Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)

2014-11-07 / 258. szám

yizsyi Higi d tiqioj Né vsorolvasás (4): Miké István Nem lenne könnyű feladat összeszámolni, tételesen kimu­tatni, hogy az elmúlt évek során Mikó István hányszor és mi­lyen produkciókban lépett fel Salgótarjánban. Természetesen a szereplések döntő többsége színházi előadásokhoz kötődik, de emlékezetes volt 2011 januárjában, az újévi hangversenyen énekesként és hegedűsként való közreműködése éppúgy, mint a jóval korábbi alkalom, amikor a sal­gótarjáni szimfonikusokat vezényelve állt a József Attila Művelődési Központ közönsé­ge elé. Még régebben -1990 tavaszán, majd tíz évvel később 2000 májusában - viszont a „Mindhalálig Beatles”-ben Forgács Péterrel, Győri Péterrel és Incze Józseffel gitárral a ke­zében igazolta sokoldalú hangszeres tudá­sát A szeptemberben indult jelen szezon­ban egy újabb karakteres fellépés vár rá a nógrádi megyeszékhelyen: ugyanis a Jászai Mari-díjas művész főszerepet vállalt a Zenthe Ferenc Színház „Hazatérés” című márciusi előadásában. Harold Pinter drám á- jában Albert Péter, Csemákjános, ErdélyiGá- bor, Máté Krisztián és K Müller Zsófia lesz a partnere, a darabot Gyuriska János Súgó Csiga-díjas színmű­vész, a társulat új tagja rendezi. Lapunk „Névsorolvasás” (4) című sorozatában ezúttal az igencsak muzikális Mikó István életútját, néhány salgótarjáni élményét elevenítjük fel. 1950ben született Budapesten s mind az irodalomhoz, mind a zenéhez igen korán közel került A versek szeretetét édes­apjától örökölte, a rádióban akkoriban gyakran közvetített hangversenyeket pedig már ötéves korában „vezényelte”. Az élő színházi közvetítések ugyancsak hamar megmozgatták a fantáziáját Mondhatni, hogy a művészet ifjúkorától kezdve „körülölelte”. A budapesti Lorantffy Zsuzsa ének-zene tagoza­tos általános iskolában műértő emberektől jó zeneelméleti alapokat szerzett, komplex nevelésben részesült Ugyancsak korán kezdett el színdarabokat írni, rendezni, szerepelni, tár­sai mintegy asszisztáltak a hobbijához. A gimnáziumot több fővárosi intézményben végezte, s tizennyolc éves koráig tanult zenélni. Szülei szerették volna, ha konzervatóriumba jelent­kezik, ő azonban a színművészeti főiskolát választotta. Több­ször is kísérletezett sikertelenül, s a „holt időkben” ofszet-fény­képészettel foglalkozott s dolgozott a Dorottya utcai Malév-iro- dában külföldi jegyek értékesítőjeként Negy­venöt évvel ezelőtt, 1969. november 26-án is­kolatársaival, a Gryllus testvérekkel és Radványi Balázzsal megalakították a magyar költészetet és népzenei hagyományt újra­hangszerelő Kaláka együttest, amelynek 1973fg volt a tagja Azért is szerette az együt­tes által képviselt műfajt, mert a megzenésí­tett versek révén együvé került a muzsika és a líra Az egykori budapesti Ádám Söröző - ahol annak idején megalakultak - falán az alapító tagok között értelemszerűen Mikó Ist­ván is ott található. A színház- és filmművé­szeti főiskolára végül is ötödszöri nekifutás­ra vették fel, Kazimir Károly osztályába járt 1977-ben végzett - mások mellett Barbinek Péterrel, Dzsupin Ibolyával, Rátonyi Hajnival, Zsurzs Katival - s ekkortól datálódik színházi karrierje is. 1991-ig volt tagja, két esztendeig igazgatója is a Thálig/Arizona Színháznak. Közben gyakran fellépett az operettszínházban - példának okáért megformálta Miska pincért a „Csárdáskirálynő”-ben - s részt vállalt a Kisvárdai Várszínház megalapításában, programjai­nak szervezésében is, minthogy nagynénje - apja húga - ré­vén kötődött a városhoz. 1992 és 2002 között egy évtizedet töl­tött a Soproni Petőfi Színház élén igazgatóként illetve művé­szeti vezetőként 2002 óta szabadfoglalkozású színművész, úgymond szabadúszó, 2003-tól gyakran lép fel a Ttíray Ida Színház közreműködő színészeként Ebbéli minőségében különösen sokat szerepelt Salgótar­jánban. így játszott Csiky Gergely „A nagymamájában, W. S. Maugham-Nádas Gábor- Szenes Iván „Imádok férjhez menni” című zenés vígjáték­ban , Tamási Áron „Énekes mii dár” című népi játékában, BékeffylM ván-Kiss JózsefSzentirmay Ákos „A kő! csőnkért kastély” című produkciójába Nem mellesleg az utóbbi három előadást reri dezte is. Rideg Sándor „Indul a bakterház”-ábai? a Bakteri alakította, K. Müllert személyesítette m,eg Görgey Gábor „Komámasszony, hol a stukker?"-ében és címszerep­lője volt Kálmán Imre „Cigányprímás” című operettjének is. Mikó István közreműködött több filmben, tévéjátékban, né­hány sorozatban s voltak emlékezetes produkciói szinkronsze­repekben is. Különösen sokszor - nem kevesebb mint tizenhét filmben - kölcsönözte a hangját Robin Williamsaek: karakteré­hez közel állt az idén elhunyt amerikai színész „esetlen bája”. Szinkronizált a Disney-féle ,JMicimackó”-ban, Dzsini volt az ,Aladdin”-ben, Breki a „Muppet Shovv”-ban. Az általa is jegyzett magyar rajzfilmek sorából, A nagy hohohorgász” emelhető ki. A fenti előadáscímek, szerepek is azt igazolják, hogy az el­múlt évtizedekben Mikó Istvánt elsősorban a komikus szere­pekben láthatta s szerette meg a közönség. Pedig van másfele - ha úgy tetszik komoly, vagy drámai - arca is színészként és rendezőként egyaránt Ezt számos úgymond klasszikus darab esetében bizonyította. Volt például Napóleon a „Háború és béké”-ben, Quasimodo A Notre Damef toronyőr”-ben, Miller, a muzsikus az Ármány és szerelem”-ben, Valkay tanár úr a „Légy jó mindhalálig”-ban s alakította az írót „Mikszáth külö­nös házasságai” -ban. Rendezte - egyebek közt - Arthur Schnitzler „Körtánc”-át, Móricz Zsigmond „Sári bíróját Éppen ezen élményei alapján vállalta örömmel a Zenthe Ferenc Szín­ház felkérését a „Hazatérés” egyik főszerepére. Mindig szíve­sen jön Salgótarjánba - ahová rokoni szálak is fűzték - sokat vár a rendezőtől és a közönségtől, amelyik néhány évvel ezelőtt „Vastaps-díj jat szavazott számára... CsongrádyBéla „Őszi kép a falon" Ez a címe dr. Ferkó Attila egyik versének, amely el is hangzott a Szerdatársaság Irodal­mi Kávéház legutóbbi rendezvényén. E néhány szó akár mottója is lehet az estnek, amely „He­lyi érték” címmel arra volt hivatott, hogy bemu­tassa a Salgótarjánban köztiszteletnek örven­dő háziorvost, reumatológus szakorvost a mű­vészetekhez való szoros kötődése, sokoldalú értékteremtő tevékenysége okán. Az évszakot nem kell kommentálni, a képszerűséget az a hangulatilag Illeszkedő, a zene hatását felerő­sítő filmetűd képviselte, amelyet a vendég „Völgyben” című szvitjéhez Shah Timor készí­tett a városról és környékéről. A közvetlen apropót Ferkó Attila meghívásá­ra a „Liliomfi” című zenés vígjáték adta, ame­lyet a Zenthe Ferenc Színház november 18-án mutat be a József Attila Művelődési és Konfe­rencia-központban. Mielőtt azonban e premi­er került volna fókuszba, a beszélgetés során illetve a bemutatott művek kapcsán nagy vo­nalakban felidéződött az alkotó előélete, érdek­Színes egyéniség, sokoldalú alkotóember volt a „Szerdatá rsaság... ’’-vendége lődési körének alakulása, pályaválasztása. Ki­derült, hogy 1958-ban született Pásztón, gyer­mekkora részben Lucfalvához, nagyobbrészt azonban Ságújfaluhoz kapcsolódott. Pedagó­guscsaládban nőtt fel - édesapja igazgató volt - betegként ismerkedett meg Kárászi Benő gyermekorvossal, aki megkérdezte: mi szeret­ne lenni. - Zeneszerző és orvos - válaszolta ön­érzetesen, minthogy már ötévesen „gyógyítot­ta” a környezetét egy játék orvosi táska rekvi- zitumaival. A bölcs doktor azonban azt taná­csolta: fordítsa meg a sorrendet Ehhez képest a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban megszerzett érettségi bizonyítvány birtokában titokban a színház- és filmművészeti főiskolá­ra felvételizett és el is jutott az utolsó rostavizs­gáig. A szülők - miután tudomást szereztek a tervéről - egy éjszakát szántak rá, hogy lebe­széljék a színészetről. Sikerült. Az orvostudo­mányi egyetemre harmadjára vették fel, még­hozzá Debrecenbe. Zongorázni már tudott, a cí­vis városban töltött évek alatt érzett rá a közös zenélés ízére, örömére. Olyannyira, hogy ma­napság is szívesen „szabadidő zenélnek” bará­taival. Miután 1986-ban Budapesten a SOTE-n megszerezte a diplomáját, a Nógrád megyei kórház reumatológiai osztályára került, ahol Fancsik János főorvos volt a mentora. Sokat kö­szönhet neki s nemcsak a szakmai tudást te­kintve...Később volt háziorvos Mátraszelén is, s már évek óta végzi ezt a munkát az egyik me­gyeszékhelyi körzetben. Mindmáig meggyőződéssel vallja az egyik egyetemi tankönyvének bevezető gondolatát: Jz orvostudomány művészet” Emellett azon­ban a konkrét művészeti alkotómunka is állan­dó elemként épült be mindennapi életvitelébe. Gyermekkora óta ír verseket - tízéves volt, amikor a jeles költőtől, BaranyiFerenctől kapott dedikációként megfogalmazott biztatást - s ti­zenhat évesen egy meseregénnyel, a „makk­emberke, Csámpi Lovag”-gal igyekezett húga kedvében járni. Prózai munkáinak színvona­lából Patakiné Kemer Edit, a Zenthe Ferenc Színház tagja adott meggyőző ízelítőt a „Kései eszmélés” című önéletrajzi ihletésű írás hatá­sos előadásával, néhány versét - köztük a „Rablásokrul és egyebekrül, de mindelőtt szép Magyarországról” című gondolatgazdag költe­mény részletét - Krista Zsolt és Sándor Zoltán ugyancsak társulati tagok tolmácsolták, érzé­keltetve - mint a „Kegyelem” fogalmaz - az „évek alatt összegyűjtött örömkönnyek, bánatok, mint az egekre ívelő amnyhidak s a szerény fa­templomok” emlékképeit A fentebb már említett tizenöt perces ki­lenc tételes szimfonikus mű - amelyet Salgó­tarján várossá válásának 90. évfordulója ihle­tett - elhangzása után Szigligeti Ede klasszi­kus vígjátékának a zenéje vette át a főszerepet A szerző elmondta, hogy mintegy negyedszá­zaddal ezelőtt a KiViSzI számára már elkészí­tett egy változatot, amelyet az idén Susán Fe­renc rendező - akivel akkor is együtt dolgoz­tak - kérésére újított fel és bővített ki. S, hogy miként sikerült, azt a nagy számú közönség ér­zékelhette is, az előadás két szereplője - Házi Anita és Németh Anna - közreműködése révén. Természetesen szó esett a tervekről, az érle­lődő, lappangó további művekről is, amelyek közös nevezője: a maguk módján segítsenek ki­vezetni a világot arról az elkeserítő útról, ame­lyet választott az emberiség... Cs.B. Fotókonferencia a klubban Miután a Nógrád Megyei Fotó­klub Egyesület elődje 1964-ben alakult meg, érthető, hogy az utó­dok, a mai klubtagok az idei esz­tendő programját az ötvenedik év­forduló jegyében tervezték meg és szervezik. A rendezvénysoro­zat egyik fontos állomására a kö­zelmúltban került sor, amikor a József Attila Művelődési és Konfe­rencia-központban konferenciát rendeztek egyrészt az öt évtized tapasztalatainak számba vétele, összegzése céljából, másrészt, hogy áttekintsék a fényképészet mai helyzetét, társadalmi szere­pét és a klub jövőjét a fotográfia perspektíváival összefüggésben körvonalazhassák. Az alapítókra való emlékezést, az ötven évre va­ló visszatekintést Homoga József az egyesület elnöke vállalta magá­ra. Azt is elmondta, hogy készül egy jubileumi album a fotóklub tagságának közreműködésével. Az első, „A fotográfia és a kép­zőművészet” című előadás Shah Gabriella nevéhez fűződött, aki személyesen nem tudott jelen len­ni, de stílusosan kivetítették mon­dandóját. Bakos Béla Márk „Fotók a világhálón” címmel tartott elő­adást és egyaránt felhívta a figyel­met az internet pozitív és negatív hatásaira. Tóth László - aki hosz- szú éveken át kórházi fényképész volt - a fotónak az orvostudo­mányban játszott szerepére muta­tott rá. Csongrády Béla „A média és a fotográfia” című előadásában a kérdéskör elméleti felvezetését követően saját szerkesztői tapasz­talatairól is szólt. Nyíri László „A fotók prezentációs lehetőségei” cím alatt a vetített képes előadá­sok követelményeit vázolta. Szilasi András „Hagyományos fo­tókiállítások a közösségszervezés­ben" címmel a „Baglyaskő Galé­ria” tevékenységét mutatta be. Pa­lotás József a természetfényképe­zés régebbi és mai kérdéseiről, Fancsik János pedig a fotózás álta­lános és aktuális etikai kérdései­ről beszélt tanulságos példák fel- használásával. Palotás József a természetfotózásról tartott előadást Házi Anita is adott elő részleteket Ferkó Attila „Liliomfi''-jából

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom