Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)

2014-11-01 / 253. szám

ííiííiifíísíitísíí^fmxfmaif&sisssíí&ssíssssíísfiíísíssssfítsíssíssisíssífí&síifíssssssssssssísssfsssssiafsffss&fsssíssísssffíffff: A festői szépségű, észak­olaszországi Garda-tó partján fekvő Liiíione az itt termesztett citromról vált híressé. A róma­iak, a velenceiek és a Habsbur­gok által is uralt faluban az el­ső "citrom-házat" 1610-ben léte­sítették. Az első világháború idején a település az aktív front része lett, elnéptelenedett, a cit­romültetvények megsemmisül­tek. Lakói a visszatérés után már nem tudták újraéleszteni a több száz éves múltra visszate­kintő citromtermesztést. A te­lepülés fő profilja ma az olíva, a halászat és a turizmus. lektől. A termőföldet a Garda-tó déli részéről hozták ide, mert az eredeti talaj nem volt megfelelő minőségű. A hatalmas oszlopok, amelyek ma is láthatók, a tetőt tartották télen: a novemberi el­ső faggyal fedték be kezdetben fával, később akár üveggel is, a réseket pedig száraz fűvel töm- ködték be. Ezt a munkát novem­ber 25-ig, Katalin napjáig befe­jezték, amikor nagy ünnepséget tartottak. Innentől kezdve re­ménykedhettek, hogy a fagy nem tesz kárt a növényekben. Ha túl hideg volt, már csak tü­zek gyújtásával tudták megvé­Ezer kilométeres autózásra ta­lálható Nógrád megyétől Limone, a Garda-tó partjának egyik leg­szebb kincse. Trieszt, Velence, Padova és Verona is útba esik mi­re elérjük a festői szépségű kisvá­rost, így Limone egy különleges észak-olaszországi kirándulás utolsó állomása is lehet. A település már a kőkorszak­ban is lakott volt, meghódították a rómaiak, a velenceiek, a Habs­burgok és az Osztrák-Magyar Monarchia része is volt. Limone fellendülését a citrom termeszté­sének köszönheti, de nevét nem a "lemon" szóból, hanem a "limone"-ból (határ) eredeztetik: Feljegyzések szerint az első "citrom-házat" 1610-ben létesí­tették. A kerteket a közvetlenül a tópartról induló hegyoldalak­ra építették és hatalmas falak­kal védték a hideg északi sze­dem az értékes ültetvényeket. A citrom-házak vízellátását a hegyről lefolyó patakok vizével oldották meg, amit kis csatorná­kon végigvezettek a kerteken. A citrom többször is beérett az év folyamán, először májusban, aztán júniusban és júliusban, majd augusztusban és az ősz fo­lyamán is. A májusi és augusz­tusi termés nem volt olyan ke­rek, nagy és jó minőségű, mint a június-júliusi, amit a legjobbnak tartanak. A limonei citromot két- szer-háromszor értékesebbnek tartották az egyéb, délen ter­mesztett citromoknál. A lesze­dett gyümölcsöket osztályozták, selyempapírba csomagolták és faládákba tették, így vitték a kü­lönböző helyekre, a környékbe­li városokon kívül Ausztriába, Németországba, Lengyelország­ba és Magyarországra is. Az első világháború draszti­kus változást hozott a szépen prosperáló Limone életében. A térségben volt a dél-tiroli oszt­rák és az olasz területek határa. Az olaszok 1915-ös háborúba lé­pésével Limone az aktív katonai front része lett. A települést eva­kuálták, teljesen elnéptelene­dett. A háború befejeztével a visszatérő lakosság már csak el­pusztult kerteket talált, nem kezdték újra a citrom termesz­tést, hanem az olíva és a halászat vált fő megélhetési forrássá. Ekkortájt épült meg a Garda­tó nyugati oldalán futó út, amely újfajta lehetőséget hozott. A sze­gény halászfalu egy csapásra az ahogy az oliva-olaj múzeumot és a régi olaj-prést sem szabad ki­hagyni Limone-ban járva. A vá­ros számos rendezvénynek, kon­certnek, előadásnak, kiállítás­nak, vásárnak ad otthont, és emellett rengeteg szórakozási le­hetőséget nyújt. A szörfözés, he­gyi kerékpározás és túrázás csak néhány a környék népsze­rű sportolási lehetőségei közül. LK Limone nemcsak turisztikailag érdekes. 1979-ben az egyik helyi la­kos vérében felfedeztek egy mutáns apolipoproteint, amit ApoA-1 Mi­lánónak neveztek el és csak itt találták meg az egész világon. A tudó­sok szerint ez a módosult apolipoprotein a szív- és érrendszeri beteg­ségek kialakulásának esélyét jelentős mértékben csökkenti, ezért mesterségesen is próbálják előállítani, a tesztek a mai napig folynak. A protein Limone lakosságának 3,5%-ban megtalálható és egy 18. szá­zadban élt emberig vezethető vissza, Giovanni Pomarelli-ig. Valószí­nűleg benne jelent meg először és ő adta tovább az utódainak. egyik legfelkapottabb turisztikai célponttá vált. Az 1990-es évek­ben helyreállították a citromhá­zak egy részét és múzeummá alakították őket. Manapság a cit­romtermesztés nem gazdasági alapokon működik, Limone a tu­ristákból él. A történelmi belvá­ros tiszta, olaszos, történelmi hangulatot áraszt. Számos szál­loda, étterem, bár és bevásárló utca létesült a városban, amely stranddal is rendelkezik. Temp­lomait is érdemes felkeresni, « I «I » I r > 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom