Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)

2014-11-14 / 264. szám

2014. NOVEMBER 15., SZOMBAT Öt éve fogalmazódott meg a gon­dolat a salgótarjáni amatőr szín­házi élet szereplői között, hogy tevékenységükre építve a nógrá­di megyeszékhelyen színház születhet. Három éve az elkép­zelést sikerre vitték: a szakem­berek és az önkormányzat közö­sen életre hívta a Zenthe Ferenc Színházat, amely azóta számos sikeres premieren van túl, s be­mutatkozott már az ország olyan híres színpadain is, mint a Thália vagy a Madách Szín­ház. Most egy kultuszdarabbal, a Liliomfival készülnek elragad­tatni a közönséget. Susán Fe­renc rendezővel a főpróbahét el­ső napján beszélgettem. Lakatos Katalin A salgótarjáni Liliomfi titka Bemutatóra készül az ország legifjabb társulata- Mi jellemzi most a színház min­dennapjait?- Ez egy jó állapot, mert ilyenkor szokott összedőlni, amit az elmúlt öt hétben felépítettünk. Próbálunk újra összepakolni mindent, hogy rendben legyen. Barátkozunk a díszlettel, a jel­mezzel és csiszoljuk az apróságokat, ami ilyenkor szokás.- Hányadik rendezésed ez a Zenthe Fe­renc Színházban?- Pillanat, gyorsan összeszámo­lom... Hetvenkedő katona... Félreér­tés... Sosem lehet tudni... Kit szerettél, Ádám?... Kegyenc...és most a Liliomfi... Tehát ez a hatodik.- Néhány éve talán még nem is gondol­tad, hogy ilyen gyorsan tál leszel öt dara­bon egy profi színházi társulattal. Hogy emlékszel a színház megalakulására? Te ott bábáskodtál a születésénél. Mi volt az, amely megadta a lehetőségét annak, hogy egy olyan városban, ahol sosem mű­ködött profi társulat, egyszer csak szín­ház létesüljön?- Az amatőr színjátszásnak nagyon komoly hagyományai vannak Salgótar­jánban és az elmúlt évtizedek alatt pró­bálkoztak profi társulat létrehozásával is, sajnos mindig sikertelenül. Öt évvel ezelőtt egy Vertich-színpadstúdiós „Jaj, Apu! Szegény Apu!”darab bemutatója kapcsán keveredett egy olyan hangu­lat, hogy talán érdemes lehet ezen gon­dolkodni. Ezt követte a forgószínpad megépítése, amely gyakorlatilag köz­adakozásból valósult meg és egy húsz millió forintos berendezést jelent itt a József Attila Művelődési és Konferen­cia Központban. Ezt követte az új tech­nika debütálása Müller Péter: Mártha című darabjában. S úgy alakult, a csil­lagok olyan szerencsésen álltak ránk nézve, hogy a városvezetés is úgy ítélte meg, hogy érdemes továbblépni még egy lépcsőfokot és megteremteni azo­kat az alapfeltételeket, amelyek hozzá­járulnak a professzionális munka elin­dulásához. Ebben nagyon fontos szere­pet szántunk akkor is és ma is a helyi tehetséges művészeknek. Próbálunk visszacsalogatni Salgótarjánba innen elszármazott színészeket, valamint fel­kutatjuk és tanítjuk az itt élő tehetsége­ket is. Előbbire példa Gyuriska János, aki tizenöt év Vígszínház és egy év Mis­kolci Nemzeti Színház után idén hoz­zánk szerződött. A helyiek, a fiatalok is lehetőséget kapnak nálunk szerepek­ben és rendezésben egyaránt. Továbbá nem tettünk le arról sem, hogy komoly, elismert művészeket találjunk, akik szí­vesen játszanak itt. Példaként említhe­tem Csernák Jánost, aki már tavaly is velünk volt és itt is maradt, mint ahogy Bozó Andrea Jászai Mari-díjas színmű­vésznő is. Sikerült két „nagyágyút” megtalálni erre az évadra Koltay Róbert és Mikó István személyében. Nagyon színvonalas csapattal erősödött a szín­ház és természetesen megmaradtak a régiek, a helyiek is. Itt ma egy olyan munka folyik folyamatos fejlődésben, amely mindenképpen biztató. A kezde­tekhez képest ebben az évben már száz fölött lesz az előadásszámunk, ami azt gondolom, hogy tiszteletre méltó és na­gyon komoly előrehaladás ennek a for­málódó, jelenleg is épülő, ma is sok ap­ró nehézséggel küzdő színháznak. Susán Ferenc mm- Mennyire nehéz és mik a minden­napok problémái? Miben és ki tud se­gíteni?- Nem panaszkodom, mert az nem lenne helyes, hiszen nagyon örülünk annak, hogy adottak a működés feltét­elei. De minden területen fontos lenne a fejlődés. Műszaki területen, a szerve­zésben és a háttérmunkában még van­nak lemaradásaink. De azt gondolom, hogy nem kell nekünk mindent egy nap alatt megoldani, hanem a folyamatossá­got kell biztosítanunk. A közönség tá­masztja elénk az elvárást, amelynek mi meg kívánunk felelni. S mivel a társu­lat egyre népszerűbb - mostanra a me­gye több városában vagyunk visszatérő fellépők - ez megkívánja a fejlesztést.- Más városokban is megjelent már a Zenthe Ferenc Színház bérlete, vagyis „házhoz viszik”a színházatNógrádban?- Igen, ez az idei év legnagyobb vív­mánya. Balassagyarmaton, Szécsényben, Nagybátonyban és Pásztón saját helyi bérletsorozatot in­dítottunk el évi három előadással. Túl is vagyunk már az első bemutatkozá­son, nagy szeretettel fogadtak ben­nünket. Remélhetőleg jó nyomokat hagytunk és nagyon örülök, hogy ez­zel új játszóhelyeket talált a színház, ezer fölötti új közönséggel. Ezek na­gyon szép és biztató számok.- Nekem úgy tűnik, hogy minden a leg­jobb úton halad...- Igen, remélem, hogy ezzel nem ki­abálunk el semmit. Én is úgy látom, hogy jó úton haladunk, próbálunk meg­felelni egyrészt a saját magunk által tá­masztott követelményeknek, másrészt a legfontosabbnak: a közönségnek.- A publikum nagyon várta az idei évadot, hiszen ha jól tudom, minden bérletet eladtak, teltház várható az elő­adásokon.- Ez így van, a vezető bérleteink mind elfogytak. Amiből még lehet vá­sárolni, az a családi bérlet és természe­tesen mindig vásárolható a támogatói bérlet is. Remélem, ez a hagyomány megmarad, hiszen évente két-három- száz ember úgy gondolja, hogy áldoz arra egy kicsi pluszt, hogy nemcsak a színházjegyet veszi meg, hanem támo­gatást is nyújt a társulatnak. Enélkül nem is tudnánk működni: egyaránt kell a gazdasági és az erkölcsi bázis.- Mindezért cserébe - ha fogalmazha­tok így -mosta Liliomfival komoly aján­dékot adtok a közönségnek.- Színházunk történetében elég merész vállalkozás ez a zenés, táncbe­tétekkel tarkított progfam. Jó kapcso­latot ápolunk a Nógrád Táncegyüttes­sel, amely egy többszörösen kiválóra minősült, megyei príma díjjal kitün­tetett, fesztiváldíjas csapat. Velük tö­rekszünk a táncszínház műfaját is beemelni munkánkba. A Liliomfiban is közreműködnek, erősítik az amúgy sem rosszlábú színészeinket.- Mekkora stáb dolgozik együtt ebben a darabban?- A műszaki gárdával együtt ez egy harmincfős produkció lesz. Kezdő kis színház vagyunk, de ez a darab megkö­veteli, hogy nagyobb létszámot foglal­koztassunk.- Miben lesz új, más a salgótarjáni Liliomfi, mint a korábbiak?- Nem tudom, hogy kell-e neki új­nak, másnak lenni. Ennek a Liliomfinak kell lenni, annak az anyagnak, amit nagyon sokan ismer­nek. Lesznek, akik nosztalgiából fog­ják megnézni, mert látták a hatvan év­vel ezelőtt készült filmet, ismerik a filmben nyújtott nagy alakításokat, is­merik a törté­netet. A közönség ezen része felhőtlen szórakozásra számíthat. Aki pedig nem ismeri a darabot, annak is remél­hetőleg ugyanúgy fog hatni, mert ez egy nagyon könnyed, szép két és fél óra lesz.- A legtöbb emberben van valamilyen Liliomfi-élmény, valóban. Próbáltok kitör­ni és a megszokotthoz képest egy kicsi újat is mutatni? Vagy inkább máshogy kérde­zem: mi a salgótarjáni Liliomfi titka?- A történet valóban csak akkor éri el célját, ha sikerül többet kihozni belőle, mint amire a közönség előre számít. Mégsem kell óriási meglepetésekre ké­szülni. Lesz benne új is, de maradunk a biztos vonalon. Ami viszont újdonság lesz, az az előadás zenés mivolta, ugyanis nagyon kevesen mutatják be a Liliomfit zenével, énekekkel, holott Szigligeti beleírt énekeket, dallamokat, ahová azt képzelte el. Nagyon érdekes, izgalmas díszlet járul hozzá az élmény­hez, amely segíteni fogja a vidám, önfe­ledt játékot. Nem akarunk mást, mint két és fél órán át kikapcsolni minden­kit: jöjjön el, tapsoljon, nevessen, érez­ze jól magát. Csodálkozzon rá a közön­ség, hogy ez a zene, ami megszólalt egy helyi zeneszerző, Dr. Ferkó Attila zongo­rájából pattant ki, hogy helyi hangsze­relő dolgozott rajta, helyiek a koreográ­fusok, a csapat nyolcvan százaléka nóg­rádi, gyakorlatilag ez a darab teljes egé­szében a miénk.- Ebben lehet a titok...- Igen, ebben lehet a titok és szeretnénk is, hogy ez a titok sokáig így is ma­radjon. I uuomh vA®onsa*S2 PAN/IOR TIBOR shimw tudok, nsanssa* CSFJíSAtí IáN< )S kamwa'ffmiwöFALAT! HEDVIG makiska.AWA^mjiYAlIÁZ! ANITA (tm. «no* MÁTÉ KRISZTIÁN v^Mwciws saijiÄvAsooK.v.^Girt.'RlSKA JÁNOS -mscsisMms kAnw a fogadós ALBERT PÉTER tsz» a leanva NÉMETH ANNA SWAKIZ FOGADÓS PKSTSÓL ERDÉLYI GÁBOR SWAKIZ ADOtf a ha FARKAS ZOLTÁN sznseeßws.voNY P. KERNER EDIT mám™ wias VEMÄXi AKXiADÓ&vfSZABÓ JÁNOS VENDÉG. A KpSADÓSAK DEMI ’S PÉTER vButan íSszouíMóK a wmoom A N0GRÄD ÍÁNGÉGYtlTTES TÁNCOSAI $ Pmm mii ri,\ «« vm\ Wrt &&BOK VAStAFSPÜAS SIMA S'lg jfisÉs JL «* 0 ■ % Jjfc WDUk SMÜS «*? w I # t i 1 í % W ¥

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom