Nógrád Megyei Hírlap, 2014. december (25. évfolyam, 277-300. szám)

2014-12-13 / 288. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ A Homoga házaspár közös fotókiállítása a Bóna Kovács Károly Galériában A fenti címmel rendezett fotó- kiállítás látatlanban is feltélelezi a képek témáját, jellegét. Homoga József és Homogáné Tóth Ilona tárlata a Bóna Kovács Károly Galériában azonban messze túlmutat a várható jel­lemzőkön és több szempontból is kuriózumnak, speciális aján­déknak számít a Balassi Bálint Könyvtárba látogatók számára. Először is nem mindennapos eset, hogy egy házaspár mindkét tagja ugyanannak a szenvedély­nek - jelen esetben a fotóművé­szetnek - hódol. A családfő évti­zedek óta vezetője a Nógrádi Me­gyei Fotóklub Egyesületnek, sok­féle díjban, szakmai és társadal­mi elismerésben részült alkotó, a feleség sokáig „csak” szemlélője volt élettársa tevékenységének, hat éve azonban aktívan is csat­lakozott hozzá s - mint a fotók bi­zonyítják >- bizony megérte, hogy ő is fényképezőgépet fogott a ke­zébe. S a karácsonyvárás idején immár férjével együtt mutatták be az ünnepre hangolt képeiket. A megnyitó is különleges volt. Nem abban, hogy a vendéglátó - intézmény igazgatója, Molnár Éva köszöntötte a megjelenteket és értelmezte az advent üzene­tét, hanem Homoga József sze­repvállalásában. Ugyanis saját kiállításán - pontosabban a pár­jával közös kiállításukon - ő ma­ga állt a mikrofonhoz, hogy el­mondja a fotók kiváltotta szemé­lyes gondolatait. Ősz hajjal és több mint hét évtizeddel a háta mögött idézte fel az egykori csa­ládi házat, a szülőket, a testvére­ket, a gyermekkori élményeket, a szegényes, mégis gazdag kará­csonyokat, a csikorgó teleket, a nagy havakat, a szűkösségben is örömet adó szeretet, az összetar­tás megannyi apró, de annál be­szédesebb, helyenként megindí­tó megnyilvánulásait. És ahogyan a hajdani szentes­téken - mindenki, még a hitvese meglepetésére is - ezúttal ugyan­csak eljátszotta szájhamonikán a „Mennyből az angyal’’-t. S elmon­dott egy önmaga által továbbírt verset is, amelynek mondandója arra figyelmeztet: addig örüljünk egymásnak, amíg lehet s kísérje utunkat - de ne csak adventkor - jóság és szeretet. S a kiállított fotók is ezt a szellemet sugallják mindkettőjük részéről. A kívül­ről, belülről fotózott templomok, a többféle módon megörökített keresztek, az imakönyv, a gyer­tyaláng, a „tiszta szoba” békés misztikuma, a téli természet, a nógrádi táj fennkölt szépsége szó szerint adventi hangulatot áraszt és lelki azonosulásra készteti a látogatókat. S, hogy ez megtörténik, a ven­dégkönyv beírásai is igazolják: „Ma ránk ijesztett a tél, de Ti a szebbik oldaláthoztátok el ezekkel a gyönyörű képekkel” - fogalma­zott egy szintén házaspár, de volt, aki „csodaként” vagy egyszerűb­ben „nagy élményként” summáz­ta a kiállítás kiváltotta hatást... csébé Csak azért is Váci A cím első fele értelemszerűen valamiféle nagy igyekezetre, határozott akarásra utal, a tulajdon­név pedig Váci Mihály költőre. Egész konkrétan azt érzékelteti, hogy az „otthontalan” Kohász Mű­velődési Központ Egyesület nem hagyja magát és - annak ellenére, hogy már 2009 óta nem tudja egykori patinás Salgó úti épületében megrendez­ni a közösségi értékrendű Kossuth-díjas lírikus­ról, „a sokaság fiáról” elnevezett vers- és próza­mondó versenyt - mindent megtesz annak érde­kében, hogy ne szakadjon meg az 1970-től tartó folyamat s folytatódjék a több mint négy évtize­des hagyomány. így volt ez 2010-ben a negyvenedik alkalommal is, amikor a Balassi Bálint Megyei Könyvtár biztosí­tott helyet a versmondói pódiumnak, az utóbbi évek­ben pedig - így az idén is - a József Attila Művelő­dési és Konferencia-központ nyújtott segédkezet a szervezőknek. A negyvennegyedik megmérettetés­re összegyűlt általános iskolai tanulókat és középis­kolás diákokat, tanárokat, szülőket, érdeklődőket Gálné Horváth Mária, az 1878-ban alapított, tehát 136 éves múltú intézmény nyugalmazott igazgató­ja, a Kohász Művelődési Központ Egyesület elnöke köszöntötte. Elmondta, hogy a viszontagságos sor­suk, áldaüán helyzetük közepette is működtemek Az általános iskolások mezőnyének döntős versmondói hat művészeti csoportot és éltetik a versmondó ver­senyt, amelyet szívesebben nevez - mert jobban fe­jezi a lényeget - versünnepnek illetve találkozónak. Az üdvözlő szavakat követően a Trilla tercett - az eseményehz igazán illő módon - megzené­sített Petőfi-verseket adott elő méltó színvonalon, majd a nap legilletékesebb szereplői léptek pó­diumra, hogy egy úgymond kötelező Váci-költe­ménnyel vagy a magyar irodalom felmérhetetle­nül gazdag tárházából szabadon választott mű­vel. A legjobbak mindkét verset, illetve prózát el­mondhatták. A bírálóbizottság külön értékelte az 5-6. és a 7-8. osztályosok produkcióját. Az al­sóbb osztályúak versenyét Pozsik Fanni (Kodály tagiskola) nyerte Pádár Nikolett (SÁIK Központi Intézmény - Gagarin) és Csikós Máté (Gagarin) előtt. A nagyobbak mezőnyében Pindroch Bálint (Kodály) végzett az élen. A második helyezett Torják Kitti (Bolyai), a harmadik pedig Fekete Zsombor (Gagarin) lett. A középiskolások közül a legmagasabb pont­számot Krista Zsolt (Bolyai gimnázium) kapta, a második helyezést Berki Tibor (Táncsics szakkö­zépiskola) a harmadikat pedig Takaró Péter (Ma­dách gimnázium) érte el. Eredményt hirdettek a „csapatversenyben” is, amelynek győztese egy évig őrizheti a vándorserleget. Erre 2014-ben a Kodály tagisko­la, illetve a Madách Imre Gim­názium nyert jogot. A zsűri természetesen el­mondta véleményét az általános tapasztalatokról és - kinek-ki- nek a kérésére - az egyéni telje­sítményekről is. Mindenkit kö­szönet illet, aki a hívó szóra igent mond és bármi módon to­vább élteti Salgótarján kulturá­lis életének lassan fél évszáza­dos - országosan is ritkának számító - tradícióját. Hiszen - mint ahogyan Kodály Zoltán fogalmazatt - „...az irodalom és művészet nem szórakozás! Az a teljes emberré válás nélkülözhe­tetlen feltétele, alapja, tápláléka. ” A jó emberek lelke mindig nyitott a „csillagfényesítésre”, de ilyentájt, advent ünnepváró heteiben még fokozottabb az igény a nemes gondolatok, a mély érzel­mek iránt. Nem véletlen, hogy számos rendezvény éppen erre apellálva szerve­ződik ezekben a napokban. így történt ez a „Völgyvárosi orgonaszó” című zenés áhítatsorozat ünnepélyes záróprogramja esetében is, amelyet - csakúgy mint a korábbi koncerteket - a salgótarjáni Acélgyári úti Szent Jó­zsef templomban tartottak. Isten eme házának or­gonája 2013-ban volt hetvenöt éves, tekintve, hogy 1938. május 8-án szentelte fel Meszlényi Zoltán püspök. A háromnegyed évszázados jubileum tisz­teletére tavaly egész évben rendeztek megemléke­zéseket. Ezen események fogadtatásán, kedvező visszhangján felbuzdulva a szervezők ebben az esztendőben - kisebb volumenben, kevesebb alka­lommal - „Völgyvárosi orgonaszó” címmel foly­tatták a templomi sorozatot. Elsőként április végén „Előttem az utódom” címmel Diósi Tamás orgona­művész, zenetanár a Szent József templom korábbi kántora lépett fel vá­ci növendékeivel. Májusban a nem­zetközi dixielandfesztiválhoz kapcso­lódva került sor az „Éjféli kiáltás” el­nevezésű budapesti gospel kórus sze­replésére. Szeptemberben a „Bányá­szok emléke” címmel hajtottak fejet a Salgótarján várossá válásában nagy szerepet játszott tiszteletre méltó haj­dani elődök előtt. Ilyen előzmények után érkezett el a minapi „Csillagfé- nyesítés...”, amely César Franck „A- moll korálfantázia” című darabjával kezdődött Matth Csilla orgonaművész interpretálásában. Varga András plébános - hangsúlyozván az ökomenikus jelleget - „Áldás békesség!”-el, „Erős vár a mi Is- tenünk!”-el és „Dicsértessék a Jézus Kriszutus!”-sal köszönötte a padsoro­kat teljes mértékben megtöltő reformá­tus, evangélikus és római katolikus hí­vőket, zenebarátokat, érdeklődőket. A Kodály Zoltán tagiskola „Kicsi­nyek kórusa” elsőként az „Őszi ká- non”-t szólaltatta meg, majd Várnai Fe­renc „Két karácsonyi dal” című, igen­csak aktuális feldolgozását adta elő. A csillogó szemű bájos gyermekeket Póczos Zsóka vezényelte. Szintetizáto­ron közeműködött Torják Vilmosné. Dr. Zeke Ágnes, a templom egyik kántora LeonBoelmann „Gótikus szvit”-jének 3. tételével, az „Imá”-val és César Franck „D-dúr Sortie” című művének előadásával kapcsolódott a zenés áhítat­hoz. Közben Csömör Imre erre az alkalomra készí­tett diaporámáját is élvezhette a közönség: a „Requiem” és a „Feltámadunk” című kép a muzsi­ka végéig látható volt. Varga András atya hálával említette a tartalmas egyházi év során közösen megélt „csodákat”, csendes imára szólította fel a híveket, majd az kérte az Úrtól: segítsen, hogy a szívek minden nap teljenek meg a karácsony me­legével és örömével. A következőkben a Kodály iskolából a nagyob­bak kórusa lépett színre Halmos László „Jubilate és César Franck „Panis Angelikus” című szerze­ményeivel. Szólót énekelt Póczos Zsóka, vezényelt Karácsonyáé Kaposi Ida, zongorán kísért Torják Vilmosné. Az utolsó zeneszám előtt ajándékot ka­pott Matúz Csilla és Varga András megköszönte valamennyi szereplő közreműködését, amellyel szép perceket szereztek mindenkinek. Bejelentet­te, hogy legközelebb 2015-ben, a húsvét utáni el­ső szombaton rendeznek hasonló programot. S a szép szavak után - mintegy keretbe foglalva az es­tét - újra a „hangszerek királynője”, az orgona vette át a főszerepet: Marco Enrico Bossi nagyívű, tízperces darabja, a „Scherzo” Matúz Csilla virtu­óz előadásában szólalt meg. Cs. B. A Kodály Zoltán tagiskola egyik kórusát Karácsonyné Kaposi Ida vezényelte a Szent József templomban Sfl Közhely, hogy a művészeti nevetést nem le hét élég korán kezdeni, mint ahogy,»/ is bizo m itott tény, hogy a zenével való ismerkedés akár valamilyen hangszer megszolaltatojaként akár „csak” müétve/őkéiu kivált pozitívan befolyásolja, az értékek iránt nyitottabbá teszi a formálódó személyiséget. S az is közismert, hog\ a családok különböző okok miatt nem mindig tudják felvállalni a ze­nei neveléssel járó kötelezettségeket, amelyek egy részét az iskolák veszik át, de partnerként, társként ott áll mellettük az ország legjelentő sebb koneetts/ervező < ege, a hatvaneves múltú Filharmónia Magyarország is. Arra törekszik, hogy a tanulók körében népszerűsítse a klassz! Kos és kortárs muzsika legkiválóbb alkotásait. A társaság az általános Iskolások szamára szervezett sorozatával eljut Nogtad megvébe is, A szervezés már folyik a tananyaghoz illeszke­dő három előadásiról álló, kiemelkedő művészé kel leisorakoztató jövő évi ifjúsági hangverseny bérletié. A első kon» értre megálla|>txlás szerin ti idő) tont bún és helyszínen, akár iskolákban is tebruái 9 13. között kerül sor: „Zeneképzelet" címmel Yánuigv \ndtrn es f aikas Zsolt zengő ration mulatja Ire műsorai, amelyben rövid negv kezes karakterdarabok kapt solodtiak össze ma gyár költők műveivel. \ második hangversenyt március 2 a és 6 a között az l.merton díjas Havid klezmer Band szolgáltatja sokszínű, hunguta tos népzenei rejtortoarjával, Hat madik alkalom mai az április 27-től 2W éig tartó időszakban a különleges hangszeres tudású es közvetlen stí lustt falamba I töegyiHtes lép lel „Az. ósemlíer lói napjainkig" cinül összeállításával. lehel váltani jegyet egy egy hangversenyre és az egész sorozatra is, mindkét esetben szó lid arakon. Az érdeklődő iskolák a filharmónia helyi, salgótarjáni munkatársát a 70/1711706 i>s telelöns/amon élhetik el. „Adventi hangulat"

Next

/
Oldalképek
Tartalom