Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)

2014-11-22 / 271. szám

A halál mélységes csöndje...- A 70 évvel ezelőtti lövé­sekre és az azt követő csöndre, a halál mélysé­ges csöndjére emléke­zünk - fogalmazta meg a hétvégén, a karancslejtősi ellenállás hőseinek meg­emlékezésén Sulyok Osz­kár Jánosné, Karancsalja polgármestere a Gusztáv bányatelepen. Tóth Réka Karancsalja. 1944. november 22-én a német parancsnokság parancsára a Karancslejtős akna termelését beszüntettette a bá­nya vezetősége és november 23- val a dolgozóit hadi munkára utasította. Ám a 160 bányász és a hozzájuk csatlakozó 22 szökött katona, valamint a környező te­lepülések munkásai szembesze­gültek a hatalommal. Kozik Fe­renc és Monostori János vezetésé­vel közel háromszáz ember fegy­verekkel felszerelkezve ellenál­lóként vonult le a bánya menedékébe. Azonban a szem­beszegülés híre gyorsan terjedt. Másnapra már a német parancs­A 70 évvel ezelőtti lövésekre és az azt követő csöndre emlékezünk - fo­galmazott Sulyok Oszkár Jánosné noksághoz is eljutott, és a ma­gyar csendőrség megszállta a bá­nyatelepet s megadásra szólítot­ta fel a renitenseket. S hogy kel­lő nyomatékot adjon szavának a náci hatalom, elzárta a bánya szellőzőit és fojtógázt juttatott a felszín alá. Az ellenállás hősei három-négy napig tartották ma­gukat, de végül nem maradt más választásuk, engedniük kellett. Hat ember kivételével mindenki elhagyta a bányát. Három em­bert, akik elsőként adták meg Dr. Horn János elnök a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszerveze­te nevében koszorúzott magukat rögtön a helyszínen agyonlőtték, további négyet pe­dig a parancsnokságra szállítot­tak és halálos kínzások közt pró­bálták vallomásra bírni, sikerte­lenül.- E hét ember és a nógrádi me­dence antifasiszta ellenállói előtt tisztelegnek mindazok, akik év­ről évre kilátogatnak a Gusztáv bányatelepen álló emlékműhöz - foglalta össze a 70 évvel ezelőtt történteket ünnepi beszédében dr. Horn János, a Bánya-, Ener­gia- és Ipari Dolgozók Szakszer­vezetének elnöke. A szomorú ünnep kitüntetett vendége volt Pálos Lajos, aki nem csupán megélte, hanem meg is írta 1944 novemberének történetét, saját családtagjának halálát, és jelen voltak az ellen­állást vezető Kozik Ferenc uno­káit is. Ők gyújthatták még elsm- kgnt a tisztelet mécsesbe zárt lángját, mindenki más csak utá­nuk tehette le az emlékezés virá­gait a fasiszták elleni harc hősi halottjainak fehér márványtáb­lája előtt. A nógrádi medence antifasiszta ellenállói előtt tisztelegtek HIRDETÉS • • SZEREPELJEN TORŐCSIK MARIVAL EGY FILMBEN! Statisztákat keresünk!! A salgótarjáni sortűzről készülő filmhez statisztákat keresünk 20 és 55 éves kor között! A forgatás időpontja november 29. és 30. Helyszíne: Salgótarján. A szereplés napi díjazás ellenében történik. Jelentkezni november 25-én kedden 16 órától 18 óráig a József Attila Művelődési és Konferencia Központban lehet. Kérjük, hogy korabeli ruhát hozzanak magukkal a válogatásra. \ /LN I HÍ S/INHA/ Kajakos névadó a szülőfaluban A híres vár lábánál talál­ható kis községből indult a világhírnév felé dr. Hesz Mihály, hogy 1968- ban a mexikói olimpián aranyozza be kajakos pá­lyafutását. A fiatalos, életvidám sportolót, aki „civilben” fogorvos, szom­baton szülőfalujában kö­szöntötték, ahol az általá­nos iskola immáron az ő nevét viseli. Hegedűs Henrik Nógrád. A jeles napon zsúfolá­sig megtelt az általános iskola tornaterme. Balra a tanulók fog­laltak helyet, az első sorban pe­dig a díszvendégek, köztük az ünnepelt, valamint egykori edzője Babella László. A színpad előtt ott feküdt a kajak, amely­ben ülve és serényen lapátolva Hesz Mihály oly sok dicsőséget szerzett hazánknak. Mellette pe­dig egy kis teknő, amelyben kis­gyermekként az első ismerkedé­seket tette meg a vízzel. Először a település polgármes­tere, Szórágy Gyuláné szólt a megjelentekhez. Kiemelte, hogy olyan személyiséget választottak névadóul, akikre felnézhetnek a ■gyerekek, akiket példaképként állíthatnak maguk elé, hogy,te­hetséggel, szorgalommal, kitar­tással milyen komoly teljesít­ményt, milyen nagyszerű ered­ményeket lehet elérni. Babatiné Márton Márta, a Hesz Mihály Ál­talános Iskola igazgatója hason­lóképpen szólt: a név kötelez, és a kiváló kajakoshoz méltóan kell élniük, tanulniuk mindazoknak, akik a jövőben a nógrádi intéz­mény padjait koptatják. Ezután két diák idézte fel az olimpiai bajnok életútját, majd egykori felvételen elevenedett meg, amint 1968-ban, a Xochimilco (ejtsd: Szocsimilkó) tó vízén, az utolsó métereken hajráz­va dőlt el a kajak egyes ezer méte­res küzdelem Mexikóvárosban. Az ünnepelt beszédében elárulta a „titkot”, mi vezetett a nagy győ­zelemhez: egy esztendővel az olimpia előtt már jártak a helyszí­nen, megismerték a klímát, meg­tapasztalták a magaslati levegő ha­Csomagok a sportolói életpályára „Az első csomagot otthonról, a szülőföldről, Nógrádról hoz­tam. A szorgalmat, a fegyelmet, a kitartást, a hazaszeretetei, amely jellemezte a nógrádi vár hőseit. Aztán tizenkét évesen Vácra kerültem. A második út- ravaló csomagot itt kaptam. Sokféle sporttal próbálkoztam, míg ráleltem a kajakozásra, s szerencsés módon összetalál­koztunk mesteremmel, Babella Lászlóval. A Duna egyszer és mindenkorra megbabonázott. Kajakkal jártam fel Pestre edze­ni, majd onnan, árral szemben haza. Ez mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy egyre jobb eredmé­nyeket érjek el. Mexikóba már egy tokiói ezüstéremmel a nya­kamban érkeztem. Tudtam, itt kevés a kirobbanó erő, ésszel kell cselekedni, mert különben alaposan pórul járhat az ember. Taktikusan versenyeztem: az el­ső kétszáz méteren a mezőny­nyel haladtam, hogy egy kicsit altassam a legnagyobb vetély- társakat, hiszen korábban min­dig lassabban kezdtem. A táv közepén tudatosan kiengedtem, hogy maradjon energia a hajrá­ra. Ott aztán mindent egy lapát­ra tettem fel. Látni kellett volna Saporenko döbbent arcát, ahogy ritmust váltva elhalad­tam mellette. Biztos vagyok ab­ban, hogy a korábbi akklimati- záció, az olimpia előtti év ta­pasztalatszerzése okozta, hogy minden Mexikóba kiutazott ka­jakos és kenus olimpiai érmes lett 1968-ban" - emlékezett vissza a múltra Hesz Mihály. tásait, és Hesz Mihály rájött arra, ha az utolsó kétszáz méterre ele­gendő oxigént tartalékol, ha a vég­letekig visszatartja a lélegzetét, marad annyi ereje, hogy nagy len­dülettel a célig lapátoljon. így is lett: a szovjet Saporenko ereiben szinte meghűlt a vér, ahogy ma­gyar vetélytársa „faképnél” hagy­ta a hajrában, Dr. Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtit­kára következett a szónokok sorá­ban. Elmondta, egy olyan család­hoz csatlakoznak a nógrádi iskolá­sok, amelynek jelképe a színes ötkarika. A diákok előtt pedig nem csupán arra nyílik lehetőség, hogy rendszeresen találkozzanak, és együtt táborozzanak a többi, olim­piai bajnok nevét viselő intézmény „kispajtásaival”, hanem magukba szívhatják azt a szellemiséget is, amelyet az olimpiai mozgalom képvisel. Az ilyen ünnepségek elmarad­hatatlan kelléke a szalagtűzés. Az iskola egykori és mai diákjai hoz­ták be a zászlót, amelyre nagy műgonddal helyezte el Hesz Mi­hály a kézjegyével ellátott „pánt­likát”. Majd minden egyes tanu­ló személyesen vehette át a név­adótól az olimpiái bajnokot ábrá­zoló kis jelvényt. A program következő részé­ben Dudás György, a Rétsági Já­rási Hivatal vezetője, Selmeczi Zoltán, a Klebelsberg Intéz­ményfenntartó Központ főosz­tályvezetője szintén a névadás jelentőségéről szólt, Pető Tibor evezős világbajnok, Vác alpol­gármestere pedig személyes em­lékeket idézett, ahogy fiatal spor­tolóként Hesz Mihály őt biztatá­sul kedélyesen vállon veregette. Az ünnepségen színesítő kul­turális műsorban felléptek a Ró­zsavölgyi Márk Alapfokú Művé­szeti Iskola helyi tagozatának muzsikus növendékei és taná­rai, a berkenyéi német nemzeti­ségi énekkar, a nógrádi néptán­cosok, valamint a házigazda is­kola tanulói. * * * ú Hesz Mihály hetven- j egy évesen is fiatalos^ MBÉIIbBíS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom