Nógrád Megyei Hírlap, 2015. január (26. évfolyam, 1-25. szám)

2015-01-05 / 2. szám

Hó-boldogság Négy évtized a zenei életben Nógrád megye. Ahogy kitekin­tek ablakomon, hófehér táj fo­gad. Megjött az első igazi hó. Fe­hérbe öltözött az utca, a házak és fehér a láthatár. Már a lát­vány is elvarázsol. E pillanat­ban Petőfi Sándor Téli világ cí­mű szép költeménye jut eszem­be és mégis csupán egyetlen so­rát idézem: „Hol a boldogság mostanában?” Nem... Nem a meleg szobában, hanem a gyer­meki szívekben. Ó, édes Iste­nem! Emlékszel? Egy hete, ami­kor'leesett az első hó - bár hó­nak csak csúfolni lehetett - egy kisgyerek kérését tolmácsol­tam. Azt kérte, legyen végre hó, mert szánkózni és hóembert építeni jó! Ez igazi boldogság lenne. Hó-boldogság! Tudod? Gyermekkorom falusi, kishartyáni boldogságára gon­dolok. Az felülmúlhatatlan volt. Télen nem 10-12 centis, hanem 40-50 centiméteres hó esett. És hó fedett mindent, ameddig a szem ellátott. A házak, az ólak szinte roskadoztak a hó alatt. Hajnalban nem a telihold világí­tott - és nem volt közvilágítás sem - hanem a hó mindent be­takaró fehérsége látszott. Testvé­reimmel nem vártunk a felkelő Napra, hanem ébredést követő­en - csak cipőt húztunk és iga­zán fel sem öltözve - uccu neki, mentünk ki az udvarra, pendely- be, úgy ahogy voltunk. Birkóz­tunk, hemperegtünk a selymes, puha hóban és örültünk a tél­nek, a földi boldogságnak. A hó akkor még hó volt. Tiszta és szű­zi. Szinte mindenre használható. Mosakodni, mosni és talán még főzni is jó volt. Tél volt, igazi tél. És hónapokig velünk maradt. Most egy kisvárosban élek. Mások a körülmények és szinte minden más, ami az időjárást il­leti. Tavasszal nyár van, nyáron ősz van és télen sincs igazi tél. Front front hátán és bizony me­teorológus legyen a talpán, aki tisztán látja, hogy mikor milyen irányú szél fúj és főképpen, hogy meleg- avagy a hidegfront győze­delmeskedik-e. Ez persze legyen az ő bajuk. Mégis, ezért fordul­hatott elő, hogy néhány napon belül kétszer vártuk a Hókirályt, míg mára megérkezett és vala­melyest szívébe fogadott. Szik- rázóan süt a Nap. Úgy látszik, hogy az égiek is tudják, hogy ma van a gyermekek utolsó szün­napja. A város mozgásban van. Amerre járok mindenhol a hó a sztár. Az utcákon soha annyi em­ber nincs kint, mint most és ker­telés nélkül mutatják, hogy ők az igazi „hóhányók”. Persze még így is nagyon sok a hóborította járda. Lehet, hogy az már majd csak a természetre vár. „Hó, mi hó” ezután talán forduljunk bol­dogabb irányba. Haladok a Tó­strand környéki célhoz és egyre több szánkózó gyermekkel talál­kozom. Boldog szülők és nagy­szülők húzzák-vonják édes ter­hüket. És közben az unokáim­mal eltöltött téli napokra gondo­lok. A tóhoz érkezem. Sok a sé­táló, levegőző ember és sokan vannak a gyerekekkel - szánkó­val együtt - kiránduló szülők is. Látok hógolyózókat, és nini, a tó­hoz közeli réten egy vézna hó­embert is. Építőjének vagy az ereje hiányzott, vagy a havat ta­lálta kevésnek, vagy csak egy­szerűen ráunt a játékra. Igazán szép nap és sok boldog embert is látok. Igazi hó-boldogságot! Bartos József Szécsényben 1973-ban alakult meg az Erkel Ferenc Vegyes Kar, amely­nek azóta is aktív tagja Konrád Istvánná, Velenczei Antalné és Má­té Józsefné. „Mert szeretek énekelni..."- Miért jelentkeztem a kórusba negyven évvel ezelőtt? A válasz egyszerű: mert sze­retek énekelni. Diákkoromban tagja voltam az általános iskolai, majd a középiskolai énekkarnak. A kórus megalakulásakor örül­tem a közös éneklés lehetőségének - emlé­kezett vissza Konrád Istvánná. Amikor a kórus negyvenéves munkájára terelődött a szó, elsők között a két karnagy, Leukó József és Borda István nevét említette.- Ők voltak azok, akik lerakták az alapo­kat, amelyre később Lévárdi Beáta építkez­hetett, aki nagy szeretettel vette át a vezeté­sünket. Az elmúlt húsz év alatt a szívét és a lelkét adta értünk. Nagy lelkesedéssel, hoz­záértéssel, türelemmel vezeti a csoportot. Azon van, hogy sok szép, új dalt tanuljunk meg, minél több fellépésünk legyen.- A heti rendszeres próbákhoz, szereplések­hez az időt a családtól kell elvenni Mit szól eh­hez a férje?- Előfordul - különösen a hideg, havas, csúszós téli estéken -, hogy azt mondom: abba hagyom. Ilyenkor a férjem biztat: „tu­dom, hogy szeretsz énekelni, azzal is tisz­tában vagyok, hogy fárasztó a próba, de ne add fel!”. Éz további hitet, erőt ad. Egy-egy szereplésünk alkalmával a gyermekeink­kel együtt ott ül a nézőtéren, és ez jó ér­zéssel tölt el.- Mi jelent a kórusban eltöltött negyven év?- Sokat. Számos szép dalt tanultunk meg. A minősítéseken elért sikereknek tiszta szív­ből tudunk közösen örülni. Nagyon sok he­lyen jártunk szerepelni, kirándulni. A buda­pesti Operettszínházban többször is voltunk. Emlékezetes marad a mariazelli kirándulá­sunk, a külföldi fellépéseinkkel együtt. Én arra kérem a lóistent, adjon erőt, hogy még sokáig a kórus tagja maradhassak! Szeretetet adtak és kaptak Velenczei Antalné is negyven éve tagja a kórusnak. Amikor tudomására jutott, hogy Szécsényben szövetkezeti kórus alakul, nem volt kétséges számára, hogy neki is ott a he­lye. Egyrészt, mert mindig is szeretett éne­kelni - diákkorában a társai között előéne- kes volt -, másrészt az ÁFÉSZ dolgozójaként kötelességének érezte, hogy ő is jelentkez­zen. Amikor az elmúlt négy évtizedről beszél­gettünk, elsők között ő is a jó közösségi szel­lemet, a sok szép dalt és a megszámlálhatat­lan fellépés sikerét, az élmények sokaságát említette.- Amikor megkaptuk az első arany minő­sítésünket, a lelkünket öröm és boldogság töltötte meg. Szécsény lengyelországi test­vérvárosában, Niepolomicében csodálatos, szép élménnyel lettünk gazdagabbak. Nagy szeretettel fogadtak minket, a szereplésün­ket. Megtanultunk egy lengyel dalt is, ame­lyet az ottani kórussal közösen énekeltünk, és nagy sikert aratott a közönség körében. A krakkói bazilikában is felemelő érzés volt énekelni. Hasonló szépeket tudok elmonda­ni arról is, amikor itthon, az egri vagy az esztergomi bazilikában énekeltünk. Szép ba­rátságot alakítottunk ki több kórussal is; em­líthetem például a recskieket és a fülekieket - fogalmazott Velenczei Antalné:- Voltak az életemben nehéz percek, de ar­ra sohasem gondoltam, hogy otthagyom a kórust. Sőt, az éneklés, a társak mindig erőt adtak, és átsegítettek a nehéz perceimen. Egy-egy fellépésünk után az emberek meg­állítottak az utcán, és elismerően szóltak a szereplésünkről. Ez mind-mind erőt adott a továbbiakhoz. Úgy érzem, hogy sok szerete­tet kaptunk az emberektől, s azokat dala­inkkal mi is viszonoztuk - zárta szavait. Egy nagy család Az éneklés öröme és szeretete volt az, ami miatt negyven évvel ezelőtt Máté Józsefné, Magdika is tagja lett az énekkarnak. Általános iskolás koromban Szécsényben, majd középiskolásként Salgó­tarjánban, a közgazdasági technikumban is tagja voltam az énekkarnak. Annak idején, amikor megkerestek, hogy legyek kórustag, igent mondtam. Nem bántam meg. Bizonyít­ja ezt az is, hogy még mindig aktív tagja va­gyok az énekkarnak. És ha az egészségem engedi, még sokáig szeretnék közöttük ma­radni. A kórus tagjai között nagyon jó bará­ti légkör alakult ki. Azt mondhatom, hogy egy nagy család va­gyunk. Ha észrevesszük, hogy valaki szo­morú, vigasztaljuk. A rendszeres heti pró­bákra járás mellett előfordul, hogy a fellépé­sek előtt hetente két alkalommal is összejö­vünk. Ez bizonyos mértékig megterhelő szá­munkra, ám a jó közösségi szellem, a fellépések sikere kárpótol mindenért - fogal­mazott Máté lózsefné:- Az elmúlt negyven év alatt nagyon sok szép helyen jártunk, olyan helyekre jutot­tam el, ahová nem biztos, hogy magánem­berként elmehettem volna. Említhetem Pan­nonhalmát vagy a jáki templomot, ahol fel­emelő érzés volt énekelni. Több alkalommal is szerepeltünk Szlovákiában, voltunk Len­gyelországban, Ausztriában. A fesztiválo­kon, a minősítéseken elért sikerek mind­mind maradandó élményt jelentettek szá­munkra. Voltak, akik kimaradtak közülünk, a leg­több esetben betegség miatt. Istók Ferencné, Juliska - akivel nagyon jó barátságban va­gyok - sajnos betegsége miatt már nem tu­dott a 40. évfordulóra rendezett jubileumi hangversenyünkön közöttünk lenni, de ott ült a nézőtéren. Férje is az alapítók közé tar­tozott, hosszú éveken át tagja volt a kórus­nak. Legnagyobb megdöbbenésünkre 2014 őszén végleg itt hagyott minket. Az éneklés szeretete és az, hogy műsorainkkal mások­nak is örömet szerzünk nagyszerű érzés. Jó hallani, amikor az emberek azt mondják: hallottunk benneteket énekelni, szép volt a műsorotok. Szenográdi Ferenc t A Jobbik Nógrád megyei elnöksége nevében gyer­mekotthonokat látogatott meg adományaival nemrég a párt két megyei közgyűlési képviselője. Gácsi Péter Balassagyarmaton, a Reménysugár gyermekotthon­ban járt, míg Cseresznyés István- aki egyben megyei pártelnök is- Bátonyterenyén a Háromszín- virág Gyermekotthon Ábel és Szivárvány lakóotthon lakóit ke­rete fel. Élelmiszereket, valamint játé­kokat és sporteszközöket aján­dékoztak a gyerekeknek. A láto­gatók betekintést kaptak a kis közösségek mindennapjaiba, megismerhették gondjaikat, örö­meiket. Megtudták például, hogy sokkal több adomány is el­kelne, akár játékok, akár ruhák tekintetében. A jobbikos képvi­selők csak biztatni tudnak min­denkit, hogy lehetőségeihez mérten támogassa a lakóottho­nokat. Csütörtökig módosíthatnak Január 8-ig, csütörtökig el­lenőrizhetik, módosíthatnak adataikon és egy alkalom­mal a sorrenden a kereszt- féléves jelentkezők az e-fel- vételi rendszerén keresztül. NMH-infonnádÓ. A felvi.hu olda­lon közzétett tájékoztató szerint a felvételizőknek ellenőrizniük kell, hogy minden jelentkezéshez és pontszámításhoz szükséges doku­mentumot feltöltöttek-e, mert az esetleges pótlás szükségességéről külön értesítést nem kapnak. Ha van még hiányzó dokumentum, azt legkésőbb január 8-ig fel kell tölte­niük. Akiknek az elektronikus be­nyújtásra nincs lehetőségük, pos­tán is küldhetik a dokumentum- másolataikat az Oktatási Hivatal cí­mére: 1443 Budapest, Pf. 220-ra. Az MTI beszámolója szerint szintén 2015. január 8-ig van le­hetőség az egyszeri sorrendmó­dosításra, illetve jelentkezési hely(ek) visszavonására is. Áz egyszeri sorrendmódosítás lehetőségével akkor érdemes élni, ha valamely okból megváltozott a felvételizők preferencia-sorrendje, ami alapján a jelentkezéseiket rangsorolták. Nem érdemes sor­rendet módosítani, ha valamelyik jelentkezési helyen nem sikerült az alkalmassági vizsga, hiszen ez esetben az adott szakra sikertelen­nek számít a jelentkezés. Akik meggondolták magukat és már nem szeretnének valamelyik megélőit jelentkezési helyre bejut­ni, azoknak a sorrend módosítása helyett előnyösebb a jelentkezési hely visszavonását - törlését - vá­lasztaniuk. Ez ugyanis nem számít bele az egyszeri sorrendmódosítás­ba, és így arra van még lehetőség - olvasható a tájékoztatóban. v

Next

/
Oldalképek
Tartalom