Nógrád Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 277-300. szám)
2014-12-27 / 298. szám
Uj életre kelve 2014-el különleges évet hagy maga mögött a „Palócföld” című irodalmi, művészeti és közéleti folyóirat: az idén ugyanis éppen a hatvanadik évfolyamát jegyezte. Azt úgymond kerek évfordulóról a búcsúzó esztendő során természetesen több formában is megemlékeztek a lap hasábjain és a kulturális közéletben egyaránt. A legutóbbi ilyen - s mondhatni záró - rendezvényre a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban került sor „Palócföld 60” címmel. Bevezetőt Mizser Attila főszerkesztő, író, költő mondott. Mint kifejtette: nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy a sors jóvoltából e patinás lap élén állhat. Megköszönte a mindenkori szerzők, szerkesztők aktivitását, a kiadók és az olvasók támogatását, Köszöni, hogy van miről beszélni, hiszen a hat évtized során leírt szavak ma már megkerülhetetlenek... S, hogy mennyire igaza van Mizser Attilának, azt a gondolatait követő műsor egyértelműen igazolta. A pódiumon ugyanis új életre kelt, megelevenedett megannyi szó a folyóirat hasábjain napvilágot látott írásokból, főként versekből. Sándor Zoltán előadóművész, a „Palóc Parnasszus” szerkesztője úgy állította össze a programot, hogy az elmondott művek reprezentálják a különböző évtizedeket, az úgymond klasszikus hagyományokra épülő és a modern, kortárs irodalmat. Az 1954-es bemutatkozó számot a szerkesztőbizottság nevében Bobál Gyula „A béke első karácsonya” című novellájának részlete képviselte. Ugyancsak részletek hangzottak el Paróczai Gergely „Vasárnap délután” című, 1964-ben megjelent verséből. A hetvenes-nyolcvanas évtizedben publikáltattak a „Palóc- fóld”-ben a Salgótarjánból indult Gerelyes Endre, az akkoriban itt élt Hann Ferenc, a helyi Szepesi József és „vendégként” a magyar irodalom olyan kiválóságai, mint Bárányi Ferenc, Utassy József, Zalán Tibor és nem utolsósorban Tandori Dezső művei. A kilencvenes, illetve a kétezres évekbeli lapszámokból valók - mások mellett - „kivölről” NagyGáspár, Nógrádból Bódi Tóth Elemér, Handó Péter, Kiscseri Mihály (Pál Józsefként főszerkesztette is a lapot), Kupcsulik Ágnes, Paróczai Csaba (Paróczai Gergely fia!), Zsibói Gergely, az innen elszármazott Adám Tamás, Dukay NagyÁdám, a Párizsban élt és elhunyt Nyéki Lajos írásai, valamint az egész fiatal nemzedéket képviselő Filó Mariann és Juhász Tibor versei. Utolsó blokként a' „Palócföld” idei ötödik, igazán friss számból hangozottak el megyén kívüli költők - Bíró József, Csehy Zoltán és Nyilas Attila - írásai. Csehy Zoltán „Kétszer oda, kétszer vissza" című verse - amelyből részleteket hallhatott a közönség - a „S mást tevél-e te?” című, Madách Imre halálának 150. évfordulójára emlékező rovatban, illetve önálló kötetben jelent meg. A művek igényes, élményszerű megszólaltatása Zenthe Ferenc Színház művészeinek, tagjainak - Gyuriska Jánosnak, Krista Zsoltnak, K Müller Zsófiának, P Kemer Editnek, Pünkösdi Mónikának és Sándor Zoltánnak - volt köszönhető. Az est mondhatni ünnepi hangulatához nem kis mértékben járultak hozzá azok a világslágerek, amelyeket Barát Attila „varázsolt elő” három fúvós hangszeren. Cs. B. Balról: Barát Attila, jobbra a Zenthe Ferenc Színház közreműködött stábja „Négykezes” a könyvtáriján Középen Füst Antal író, a regények szerzője. Balra Csongrády Béla, jobbra Szilasi András. Az alábbiakban nem két zongorista egy hangszeren produkált játékáról lesz szó: a „négykezes” egy teljesen más jellegű, különleges szituációt jelöl. Nevezetesen azt az programot, amely keretében egy szerző két könyvét két narrátor mutatta be. A közönséggel találkozó író Füst Antal volt, akivel a „Salgó-vár a felhők felett” című regényéről Szilasi András, „Az égő kő” című kötetéről pedig Csongrády Béla beszélgetett a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Gálné Horváth Mária elnökletével működő Kohász Művelődési Központ Egyesület közreműködésével rendezett adventi irodalmi esten. A megjelenteket Molnár Éva, a házigazda intézmény igazgatója az ünnepvárás jegyében köszöntötte, majd Szilasi András dióhéjban ismertette a salgótarjáni születésű, a Madách Imre Gimnáziumban 1958- ban érettségizett bányamérnök, címzetes egyetemi tanár életútját, ugyancsak eredményes műszaki pályafutását s az utóbbi években kibontakozott nagyívű irodalmi munkásságát, amely keretében jórészt a nógrádi várak históriáját dolgozza fel. Merthogy a Budapesten élő, de nógrádi lokálpatrióta érzelmű Füst Antal visszatérvén a gyökerekhez kíván fejet hajtani a XIII. századi, IV. Béla király korabeli elődök emléke előtt. 2011-ben a „700 éves Baglyaskő vár - Salgótarján” irodalmi pályázaton első díjat nyert s azóta számos újabb vár témájú könyvvel jelentkezett. A Salgóról - mint elmondta - azért is írt szívesen, mert gyermekkorában oda jártak kirándulni, mert Petőfi Sándor oly szép verssel emlékezett meg róla s mert az utóbbi időszakban példamutató felújításban volt része... Füst Antal azonban szépíróként is hű maradt tanult szakmájához, hivatásához. Ezt bizonyítja „Az égő kő” című könyve is, amely alcíme szerint nem más mint „A nógrádi szénbányászat regénye”. Azt mutatja be, hogy „miként esett meg az a csoda, hogy Nógrádban a fekete követ, a szenet, saját hasznára kezdte felhasználni az ember.” A jó stílusú, olvasmányos kötet - mint a beszélgetésben is szó esett róla - tények és fikciók elegye: 1869rben ide érkezett cipészmester Eichbrunn Sámuel családjának történetén keresztül mutatja be a Salgótarjánt várossá fejlesztő iparág fejlődését. A regény sok fejezetre bomlik, s mindegyik egy-egy szép, a történésekkel szinkronban lévő idézettel kezdődik. A legátfogóbb azonban az a négy verssor, amelyet Dzsida lózsef írt 1944-es bányatörténeti munkája elé s amelyet Füst Antal is mottóként alkalmazott: „A fold az Isten könyve, /Az őstörténelem /A bányász fóllapoz- za/S olvassa szüntelen. ” Az utóbbi témához adekvát hangulat megteremtéséhez jelentős mértékben járult hozzá a Diósi János vezette Bányász-Kohász Dalkör közreműködése, az egész est sikeréhez pedig Földiné Patakfalvi Erzsébet szervezőmunkája valamint Godó Mónika versmondása és összekötő szövege. A két könyv olvasásához minden bizonnyal kedvet csináltak a szerző által készített zenés kisfilmek is... „Múzeumi kötetek fő szerepben Nem mindennapi könyvbemutatóra került sor a minap Salgótarjánban a Dornyay Béla Múzeumban. Az alkalom különlegességét az adta, hogy négy kötetről esett szó az érintettek és a velük való beszélgetést vezető Csongrády Béla között. A könyvek 2014-ben különböző időpontokban jelentek meg, az egyik közös nevezőjük, hogy mind a négynek a Dornyay Béla Múzeum a kiadója. A legfrissebb kiadvány a „Köszönöm a lóistennek, hogy ide születhettem” - Zenthe Ferenc és Salgótarján” címet viseli és értelemszerűen arról szól, hogy ország egyik valaha volt legnépszerűbb színművészét milyen szoros szálak fűzték Salgótarjánhoz s azon belül is elsősorban Salgóbányához, ahol édesapja, RameshoferBéla bányafőmérnökként dolgozott és ahol a későbbi Zenthe Ferenc 1920-tól ’30-ig élete első tíz esztendejét töltötte. A viszony persze kölcsönös volt, hiszen főként az idősebb salgóiak - akik közé vissza-visszajárt - mindig jó szívvel, büszkén emlegették a „Nemzet Színészé”-L Erre figyelt fel munkája során Holecz Zoltánné, aki kezdeményezőként, szellemi ötletadóként vett rész és szólalt meg a könyvpremieren. Az első, „Zenthe Ferenc - a nemzet kapitánya" című tanulmány szerzője Kelecsényi László író, irodalom- és filmtörténész nem volt jelen a bemutatón, a kötet szerkesztője, nagyobb részének írója, Balogh Zoltán muzeológus viszont elmondta, hogy miként alakult ki Zenthe Ferenc „csodálatos gyermekéveit”, a városhoz való kötődését és a halála után kibontakozott kultuszt feldolgozó fejezet. Csongrády Béla - akinek több írása is szerepel a közölt dokumentumok között - személyes emlékekkel, élményekkel is megerősítette a kötetben olvasható szövegeket. Néhány hónappal ezelőtt látott napvilágot két művészettörténész, K. Peák Ildikó és Shall Gabriella a „Mihályfi-gyűjtemény” című katalógusa, amely azonban mind tartalmát, mind küllemét tekintve inkább nevezhető reprezentatív képzőművészeti albumnak. Régen érlelődött már, hogy megszülessék egy alapos, igényes formátumú kiadvány Aba Novák Vilmos, Barcsay Jenő, Berény Róbert, Borsos Miklós, CzóbelBéla, Derkovits Gyula, Dési Huber István, Egry József Ferenczy Béni és Noémi, Gulácsy Lajos, Hincz Gyula, Kass János, Kerényi Jenő, Mednyánszky László, Rippí Rónai József, Somogyi József, Szőnyi István, Würtz Adám, Zala Tibor és sokan mások így a nógrádiak, Czinke Ferenc, Csohány Kálmán, Lóránt János, Szabó Vlabemutató házigazdája is volt - munkáját dicséri. A könyv célközönsége adott ugyan, de nyugodtan kiszélesíthető, hiszen azok számára is nagyon hasznos, akik nem ismerik a forrásként megjelölt válogatott irodalmat. A szerkezet a történelmi korszakokra épül: a várossá nyilvánításig, ami fontos: javaslatokat is ad és azt hangsúlyozza, hogy a fiatal nincs egyedül a gondjaival. Ugyancsak a tanácsok, ötletek, címek uralják a „Szabadidő” fejezetet. A bemutatón megjelent Simon Lajos elmondta, hogy milyen előzmények után milyen célok szolgálatában készítették el a A négy bemutatott könyvek alkotógárdájának képviselői a Dornyay Béla Múzeumban d/m/r többszáz alkotásáról, amely 1977-ben Mihályfi Ernő gyűjteményéből felajánlás, szerződés révén Nógrád megyébe, a történeti - illetve immár Dornyay - múzeum tulajdonába került. Shah Gabriella - aki intézményigazgatóként is jegyzi a katalógust - elmondta, hogy miként sikerült a kiadás, K. Peák Ildikó pedig először a gyűjtőről, a Nógrád megyei Bérről származó bölcsészdoktor újságíróról, országgyűlési képviselőről Mihályfi Ernőről, életútjá- ról beszélt, majd mindketten szóltak az általuk megosztott, megírt szócikkekről. Teljesen más jellegű a „Salgótarjánról diákoknak” című kiadvány, amely négy múzemi dolgozó - a fentiekben már említett Shah Gabriella, K. Peák Ildikó, Balogh Zoltán tovább Fodor Miklós, aki igazgatóhelyettesként a 1922-től 1944-ig és a modernizálódó Salgótarján. A negyedik fejezet - az „Egy formálódó várostól a kulturális központig” - elsősorban a képzőművészetről szól, amely ágazatnak egy időben meghatározó szerepe volt a helyi szellemi életben. Az „Életre-való” - szellemes, kétértelmű - című, ugyancsak főként a fiataloknak, pályakezdőknek szóló kiadványon Bakos Judit és Simon Lajos neve szerkesztőként jelenik meg, hiszen az egyes fejezetek a továbbtanulásról és képzésről, a munka, a pénz, a jog, a hivatalok, az egészségügy a család világáról konkrét dokumentumok, források alapján íródtak. A „Belső világod című fejezet valójában egy teszt, mert az olvasót szinte önvizsgálatra készteti a nemi identitás, a lelki zavarok, a szenvedélyek kérdéskörében. S múzeum által pályázati támogatásból preferált kötetet. Mind négy kiadvány a Demax Művek nyomdai munkálatait illetve Nyisztor János grafikai, tipográfiai munkáját fémjelzi. A „Mihályfi-gyűjtemény” fotóillusztrációit Shall Timor készítette, nem kis mértékben az ő érdeme, hogy él- vezhetőek az alkotások... E négy könyv mellett a múzeum dolgozói a közelmúltban megjelent más könyvekben is közreműködtek: Shah Gabriella bevezető tanulmányt írt a Magyar Művészeti Akadémia által „Sodrásban Gaál 80” címmel Gaál István filmrendező emlékére, a nyolcvanadik születésnapja alkalmából kiadott kötethez - amelynek társszerkesztője is volt - Fodor Miklós pedig történeti tanulmányt írt Póczos Sándor Salgótarjánt régi képeslapokon bemutató albumához.
