Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)
2014-11-17 / 266. szám
2014. NOVEMBER 18., KEDD J / rJ Fideszes „nem” a költözésre Egyre „keszekuszább” a megyei közgyűlés székhelye kijelölésének ügye. Most éppen a Fidesz-frak- ció fordított a „váltón”. Hegedűs H. Balassagyarmat/Budapest. Legutóbb arról adtunk hírt, hogy a hét kormánypárti képviselő által jegyzett, és a megyei közgyűléseket a megyeszékhelyhez „láncoló” törvénymódosítási javaslat két országgyűlé sí bizottságban is elbu kott a Balta Mihály ré-( széről benyújtott, a Balassagyar matra költözti tést pártoló indítvány ellenében. Már-már örül tek az Ipoly-parti, város lakói és ve-' zetői, mondván immá ron kezd elhárulni min den akadály, hogy a megyei önkormányzat rezidenciáját berendezhessék a régi vármegye- háza épületében. Hiszen már csak két lépés hiányzott az „üdvösséghez”: a Fidesz-frakció rá- bólintása, ami ezek után természetszerűen vonja maga után a kedvező parlamenti elbírálást. Csakhogy csütörtök óta ismét fordult a kocka. Hogy a kulisz- szák mögött ki miben „settenkedett”, milyen megállapodások, vitatkozások zajlottak, esetleg miféle alkuk születtek házon belül a kormánypártiak szekértáborában, nem tudni, de az biztos, hogy mire a Fidesz-frakció tagjainak asztalára került a kérdéssel foglalkozó irathalmaz, az álláspontok merőben megváltoztak. Feltételezhetően bizonyos meggyőzési manőverek húzódnak meg a nyílt tárgyalási „zónák” árnyékában, tény, hogy hétfőn délben a frakció már egyértelműen a közgyűlések megye- székhelyen való maradása mellett döntött. A határozat szinte véglegesnek tekinthető, amire utal Barna Jánosnak, Nógrád ÍMegye Közgyűlése alelnökének a hétfő kora délutáni, Ipoly Televíziónak adott nyilatkozata. A politikus szerint ügyük elbukott a frakcióban, de nem ret- ' tennek meg. A jövőben bizonyítani fogják, hogy miként eddig, Balassagyarmat gazdasági súlya erős lesz a térségben, és hivatalos cím nélkül is a megye központi városa marad. Az Országgyűlés kedden (azaz ma) határoz, hogy az önkormányzati törvény megyei közgyűlések székhely-megállapításával kapcsolatos módosításai közül a Fidesz képviselőcsoportja részéről jóváhagyott változatot fogadja-e el. Szigeti András (Folytatás az 1. oldalról.)- A kiállítás témája már jóval a megnyitó előtt, március táján fogalmazódott meg bennem, azonban a nyár közepéig ismerkedtem a templomi textíliák sajátosságaival és terveztem kihez is menjek majd. A tényleges begyűjtés augusztus elején kezdődött, ami igen nagy munkát igényelt, hiszen harminc település templomaiból hoztam anyagot és mindenkihez én mentem el, mert fontosnak tartottam a bizalmat és a személyes kapcsolatot. Azonban mindvégig volt segítségem is a karancssági plébánián élő Prezenszky Edit és Kapás Attila helyi atya személyében, akik ötletem hallatán nagy lelkesedéssel segítettek - fejtette ki a tárlatot megelőző munkák kapcsán Tóth András, a kiállítás megálmodója. Hozzátette: mindenhol szívélyesen fogadták a falvak plébánosai, sekrestyései, s ugyanez volt tapasztalható a kolostorok (szécsényi ferences kolostor), bazilikák (Szent István bazilika), apátságok (zirci ciszterci apátság és pannonhalmi apátság) és püspökségek (Szatmárnémeti Püspökség) kapcsán is. Külföldön ugyancsak támogatták az elképzelését, szívesen mutatták meg féltve őrzött és szeretett textíliáikat. Mégpedig úgy, hogy tudták hosszabb ideig február végéig lesznek kiállítva azok. Tóth András elmondta azt is: először csupán oltárterítőkre, antipendiumokra gondolt, de a templomi és liturgiái textíliák sokszínűsége miatt ez miseruhákra és lobogókra bővült. Egyetlen darab sem egyforma, hiszen különböző korok stílusai, egyes alkotók ízlései, helyi sajátosságok határozzák meg a rendkívüli változatosságot. Segítőivel törekedtek arra is, hogy az ország tájainak nép- művészeti sajátosságait is lefedjék. így a tárlatban találhatóak palóc, matyó, sárközi, békési mintás oltárterítőik, továbbá annak aranyhímzésű, többnyire apácák által készített csodálatos munkák is, amik vélhetően évekig készítettek egy-egy darabot. A kiállítás legértékesebb darabjai 18. századból származnak, a legkésőbben készített munka egy kazula, amit 2013-ban csináltak. Zárásként kifejtette: a tárlat vasárnap és hétfő kivételével minden nap 10-17 óra között megtekinthető egészen februárig. Azonban jó lenne az ország vagy más területein is kiállítani, de erre csakis a tulajdonos beleegyezésével kerülhet majd sor. Együtt - Európában - Sportosan Erasmus+ Csípős őszi napsütés. Burgundi szín pólóban szaladgáló fiatalok. Rengeteg sport és játék. Kézműves foglalkozások, közös főzés, finom és egészséges ételek, sok gyümölcs, zöldség. Közös film nézés, sok vita, fórumok. Nevetés, együttlét, szórakozás. Ezek csak szavak, a két hétig tartó ifjúsági csereprogram hangulatát aligha tudják méltán visszaadni, csupán ízelítőt adnak. Miről is van szó? 2014. október 19-től november 2-ig Terényben találkozott 47 fiatal és az őket kísérő 3 vezető. A résztvevők közül 25-en Szlovákiából érkeztek. Az Európai Unió Erasmus+ programja által nyújtott támogatással valósult meg a projekt. Fiúk és lányok fele-fele arányban jöttek el a táborba. A közös nyelvünk az angol volt. Hogy mivel töltöttük az időt? Az események szinte összefolynak, annyi mindenben részt vehettünk a szervezők által. A szórakozás ideje alatt nem csak hogy remekül éreztem magamat, de rengeteg mindent megtanultam. így hát a teljesség igénye nélkül, íme a programunk az én szememmel: A váratlanul hideg időjáráshoz igazodva felborult, naponta változott a napi programterv. Amint kicsit tisztult az idő, felszállt a sűrű köd túrázni indult a nagy csapat. Voltak közöttünk sportosabbak és olyanok is, akik a szabadidejüket inkább ülve töltik. Meg kellett tanulnunk a lassabbakhoz igazítani a tempót, hogy ők is élvezni tudják a túrát. Amikor eltévedtünk, döntést kellett hozni, közösen, a csapatmunka segítségével. Tudnunk kellett, hogy felelősek vagyunk a döntéseinkért. Mikor már eléggé fáradtnak éreztük magunkat, átéltük, hogy a holtponton való túlesés után is van még erőnk tovább menni. Sőt akkor lesz igazán jó érzés! Ezzel nem mindenki volt (gy - volt aki visszafordult. A legkitartóbbak végül kellemesen elfáradva értünk vissza a szálláshelyünkre, ahol helyi Izek, palóc leves és laska várt bennünket. Akkor éreztük csak igazán, hogy mennyivel jobban esik az étel a fizikai terhelés után, mint a számítógép mellől étkezve. Másnap kicsit fáradtan érkeztem meg a bocsapályához. bár érdekelt, hogy milyen eredménnyel zárjuk majd a napot Páros versenyre volt lehetőség. A párosok pedig abszolút vegyesek voltak: fiúk a lányokkal, szlovákok magyarokkal alkottak csapatot. Ahhoz képest, hogy kezdők vagyunk szinte egyenlő arányban sikerült nyerni és veszíteni. Ez a nap megtanított mindkettőre. Tapasztalatot, kaptunk arra, milyen együttműködni a másikkal, hogyan kell büszkén veszíteni és kárörvendés nélkül nyerni. A kézműves programoknál azt hiszem mindenki tapasztalt némi kudarc élményt. Ki a csuhébábok készítésekor, ki a csipkeverésnél, ki a karkötőkészítésnél. Csupán az alap mozdulatokat mutatták meg. Utána a kreativitásunkra volt bízva, hogy mit alkotunk. Ez nekem nem okozott nehézséget, láttam azonban, hogy más számára ez jelentett küzdelmet. Legtöbbünk végül megbirkózott a feladatokkal. Az esti páros. sportos, rendhagyó vetélkedő igazi 'jégtörő' játék volt. Utána együtt énekeltünk, mozogtunk, tanultunk. Bár remekül főzött a szakácsnőnk, volt alkalom, amikor magunk készítettük el az ételt. Kipróbálhattuk a laskasütést sparhelten, szalagmunkaszerűen dolgoztunk a melegszendvicsen és nagyszerű salátát készítettünk. Ez utóbbi nem volt megtervezve. ízlés szerint került bele mindenféle finomság. Zöldség Is, gyümölcs is. Itt is együttműködést tanultunk, fejlődött a kreativitásunk és tornáztattuk az ízlelőbimbóinkat. Remek móka volt! Az éjszakai túra során kicsit megedzettek bennünket. Meglepetésnek szánták a szervezők. így az esti buli helyett bakancsot húztunk és nekivágtunk a sötétnek. Nekem le kellett küzdenem a félelmeimet. Sajnos nem ment teljes mértékben, (gy kicsit negatív élményként éltem meg ezt a programot a nagy sárban. Ellenben próbáltam kialakítani a bizalmat a túravezető felé, mivel egyedül őrá voltunk utalva. Érdekes volt tapasztalni, hogy bár a szemünk, mint érzékszervünk alig volt használható a sötétben, a hallásunkkal mégis tájékozódhatunk. Nagyon oda kellett figyelnünk egymásra, de úgy érzem fejlődtem ezáltal is. A két hét során többször is voltunk kirándulni. A ragyogó napsütésben ezek voltak talán a legjobb események/Gond- talanul bandukolni az elaludni készülő őszi erdőben. A talpunk alatt ropogó avar közül olykor-olykor felvenni egy-egy szebb színű falevelet. Együtt énekelni, játszani, beszélgetni, nézelődni. Egyik ilyen alkalommal meglátogattuk az ipoly- tarnóci őslényparkot, ahol tapasztalt idegenvezető mesélt nekünk az állatokról, növényekről, földtörténeti történésekről. Volt lehetőségünk 4D moziban egészen új benyomásokkal gazdagodni. Másik alkalommal volt lehetőségünk kipróbálni a nordic walking-ot. Egy fiatal tatabányai lánytól kaptuk a botokat, ő mutatta a helyes gyaloglási módot, majd a közös bemelegítés után nekiindultunk a sétának. Eleinte jókat kacagtunk egymáson, majd kezdtük érezni, az effajta testmozgás jótékony hatását. Valóban megmozgatta minden izmunkat. Egész napos kirándulást tettünk Salgótarjánba Is, ahol a legérdekesebb a bánya múzeum vezetett látogatása volt. Ez csak nagyon rövid összefoglalója volt mindannak, amit közösen átéltünk, amit tanultam, tapasztaltam a két hét alatt. Miközben összepakoltam a tábor előtt, nagyon nehezemre esett kimozdulni a szobámból, a kényelmes fotelomból, a notebookom elől. Nehezen indultam el, de végül nagyon örülök, hogy részese voltam ennek a programnak. Összességében rájöttem, hogy mennyi mindenre nevelhet a sport, a szabadtéri programok, a közösség. Ezeket az élményeket ezúton is köszönöm a szervezőknek és a többi résztvevőnek!. Most, hogy itt ülök újra a notebook előtt, visszavágyok a szabadba, közétek... egy résztvevő (A tartalom a szerző nézeteit tükrözi, és a Nemzeti Iroda. Európai Bizottság nem tehető felelőssé a nyomtatott anyagban foglalt információkért.) „Türelem - Tolerancia - Támogatás" Salgótarján. Az 1993. évi 48/126-os számú határozattal az UNESCO kezdeményezésére az ENSZ kihirdette, hogy az 1995-ös évet a tolerancia nemzetközi évének nyilvánították. Ebből az eseményből kiindulva minden év november 16-án ünnepeljük meg a tolerancia nemzetközi napját. Ez minden évben alkalom arra, hogy a toleranciára felhívjuk a figyelmet az oktatásban, társadalmi színtereken vagy a politikában, illetve megvitassuk ennek helyi vagy globális problémáit. A megyei önkormányzat kiemelt ünnepségén Megyei „Megértés és Tolerancia Díj” átadására került sor, mely alkalomból a Nógrádi Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház TTT („Türelem - Tolerancia - Támogatás”) díjat alapított. A kollektív és egyéni kategóriában adományozott elismerést és tárgyjutalmakat - az elmúlt hét végén - dr. Barta László megyei főjegyző adta át a fogyatékos egyénekkel foglalkozó Sümegi Ilona Alapítvány vezetőinek és Lórik Magdolna jeltolmácsnak. A salgótarjáni megyeházán lezajlott ünnepségen a megható és ünnepi pillanatok után a fogyatékkal élők egyesületeinek csoportjai adtak műsort, majd a résztvevőket vendégül látták a házigazdák.
