Nógrád Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 277-300. szám)
2014-12-24 / 297. szám
Szeretetdobozok a mentőkutyásoktól (Folytatás az 1. oldalról.) Balassagyarmat A felhívás nyomán az adventi időszakban any- nyi használt, de jó állapotú gyerekjáték, gyermek- és felnőtt ruha, cipő gyűlt össze, hogy a díszesen becsomagolt dobozok színültig megtöltöttek egy garázst, kiszállításukhoz pedig két kisbuszra volt szükség. A gyermekeknek szánt ajándékokat az egyesület tagjai a napokban adták át Balassagyarmaton a Reménysugár Gyermekotthon kis lakóinak, akik legnagyobb örömére, erre az alkalomra az egyesület négylábú „munkatársai” is elkísérhették gazdáikat. Az otthon lakói hatalmas szeretettel fogadták a mentőcsapat tagjait, de legfőképpen természetesen a mentőkutyákat, akik boldogan tűrték a szűnni nem akaró simo- gatást. A gyerekek annyira a szívükbe zárták a mentésre kiképzett, fegyelmezett ebeket, hogy igazából el sem akarták engedni a mentőcsoportot a karácsonyi díszbe öltöztetett fogadószobából. A gyermekotthonban tett látogatás után a Magyar Vöröskereszt balassagyarmati irodáját keresték fel az egyesület tagjai, ahová soksok felnőtt ruhát, cipőt vittek azok számára, akiknek még a ruhanemű beszerzése is gondot jelent különösen így, télvíz idején. Ezeknek az adományoknak a rászorulók között történő szétosztását a Vöröskereszt munkatársai végzik majd az elkövetkező napokban, szebbé téve az ő ünnepüket is. A korán beköszöntő téli alkonyaiban az egyesület tagjai azzal a jóleső érzéssel indultak haza, hogy az idei évben végrehajtott közel száz bevetés és egyéb feladat után, az év végén még sikerült elvinniük a szeretet lángját is oda, ahol arra most, karácsonykor talán a legnagyobb szükség van. Tehették mindezt annak a sok ismerősnek és ismeretlennek köszönhetően, akik az elmúlt hetekben szorgalmasan gyűjtötték a máshol már feleslegessé vált holmit, és akiknek ez úton is szeretné megköszönni a segítséget a Cserhát Mentőkutyás Egyesület. Lelket melengető ajándék Barna, a várakozás heteiben, az elcsendesülés időszakában olyan jó volt érzékelni a készülődés sürgés-forgását. Valószínűleg mindig is vágytak a közös kis ünnepségekre az itt élők, de lehet, azt remélték, majd ő vagy ő, esetleg mások elkezdik... Most volt, akik ezt megtették, kézbe vették, megszervezték kérkedés nélkül szerényen, tevékenyen. Az itt élőknek akartak kedveskedni, örömet szerezni. Hozták a fenyőgallyakat, épült a kis fedél, benépesült a Betlehem, az a különös, (jelképpé vált) csillag sötétedés után is megvillan, szinte vonzza a szemet. A karácsonyvárás első alkalma előtt nemcsak plakátokon, hanem szórólapokon is „meg- szólították”a lakosokat, jöjjenek a gyertyagyújtásra. Sokan éltek az alkalommal, vasárnap délután három óra előtt egyik és másik utcácskából is elindultak az emberek, fejkendős asszonyok, vidám fiatalok, férfiak, kisgyermekesek. Kocsisor szegélyezte a polgármesteri hivatal előtti út szélét, jelezve a figyelemre méltó érdeklődést. Az idősebbek, egyedül élők örültek az alkalomnak, annak, hogy van hová menni, ahol ráadásul egy csomó ember a kedvükbe igyekszik járni. Vasárnap délutánonként azon az ünneplőkkel megtelt, jelképekkel díszes téren a meghittségről nemcsak meleg italokkal, harapnivalóval, hanem szívmelengető gondolatokkal, az alkalomra alakult Dalárda énekeivel, lelkipásztorok áhítatával, óvodások, iskolások, helyi képviselők, meghívottak műsorszámaival gondoskodtak. A lángok meggyújtására mindig külön felkért az önkormányzat valakit, s ez is emelte az összejövetelek jó hangulatát. Végül eljött annak az ideje, hogy felöltöztessék a falu karácsonyfáját, az „öltözék” utolsó tartozékai a fényfüzérek voltak. Kiteljesedett a lángok sora a koszorún, az áldott ünneplésre szóló, szívből jövő kívánságokat Oravecz Roland polgármester tolmácsolta. A szent hagyomány próféciái, műsorszámok, ajándék- osztás adtak lelki útravalót a bárnaiaknak karácsonyra. S lehet, nemcsak jézus születése emléknapjára, hanem a hétköznapokra is, hiszen a közösség megmutatta, megérezte, milyen másokért tenni, a szemek sarkában az öröm fényét látni. Esténként talán erre is rávilágítanak a nagy fenyőn szelíden viliódzó fények. SEGÍTSÜNK! „Ma van az a nap, amikor megünnepeljük a pillanatokat- megállunk, hogy érezzük a napfényt, és saját szivárványt építsünk. Ma van az a nap, amikor élünk és nem aggódunk, amikor megünnepeljük az örömöt, amikor időt találunk álmainkra, és arra, hogy higgyünk a CSODÁKBAN!,, (Ismeretlen szerző) Búzás Gergő és szülei hisznek, hinni szeretnének a csodákban. Gergő a Salgótarjáni Összevont Óvoda Mackóvár Központi Óvodájának óvodása, komoly betegséggel küzd. Hetek óta a budapesti Tűzoltó utcai Klinikán kezelik és tesznek meg mindent azért az orvosok, hogy minél előbb meggyógyuljon és újra óvodás társai között élhesse mindennapjait. Az édesanya második gyermekével várandósán igyekszik a kisfiában tartani az erőt mindennap a kezelésekkel járó megpróbáltatások elviselésében. Bár az édesapa dolgozik, a család anyagi nehézségekkel küzd. Az utazási költségek, a betegséggel járó plusz terhek már felemésztették a család tartalékait. Szeretnénk megkérni mindenkit, akinek lehetősége engedi, hogy segítsen Gergőnek és csa- j ládjának megkönnyíteni ezt a nehéz időszakot! Számlaszám amelyre felajánlásaikat megte- j hetik: 18203181-01239351-10010013 ^«^SÍSS^«í5^<^^ÍSÍSsWSSSiS5S A pilinyi Lehoczki Barnabás lett az előfizetőink között meghirdetett nyereményjáték fődíja, egy teli hűtőszekrény boldog tulajdonosa. A Nógrád Megyei Hírlap „karácsonyi ajándékát” Fenyvesi Gábor főszerkesztő (jobbra) és Sándor József kiadóvezető adta át a szerencsés nyertes feleségének. „A szívekben legyen karácsony” Amikor véget ér az egyházi év, elkezdődik a karácsony előtti szent időszak, az advent, amelyet majd az ünnep tetőz be. Az új egyházi év kezdetén meggyújtjuk koszorúink gyertyáit, hétről hétre egyre többet. Most már teljes a fény, itt az ünnep: elérkezett a karácsony. A karácsony valamennyiünknek ünnep, vallásos és nem vallásos embernek a szerétéiről szól. Elcsen- desedés, a családdal együtt töltött napok, egymás megajándékozása kicsikés nagyok örömére -ez az, ami mindannyiunkat összeköt. Az adventban gondosan becsomagolt ajándékokat ma csillogó gyerekszemek bontják ki, így ér célba a Jézuska ajándéka. A felnőtt örül, ha boldog gyereket lát, ha a gyerekszemek örömmel tekintenek az ajándékokra - nekik már ez is ajándék. Ha van mit tenni a fa alá, ha valóban szívből jövő ajándékok vannak alatta, akkor megszépíti az ünnepet. A karácsonyi ajándékok közül azonban nem tudunk mindent becsomagolni és a fa alá tenni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a legfontosabbakat nem tehetjük oda: a szere- tetet, a törődést, az odafigyelést nem lehet becsomagolni, azt sajátos módon kell átadnunk. A szeretet ünnepén - felnőtteknél - még az ajándékoknál is fontosabb, hogy ezzel lepjük meg szeretteinket, ezt próbáljuk meg nekik „odaadni” az ünnepre. Egyik ismerősöm jegyezte meg: ő szerény ajándékkal lepi megszeretteti, mert tulajdonképpen náluk minden nap „ajándékozás van", hiszen igyekeznek egymásnak minél több szeretetet és odafigyelést adni a mindennapokban is. Jól igazolja ezt a vers: „Ne hóban, ne csillagokban, ne díszített fákon,/hanem a szívekben legyen karácsony!” A feldíszített fa mit sem ér, ha a szívünk nincs feldíszítve az ünnepre. A csillogó gömbök, a villogó fények kifelé ugyan hirdethetnek valami fényt, de ha nem találtam meg az ünnep fényét, akkor nem ér semmit a díszítés. Sokan vannak, akik nem tudnak ajándékozni, hiszen nincs miből. Akiknek a díszített fa nem adatott meg, azonban az odafigyeléssel és a szeretettel, az együtt töltött idővel széppé varázsolják a karácsonyt. Nagyon sok olyan ember van, akinek csak azért lehet boldog az ünnep, mert jólelkű emberek segítettek nekik. Ez szintén szép adventi jócselekedet, sok embernek megszépülhet így az ünnep a felajánlásaink által. A be nem csomagolt szeretet által adott ajándék még azoknak is juttat jelképesen a fa alá valamit, akiknek üres lenne. Nehéz szívvel látjuk a híradó felvételeit az ételosztáson kígyózó sorokról, s látjuk: van mit tennünk, van mit adnunk, van kinek segítenünk. Vegyük észre az ünnep kapcsán a rászorulókat, a segítségre vágyókat, az elesetteket, és segítsünk rajtuk - de ne csak az ünnepen! Elég egy mosoly, egy jó szó, egy cseppnyi odafigyelés - egy percnyi emberség, ebben a rohanó világban. A népszerű zenész, Ákos egyik dalában így énekel: „Adj hitet és elhiszem neked, / hogy élni szebben is lehet. ” Sokan kiáltanának ma így fel segítségért. Hitet adni, örömmel és szeretettel, ez a legfontosabb számunkra. Ez az, amit adhatunk azoknak, akiknek szükségük van rá. A dal így folytatja tovább: „Sok okos megvet és nevet, / de te észre se vedd, csak adj hitet!” Bárki bármit mond, ha mi látjuk, ha mi érezzük, hogy segítenünk kell, és megtesszük azt, akkor beteljesedhet a szeretet ünnepének üzenete. Békesség a földön a jóakaratú embereknek! - hirdeti az angyal karácsonykor. Valóban, a szent ünnepen - és az év minden napján - békesség legyen minden igaz szándékú, jóakaratú, hitet adni akaró embernek, bárhol is éljen a világban. A betlehemi barlangistálló fényéből is ez sugárzik ki, az angyalok kara ezt a dalt énekli, a vidám pásztorok dallamából ez szűrődik ki, a siető napkeleti bölcsek is a béke miatt indultak a szent helyre, kétezer év óta folyamatosan a békéért sóvárog a világ. Karácsonykor rátalálhatunk erre a békére, amit a szeretetben tudunk kiteljesíteni. A templomokban az éjféli misén és az ünnepen felcsendülő régi karácsonyi dallamok segítenek az ünnep igazi jelentésének: Jézus születésének örömhírét megtalálnunk. „Ha elmúlik karácsony, / a szeretet lángja halványabban ég, / de ha vigyázunk rá, nem alszik ki még. ” - ismerjük a dalt. E kedves kis sor összefoglalja karácsony üzenetét. A földre szállt szeretet, a megszületett Jézus békét hozott a földre, szeretetet adott a világnak. Ha megértjük üzenetét, továbbvi- hetjük a fényt, és nem alszik ki a szeretet lángja. Ha karácsonykor magamba szívom a béke fényeit, lesz mit adnom az embereknek az ünnep után is. Kívánjuk, hogy valamennyien megtalálhassuk ezt a fényt, és átadhassuk szeretteinknek az ünnepen és a mindennapok világában is! Minden kedves olvasónak áldott ünnepet kívánunk a hírlap munkatársai nevében! Veszelovszki Balázs t u * j \
