Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-28 / 22. szám
2015. JANUÁR 28., SZERDA J / ÍJ Hárommilliárd forint gyermektáboroztatásra Budapest-Nógrád megye, a kor mány négy éwel ezelőtt tűzte ki célul, hogy a rászoruló 8-15 év közötti diákok számára kedvezményes üdülési lehetőséget biztosít. Az Erzsébet-programnak köszönhetően eddig már több mint 200 ezer gyermek jutott a Balaton közelében üdülési-táborozási lehetőséghez. A program elmúlt héten megnyitott idei pályázati kiírásaiból kiderül a gyermekek a tavalyihoz hasonlóan most is több mint félszáz lehetőség közül válogathatnak, amelyek között olyan újdonságokat is vannak , mint a grafikai, a tájékozódási futás, az opera, a jégkorcsolya tábor miközben azt is megtudják a tábor majdani lakói, hogy milyen is nyáron jurtában lakni. A táborozási lehetőségre idén három Balaton menti településen Balatonyberény, Fonyód- liget, Zánka nyílik lehetőségük a gyermekeknek. A kormány egyébként az idei táboroztatásra három milliárd forintot szán. A sokrétű programokat kínáló táborok 1.000-2.000 forint önerő mellett 6 napra teljes ellátást biztosítnak a diákok számára. Az általános, a tematikus és a kiránduló programokra való pályázatok beadási határideje 2015. március 20. A táborozással kapcsolatban www.erzsebet- program.hu web lapon bővebb információhoz lehet jutni. (Megyénkből egyébként rendszeresen vesznek részt gyerekek az ilyen programokon, ezekről rendszerint lapunk fényképes beszámolót tesz közzé - a szerk.) Cz.Z.J. Népfőiskola és kiállítás Salgótarján, a Sréter Ferenc Népfőiskolái Egyesület Nemzedékek Népfőiskolája sorozatában a József Attila Művelődési és Konferencia-központban dr. Kuti István kohómérnök Az acélgyár története címmel tartott előadást a napokban. A program további részében pedig LosonczyIldikó festőművész megnyitotta DeáknéFancsik Ibolya alkotó képeinek kiállítását az intézményben, az egyesület szervezésében. Komposztáljunk együtt Felsőpetényen és Ősagárdon Felsőpetény Község Önkormányzata elkötelezett híve a környezetvédelemnek, ezért kiemelten fontosnak tartja a lakosság környezettudatos szemléletformálását, valamint a fenntartható életmód megismertetését. A háztartási hulladék nagyjából 30 %-a komposztálható szerves anyag. Ha a lakosság ezt a saját kertjében komposztálja, nagymértékben csökkentheti a hulladéklerakókba jutó szemét mennyiségét, ezáltal csökken a környezeti terhelés is. Az Európai Unió támogatásának és az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásának köszönhetően, a KEOP-6.2.0/A/11. pályázati konstrukcióban Felsőpetény és Ősagárd község lakosai ingyenesen juthattak komposztáló ládákhoz, valamint szakértői tanácsadásban részesültek a ládák használatát illetően. A projekt során az akcióhoz csatlakozó önkéntes felsőpetényi és ősagárdi lakosok, a házuk körül keletkező, biológiailag lebomló hulladékot helyezhetik el, a pályázat keretében kiosztásra került komposztálóedényekbe, és házi komposztot készíthetnek belőle. A megvalósítás során 280 darab komposztáló láda került ingyenesen kiosztásra. A pályázaton 10 136 973 Ft Európai Uniós vissza nem térítendő támogatást nyert, amelyhez az 5 % önerőt az önkormányzat biztosította, így a projekt bruttó összköltsége 10 670 498 Ft lett. Kedvezményezett: Felsőpetény Község Önkormányzata 2611 Felsőpetény, Rákóczi út 11. Pályázati azonosítószám: KEOP-6.2.0/A/11-2011-0222 SZÉCHÉNYI Európai Unió Európai' Regionális Fejlesztési Alap MAGYARORSZÁG KORMÁNYA Nyugdíj- es nyogdijemeles Mindkét megnevezés valóság, ugyanis a nyögdíjemelés azt jelenti, hogy vannak, akik egy-két vagy néhány ezer forint emelést kaptak, a nyugdíjemelésben részesülők pedig ennek sokszorosát kormányoktól és pártoktól függetlenül. Megdöbbentő a gyakori kijelentés: minden nyugdíjasnak infláció fölötti mértékben növelik az ellátmányát. El van rejtve az igazság: a nagykülönbségű nyugdíj- emelés hogyan egyeztethető össze mindenkire vonatkozóan az infláció miatt? Mindenki tudja, hogy ez utóbbi miatt emelnek, a boltban viszont az árak mindenkinek ugyanazok. A sok százezrekkel rendelkező négyöt év alatt több emelésben részesül, mint a kisnyugdíjas egész nyugdíja. A két réteg egyre messzebb kerül egymástól az emelés különbözőségei miatt. A nyugállományúak hárommilliós táborából kétmillióan átlag alatti ellátást kapnak, ez statisztikai kimutatás. A jelenlegi minimálbéresek is ebbe az alacsonyabb jövedelem- kategóriába tartoznak majd. Azt mondják, azok kapnak több emelést, akik többet fizettek be a nyugdíjalapba. Az infláció miatt van nyugdíjemelés, a boltban meg az árak ugyanazok mindenkinek. Na, itt aztán van összefogás kormányváltástól, pártoktól függetlenül! Még a nyugdíjas bizottság is ellenezte a változtatást, nekik is úgy jó, mert az is a nagynyugdíj ásókból alakult. Ha valakinek nem tetszik, akkor is igaz volt, hogy a rendszerváltás előtti időben egy bizonyos ösz- szeg fölött nem volt emelés azért, hogy az életszínvonal különbsége ne növekedjen. Akinek nem tetszik a nyögdíj szó, hallgassa meg, hogyan vélekednek a kisnyugdíjasok. Fölösleges félretájékoztatásokat mondani, hogy annak kicsi a nyugdíja, aki kevés szolgálati idővel rendelkezik. Nagyon sok az olyan, aki a 35-40 éves munkaviszony után sem kap 80 ezer forint ellátást. (név és cím a szerkesztőségben) Piroska, a kíméletlen világban Amikor fiatal voltam, a Piroska név szeretett, divatos név volt. Sőt, családomban és ismeretségi körömben is voltak kedves lányok, asszonyok, akiket a sors e névvel áldott meg. Az azóta eltelt közel nyolc évtized alatt, megváltozott minden és ma már újszülöttként is ritkaság- számba megy, a név használója. Mindig érdeklődéssel figyelem az etimológusok, a szófejtők tudományát, akik egy-egy név elemzése kapcsán, több megállapítást is tesznek. Én e névvel kapcsolatban, csak a tiszteletre méltó megjelölést emelném ki. Jelezve, hogy minden embert - különösen a nőket - tiszteletre méltónak tartok, kivéve, ha „sírját, saját maga ássa meg”. De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis e kis történet megírását, akkor határoztam el, amikor az egyik rádióadásában, egyes névnapok néprajzi magyarázatáthallgattam. Ennek során, a január 18-i Piroska napról is szó volt, melyhez házasságjósló hiedelem is fűződik és a gyermekáldás, a gyermek majdani munkája - a „gyermekmunka" - révén, nagy segítsége, áldása lehet a családnak, mondta a szakember. Más alkalommal is hallottam hasonló okfejtéseket, mintha a szegény paraszti családokban, a gyermekvállalás egyetlen és nagyon fontos célja - a gyermekmunka alanya - a munkaképes gyermek nemzése lett volna. És kérdezem bölcsen, merre járt akkor a szerelem? Nem tagadom, hogy abban a korban éltem, amikor társadalmunkban is megszokott, természetes volt a gyermekmunka, sőt bizonyos kultúrákban kötelező, az élet része volt. Szülőfalumban, Kishartyánban - mint arról máskor is írtam - néhány tehetősebb családot kivéve, az emberek szegénységben éltek, s házikójukon kívül, szinte semmijük sem volt. A szegénység ellenére, vagy tán éppen ezért, a nagycsalád - a három-négy gyerek - volt a jellemző. Mi is hárman voltunk testvérek. Bennünket és a gyermekeket általában, 6-7 éves koruktól fogták be a munkára. A lányok a házimunkákban és a kisebb testvérek ellátásában, a fiúk pedig az állatok őrzésében és az otthoni házkörüli munkákban kaptak feladatot. Ma is állítom, hogy nem a gyermekek „hadrafoghatósága” céljából született sok gyerek, hisz’ a szülők, a családok is legtöbbször csak úgy boldogulhattak, ha ők maguk is, idénymunkákra, a sok száz kilométerre lévő gazdaságokba utaztak. Hisz közel és távol, nem volt semmi munkalehetőség. Ilyen körülmények között a gyermekek besegítése, szinte nélkülözhetetlen volt. A szülők távolléte, a teendők elsajátítása, jó alkalmat kínált a felnőtt életre való felkészülésre is. Jó magam örökös libapásztor és kecskepásztor is voltam. Utcabeli társaim is többnyire ezt kapták feladatul. Volt, aki édesapja mellett községi gulyás-, illetve kondásbojtárkodott. Hagyva csapot-papot, még az iskolába járást is. A mindenkori községi szolgálat nyugdíjas állás volt. Nem kellett ismerni még a betűvetést sem. Gyerekként koravének, mindent tudók és felülmúlhatatlanok voltunk, még a csínytevésekben is. Talán furcsának hat, mégis boldogok voltunk és a legnagyobb szeretetben éltünk. Még a gondolata is sértő annak, hogy nem szerelemgyerekek voltunk. Mivé silányulhatott vojna akkor két ember kapcsolata? Végül mindössze azt szerettem volna igazolni, hogy az akkori embertelenségnek, semmi köze sem volt az emberek szerelméhez. Emellett nem klasszikus kisipari, üzemi, manufakturális „indiai" gyermekmunka volt a miénk, hanem „szeretet- munka” a javából, a családunkért, az életünkért és mindnyájunkért, abban a kíméletlen, kegyetlen világban. Bartos József
