Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-21 / 16. szám
2 2015. JANUÁR 21., SZERDA Piroska, a kíméletlen világban Amikor fiatal voltam, a Piroska név szeretett, divatos név volt. Sőt, családomban és ismeretségi körömben is voltak kedves lányok, asszonyok, akiket a sors e névvel áldott meg. Az azóta eltelt közel nyolc évtized alatt, megváltozott minden és ma már újszülöttként is ritkaságszámba megy, a név használója. Mindig érdeklődéssel figyelem az etimológusok, a szófej tők tudományát, akik egy-egy név elemzése kapcsán, több megállapítást is tesznek. Én e névvel kapcsolatban, csak a tiszteletre méltó megjelölést emelném ki. Jelezve, hogy minden embert - különösen a nőket - tiszteletre méltónak tartok, kivéve, ha „sírját, saját maga ássa meg”. De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis e kis történet megírását, akkor határoztam el, amikor az egyik rádióadásában, egyes névnapok néprajzi magyarázatát hallgattam. Ennek során, a január 18-i Piroska napról is szó volt, melyhez házasságjósló hiedelem is fűződik és a gyermekáldás, a gyermek majdani munkája - a „gyermekmunka” - révén, nagy segítsége, áldása lehet a családnak, mondta a szakember. Más alkalommal is hallottam hasonló okfejtéseket, mintha a szegény paraszti családokban, a gyermekvállalás egyetlen és nagyon fontos célja - a gyermekmunka alanya - a munkaképes gyermek nemzése lett volna. És kérdezem bölcsen, merre járt akkor a szerelem? Nem tagadom, hogy abban a korban éltem, amikor társadalmunkban is megszokott, természetes volt a gyermekmunka, sőt bizonyos kultúrákban kötelező, az élet része volt. Szülőfalumban, Kishartyánban - mint arról máskor is írtam - néhány tehetősebb családot kivéve, az emberek szegénységben éltek, s házikójukon kívül, szinte semmijük sem volt. A szegénység ellenére, vagy tán éppen ezért, a nagycsalád - a három-négy gyerek - volt a jellemző. Mi is hárman voltunk testvérek. Bennünket és a gyermekeket általában, 6-7 éves koruktól fogták be a munkára. A lányok a házimunkákban és a kisebb testvérek ellátásában, a fiúk pedig az állatok őrzésében és az otthoni házkörüli munkákban kaptak feladatot. Ma is állítom, hogy nem a gyermekek „hadrafoghatósága” céljából született sok gyerek, hisz’ a szülők, a családok is legtöbbször csak úgy boldogulhattak, ha ők maguk is, idénymunkákra, a sok száz kilométerre lévő gazdaságokba utaztak. Hisz közel és távol, nem volt semmi munkalehetőség. Ilyen körülmények között a gyermekek besegítése, szinte nélkülözhetetlen volt. A szülők távolléte, a teendők elsajátítása, jó alkalmat kínált a felnőtt életre való felkészülésre is. Jó magam örökös libapásztor és.kecskepásztor is voltam. Utcabeli társaim is többnyire ezt kapták feladatul. Volt, aki édesapja mellett községi gulyás-, illetve kondásbojtárko- dott. Hagyva csapot-papot, még az iskolába járást is. A mindenkori községi szolgálat nyugdíjas állás volt. Nem kellett ismerni még a betűvetést sem. Gyerekként koravének, mindent tudók és felülmúlhatatlanok voltunk, még a csínytevésekben is. Talán furcsának hat, mégis boldogok voltunk és a legnagyobb szeretetben éltünk. Még a gondolata is sértő annak, hogy nem sze^demgye- rekek voltunk. Mivé silányulhatott volna akkor két ember kapcsolata? Végül mindössze azt szerettem volna igazolni, hogy az akkori embertelenségnek, semmi köze sem volt az emberek szerelméhez. Emellett nem klasszikus kisipari, üzemi, manufakturális „indiai” gyermekmunka volt a miénk, hanem „szeretetmunka” a javából, a családunkért, az életünkért és mindnyájunkért, abban a kíméletlen, kegyetlen világban. Bartos József 10 DOLOG, AMIT A BARÁTOD TALÁN NEM TUD A DROGOKRÓL címmel, ebben az újságban a következő számban egy új cikksorozat indul, Garáb NARCfiNON ül ÉLET KÖZPONT Két Péten keresztül az újság hasábjain egy-egy új dolgot tudhatunk meg a drogokról,. batás»ir|í, Ismerd meg az igazságot a drogokról! Mentsd meg valakinek az életét! 3067 Garáb. 031/2 hrsz. Www,dFogr©habilitaciQi;hu + 36 70 361 88 95 garab@narconon hu Lelkesíti ez elkotó művészet .A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és a szlovákiai ipolysági múzeum, és a városi galéria között több évtizedes szakmai kapcsolat alakult ki. Balassagyarmati kötődésű képzőművészek közül többen bemutatkoztak Ipolyságon,,ez fordítva is igaz. Január 9-én az Ipolyságon élő Kutak Adrienn keramikusművész munkáiból nyílt kiállítás a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Horváth Endre Galériában. Az ünnepélyes megnyitón, amelyet jelenlétével megtisztelt Medvácz Lajos, Balassagyarmat város polgármestere is, Csemnyiczky Zoltán szobrászművész, a ház igazgatója köszöntötte a megjelenteket, közöttük az alkotót. Kutak Adrienn a művészetén belül sok mindennel foglalkozik, a használati tárgyaktól, a kisplasztikáktól kiindulva a nagytermetű plasztikákon át a köztéri szobrokig. Formavilága főleg nem flgura- tív, tekintetbe véve a funkció által befolyásolt formák sajátosságát. Egyéni módon kezeli a műtárgyak felületét, színezetét. Pálinkás Tibor, az ipolysági múzeum igazgatója megnyitójában kiemelte az alkotó emberi nagyságát.- Azért is méltatom őt nagy büszkeséggel, mert ipolysági. Kitűnő művész, településünk egyik ékessége. Támogat kulturális rendezvényeket, épít nappali foglalkoztató központot fogyatékos gyermekek számára, támogat, egyengeti szerencsétlen sorsú ismerősei útját, miközben alkot - mondta. Ezt követően Kutak Adrienn művészeti munkásságát, alkotásait méltatva többek között hangsúlyozta. - Alkotó munkája során megőrzi könnyed játékosságát, és azt a jó értelembe vett kíváncsiságot, amely mozgatója művészetének, tudományának, fejlődésének. 1994-es kairói biennálén való részvétele után a homok sárgájából és fakó barnájából előbukkanó aranyhegyű piramisok, Bábelek tornyai, tengeri lények népesítették be műtermét... 2009- től porcelán - csodákat álmodott. 2011-ben a masszív, bársonyos felületű samott tömböket vakító fehér figuráit porcelánnal házasítja, új, rendkívül elegáns kifejezési formát létrehozva. Kiállításain a Japán Minőtől Kairóig, Prágától Budapestig, Varsótól Zágrábig aratott nagy sikert. Több városban láthatók köztéri munkái. Kerámia és a fém kombinációjából született faliképé díszíti a pozsonyi magyarnagykövetség dísztermének falát. Több nemzetközi szimpóziumon vett részt. Tagja a Szlovák Művészek Szövetségének, a Szlovák Iparművészek Forma Desingn alapítójának, a Magyar Szobrász Társaságnak, a Magyar Iparművészek Kamarájának. Több alkalommal volt szlovák és nemzetközi ösztöndíjas. A most nyíló kiállításon látható, az Ott fent vigyázzatok ránk című műve, amely a 25. Őszi Kerámia Tárlaton, a Magyar Művészeti Akadémia díját kapta, valamint a Föld- Tűz- Víz című alkotása, amelyet a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete PELSO díjjal ismert el. Adrienn nem pihen a babérjain, lelkesíti őt az alkotó művészet, porcelán anyagában rejlő lehetőségek megmunkálásának fortélyai. Kísérletezni kíván az átható fehér porcelán fekete olaj rakuval történő párosításával. Lehet, hogy ez lesz az az irányvonal, amelynek a mentén a közeljövőben haladni fog - mondta befejezésül Pálinkás Tibor. A kiállítás február 27-ig látható. Nézsa. A község önkormányzata múlt év áprilisában pályázatot nyújtott be az óvoda felújítására „A kötelező önkormányzati feladatot ellátó intézmények fejlesztésére, felújítására” témakörben, amelyet dr. Pintér Sándor belügyminiszter közel 25 millió forintos támogatásban részesített, amelyhez húsz százalék önerő társul. Ezen összegnek köszönhetően teljesen megújul és korszerűsödik az óvoda. A beruházás alatt az épület födém- és homlokzati szigetelést kap, megújul a villamos Megújul az óvoda hálózata, és a konyha is, ahol új gázüzemű sütő-főző berendezéseket, páraelszívó rendszert helyeznek üzembe a szakemberek. Mindezek mellett a munkások korszerűsítik a fűtési hálózatot, valamint a tetőre napkollektort is szerelnek fel. A közbeszerzési eljárás lefolytatása után az önkormányzat reményei szerint már márciusban elkezdődhet a munka első üteme, az intézmény őszi újrainduláskor pedig már egy modern, megszépült óvoda várja a gyermekeket és az ott dolgozókat is. jr Lezárult a vándorkiállítás Salgótarján. Elérkezett a salgótarjáni középiskolák között utolsó állomásához a Holocaust hetvenedik évfordulója alkalmából készített levéltári vándorkiállítás, amelynek a Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola és Szakiskola Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Tagintézménye ad otthont. A tárlatot Cs. Sebestyén Kálmán, a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának megbízott igazgató-helyettese hétfőn nyitotta meg az iskola tanulói előtt. Előadásában a fő kérdés, amire választ keresett az volt, hogy a magát „homo sapiensének, azaz gondolkodónak tartó ember hogyan vetemedhet békés viszonyok között mások életének kioltására indok nélkül. Az eseményekről és a történelmi háttérről kirajzolódott átfogó képpel, a Nógrád megyei zsidóság hétköznapjainak bemutatásával, a helyi példák említésével a tanulók közelebb kerülhettek a témához és könnyebben el tudták magukban azt helyezni a tanulmányaikhoz1 kapcsolódóan. A rendhagyó történelem órának is beillő bemutató végső tanulsága pedig: azért kell megemlékezni a holocaustról, mert soha többé nem szabad, hogy megismétlődjék. v iiMfiiW
