Nógrád Megyei Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 253-276. szám)
2014-11-14 / 264. szám
2014. NOVEMBER 15., SZOMBAT _J Zaiaegerszeg/Paszio. November 6-9. között a zalai megye- székhelyen rendezték meg a XIII. Országos Lubik Imre trombitaversenyt, amelyet Szécsényi István Balázs, a Rajeczky Benjamin tagintézmény tanulója nyert meg. A győztest a megmérettetésen Németh Csaba kísérte és Tóth Tamás pedagógus készítette fel, akit a zsűri külön- díjjal jutalmazott. Az ifjú tehetség a pásztói Magyar Szentek Római Katolikus Iskola diákja, ahol jelenleg ötödik osztályos. Az országos trombitaversenyen közel 140 versenyző közül jutott a döntőbe, ahol több mint hatvan társával indult. Az indulók négy korcsoportban mérhették össze hangszeres játékukat a küzdelemI. korcsoport I. helyezés Zalaegerszeg, 2014.11.06.-09 nek otthont adó Pálóczi Horváth Ádám Alapfokú Művészet- oktatási Intézményben. Szécsényi István Balázs az I. korcsoportban versenyzett. Az első fordulóban a kötelező előadási darabja H. Purcell: Trumpet Tune című műve volt, a szabadon választott alkotás pedig a Krumpfer: Variációk egy Ph. E. Bach témára. A második kör anyaga szintén egy kötelező - Sugár: Dal és tánc - és egy szabadon választott - W. A. Mozart: Téma és variáció - szerzeményből állt, amelyeket szintén kotta nélkül kellet eljátszani. A tehetséges tanuló lélekben már a következő országos megmérettetésre készül, amelyet 2017-ben fognak tartani. T&T Átadták a megbízóleveleket Balassagyarmat. A Nemzeti Pedagógus Kar 2014. június 14-én alakult meg törvényi kötelezettség alapján. Ezt követően az NPK területi küldöttgyűléseinek megválasztására 2014. szeptember 1 - 2014. október 4.-e között került sor. Miután a kar alapszabálya kimondja, hogy a területi küldött- gyűlés tagjainak száma négyszáz pedagógusonként egy, de legalább 10 fő, így megyénkben a mintegy 2300 pedagógus 8 küldöttet választhatott, akikhez csatlakozott az előző tanév végén megválasztott két országos küldött, Csábi István és dr.Soltiné Selymes Zsuzsanna. A választás eredményének jogerőssé válását követően, 2014. október 13-án a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola adott otthont a Nemzeti Pedagógus Kar Területi Küldöttgyűlésének, amelyen a megválasztott küldöttek, Bodrogai Tibortól, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökségi tagjától vehették át megbízólevelüket. A megbízólevelek átadását követően került sor az NPK megyei tisztségviselőinek megválasztására. A szavazatok számlását követően, megyénkben az alábbi tisztségviselőket választotta meg a küldöttgyűlés: Nemzeti Pedagógus Kar területi elnöke: Csábi István, elnökhelyettes: Urbányi Tamás, etikai bizottság elnöke: Borenszkiné Imre Éva. A megbízatás két évre szól. A Területi Küldöttgyűlés a megválasztott elnök gondolataival zárult. Csábi István elmondta, hogy az előttük álló feladatok sikeres megoldásának kulcsa a csapatmunka. Minden megyei küldött aktív munkájára szükség van ahhoz, hogy a megyében dolgozó pedagógusok minél több számát maguk mögött tudhassák, mert csak akkor lehet jó munkát végezni. Az, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar valódi szakmai érdekképviseletté váljon, az minden pedagógus közös ügye és a magyar pedagógus társadalom életerején múlik. Hozzátette, hogy a következő fontos lépés a szakmai tagozatok megalakítása, amelyben a pedagógusok szakmai tapasztalata adódhat össze, és ez adhat erőt a Kar számára. Majd idézte Horváth Péter országos elnök gondolatait, miszerint a Nemzeti Pedagógus Kar legfontosabb feladata, hogy a pedagógusoktól érkező megfelelő információk birtokában határozottan és kitartóan képviselje az oktatás és az oktatásban dolgozók érdekeit. K. F. Micsoda napok voltak... I Amikor a régi kukoricafosztás- okra gondolok először is fiatalságom, a romantika és a szerelem jut eszembe. Micsoda napok voltak! Élveztem a késő estig tartó nyüzsgést. A lányokkal való évő- dést. A szelíd hancúrozást. A játékot a pihe puha fosztásban. És azt, hogy ez sokszor egy kis lag- zival is felért. Fiatal voltam, és „minden kislányba szerelmes” típus. Élveztem mindent, ami egy ilyen estébe belefért. Nincs a világnak olyan találmánya, alkotása, olyan szépsége, amely konkurálhatna fiatalkori érzéseimmel. Ezáltal is talán, „jobb, világra valóbb” emberré váltam. Remélem, nem tévedek. A kukoricafosztásról, a tengeri hántásról ma már csak a lexikonokban, szakkönyvekben olvashatunk. És találhatunk ismertetőanyagokat a múzeumokban is. A dolognak a tengerhez mindössze annyi köze van, hogy a kukorica Amerikában őshonos növény és onnan került Európába, hazánkba is. Az esemény szépségét, babonázó voltát sohasem felejtem. ló lenne, ha a mai generációk is ismernék nagy- szüleik, elődeik életét. A szép hagyományt, amely már csak emlékekben él. Ezért is gondoltam e rövid tájékoztató megírására. Egy-egy mezőgazdasági termék betakarítása évszázadok óta jeles tevékenységnek számított. Ekkor érett be a családok, a közösségek egész évi munkájának gyümölcse. Igaz, a kukorica betakarítása nem volt olyan fenséges, húsbavágó, mint a kenyér- nekvaló - „az életet jelentő” - gabona betakarításáé. Lisztként, daraként, illetve csemege kukoricaként felhasználva azonban nemcsak a szegények étke volt. Búzaliszttel keverve, vagy önmagában is kenyeret pótolt. És fontos szerepe volt az állatok etetésében is. Noha számunkra ez elsősorban munka volt, mégis év- ről-évre igazi ünnepé magasztosult. Hálát adtunk az égieknek. És szegényként is jó szívvel megadtuk a módját az ünneplésnek is. Ma már alig vagyunk, akik még csináltuk és emlékezünk rá. Félévszázada még részünk volt benne. A munkát ma a gépek személytelensége váltotta fel. Valamikor nem voltak ültető és kapáló gépek. És betakarító kombájn sem volt. Mindent kézzel végeztünk. A szárítást - gó- rékban, pajtákban, padlásokon - a természetre bíztuk. A valamikori munkák a tavaszi ültetéstől, a kapáláson/töltésen/ át a késő őszi betakarításig tartottak. Amíg nem volt kukoricafól- dünk, mások földjén feles bérlőként dolgoztunk. A keresmény - a termény fele csak akkor volt a mienk - ha az ültetéstől a betakarításig mindent elvégeztünk. Cakkun pakk, a fosztással együtt. /’45-ben ugyan földet kaptunk. De nem volt áldás rajta. Néhány atalok. Fiúk és lányok. Cserfe- sek és szendék. Mindenki. Mivel édesapám meghalt, a házigazda szerepet is édesanyám látta el. A vendégeknek pálinkával és borral, illetve süteménnyel és szőlővel kedveskedett. Munkaközben élcelődés és egymás ugratása folyt. És amíg az itóka tartott a kínálgatás sem szünetelt. A jó hangulattal a nótázás is együtt járt. Noha egész nap dolgoztunk még este 10 felé is - különösen az asszonyok - olyan szívvel énekeltek, mintha lakodalomban lettünk volna. A vacsora igazi különlegesség volt. Főtt cukrozott, illetve főtt mákos kukorica. év után bezsuppolták azt is a tsz- be./ Az én szüleim - a többi falusihoz hasonlóan - nem voltak iskolázottak. Mégis tudták, hogy a munkákat hogyan kell szervezni, elvégezni. A kalákát már akkor is ismerték. Összefogott a rokonság és a szomszédok, hogy a nagy munka rövid idő alatt befejeződjön. A kukorica száráról letört {osztatlan kukoricacsöveket - nyakba akasztott abroszba gyűjtöttük majd - kupacokba raktuk, hogy hazaszállítathassuk. A délutáni „estebéd” után láttunk hozzá az ünnepet jelentő fosz- táshoz. A csöveket megfosztottuk borító levelétől, hogy végül a kukorica a padlásra, vagy a pajtába kerülhessen. A kukoricafosztásnak évszázados rituáléja volt. Szinte mindenki részt vett rajta, aki a törésben is segédkezett. Öregek és fiMost is számba van az íze. A fosztás végére a csapat kissé elpilledt. Nekünk, fiataloknak - lányoknak és fiúknak - még volt annyi erőnk, hogy a kukorica- fosztásban megbirkózzunk és meghempergessük egymást. Ez már majdnem szerelem volt. Istenem! De szép volt. Az est a kislányok hazakísérésével zárult. Talán nem árulok el titkot. Előfordult, hogy az egymást követő fosztásokon már más kislányt kísértem haza. Nincs az a vérségi kötelék, amely jobban összehozhatja a családokat, mint a közös munka, az önzetlen segítség. Igen. Ilyen volt akkori életünk. Végül, megkérdezhetnék mire emlékszem vissza legszívesebben? Természetesen a szerelmes évődések- re és a mákos kukoricára. Bartos József HIRDETÉS NYÍfUESI FÜVÉSZKERT ÉS VADASPARK 2012-es év ökoturisztikai létesítményei: Nyírjesí Füvészkert és Vadaspark- 200 hektáron elterülő parkerdő- Benne: füvészkert, vadaspark, erdei játszótér és szabadtéri foglalkoztató- Európa, Ázsia és Észak-Amerika növényei, állatai- 15 hektáron vadaspark- átfogó kép hazánk növény-, és állatvilágáról- bemutató és oktató jelleg- tantervbe illeszthető természetismereti foglalkozása Katalinpusztai kfrandulóközpont- fél vagy egy napos kirándulás- erdei, Iskolai program, nyári tábor- erdei iskolai szállás és ellátás- erdő- és természetismereti foglalkozások- kézműves órák- vadaspark- állandó és Időszakos kiállítások- erdei játszótér sportfoglalkozások Tisztelt Olvasóink! A környezetügy problémája, a vele kapcsolatos társadalmi feladatok nem változtak az elmúlt hetekben sem. Szándékunk sem változott abban az irányban, hogy minél szélesebb körben, minél nagyobb létszámnak adjunk felvilágosítást, minél szélesebb területet vonjunk be ebbe munkába és értessük meg az ügy megkerülhetetlen fontosságát. Emlékeznek Olvasóink, hogy utoljára a klímaváltozás kérdéseit boncolgattuk és elemezgettük. Úgy tűnik, mintha nemzetközileg megmozdult volna valami. A szeptemberben megtartott ENSZ-kon- férencia e témában nem változtatta meg az emberiség gondolatvilágát, de megmozdult a világ! Nagy tömegű tüntetések zajlottak le, részt vett a konferencián az USA elnöke és bejelentett jelentős széndioxid-csökkentést a részükről, valamint határozat született, hogy jövőre Párizsban újból ülésezik az ENSZ, de már határozat-hozatallal .Hisz * földel „A kőrnyezztünk véctólíns: egyenlő a jövőnk.biztosításival!” let nem nagyezüleinktől örököltük, hanem unokSinktój kaptuk k az úgynevezett üvegházhatás csökkentésére. Örömmel mondhatjuk, hogy hazánk élen jár ezen a területen, hiszen a konferencián köztársasági elnökünk, Áder János élesen ecsetelte a problémát kiemelve: az emberiség a huszonötödik órában van, hogy önmagát tegye tönkre a felelőtlenséggel, az üvegházhatást növelő gázok kibocsátásával. A konferencia nagy „szépséghibája” volt, hogy a világ legnagyobb széndioxid-kibocsátó országai nem vettek rész a konferencián... Hazánk azonban komolyan veszi a témát, hiszen az országgyűlésben a köz- társasági elnök beszámolt az ENSZ közgyűléséről, és kiemelt fontosságúnak jelölte meg a témát Az ENSZ közgyűlése óta mintha mozogna a világ. A múlt héten befejeződő uniós közgyűlés „kikényszeríthető” határozatot hozott, mégpedig a következőt: az Európai Unió vállalja, hogy 1990-hez képest 2030-ra 40 százalékkal csökkenti az üvegházhatást növelő gázok kibocsátását és mintegy 27 százalékkal növeli a megújuló energia-felhasználást. Az elhatározás erős és a jövő évi ENSZ-konferencián, Párizsban nem szándékoznak ebből engedni. Hazánk - az eddigi megnyilvánulások alapján - élen jár az. említett cél megvalósításában annak ellenére, hogy mi nem a meghatározó kibocsátók közé tartozunk - de sok kicsi sokra megy! Mire van szükségünk? Itt is mint mindenben: közös gondolkodásra, egy irányú cselekedetre és a civil társadalom helyes összefogására! Valóra váltani: „hazánkat unokáinktól kölcsön kaptuk”...! Ezt a felelősséget kell a gondolatainkban beültetni. Hittel vallom, hogy ez nem és nem elsősorban kormányzati feladat, hanem minden ember kötelességszerű gondolkodása és felelőssége. Szűkebb hazánkban - Nógrád megye és a környező területek - három alapítványunk dolgozik ezért az ügyért. Nevezetesen: az Észak-magyarországi Regionális Környezetvédelmi Központ, a Zagyva-folyó Emberi Környezetéért Alapítvány, valamint az ifjúság körében a Stromfeld Alapítvány. És még sok más egyirányú gondolkodású ember. Ezúton is kérek mindenkit a mostani és a korábban leírt gondolataink támogatására. lövő héten Budapesten lesz a párizsi konferenciát Hazánkban is előkészítő úgynevezett fenntarthatósági konferencia. Felemelő dolog lenne elmondanom hogy itt, északon mi is azt gondoljuk és abban hiszünk, „hogy van kötelességünk az unokáinkért és nem is kicsi!” Dr. techn. Kecskeméti Sándor elnök Észak-magyarországi Regionális Környezetvédelmi Központ 4 I Pásztói siker sz orszd&os f *'*"*' fM *@9* 4íri®l W- ® | Mr™ wTii ^wR S| M JjpflL wySk .] II I ff| «| Jf^t* fi ' #i jí*** M íjá :'/ ' % H %| %/f III wjf 1 «II W I
