Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)

2014-11-21 / 270. szám

Bormustra zongoraesttel A kiváló hazai boroké lesz a főszerep novem­ber 29-én, szombaton 16 órától a Stécé Kávé­házban. Ötödik alka­lommal rendez a Tar­ján Borház nagyszabá­sú borkóstolót, ráadá­sul zongoramuzsikával körítve. A hangszernél az a Liszkay Mihály ül, aki maga is borászkodik Balaton felvidéki birtokán. Az est során örökzöld me­lódiák csendülnek fel. Salgótarján. Az öt órás prog­ram alatt mintegy ötven féle bort lehet ízlelgetni, miközben borhoz illő falatok-pogácsa, kézműves sajtok - is kóstolha- tóak. Természetesen lehetőség lesz meleg vacsorát is fogyasz­tani a sok borkóstolást „semle­gesítve”. Érkeznek borászok Mátraaljáról (Benedek Pincé­szet, Centurio Szőlőbirtok) Somlóról (Somló Kincse Kéz­műves Kispince) Szekszárdról (Vesztergombi József), Felvi­dékről (Zsigmond Pincészet), Sághegyről (Dénes Hegybir­tok), Balaton Felvidékről (Pálffy Gyula), Egerből (Nyol­cas és Fia pincészet), Tokajból (Ferdinánd Pincészet) és a ha­zai színeket képviselve ott lesz a Tarján Borház is. Az eddigi sikeres Borszalo­nok is bizonyították hogy Sal­gótarján városában igény van az ilyen jó hangulatú, tartal­mas kikapcsolódást nyújtó rendezvényekre, ahol kis ba­ráti társaságok összejöhet­nek, bor mellett beszélgethet­nek, jó zenét hallgathatnak. A rendezők várnak minden bor- és zene iránt érdeklődőt - a „borélmény” garantált. Romantika a könyvtárban Salgótarján. A Mozihétvégék a könyvtárban! elnevezésű programsorozat következő ve­títése november 22-én, szom­baton 10 órakor lesz a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban. Az eseményen résztvevők megnézhetik a nagysikerű „A fülenincs nyúl” című színes, szinkronizált német romanti­kus vígjátékot A felvétel meg­tekintése 12 éven aluliak szá­mára nagykorú felügyelete mellett ajánlott! Bősze Ádám, a Virtuózok című tehetségkutató tele­víziós műsor vezetője or­szág-világ elé tárta a mi­nap, hogy milyen jó hírű Balassagyarmaton a zene­iskola. Ennek, a teljes ne­vén Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Isko­lának (RMAMI) igazgató­ja immár harmincegy esztendeje Ember Csaba, akit nemrégiben, több év­tizedes kimagasló szak­mai tevékenysége elisme­réseként Nógrád megye díszpolgára címmel jutal­maztak. Vele készítettünk interjút. Hegedűs Henrik- Hogy is volt az a kezdet, az is­merkedés a muzsikával?- Zeneszerető, de nem szakértő szüleimnek köszönhetem mind­ezt. Talán hároméves lehettem, amikor kiderült, abszolút hallá­som van - kezdte Ember Csaba: - Négyévesen édesanyám elkezdett zongorázni tanítani. Mivel otthon nem volt hangszerünk, hát egy pa­pírlapra felrajzolta a billentyűze­tet, és így gyakoroltam, miközben elképzeltem, miként is hangzana ez élőben. Ez még Ecsegen történt Később, 1955-ben Balassagyar­matra költözött a család. Itt először Bertalan Ákosnál, majd a Réti Zol­tán és Hemerka Gyula nevével fémjelzett, az akkori művelődési házban (ahol ma is dolgozom - jegyzi meg) működő zenei munka- közösségben kezdtem komolyabb tanulmányaimat, több hangsze­ren tanultam, és kórusban is sze­repeltem.- A reményteli indulást követő­en azonban kis híján pályát mó­dosított.- Nővéremet és bátyámat ko­rábban már felvették a konzerva­tóriumba, és ahogy a legkisebb gyermeknél szokás, nekem más pálya után kellett néznem. így ke­rültem a Szántó Kovács János Gimnáziumba, ahol Skotnyár Ot­tó, Balázs Pál és Kurinczi Béla ta­nár urak jóvoltából rendkívüli mó­don megszerettem a fizikát és a kémiát, olyannyira, hogy országos tanulmányi versenyeken is részt vettem. Mi több, eldöntöttem, hogy a továbbtanulásomat ebbe az irányba „fordítom”. Csakhogy el­buktam a felvételin. Mozgalmas életút áll a megye dísz­polgára mögött- És megint előtérbe került a zenei pálya.- Azért a középiskolás évek alatt sem hanyagoltam a muzsi­kálást, többször kísértem például a Csikász-féle irodalmi színpados csoportot, kamaraegyüttesben ját­szottam. (Hej, azok voltak a szép idők - sóhajt fel.) Ha már nem le­hetek természettudományos okta­tó, hát megint a zene felé kacsin­tottam. Felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tagozatára, e mellett Ba­lassagyarmat város egyéni ösztön­díjjal is támogatott.- Miért éppen a pedagógusi szak vonzotta, miért nem a hang­szeres karrier?- Már gyermekkoromban sze­rettem a fiatalabbakkal törődni, a kicsikre vigyázni. Emlékszem, egyszer a Bajcsy Iskola balatoni táborában harminc alsós diákot bíztak rám. Ugyanez vonatkozik a zenére is, a tanítás, a tudás át­adása óriási öröm számomra.- A budapesti évek alatt sok mindenbe „belekóstolt”.- A főiskola igen sokrétű él­ményt biztosított. Számos, ma nemzetközileg ismert művész volt a hallgató-társam, elég, ha csak a Virtuózok egyik zsűritagjára, Szenthelyi Miklósra gondolok. Me­net közben elvégeztem a Magyar Rádió zenei forgatói tanfolyamát, külsős munkatársként tevékeny­kedtem a tévénél is. Az Állami Bábszínházban Pernye András ta­nárom javaslatára zenetörténetet és a Pinceszínházban hangkép­zést tanítottam. Akkoriban ez a sokrétű munka teljesen természe­tesnek számított a főiskolán.- Diplomaszerzés után ugyan kapott csábító állásajánlatokat, Ön mégis hazatért Balassagyar­matra. Miért?- Tartoztam ennyivel a város­nak. Az otthonomnak, amely ösztöndíjjal támogatott, amely felkarolt. Illett viszonozni mind­ezt. Remélem, az elmúlt negy­ven esztendőben sikerült vala­mit törlesztenem.- Hazatérve rögtön belecsöp­pent egy nagy hagyományokkal rendelkező kórus életébe.- Hivatalosan ugyan csak 1979-től számítok az idén már 151 esztendős Balassagyarmati Dalegylet kórusvezetőjének, de lényegében 1974-től ketten vezé­nyeltük a város és a szövetkeze­tek által támogatott énekkart Ré­ti Zoltánnal. A rendszerváltás után nyertük el újra patinás ne­vünk. Rengeteg kedves emlék fűz a dalegylethez. Külföldi fellé­pések sokasága, versenysikerek. Felejthetetlen pillanatok. Most is készülünk, Prágába kaptunk meghívást, egy nemzetközi ad­venti kórusfesztiválra.- A „zeneiskola" irányítását 1983-tól vette ág amely azóta nem csupán hírnevében, hanem okta­tási „skálájában ” is erősödött.- Büszke vagyok azokra az ér­tékekre, amelyeket az elmúlt há­rom évtizedben - őrizve a Réti Zol­tán teremtette értékeket - a mun­katársaimmal megteremtettünk. Először is, remek, összetartó, kivá­ló minőségű tanári kar dolgozik nálunk. Nem csupán a saját, egyé­ni sikereikkel emelkednek ők ki, az Apáczai Csere-díjakkal, a Né­meth László-és Csokonai-díjakkal, hanem a tanítványok világraszóló eredményeivel is. Banda Ádám hegedűművész, Tóth Balázs trom­bitaművész, és még sorolhatnám a neveket, mind-mind innen, az Óváros térről indultak a hírnév fe­lé, és ami roppant fontos, nagy örömmel térnek vissza, akár egy- egy röpke koncert erejére is. Má­sodsorban a hatalmas népszerű­ségnek örvendő rendezvényein­ket, legfőképpen a nyári muzsikus tábort említeném. Legalább negy- ven-ötven ország ifjú tehetsége töl­tötte itt nálunk a július végét, és pallérozódott olyan neves tanárok segítségével, mint Perényi Eszter, Keönch Boldizsár, vagy Klenyán Csaba, a Berlini Filharmonikusok hegedűse, a lengyel származású berlini karmester, Karol Borsuk pedig szinte hazajáró vendégnek számított, amikor a nagy népsze­rűsége Carmina Burana-t dirigál­ta. Rengetegen vitték ezzel Balas­sagyarmatnak jó hírét a világban. Harmadrészt az oktatási profilunk bővüléséről szólnék. Kezdődött mindez a kihelyezett tanszakok­kal, Szécsényben, Érsekvadkerten, majd Diósjenőn, Nézsán, vagy éppen Bercelen. Ké­sőbb következett a képzőművésze­ti oktatás megszervezése Pénzes Géza segítségével, a drámatagozat Csábi István irányításával, de em­líthetném a modem- és népi tán­cos tanszakot is.- Nemrégiben töltötte be hat­vanötödik életévét Gondolkozik-e már arról, hogy mivel foglalkozik majd, ha Arannyal szólva „letészi a lantot”.- Ezt én végképp nem tudom el­képzelni - mármint, hogy nyugdí­jas éveimben felhagyjak minden zenei foglalatossággal. Az igazga­tói megbízatásom 2017. július 31- én jár le. Papíron ekkor minden­képpen nyugállományba vonulok, de akad még pár tervem. így pél­dául, szeretnék aktívabban részt venni a város közéletében. Hiszen rengeteg teendőm miatt nem ju­tok el a különféle kulturális ese­ményekre, kiállítás-megnyitókra, könyvbemutatókra, egyéb progra­mokra. Illetve szerveznék egy fiú- kórust, látni szeretném, akadnak- e „érctorkok” még a városban és környékén. Szeretnék a szenvedé­lyemre, a fotózásra is mind több időt fordítani. Egy biztos: zene nél­kül egy percig sem tudnék élni. (Sok minden kimaradt ebből a beszélgetésből. így például az or­szágos zenei életben vállalt szere­pek, a Zeneiskolák Országos Szö­vetségének elnöksége, a Nemzeti Kulturális Alap kuratóriumi tag­sága. De nem említettük a politi­kusi tevékenységet, a tanácstagi, illetve a nyolcévi városi önkor­mányzati képviselői munkát. De egy ilyen hosszú életút méltatásá­ból nem véletlen, ha imitt-amott kimaradnak részletek.) WWW /í \ mf v/INM A/.lH Öregdiák napot tartottak SZEREPELJEN TÖRŐCSIK MARIVAL EGY FILMBEN! Statisztákat keresünk!! A salgótarjáni sortűzről készülő filmhez statisztákat keresünk 20 és 55 éves kor között! A forgatás időpontja november 29. és 30. Helyszíne: Salgótarján. A szereplés napi díjazás ellenében történik. Jelentkezni november 25-én kedden 16 órától 18 óráig a József Attila Művelődési és Konferencia Központban lehet. Kérjük, hogy korabeli ruhát hozzamk magukkal a válogatásra. Bátonyterenye. A Bartók Béla Álta­lános Iskola fennállásának 60 évfor­dulójának alkalmából Öregdiák na­pot rendeztek az intézményben, nemrégiben. Az eseményen újra ta­lálkozhattak, beszélgethettek egy­mással az egykori tanulók és a peda­gógusok, volt továbbá iskolatörténe­ti kiállítás, osztálytalálkozó, sőt ze­nés bált is tartottak az esemény tisz­teletére, a nagy tornateremben. - Nagyon sokan látogattak a nap fo­lyamán rendezvényünkre. Az or­szág szinte minden pontjáról érkez­tek vendégeink, volt tanárok, diá­kok. Azt hiszem azok, akik itt vol­tak, nagyon meghitt pillanatokat él­hettek át - mondta lapunknak Nagyné Kupcsulik Gabriella, az in­tézmény vezetője. . d Mozgalmas eletut a muzsika szeretetében A nyári muzsikus táborba legalább ötven országból érkeztek tehetségek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom