Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)
2015-01-05 / 2. szám
Hó-boldogság Négy évtized a zenei életben Nógrád megye. Ahogy kitekintek ablakomon, hófehér táj fogad. Megjött az első igazi hó. Fehérbe öltözött az utca, a házak és fehér a láthatár. Már a látvány is elvarázsol. E pillanatban Petőfi Sándor Téli világ című szép költeménye jut eszembe és mégis csupán egyetlen sorát idézem: „Hol a boldogság mostanában?” Nem... Nem a meleg szobában, hanem a gyermeki szívekben. Ó, édes Istenem! Emlékszel? Egy hete, amikor'leesett az első hó - bár hónak csak csúfolni lehetett - egy kisgyerek kérését tolmácsoltam. Azt kérte, legyen végre hó, mert szánkózni és hóembert építeni jó! Ez igazi boldogság lenne. Hó-boldogság! Tudod? Gyermekkorom falusi, kishartyáni boldogságára gondolok. Az felülmúlhatatlan volt. Télen nem 10-12 centis, hanem 40-50 centiméteres hó esett. És hó fedett mindent, ameddig a szem ellátott. A házak, az ólak szinte roskadoztak a hó alatt. Hajnalban nem a telihold világított - és nem volt közvilágítás sem - hanem a hó mindent betakaró fehérsége látszott. Testvéreimmel nem vártunk a felkelő Napra, hanem ébredést követően - csak cipőt húztunk és igazán fel sem öltözve - uccu neki, mentünk ki az udvarra, pendely- be, úgy ahogy voltunk. Birkóztunk, hemperegtünk a selymes, puha hóban és örültünk a télnek, a földi boldogságnak. A hó akkor még hó volt. Tiszta és szűzi. Szinte mindenre használható. Mosakodni, mosni és talán még főzni is jó volt. Tél volt, igazi tél. És hónapokig velünk maradt. Most egy kisvárosban élek. Mások a körülmények és szinte minden más, ami az időjárást illeti. Tavasszal nyár van, nyáron ősz van és télen sincs igazi tél. Front front hátán és bizony meteorológus legyen a talpán, aki tisztán látja, hogy mikor milyen irányú szél fúj és főképpen, hogy meleg- avagy a hidegfront győzedelmeskedik-e. Ez persze legyen az ő bajuk. Mégis, ezért fordulhatott elő, hogy néhány napon belül kétszer vártuk a Hókirályt, míg mára megérkezett és valamelyest szívébe fogadott. Szik- rázóan süt a Nap. Úgy látszik, hogy az égiek is tudják, hogy ma van a gyermekek utolsó szünnapja. A város mozgásban van. Amerre járok mindenhol a hó a sztár. Az utcákon soha annyi ember nincs kint, mint most és kertelés nélkül mutatják, hogy ők az igazi „hóhányók”. Persze még így is nagyon sok a hóborította járda. Lehet, hogy az már majd csak a természetre vár. „Hó, mi hó” ezután talán forduljunk boldogabb irányba. Haladok a Tóstrand környéki célhoz és egyre több szánkózó gyermekkel találkozom. Boldog szülők és nagyszülők húzzák-vonják édes terhüket. És közben az unokáimmal eltöltött téli napokra gondolok. A tóhoz érkezem. Sok a sétáló, levegőző ember és sokan vannak a gyerekekkel - szánkóval együtt - kiránduló szülők is. Látok hógolyózókat, és nini, a tóhoz közeli réten egy vézna hóembert is. Építőjének vagy az ereje hiányzott, vagy a havat találta kevésnek, vagy csak egyszerűen ráunt a játékra. Igazán szép nap és sok boldog embert is látok. Igazi hó-boldogságot! Bartos József Szécsényben 1973-ban alakult meg az Erkel Ferenc Vegyes Kar, amelynek azóta is aktív tagja Konrád Istvánná, Velenczei Antalné és Máté Józsefné. „Mert szeretek énekelni..."- Miért jelentkeztem a kórusba negyven évvel ezelőtt? A válasz egyszerű: mert szeretek énekelni. Diákkoromban tagja voltam az általános iskolai, majd a középiskolai énekkarnak. A kórus megalakulásakor örültem a közös éneklés lehetőségének - emlékezett vissza Konrád Istvánná. Amikor a kórus negyvenéves munkájára terelődött a szó, elsők között a két karnagy, Leukó József és Borda István nevét említette.- Ők voltak azok, akik lerakták az alapokat, amelyre később Lévárdi Beáta építkezhetett, aki nagy szeretettel vette át a vezetésünket. Az elmúlt húsz év alatt a szívét és a lelkét adta értünk. Nagy lelkesedéssel, hozzáértéssel, türelemmel vezeti a csoportot. Azon van, hogy sok szép, új dalt tanuljunk meg, minél több fellépésünk legyen.- A heti rendszeres próbákhoz, szereplésekhez az időt a családtól kell elvenni Mit szól ehhez a férje?- Előfordul - különösen a hideg, havas, csúszós téli estéken -, hogy azt mondom: abba hagyom. Ilyenkor a férjem biztat: „tudom, hogy szeretsz énekelni, azzal is tisztában vagyok, hogy fárasztó a próba, de ne add fel!”. Éz további hitet, erőt ad. Egy-egy szereplésünk alkalmával a gyermekeinkkel együtt ott ül a nézőtéren, és ez jó érzéssel tölt el.- Mi jelent a kórusban eltöltött negyven év?- Sokat. Számos szép dalt tanultunk meg. A minősítéseken elért sikereknek tiszta szívből tudunk közösen örülni. Nagyon sok helyen jártunk szerepelni, kirándulni. A budapesti Operettszínházban többször is voltunk. Emlékezetes marad a mariazelli kirándulásunk, a külföldi fellépéseinkkel együtt. Én arra kérem a lóistent, adjon erőt, hogy még sokáig a kórus tagja maradhassak! Szeretetet adtak és kaptak Velenczei Antalné is negyven éve tagja a kórusnak. Amikor tudomására jutott, hogy Szécsényben szövetkezeti kórus alakul, nem volt kétséges számára, hogy neki is ott a helye. Egyrészt, mert mindig is szeretett énekelni - diákkorában a társai között előéne- kes volt -, másrészt az ÁFÉSZ dolgozójaként kötelességének érezte, hogy ő is jelentkezzen. Amikor az elmúlt négy évtizedről beszélgettünk, elsők között ő is a jó közösségi szellemet, a sok szép dalt és a megszámlálhatatlan fellépés sikerét, az élmények sokaságát említette.- Amikor megkaptuk az első arany minősítésünket, a lelkünket öröm és boldogság töltötte meg. Szécsény lengyelországi testvérvárosában, Niepolomicében csodálatos, szép élménnyel lettünk gazdagabbak. Nagy szeretettel fogadtak minket, a szereplésünket. Megtanultunk egy lengyel dalt is, amelyet az ottani kórussal közösen énekeltünk, és nagy sikert aratott a közönség körében. A krakkói bazilikában is felemelő érzés volt énekelni. Hasonló szépeket tudok elmondani arról is, amikor itthon, az egri vagy az esztergomi bazilikában énekeltünk. Szép barátságot alakítottunk ki több kórussal is; említhetem például a recskieket és a fülekieket - fogalmazott Velenczei Antalné:- Voltak az életemben nehéz percek, de arra sohasem gondoltam, hogy otthagyom a kórust. Sőt, az éneklés, a társak mindig erőt adtak, és átsegítettek a nehéz perceimen. Egy-egy fellépésünk után az emberek megállítottak az utcán, és elismerően szóltak a szereplésünkről. Ez mind-mind erőt adott a továbbiakhoz. Úgy érzem, hogy sok szeretetet kaptunk az emberektől, s azokat dalainkkal mi is viszonoztuk - zárta szavait. Egy nagy család Az éneklés öröme és szeretete volt az, ami miatt negyven évvel ezelőtt Máté Józsefné, Magdika is tagja lett az énekkarnak. Általános iskolás koromban Szécsényben, majd középiskolásként Salgótarjánban, a közgazdasági technikumban is tagja voltam az énekkarnak. Annak idején, amikor megkerestek, hogy legyek kórustag, igent mondtam. Nem bántam meg. Bizonyítja ezt az is, hogy még mindig aktív tagja vagyok az énekkarnak. És ha az egészségem engedi, még sokáig szeretnék közöttük maradni. A kórus tagjai között nagyon jó baráti légkör alakult ki. Azt mondhatom, hogy egy nagy család vagyunk. Ha észrevesszük, hogy valaki szomorú, vigasztaljuk. A rendszeres heti próbákra járás mellett előfordul, hogy a fellépések előtt hetente két alkalommal is összejövünk. Ez bizonyos mértékig megterhelő számunkra, ám a jó közösségi szellem, a fellépések sikere kárpótol mindenért - fogalmazott Máté lózsefné:- Az elmúlt negyven év alatt nagyon sok szép helyen jártunk, olyan helyekre jutottam el, ahová nem biztos, hogy magánemberként elmehettem volna. Említhetem Pannonhalmát vagy a jáki templomot, ahol felemelő érzés volt énekelni. Több alkalommal is szerepeltünk Szlovákiában, voltunk Lengyelországban, Ausztriában. A fesztiválokon, a minősítéseken elért sikerek mindmind maradandó élményt jelentettek számunkra. Voltak, akik kimaradtak közülünk, a legtöbb esetben betegség miatt. Istók Ferencné, Juliska - akivel nagyon jó barátságban vagyok - sajnos betegsége miatt már nem tudott a 40. évfordulóra rendezett jubileumi hangversenyünkön közöttünk lenni, de ott ült a nézőtéren. Férje is az alapítók közé tartozott, hosszú éveken át tagja volt a kórusnak. Legnagyobb megdöbbenésünkre 2014 őszén végleg itt hagyott minket. Az éneklés szeretete és az, hogy műsorainkkal másoknak is örömet szerzünk nagyszerű érzés. Jó hallani, amikor az emberek azt mondják: hallottunk benneteket énekelni, szép volt a műsorotok. Szenográdi Ferenc t A Jobbik Nógrád megyei elnöksége nevében gyermekotthonokat látogatott meg adományaival nemrég a párt két megyei közgyűlési képviselője. Gácsi Péter Balassagyarmaton, a Reménysugár gyermekotthonban járt, míg Cseresznyés István- aki egyben megyei pártelnök is- Bátonyterenyén a Háromszín- virág Gyermekotthon Ábel és Szivárvány lakóotthon lakóit kerete fel. Élelmiszereket, valamint játékokat és sporteszközöket ajándékoztak a gyerekeknek. A látogatók betekintést kaptak a kis közösségek mindennapjaiba, megismerhették gondjaikat, örömeiket. Megtudták például, hogy sokkal több adomány is elkelne, akár játékok, akár ruhák tekintetében. A jobbikos képviselők csak biztatni tudnak mindenkit, hogy lehetőségeihez mérten támogassa a lakóotthonokat. Csütörtökig módosíthatnak Január 8-ig, csütörtökig ellenőrizhetik, módosíthatnak adataikon és egy alkalommal a sorrenden a kereszt- féléves jelentkezők az e-fel- vételi rendszerén keresztül. NMH-infonnádÓ. A felvi.hu oldalon közzétett tájékoztató szerint a felvételizőknek ellenőrizniük kell, hogy minden jelentkezéshez és pontszámításhoz szükséges dokumentumot feltöltöttek-e, mert az esetleges pótlás szükségességéről külön értesítést nem kapnak. Ha van még hiányzó dokumentum, azt legkésőbb január 8-ig fel kell tölteniük. Akiknek az elektronikus benyújtásra nincs lehetőségük, postán is küldhetik a dokumentum- másolataikat az Oktatási Hivatal címére: 1443 Budapest, Pf. 220-ra. Az MTI beszámolója szerint szintén 2015. január 8-ig van lehetőség az egyszeri sorrendmódosításra, illetve jelentkezési hely(ek) visszavonására is. Áz egyszeri sorrendmódosítás lehetőségével akkor érdemes élni, ha valamely okból megváltozott a felvételizők preferencia-sorrendje, ami alapján a jelentkezéseiket rangsorolták. Nem érdemes sorrendet módosítani, ha valamelyik jelentkezési helyen nem sikerült az alkalmassági vizsga, hiszen ez esetben az adott szakra sikertelennek számít a jelentkezés. Akik meggondolták magukat és már nem szeretnének valamelyik megélőit jelentkezési helyre bejutni, azoknak a sorrend módosítása helyett előnyösebb a jelentkezési hely visszavonását - törlését - választaniuk. Ez ugyanis nem számít bele az egyszeri sorrendmódosításba, és így arra van még lehetőség - olvasható a tájékoztatóban. v
