Nógrád Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 277-300. szám)

2014-12-13 / 288. szám

2014. DECEMBER 13., SZOMBAT

Bodrogi Gyula: Szívesen vadászok nógrádi vidékeken

„Még az autópályán vagyok, de két óra múlva Pesten leszek. Gyere a fiam éttermébe, ott megtalálsz” - mondta a Nemzet Színésze a telefonba, amikor találkozót kértem tőle. Bárcsak minden egyes interjú szervezése ilyen könnyedén menne, és nem kellene hatvanszor telefonálgatni mindenért! De nem panaszkodom. Szokatlan módon Bodrogi sem tette. Azt mondja, nem kenyere a kesergés, és oka sincs rá.

Sándor András- Tegnap, amikor telefonon beszéltünk, azt mondta, még vidéken van. Merre járt?- Mánián voltam, Nagy Gábor barátom panziójában. Gyakran pihenünk ott. No és persze vadászunk is. Tegnap lőttem egy bakot. Ez a szenvedélyem, a vadászat És az élet (nevet)- Nógrád megyéből származom, s úgy tudom, arrafelé is gyakran vadászott- Hogyne! Oszter Sándor diós- jenői birtokán például külön szobám volt De Nógrádmegyerben is többször jártam Verbói Gábor barátomnál. Ő ott a polgármester. Annak idején ellene indult Győ- zike a helyi választásokon... (nagyon nevet). Mesés fácánvadász területet csináltak arrafelé. Verbói egy aprósággal szerettette meg magát velem. Szentendrén van egy kis házacskám, ott csináltunk egyszer egy kis összejövetelt, ahová Gábort is meghívtam. Korábban mindig a kis kemencében sütöttük a malacot Épp arra készültem akkor is, amikor a polgármester úr kérdezi, hol a bogrács. Mondtam, nem kell, mert van kemence. De csak addig erősködött, amíg elő nem vettem a bográcsot Kiderült, hogy a malachús sokkal finomabb, ha elő van főzve a bográcsban. Isteni! Ezt azóta sem felejtem el neki! Oszterrel viszont már régen beszéltem, nem tudom, mi lehet vele.- A kollégákkal hívják egymást telefonon? Érdeklődnek a másik felől?- Épp leparkoltam az étteremnél, amikor hívott Buci. A Stohl. Mondom neki, na mi van? Mire ő: semmi papa, csak már kíváncsi vagyok a pofádra, hiányzol. És hallani akartam a hangodat. Nagyon jólesett ez a gesztus. Szeretem a szakmát, és szeretem a kollégákat is.- A kollégám készít egy fotót önről, kérem, tegye le a cigarettát!- Ezt most komolyan mondod, hogy el kell tennem a cigarettát? Mert szívesen rágyújtok a fotós előtt is, ha szeretnéd...- Megbüntetnének, ha cigarettával készült képet közölnénk.- Óriási üzlet ez a tiltás! A világ legnagyobb üzlete! Mert amit tiltanak, az mindig édesebb. Azt hallottam, nem lehet majd mindenütt cigarettát kapni, még a benzinkutaknál sem, csak bizonyos kijelölt trafikokban. Sajnálom, hogy ez

nem nekem jutott eszembe, mert ennél nagyobb ötlet még nem született a vüágon. Mert ki fog messzire szaladgálni egy doboz cigiért? Azonnal vesz majd belőle legalább egy kartonnal. Meggyőződésem, hogy ezt az egész tiltást a nagy dohánygyárak finanszírozzák, mert pontosan tudják, hogy amint bejön a trafikrendelet, azonnal tárolni kezd mindenki. A háború után is volt már ilyen. Akkor azt terjesztették el, hogy nem lesz só. Felvásárolták az emberek a sok sót, másnap bejött a forint, és azonnal 62 fillér lett egy kiló. A felgyülemlett dohányárut is így lehet a legjobban eladni.- Mióta dohányzik?- Évtizedek óta. De többször leszoktam. Volt, hogy három évig hozzá sem nyúltam, mert épp olyan kedvem volt. Nálam ez nem szenvedély, hanem szokás. A szenvedélyem maga az élet Mielőtt kérdeznéd: nem félek attól, hogy ez káros lenne. Szegény sógorom soha életében nem dohányzott, nem ivott, mégis tüdőrákban halt meg. Édesanyám 16 éves korától 79 éves koráig cigarettázott. Aztán letette, mert utána már nem esett jól neki. Még egy utolsó gondolat erejéig visszatérek a trafikrendelethez, aztán befejezem a dohogást: ez az egész egy őrületes csalafintaság, de a nagy ötletek mindig jók...- Önnekisvoltilyen„nagy"ötlete?- Volt bizony, de aztán rosszul sült el. Annak idején a Fővárosi Tanács felkért a Vidám Színpad igazgatására. Sokáig hezitáltam, akartam is, meg nem is. Aztán Vinkó Jóska dramaturg barátommal kitaláltuk, hogy írjuk le, pontosan mit szeretnénk a színházban csinálni, és ha arra azt mondják a döntnökök, hogy jó, akkor elvállalom. Na, azóta mindenkitől pályázatokat kérnek. Fura világ ez. Hiszen az illetékesek pontosan tudják, kit akarnak igazgatónak, és általában az lesz az direktor, akit kijelölnek. Mindig minden esetben előre tudják, ki lesz a befutó, mégis 5- 6 embert pályáztatnak egyszerre. Szerintem nagy ötlet volt annak idején, hogy le kell írni a koncepciót, mégis egy nagy nudli lett belőle, mert a visszájára fordult. A mai napig ez a módszer megy, pedig még a régi újvilágban csináltuk, (nevet)- Az imént idejött egy rajongója, és megkérdezte, hogy van Gyula bácsi? Mire azt válaszolta, hogy átmenetilegjól- Az élet kiszámíthatatlan, ezért inkább akkor is hozzáteszem, hogy átmenetileg, ha nagyon jól érzem magam. Egyébként szerencsés vagyok, mert kutyabajom. Régebben ugyan fájt a derekam, de aztán szakemberhez fordultam, és rendbe jött.- Természetgyógyásznál is járt?- Igen, de hosszú távon nem segített. Minden egyes kezeléssel kicsit jobb lett, de aztán újra visszatért a fájdalom. Hozzáteszem: a szakember sem csinál semmit, csak javasol néhány praktikát. Néha még az is sokkal jobb, mint a természetgyógyászat. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet gyógyítani. A derékfájás is ilyen,

akárcsak a hajhullás. Azt sem lehet gyógyítani, csak mondják.- Az ön haja mikor kezdett hullani?- Viszonylag korán. A József Attila Színházban játszottam, és előadás után megjelent két rajongó diáklány a színészbejárónál. Azt mondták, fogadtak. Egyikük állította, hogy a fejem tetején lévő kis- Színészként időnként azt gondolom, jobban tudom, hogyan kell eljátszani egy szerepet, mint a rendező. Persze egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy nekem van igazam, de szeretem azt hinni, hogy igen, és olyankor felmegy bennem a pumpa. Pikírt és gonoszkodó leszek. Aztán félóra múlva megnyugszom. Tudod, furEgy lelőtt benzinkút romjai alatt találtam egy láda kandiscukrot. Hazavittem, és jó darabig mindenkinek jutott egy kis darabka kan- dis cukorka egész napra. A nagymamám esténként lefekvés előtt még kettétörte a saját kis cukordarabkáját, és odaadta nekem, meg a nővéremnek. A mai napig nem tudom megfejteni, hogyan maradt

„lény” csupán a forgó, a másik pedig biztos volt benne, hogy ez már kopaszodás. Hirtelen azt sem tudtam, mit feleljek. Kértem, jöjjenek vissza egy nap múlva, akkor válaszolok. Otthon megnéztem a tükörben, és láttam, hogy valóban elkezdtem kopaszodni.- Ez lelkileg megviselte?- Fenét! Mindig tudtam, hogy nem leszek hajasbaba, mert apám is korán kopaszodott, ahogyan a fiókám, Ádám is.- A fiókája?- Igen, mások előtt mindig így hívom. Van egy rakás jó tulajdonságom, nemhogy azt örökölte volna... (nevet)- Mi a legjobb tulajdonsága?- Az idegrendszerem. Abszolút élhető idegekkel rendelkezem. A színházban időnként vannak kisebb kirohanásaim, de a hétköznapokon, a civil életben nyugodt ember vagyok. Épp ma beszéltem Törőcsik Marival. Mesélte, hogy a minap szóba kerültem náluk, és emlegetett, hogy a Bodroginak milyen különleges képessége van. Tudniillik, ha vészhelyzet van, halálos nyugalom fog el, és képes vagyok a megoldásra koncentrálni. Ezért mindig meg is találom azt.- Milyen kirohanásai vannak a színházban?

csa az élet Mindig a legkézenfekvőbb dolgokról derül ki a végén, hogy mégsem úgy van, ahogy gondoltam. Vannak helyzetek, amikor haragudni kell valakire, és olyan is, amikor barátságot kell kötni.- Van olyan, amit szívesen kitörölne az életéből? '- A háborút igen. Azt még emlékeimben sem szeretem. Egyre megtanított az az időszak: az éhezéssel engem nem lehet meghatni, mert eleget éheztem. Sosem felejtem el: egyszer a szomszéd gyerek kijött a ház elé, egy karéj kenyér volt a kezében. Nem tudom mivel lehetett megkenve, talán zsírral. Sose voltam irigy, de akkor bementem a lakásba, és elkezdtem sírni, mert annyira éhes voltam. A szüleim kérdezték, mi bajom van, aztán hosszas kérlelés után elárultam. Erre a nagymamám és az édesanyám elmentek, egy egész laktanya összes szeny- nyesét kimosták, kivasalták, ezért kaptak fél kiló kenyeret, és egy darab szalonnát. Mindezt azért tették, hogy az öcsikének másnap adhassanak zsíros kenyeret Egyébként tényleg nem volt ennivalónk. Volt, hogy napokig nem jutottunk élelemhez. Gyerekként állandóan terepszemlét tartottunk a szétbombázott városban.

így életben, hiszen ő nem evett, de nagy varázsló volt.-Most könny szökött a szemébe...- Pedig nem vagyok érzékeny típus, de ha a szülőkre és a nagyszülőkre gondolok, az mindig felkavar. A szüleim már régen meghaltak, de itt vannak velem, vigyáznak rám. Mindig, amikor valamilyen butaságba keveredtem volna, úgy alakították a dolgokat, hogy az ne következzen be. Nem tudom hogyan, de odafentről mindig elintézik. Érzem a Mamát és a Papát. Apámnak egész életében a tanulás volt a mindene. Ötvenéves korában érettségizett, és 53 esztendősen végezte el az egyetemet. De közben már vállalatokat vezetett. Autodidakta módon megtanult mindent.- Hiányoznak a szülei?- Nem hiányoznak, mert itt vannak velem.- Mikor volt náluk utoljára a temetőben?- Idejét sem tudom. Csak akkor megyek a temetőbe, amikor ki kell fizetni a sírhelyet. Számomra ők nem ott fekszenek. Itt vannak velem, és erőt adnak, irányítanak. A temető sem más, mint egy üzlet, de ebbe most nem szeretnék belemenni. Közben megjött Ádám fiam, ismerkedjetek össze!

(Ekkor odalépett a fia, puszit adtak egymásnak, majd a színész bemutatott Ádámnak.)- Mikor találkoztak utoljára?- Tegnap.- Mindig puszival köszönnek?- Igen, nálunk ez így szokás.- Adám az egyetlen gyereke?- Igen, de neki már kettő van. Egy fia és egy lánya.- Ön hányszor nősült?- Kétszer. De még most sem váltam el a második feleségemtől, Voith Ágitól, csak nem élünk együtt. Mindkettőnknek évek óta külön társa van. Áginak Zsolt, nekem Angéla, össze is járunk. A szeretet összeköt minket. Ha valakit egyszer csodálatosnak tartottam, akkor nem mondhatom egy idő után, hogy akkor voltam bolond, amikor csodálatosnak tartottalak.- Most épp hány darabban játszik?- Ötben. Három színházban, a Karinthyban, József Attilában, illetve a Nemzetiben.-Még mindig könnyen tanul szerepet?- Érdekes módon szerepet és szöveget igen. De ha valaki most idejönne, és megkérdezné, három hónappal ezelőtt miről beszélgettünk, nem tudnék válaszolni.- Arra fog emlékezni, hogy találkoztunk?- Hogyne! Arra is, hogy ketten jöttetek a fotóssal, de neki el kellett mennie, miután megcsinálta a képeket. Az ilyen apróságokat furcsa módon nem felejtem el. Aztán arra is emlékezni fogok, ahogy itt állt egy autó, amiben ült két fiatalember, és azt hittem, ti vagytok. De arról, hogy miről beszéltünk, már most fogalmam sincs. Vannak dolgok, amelyek nagyon megmaradnak. És vannak, amelyek teljesen kiesnek. Például nézek a tévében egy filmet, amiben szerepelek, és egyetlen mozzanatra nem emlékszem a forgatásról. És vannak filmek, amelyeknek bizonyos pontjaira emlékszem. Úgy látszik, szelektál az agyam, mivel sok mindent kell tanulnom. Ezzel kapcsolatban van még egy érdekes történetem. A Potyautas című vígjátékot több százszor játszottuk Törőcsik Marival a József Attila Színházban. Lefutott a darab, és másnap elfelejtettem a szövegét. Tíz év múlva Miskolcon felkértek, hogy játsszam el vendégként újra ezt a szerepet. Balatonon nyaraltam, elvittem magammal a szövegkönyvet, de elfelejtettem beleolvasni. Aztán a második próbán az összes játék, az összes szöveg azonnal visszajött. Fogalmam nincs, hol tárolódott addig. Talán az én kis világhálómban, bent a fejemben...- Apropó internet Ért hozzá?- Valamennyire igen. Néha kikeresek dolgokat a világhálóról. A közösségi oldalakat viszont nem ismerem. Regisztráltam ugyan a Facebookra, de ott mindenki a barátom akar lenni. E- gyelőre törölni sem tudom magam. Ja, és van még egy nagy gond: mindenről email értesítést kapok. Megőrülök! Reggel bekapcsolom a gépet, és 62 levélből 60 a közösségi portálról jön...