Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-24 / 19. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ Dr . R. Várkonyi Agnes hitvallása A kivételes emberek nemcsak életükben - egye­temi katedrán, tudományos tanácskozásokon, kon­ferenciákon, ismertterjesztő előadásokon kifejtett előadásaik keretében, cikkeikben, tanulmányaik­ban, könyveikben olvasható, általuk felszínre ho­zott új összefüggésekkel, a személyiségükből su­gárzó etikus, példaadóan szerény magatartásukkal - tanítanak, hanem holtukban is nagy hatást gya­korolnak mindazokra, akik ér­deklődéssel, bizalommal fordul­nak hozzájuk. A 2014. december 13-án meghalt és a minap Buda­pesten, a farkasréti temetőben el­búcsúztatott dr. R. Várkonyi Ág­nes közéjük tartozott, illetve tar­tozik. Széchenyi-díjas történész, köztiszteletben álló professzor, nagy tekintélyű akadémikus volt. Mi sem természetesebb, hogy ta­nítványaiban - akik nagyon so­kan kötődtek hozzá a hosszú év­tizedeken át végzett oktató mun­kája során - továbbélnek néze­tei, a szakember vagy akár a lai­kus olvasó pedig elsősorban hátrahagyott munkáiból tudhatja meg, hogy Várkonyi Ágnes mi­ként gondolkodott a valóságról, a világ- és magyar történelemről s nem utolsósorban magáról az általa is intenzíven művelt történetírásról. De tájékozódni lehet másként is munkásságáról, szemléletmódjáról. Például úgy, ahogyan mindazon rokon, barát, ismerős, tisztelő tette, aki megjelent a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeumban január 16- án, hogy meghallgassa a szintén történész dr. Várkonyi Gábor egyetemi docens - az unokaöcs pá­lyatárs - visszaemlékezését. A dátum nem véletlen, hiszen a kezdeményező Mikszáth Kálmán Társaság aznap - a névadó író születésnapján - tartott koszo- rúzási ünnepséget id. Szabó István által alkotott, salgótarjáni - a Kodály Zoltán tagiskola előtt talál­ható - Mikszáth-szobornál. Dr. Kovács Anna a tár­saság elnöke kérte fel Várkonyi Gábort, hogy az ugyanazon hivatást választott családtagként idézze meg az eltávozott neves tudós alakját. Annál is in­kább, mert az elhunyt szeretett és tisztelt tagja volt a társaságnak. Várkonyi Ágnes Salgótarjánban született 1928. február 9-én. A bölcsészettudományi egyetemet magyar-történelem-levéltár szakon végezte 1951- ben. Éveken át a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetében dolgozott munka­társként, majd osztályvezető­ként. 1983-ban került az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol a középkori és a kora újkori magyar történeti tanszék vezető­je volt tizenöt éven át. 1998-ban vonult nyugállományba, 1999- ben „professzor emeritus” címet kapott. A Magyar Tudományos Akadémiának 2007-ben lett leve­lező, 2013-ban rendes tagja. Szá­mos kitüntetés tulajdonosa volt, szülőmegyéje 1997-ben Madách- díjban részesítette, Nógrád dísz­polgára elismerést 1996-ban, Sal­gótarján városét pedig 2003-ban kapta meg. Fő kutatási területe a Rákóczi-szabadságharc, a Zrínyi­mozgalom, a Habsburg-beren- dezkedés, a történetírás történe­te, az ikonológia és a történeti ökológia volt. Számos publikációt, könyvet jelente­tett meg, köztük „A kuruc kor hősei”, „Két pogány közt A Rákóczi-szabadságharc története.”,„így élt Vak Bottyán”, „A szécsényi országgyűlés", „A feje­delem gyermekkora”, a „Megújulások kora” (Új Képes Történelem, Magyarország története 4. 1526-1711), Europica Varietas - Hungarica Varietas”, „Alternatívák Mohács után”, „A tűzvész tanúi”, „Századfordulóink” címűeket. A Várkonyi Ágnes emléke előtti főhajtásra össze­gyűlteket - főként a Mikszáth Kálmán Társaság és a múzeumbaráti kör tagjait - a múzeumban dr. Fo­dor Miklós igazgatóhelyettes köszöntötte, majd a társasági elnök, dr. Kovács'Anna elmondta: min­dig öröm volt Várkonyi Ágnessel találkozni, vele együtt lenni. Ő személy szerint is sok segítséget, A közelmúltban elhunyt akadémi­kusra szülővárosában, Salgótar­jánban emlékeztek biztatást kapott tőle a Nagy % Dr várkonyi Gábor Ivánnal kapcsolatos doktori | egyetemi docens disszertációja elkészítéséhez. J vitatta a tudós Egy néhány perces 2003-as I érdemeit filmbejátszáson feltűnt Vár­konyi Ágnes is: megköszönte a 75. születésnapja alkalmá­ból a salgótarjáni városházán rendezett ünnepséget. Várkonyi Gábor beszédét a filmre való utalással kezdte. Utalt rá, hogy a professzorasz- szony minden megnyilvánulá­sán átsütött az a mély érzelmi viszony, sokoldalú, intenzív kapcsolat, amely szülővárosá­hoz, Salgótarjánhoz fűzte, majd Várkonyi Ágnes történé­szi filozófiájának jellemzőire igyekezett rámutatni. Az egyik legfontosabb sajátosságként azt a tanítását említette, amely szerint nincs egytényezős tör­ténelem, mindig lehetséges egy másik alternatíva, magya­rázat is, amelyre majd mások találnak rá. Ugyan­csak meghatározó eleme volt vizsgálati módszere­inek az Európa-központú gondolkodás, hiszen ha­zánk Szent István király óta európai ország volt. Ezért torz minden olyan kísérlet, amely Magyaror­szágot el akarja szakítani Európától. „A tűzvész ta­núi” című, 1995-ben megjelent kötetének bevezeté­seként „Az olvasóhoz” szólva a következőképpen fo­galmazott- „...Európa történeti és kulturális egység, változatosságában hordja közös lényegét, amit a ko­ra újkor évszázadai igyekeztek átmenteni. S hiába akarták puszta földrajzi térségnek tekinteni, hatalmi érdekszférákká homogenizálni később a militáris né­zetek hangoztatói, kisajátítani és feldarabolni a nagy birodalmak. Európát évszázadok és kultúrák fogal­mazzák szakadatlanul újra, s hordják magukban az újraszületés képességét a háborúk és katonai dikta­túrák történelmi tűzvészeiből." Ugyancsak fontos­nak tartotta Várkonyi Ágnes - mutatott rá az emlé­kező - a közös pontokra rátaláló jó békekötéseket történész, és az idő szerepét, amelyet soha nem szabad elher­dálni, annál is kevésbé, mert a múltról való gondol­kodás a jelenbe és a jövőbe vezet. Komplex látás­módjának, tudatos rendszerének meghatározó té­nyezője volt a történeti ökológia is, azaz egy-egy je­lenség megítélésénél mindig számításba vette a ter­mészeti, környezeti tényezőket is. - Történésszé folyamatosan válik az ember - vallotta Várkonyi Ágnes s talán e tanításában foglalható leginkább össze „ars poeticá”-ja, szakmai hitvallása - mond­ta Várkonyi Gábor. A megemlékezésen részt vett és felszólalt Dóm Ot­tó Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere is, felidézvén személyes emlékeit az általa szintén na­gyon tisztelt Várkonyi Ágnesről. Ugyancsak szót kért Básti Istvánné, aki évekkel ezelőtt a Bolyai Já­nos Gimnáziumban tanára, osztályfőnöke volt Várkonyi Gábornak és megköszönte, hogy ez alka­lommal tanulhatott egykori tanítványától... Csongrády Béla fmmsmmmmmmmmmmmmxmmsmmmmm Alszentek lázadása Tájak, keresztek... Két amerikai, polgárinak mondható házaspár ak­tuális sztorija játszódhatna a világ bármely részén és szinte bármikor, legfeljebb a lakás nézne ki más­ként és egy jóval korábbi változatban a mobiltele­fonnak nem lenne szerepe. Véronique és Michel meghívja Annettet és Alaint, hogy négyesben tisz­tázzák és a hitelesség kedvéért írásban is rögzítsék tizenegy-két éves kamaszgyermekeik konfliktusát. Az utóbbiak fia ugyanis kiverte az előbbiek cseme­téjének két fogát. Mi volt az indíték? Szándékos durvaság történt-e vajon? Szükség van-e bocsánat­kérésre? Ezekkel a békés, higgadt kérdésekkel in­dul a beszélgetés, meg persze az ilyenkor szokásos sete-suta süteményevéssel, kávézással. Aztán akar- va-akaratlanul fokozatosan nyílik az olló, egyre tá­gul a felvetődő problémák köre s a tettes valamint az áldozat ügye hovatovább már csak apropóként - aztán már úgy sem - köszön vissza az élesedő sza­vak, mondatok, sőt a hisztérikus tettlegességig fa­juló viták mögül. Kiderül, hogy a kulturáltnak, ci­vilizáltnak tetsző négy ember tele van frusztráció­val, megoldatlan lelki gondokkal. Az evés-ivás nem­csak hányingert, rohamot vált ki a vendéghölgyből, az alkohol feloldja mindegyikük gátlásait és az em­beri természetben eredendően benne rejlő ösztön, „Az öldöklés istene” (nem mellesleg ez a darab cí­me is) betekintést enged valódi énjükbe, csődközeli magánéletükbe. Véronique naiv kivagyiságú sznob műgyűjtőként nem ott tart az önmegvalósításban, az írói pályán ahol szeretne, béketűrő férjét, Michelt nem elégíti ki a vaskereskedés, Alain, a csalástól sem visszariadó ügyvéd a felesége idegeire megy az örökös mobilozással. Annette ugyan befektetői ta­nácsadó, de mindent öntelt férje akarata szerint kell tennie. A házaspárok önmaguk és egymás el­leni lázadásában sokan ismerhetik, ismerhetjük fel saját életük, életünk fonákságait, ki nem mondott, takargatott feszültségeit. Ez magyarázza a francia Yasmina Reza abszurd elemektől sem mentes komédiaként jelzett darab­jának kedvező fogadtatását, népszerűségét, soro­zatban nyert díjait s nem véletlenül aratott sikert Roma Polanski rendezésében a filmvásznon is. A magyarországi ősbemutató a Vígszínházban volt 2011-ben, a tatabányai Jászai Mari Színház 2013 ősze óta tartja repertoárján. A Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila Művelődési és Konferencia-központ színpadán e héten bemutatott produkcióban a ven­déglátó házaspárt Pál fi Kata és Honti György, a meghívottakat Major Melinda és Crespo Rodrigo személyesíti meg. A szűk két­órás, szünet nélküli előadás so­rán gyakorlatilag végig színen vannak s pőrére vetkőzve nem­csak alapos mentális kihívásnak, de fizikailag is kemény próbaté­telnek vannak kitéve. Dicsére­tükre szóljon, mind a négyen re­mekül oldják meg nem könnyű feladatukat. Guelmino Sándor - az elnyújtott végkifejlet ellenére - jó ritmusú, ötletes rendezésé­vel - például az át nem vett felöl­tő hangsúlyozásával - a tükrö­ket, „képzőművészeti alkotáso­kat” alkalmazó Czigler Balázs szellemes díszleteivel járul hoz­zá a darab mondandójának célba éréséhez. Cs. B. Megnyílt az új esztendő első kiállítása a Bag- lyaskő Galériában. Sorozatban azonban ez már a negyvenkettedik tárlat a bemutatóhely 2009. évi kapunyitása óta. Ezúttal ismét egy fotós, Czenthe Hu­ba, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület tagja mu­tathatta be képeit a paravánokon. A vendégeket és a Baglyaskő Idősek Otthona la­kóit a házigazda intézményvezető, Holecz Istvánné köszöntötte és idézte Komiss Pétert, a legelső Kos- suth-díjas fotóművészt, aki szerint „a fényképez szó­nak szerencsés szinonimája a magyar nyelvben: meg örökít...Az exponálás egy pillanatot búcsúztat: a je­lenből a gombnyomás pillanatában múlt lesz." Czenthe Huba kiállítását a pályatárs, a jó barát P. Tóth László nyitotta meg. Megtisztelőnek nevezte a felkérést és mondandóját ókori görög bölcsek mű­vészetre, az idő múlására vonatkozó gondolataival vezette be, majd dióhéjban ismertette Czenthe Hu­ba életútját, pályaképét. A felvidéki születésű fotog­ráfus Egerben, illetve Debrecenben és Budapesten iskolázott. Szakképzettsége szerint biológia-fóldrajz- történelem szakos középiskolai tanár. Tízéves korá­ban kezdett el fényképezni, ifjúként analóg, később digitális gépekkel. Sokat kirándult, utazott és a fény­képezőgép mindig társa volt. Fő témája a természet, de szeret fotózni kereszteket, tornyokat is. Törté­nelmi, néprajzi dokumentációs felvételeket is készít a jövő számára. Hangos játékfilmet is forgatott a „Si­vatag egere” címmel, amelyet a budapesti vadásza­ti kiállításon is levetítettek. Évek óta a Pétervására melletti Erdőkövesden él, 2006-ban csatlakozott a nógrádi fotósok kollektívájához. P. Tóth László ráirá­nyította a figyelmet Czenthe Huba természeti té­májú gyönyörű képeire, mondván, hogy nemcsak a szépítés, de sajnos a természetkárosítás, a rom­bolás is a mi kezünkben van. Végül, de nem utolsó­sorban szólt arról a hangszerről, nevezetesen a csel­lóról is, amelyet a megnyitóünnepség keretében Va­sas Bálint, a Madách Imre Gimnázium diákja illet­ve a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intéz­mény növendéke - Péczeli Péter tanítványa - szólaltatott meg Pejtsik Péter szerzeményével illet­ve Bartók Béta egy népzene-feldolgozásával. A meg­nyitót követően, Báti Jánosáé, Baglyasalja Barátai­Czenthe Huba megköszöni a bemutatkozási lehetősé­get. Balra Holecz Istvánné, a Baglyaskő Idősek Otthona igazgatója. nak Köre emléklapot adott át Czenthe Hubának, aki köszönetét mondott mindazoknak, akik valami­lyen módon hozzájárultak ahhoz, hogy Baglyas- alján, ebben a történelmi emlékekben gazdag völgy­ben, ebben a városrészben működő galériában be­mutatkozhatott. Annál is inkább, mert képein meg­jelenik a szlovákiai Gömör is, amelynek egyik falu­jával, Almággyal, a baglyasiak a közelmúltban léptek baráti kapcsolatba. Szilasi András a baráti kör, illetve a kiállítást szer­vezők nevében Vasas Bálinttal beszélgetett. Többek között arról kérdezte az ifjú muzsikust, hogy mi­ért a csellót választotta hangszerének és milyen ter­vei vannak zenei téren. A válaszokat követően a kö­zönség nagy tetszéssel szemlélte meg a kiállított fo­tókat, amelyek egyikén éppen az almágyi templom látható, a többi felvétellel egyetemben március 15- éig naponta 10 és 18 óra között... Az alkohol hatására hisztérikus állapotba jut a két házaspár (balról jobbra: Crespo Rodrigo, Major Melinda, Honti György és Pálfl Kata)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom