nyarának végén megérkezett. Ő akkor a Baglyasalja-Szánasi bányá­ban, csillésként dolgozott. Az úgynevezett SAS behí­vóparancson az volt olvasható: „Sürgős Azonnal Si­ess”. Az emberek gúnyos megfogalmazása szerint „Si­ess Adolfnak Segíteni”. És menni kellett, nem volt semmi kibúvó. Édesapámat nemcsak az első között hívták be katonának, hanem 1942. januárban, vagy áprilisban - ezt nem tudtam kideríteni - tüzérségi ala­kulatával elsők között érkezett ki a Szovjetunióba is. A 2. magyar hadsereg, benne édesapám hadtestével - a meghátráló szovjet alakulatokkal vívott ütközetek után - 1942 nyarára, júniusára érkezett a Don folyó­hoz. Alakulata a folyó hadi szempontból is nagyon fontos, és talán legveszélyesebb körzetébe, az urivi hídfőálláshoz települt. A magyar haderő a nyár folya­mán igyekezett elfoglalni a folyó másik, keleti oldalát is. Ezért nehéz és súlyos harcok következtek. A cél azonban nagy veszteségek árán sem teljesült. A szov­jetek a már átkelt egységeket is visszaszorították. A hadtörténeti információk szerint a hadsereg akkor mintegy 20 ezer katonát vesztett. A harci cselekmé­nyek, a téli öltözékek hiánya, a már szeptemberben be­köszöntött és később az elviselhetetlenségig fokozó­dott zord idő (-30, -40 Celsius-fok), továbbá az elma­radt hadiutánpótlás világossá tette, hogy a 2. magyar hadsereg szinte teljesen magára maradt. Édesanyám 1942. december elején küldött utoljára levelet, élelmi­szert és meleg ruhát édesapámnak. Mindaddig leg­alább másfél havonta tábori levelezőlapot váltottunk és csomagot is küldtünk rendszeresen. Fájdalom, mert ez volt utolsó kapcsolatunk, amelyre válasz, már soha­sem érkezett. Hírt felőle sohasem kaptunk. Ó, drága édesapám! Utánad sokszor, nagyon sokszor, tudako­zódtunk. A volt katonatársaidtól, a vöröskereszttől, a honvédelmi minisztériumtól és másoktól is. Mégis, csu­pán annyi hír érkezett, hogy a „doni harcokban eltűn­tél”. Te mindent megtettél, talán még többet is, mint amit gondolhatnánk! Mindent...! A legdrágábbat, az életedet is feláldoztad a hazádért! Meghaltál, mielőtt iga­zán éltél volna és teljesíthetted volna a családod - gye­rekeid, feleséged - iránti szent kötelességedet. Nem a te hibádból! És tudod, hogy mit tett érted a hazád? És hogyan értékelte, áldozatodat, a legnagyobb áldozatot? A magyar katonák nem gondolták, hogy a Don ka­nyarba, a pokol tornácára, a gyehenna és a szenvedé­sek helyére érkeztek. Nem tudták, hogy az igazi po­kol, majd csak ezután következik. És sajnos elkövet­kezett. A doni tragédia 1943. január 12-én, az urivi hídfő szovjet megtámadásával elkezdődött. Itt volt édesapám tüzéralakulata is. Hadtörténeti mértékkel mérve a támadás mindent elsöprő és többszörös tú­lerejű volt. Olyan volt, mint egy földrengés és egy tűz­hányó együttes hatása. Rengett a föld és tűzbombát okádott az ég. A magyar védelem rövid idő alatt ösz- szeomlott és a 2. magyar hadsereg megsemmisítő ve­reséget szenvedett. A magyar politikai és katonai ve­zetés bűnös vétsége miatt a tragédia közel százezer ember halálát okozta. Édesapámmal együtt a II. világ­háború csataterein 13 kishartyáni fiatalember vesz­tette életét. Dicsőség a hősöknek! Bartos József v * «I a 4 V m m f Iff ■ m ff f . ff ■ ■ ■ ■ ff ff I PUl áflkm9^á\u IWi 8 H a** áf% I ■ TTL.W Mm Wm sa B Bs B SI B SS i® H £■ H «Éh. fflfcfm w Jm dk S hH «9RSa» Mi B wk1 Wm mk HH mm mm H 9B H H| 9 IVIwALI llllll^r Wwí%l \r 11 IW VI %#■■■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom