Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-05 / 2. szám

Budapesttől délre, 110 kilométerre található, a Kalocsai Sárközben, az Alföldön. Bács-Kiskun megye nyugati területén fekszik, a Duna bal partja közelében. Kalocsa a megye legsűrűbben lakott települése, lakossága 17 ezer fő. Megközelíthető az öl­es közúton, illetve a Budapest, Kelebia vasútvonal Kiskőrösön kiágazó szárnyvonalán. A Közép-Duna men­te hangulatos városa egyidős a magyar államisággal. A törté­neti korok településeinek régé­szeti emlékei egyaránt megta­lálhatók a városban és a kör­nyező településeken. A műem­lékek mellett felbecsülhetetlen értékű vallásos emlékek ma­radtak fenn Kalocsán egészen a XII. századtól, amelyeket az Érseki Kincstárban láthatnak az érdeklődők. Ritkaságokat őriz a VIII. században alapított, ma pompás barokk környezet­ben elhelyezkedő főszékesegy­házi könyvtár is. A régészeti leletek tanúsága szerint Kalocsa története sokkal korábban kezdődött. A régészek kőkori, és kelta településre uta­ló leleteket is találtak itt. Egykori járási székhely, a Ka- locsa-Kecskeméti érsekség szék­helye is. Ez utóbbinál fogva min­dig is az egyik fontos, katolikus központja volt az országnak. Ist­ván király 1001-ben lapította a kalocsai érsekséget. A település fejlődése a középkorban töret­lennek mondható, a török hó­doltság ideje alatt azonban több­ször felperzselték, maradék la­kói sorra elmenekültek. A hó­doltság után jobbágyfaluként kezdte újra életét. Az érsekség csak később, az 1710-es években települt vissza Kalocsára. Ezzel párhuzamosan mezővárosi kiváltságait is vis­szakapta. Az ipari fejlődés egyik gátja alapvetően a tőkehiány volt, melyen pénzintézetek lét­rehozásával igyekeztek segíteni, kevés sikerrel. A szellemi élet azonban egyre virágzóbb, isko­lák épültek és bővültek ebben az időszakban, tanítóképzőt alapí­tottak, az iskolanővérek elindí­tották az ország akkori legfonto­sabb nőképző intézetét, óvoda, elemi iskola, polgári iskola, óvó­nőképző, tanítónőképző és pol­gári iskolai tanítónőképző mű­ködött a zárdában. A világháború utáni új határok tovább lassították a város fejlődé­sét, az érsekség nagy területeket veszített el, anyagi gondokkal küzdött. Mégis, lassú fejlődés je­le volt látható a két háború közöt­ti időszakban. Kisebb vállalkozá­sokat, ipari cégeket alapítottak, ekkor lett híres a kalocsai papri­ka is, megépült a fürdő. A n. világháború pusztításai el­kerülték Kalocsát, ám 1941-ben nagy pusztítást végzett a dunai je­ges árvíz, mely a környéken a gá­takat is áttörte. A fordulatéve után egyházi központ lévén a lassú sor­vasztás várt Kalocsára is. E mellett a város határában laktanya, repü­lőtér létesült, a valamikori egyhá­zi és kulturális, iskola központból katonai gamizon lett. Az 1960-as évek enyhülése, a korábbinál valamivel átgon­doltabb gazdaságpolitika men­tén újra fejlődésnek indult a város. Kialakult az ország egyik legjelentősebb fűszer- paprika termelő és feldolgozó központja. Fejlődött az élelmi­szeripar és a könnyűipar is. La­kások épültek, fejlesztették a városi infrastruktúrát is (csa­torna, távvezetékek). A rendszerváltás utáni idő­szak recessziója elérte a várost is, és jelentősen visszavetette a fejlődésben. Az utóbbi évtizede­ik története az újbóli talpraállás története. Egyre több a magánvállakozás, főként a ke­reskedelemben. A turizmus fel­lendülése is sokban hozzájárul­hat ahhoz, hogy Kalocsa vissza­nyerje méltó helyét Magyaror­szágon belül. Látványosságok A belváros szívében, a Szent- háromság tér 18. századi épüle­tei ma is őrzik a hely történelmi hangulatát, az ezer éves múlt fennmaradt emlékei megtekint­hetők ezekben az épületekben és az ott működő intézmények­ben. A Kalocsai Főegyházme­gyei Gyűjtemények három hely­színen fogadják a látogatókat. Az Érseki Palota épületében (Szentháromság tér 1.) található a Főszékesegyházi Könyvtár, mely páratlanul gazdag kóde­xekben és a könyvkiadás első év­tizedeiből származó ősnyomtat­ványokban. Legfontosabb látványossága Patachich Ádám érsek (1776- 1784) nagy körültekintéssel és művészi ízléssel berendezett ba­rokk olvasóterme, mely - kö­szönhetően a kötetek egységes, időtálló aranyozott bőr kötésé­nek - ma is eredeti fényében ra­gyog. Ebben a gyönyörű enteri­őrben kapott helyet a Könyvtár könyvtörténeti kiállítása is. A tér túloldalán, a Főszékesegy­ház szomszédságában található az Érseki Kincstár, melynek Kato­na István (1732-1811) történet­író-kanonok háza ad otthont (Hunyadi u. 2.). A Kincstár állandó kiállí­tása igen változatos tárgy- anyaggalmutatjabe az ezer éves kalocsai ér­sekség történetét (fara­gott kövek, középkori főpapi sírlelet, ötvöstár­gyak, liturgikus ru­hák és eszközök, kéz­iratok, oklevelek, be­rendezési tárgyak, fa­szobrok, festmények, üvegablakok, porce­lánok). A házban meg­tekinthetők a kalo­csai születésű, de 1956 után évtize­deken át Rómában élő és alkotó Prokop Péter (1919-2003) pap­festőművész munkái is. A Szenthárom­ságtérközeiében található a Papri­ka Múzeum, mely ugyancsak egy régi kanonokházban, az ún. Szent István házban (Szent István út 6.) kapott helyet. A ház padlásterében berende­zett kiállítás ismerteti a magyar fűszerpaprika termesztés törté­netét, valamint bemutatja a A Malatln téri autóbusz-pályaudvar előtt álló, Chronos-8 nevű fénytorony, melyet Schöffer Miklós tervezett munkafolyamatok során hasz­nált legfontosabb eszközöket. A látogatás élményét fokozza a gerendákra akasztott több ezer paprika fűzér látványa és illata. A Szentháromság tér ideális le­hetőséget nyújt további progra­mokra is, érdemes meglátogatni a tér meghatározó műemlék-épü­letét, hazánk egyik legszebb ba­rokk templomát, a Főszékesegy­házat, és élmény meghallgatni re­mek Angster-orgonáját, melyen a 19. században Liszt Ferenc is ját­szott, és igen elismerően nyilatko­zott róla. Kellemes sétára és kikapcsoló­dásra nyújt lehetőséget a város legnagyobb parkja, a közeli Ér­sekkert. Kalocsa ideális helyszín az egy napos városnéző utak, az iskolai tanulmányt kirándulások és osztálykirándulások számára'. A város ezer éves múltja sok­sok szálon fonódott össze Ma­gyarország történetével, s így az említett látványosságok megte­kintése kiválóan alkalmas a kö­zös múlt felidézésére. Programok Kalocsának sajátos hangulatú rendezvényei vannak. A legpatinásabb a Duna Menti Folklórfesztivál, a háromévente megrendezett esemény nagyon sok vendéget vonz Kalocsára. A város és az érsekség minden évben augusztus 15. és 20. kö­zött tartja a Szent István-napokat. Évente június második hétvégéjén háromnapos komolyzenei ünnepet rendeznek. Minden év őszén, szeptember közepén ünnepük meg a táj vi­lághíres termékének szüretéhez kapcsolódó Paprika-napokat. Ennek keretében tudományos tanácskozást, képzőművészeti kiállítást, komolyzenei gálát, folklórfesztivált, szüreti felvonulást és bált rendeznek, valamint rendszeresen meghirdetik a paprikás ételek főzőversenyét is. Hungarikum A magyar népművészet kül­földön is ismert ága a Kalocsa környéki. Híres az itteni hímzés, tojás-, bútor- és falfestés. Ma­gyarországon egyedül itt pingál- ják az asszonyok a lakószobák falát, a házak tornácát. A hímzéssel a gyolcsingeket, pruszlikokat, kötényeket, főkö­tőket, kendőket, valamint az ágy­ra való ruhákat díszítik. A Porce­lán Manufaktúrában Kalocsa és környéke népművészetének mo­tívumaival díszítik a szebbnél szebb porcelánokat. A kalocsai népművészet legis­mertebb ága a hímzés és a hím­zéshez szorosan kapcsolódó vise­let. A kalocsai hímzés szabadraj­zos, kevert öltési módokat szaba­don felhasználó hímzésfajta. Leggyakrabban virágmotívu­mokat használnak. A használt színek meghatározására sajátos neveket találtak ki. Például a pi­ros és árnyalatai: tulipiros, csertőipiros, paprikapiros, láng­szín, borszín, a kék és árnyala­tai: hupikék, vadgalambkék, bársonkék, gálickék, égszínkék. $ I é * « t 9 « » Kalocsa város sétálóutcája Paprika Múzeumban a gerendákra akasztott több ezer paprika füzér

Next

/
Oldalképek
Tartalom