Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-26 / 20. szám

Nehéz úgy írni Amszter­damról, hogy ne közhe­lyeket ismételgessen az ember. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy a csa­tornákon, a múzeumokon és a piros lámpás negye­den kívül arra is figye­lünk, milyen egyéb érde­kességeket tartogat még ez a város. A múzeumok végiglátogatása után nem érdemes egyből visz- szaindulni a belváros felé, mert a Vondelpark még megér egy ki­térőt. Onnan aztán egészen a ki­kötőig gyalogolva mindent látha­tunk, amit Amszterdamból látni kell. Mi spéciéi kényelmes tem­póban indultunk el a parkból a központi vasútállomás felé, és hagytuk, hogy eltévedjünk. Ahogy egyik utcából a másik­legyen a talpán, aki megbirkózik a hihetetlenül színes kínálattal. Vásárlás után eldöntöttük: megnézünk néhány amszter­dami templomot. Sokan ugyan­is elfelejtik, hogy ennek a vá­rosnak ezek is pompás látvá­Az amszterdami utcakép fő „kiegészítője” a kerékpár Stratégiánk végtelenül egy­szerű volt: arra gondoltunk, vé­gigsétálunk a városon, és min­dennel megismerkedünk, amit meglátunk, legyen az híres vagy ismeretlen. Az igazi Amszterdam hangulatát akar­tuk átélni. Az például már az el­ső napon kiderült, hogy a Van Gogh Museumot és a Rijksmuseumot nem szabad ki­hagyni. Bő hat órát időztünk a két intézményben, ahol Remb­randt és Van Gogh festményei mellett számos gyönyörű alko­tás tekinthető meg. ba fordultunk, egyik csatorna­parttól a másikig mentünk, kide­rült, hogy ennek a városnak min­den pontja egyforma. A sötétvö­rös téglaházak fehér ablakkere­tekkel. A csatornák fölött átívelő kis hidak. És mindenütt bicikliző emberek. Az egyik csatorna, a Singel partján található a város egyik legnagyobb virágpiaca. El­határoztuk, hogy itt mindenkép­pen veszünk holland tulipánt, amely kiváló ajándék az otthoni­aknak. De hamarost világossá vált, hogy egy ilyen vállalkozás egyáltalán nem egyszerű: ember Ebben a házban élt Rembrandt 1639-től haláláig. Ma a művész szobáin kívül egy festmény- és vázlatgyűjteménynek ad otthont munkáiból. nyosságai. Az operaházhoz kö­zeli bolhapiac is kihagyhatat­lan. Itt az tetszett a legjobban, hogy végigkövethettük, amint a helyiek alaposan mustrálgatják a kínálatot, alkudoznak, majd a megvásárolt dolgaikat a bicikli­jükre pakolva elkerekeznek. A kikötő felé sétálva az úszó bárkák és a teherhajók szom­szédságában meg lehet nézni egy korabeli vitorlást is. Kipró­bálhattuk, mit élhetett át egy XVIII. századi utazó, amikor ten­gerre szállt. Amúgy a hajóról re­miatt természetesen késő este érdemes felkeresni. A csatorna­parti utcákat szűk sikátorok kö­tik össze, és külföldiek csoport­jai mászkálnak az örömlányok kirakatai előtt. Magyar szót is sokszor hallani, de nehéz lenne összeszámolni, hány nyelven szólalnak itt meg a turisták. A negyedet nem lehet úgy bejárni, hogy egy-egy utcában ne ven­nénk észre a marihuánát és ha­sist legálisan árusító üzleteket, az úgynevezett coffeeshopokat. Ám a szabadság és a szabados­Itt élt, majd bujkált a zsidóüldözések elől a Frank család A hosszú sétába belefért még egy érdekesség. A belvárostól kijjebb a kisebb csatornák jó­formán teli vannak lakóhajók­kal. Az egyik tulajdonosával be­szédbe elegyedve megtudtuk, hogy minden lakóhajónak saját postacíme városból. Megkaptuk, amiért jöttünk, megtaláltuk, amit akartunk: a város hangulatát, az amszterdami miliőt. És ezért nem is kellett különöseb­ben sokat tenni. Csak sétálni, bámészkodni, járni az utcákat - a többi pedig jön magától... mekül látszik a város kikötővel szemközti teljes része is. Új pers­pektívát fedeztünk fel. Megérte. Amit Amszterdamban min­denki lát, ha akarja, ha nem: a piros lámpás negyed. Ez a város egyik legváltozatosabb része, amelyet a látvány és a hangulat ság között itt is nagy a különb­ség: a marihuána árusítását és fogyasztását szigorú szabályok­hoz kötik. Tizennyolc éven aluli be sem teheti a lábát egy ilyen üzletbe, közterületen pedig tilos a legalizált drogok fogyasztása. van, és rákapcsolódik az elekt­romos hálózatra. Hiába, Amsz­terdamban - mint ahogy egész Hollandiában - a jólétnek év­százados múltja van, s ez még itt is érződik. Amikor az időnk lejárt, elégedetten távoztunk a Egy seta a csatornák varosában ÉÉliÍI§ Í^-'^T Vt.í* .

Next

/
Oldalképek
Tartalom