Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)
2014-11-01 / 253. szám
ííiííiifíísíitísíí^fmxfmaif&sisssíí&ssíssssíísfiíísíssssfítsíssíssisíssífí&síifíssssssssssssísssfsssssiafsffss&fsssíssísssffíffff: A festői szépségű, északolaszországi Garda-tó partján fekvő Liiíione az itt termesztett citromról vált híressé. A rómaiak, a velenceiek és a Habsburgok által is uralt faluban az első "citrom-házat" 1610-ben létesítették. Az első világháború idején a település az aktív front része lett, elnéptelenedett, a citromültetvények megsemmisültek. Lakói a visszatérés után már nem tudták újraéleszteni a több száz éves múltra visszatekintő citromtermesztést. A település fő profilja ma az olíva, a halászat és a turizmus. lektől. A termőföldet a Garda-tó déli részéről hozták ide, mert az eredeti talaj nem volt megfelelő minőségű. A hatalmas oszlopok, amelyek ma is láthatók, a tetőt tartották télen: a novemberi első faggyal fedték be kezdetben fával, később akár üveggel is, a réseket pedig száraz fűvel töm- ködték be. Ezt a munkát november 25-ig, Katalin napjáig befejezték, amikor nagy ünnepséget tartottak. Innentől kezdve reménykedhettek, hogy a fagy nem tesz kárt a növényekben. Ha túl hideg volt, már csak tüzek gyújtásával tudták megvéEzer kilométeres autózásra található Nógrád megyétől Limone, a Garda-tó partjának egyik legszebb kincse. Trieszt, Velence, Padova és Verona is útba esik mire elérjük a festői szépségű kisvárost, így Limone egy különleges észak-olaszországi kirándulás utolsó állomása is lehet. A település már a kőkorszakban is lakott volt, meghódították a rómaiak, a velenceiek, a Habsburgok és az Osztrák-Magyar Monarchia része is volt. Limone fellendülését a citrom termesztésének köszönheti, de nevét nem a "lemon" szóból, hanem a "limone"-ból (határ) eredeztetik: Feljegyzések szerint az első "citrom-házat" 1610-ben létesítették. A kerteket a közvetlenül a tópartról induló hegyoldalakra építették és hatalmas falakkal védték a hideg északi szedem az értékes ültetvényeket. A citrom-házak vízellátását a hegyről lefolyó patakok vizével oldották meg, amit kis csatornákon végigvezettek a kerteken. A citrom többször is beérett az év folyamán, először májusban, aztán júniusban és júliusban, majd augusztusban és az ősz folyamán is. A májusi és augusztusi termés nem volt olyan kerek, nagy és jó minőségű, mint a június-júliusi, amit a legjobbnak tartanak. A limonei citromot két- szer-háromszor értékesebbnek tartották az egyéb, délen termesztett citromoknál. A leszedett gyümölcsöket osztályozták, selyempapírba csomagolták és faládákba tették, így vitték a különböző helyekre, a környékbeli városokon kívül Ausztriába, Németországba, Lengyelországba és Magyarországra is. Az első világháború drasztikus változást hozott a szépen prosperáló Limone életében. A térségben volt a dél-tiroli osztrák és az olasz területek határa. Az olaszok 1915-ös háborúba lépésével Limone az aktív katonai front része lett. A települést evakuálták, teljesen elnéptelenedett. A háború befejeztével a visszatérő lakosság már csak elpusztult kerteket talált, nem kezdték újra a citrom termesztést, hanem az olíva és a halászat vált fő megélhetési forrássá. Ekkortájt épült meg a Gardató nyugati oldalán futó út, amely újfajta lehetőséget hozott. A szegény halászfalu egy csapásra az ahogy az oliva-olaj múzeumot és a régi olaj-prést sem szabad kihagyni Limone-ban járva. A város számos rendezvénynek, koncertnek, előadásnak, kiállításnak, vásárnak ad otthont, és emellett rengeteg szórakozási lehetőséget nyújt. A szörfözés, hegyi kerékpározás és túrázás csak néhány a környék népszerű sportolási lehetőségei közül. LK Limone nemcsak turisztikailag érdekes. 1979-ben az egyik helyi lakos vérében felfedeztek egy mutáns apolipoproteint, amit ApoA-1 Milánónak neveztek el és csak itt találták meg az egész világon. A tudósok szerint ez a módosult apolipoprotein a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyét jelentős mértékben csökkenti, ezért mesterségesen is próbálják előállítani, a tesztek a mai napig folynak. A protein Limone lakosságának 3,5%-ban megtalálható és egy 18. században élt emberig vezethető vissza, Giovanni Pomarelli-ig. Valószínűleg benne jelent meg először és ő adta tovább az utódainak. egyik legfelkapottabb turisztikai célponttá vált. Az 1990-es években helyreállították a citromházak egy részét és múzeummá alakították őket. Manapság a citromtermesztés nem gazdasági alapokon működik, Limone a turistákból él. A történelmi belváros tiszta, olaszos, történelmi hangulatot áraszt. Számos szálloda, étterem, bár és bevásárló utca létesült a városban, amely stranddal is rendelkezik. Templomait is érdemes felkeresni, « I «I » I r > 4
