Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)
2014-10-25 / 247. szám
Névsorolvasás (4): Pásztor Tibor ni A cím mögötti szám azt jelöli, hogy lapunkban immár negyedik alkalommal indítunk sorozatot a 2012 tavaszán létrejött Zenthe Ferenc Színház tagjai illetve a társulat produkcióiban közreműködő színészek, szakemberek bemutatására. Pásztor Tibor - aki a november 18-án bemutatásra kerülő „liliomfi” címszereplője lesz - 1981. április 4-én Komáromban született, bár „felnevelő dajkájának” Csápét - ahol akkoriban lakott a család - és Nagyigmándot - ahová óvodába és általános iskolába járt - tartja. Az első verset óvodásként mondta el s máig él emlékezetében az a kép, ahogyan minden gátlás nélkül zsebre tett kézzel állt a közönség előtt. Bár nem tolakodott, szép, tiszta beszéde miatt az iskolai ünnepségekre, rendezvényekre is gyakran választották ki a pedagógusok. A Sima szerint még a szomszédos faluban is hallották, ahogyan a kisdobosok számára kötelező pontokat elmondta. Akkoriban igazán a sport érdekelte, sok mindennel próbálkozott, de a kedvence a labdarúgás volt Szívszerelmének - valamint egyik barátja hívásának - köszönheti azt is, hogy Győrött a Bercsényi Miklós Közlekedési Gimnáziumba és Szakközépiskolába került, tekintve, hogy ott nagy hangsúlyt kapott a testnevelés. Mint elmondta, élete legszebb négy évét töltötte a kollégiumban, ahol remek közösségre talált, sokat olvasott - különösen verseket - és társaival gyakran jártak színházba is. Miután az iskolában váltás történt a magyartanámő személyében, jobban kezdte érdekeim a tantárgy is. Egyre többet szerepelt felolvasásokkal illetve versmondóként Utóbbi minőségében különösen emlékezetes marad számára Pierre de Coubertiri francia sportvezető, NOB-elnök „Óda a sporthoz" című, díjnyertes versének sikeres tolmácsolása. Nem akart ugyan színész lenni, de amikor a magyartanámője felhívta a figyelmét a Shakespeare Színiakadémiára, valahogy érdekelni kezdte ezt a lehetőség. Bár ígéretesnek indult, feladta sportkarrierjét - manapság csak hobbiként focizik a színészválogatottban - és az 1999- ben letett érettségi vizsga után Budapestre költözött Ötször jelentkezett a színház- és filmművészeti egyetemre is, de mindig csak az első rostán jutott túl. Talán az adott pillanatban nem volt elég vagány vagy nem koncentrált eléggé. A hároméves színiakadémián - mások mellett - Csiszár Imre és Tímár Éva osztályának növendéke volts tanította Gombár Judit áísáeX- és jelmeztervező és Papp Csaba koreográfus is. Az első évben főként Moliere- rel, a másodikban az akadémia névadójával, Shakes- pearerel foglalkoztak, színre vitték a „Ham- let”-et és a „Machbet”-et is, a harmadik évben pedig Paul Foster ,J. Erzsébet ”-je volt terítéken. Az akadémiát Pásztor Tibor 2002- ben fejezte be. Egy alkalommal az Odry Színpadon látta játszani Léner Péter, a József Attila Színház akkori igazgatója és meghívta Angyalföldre, ahol azonban - nehéz pontosan meghatározni, hogy miért - nem érezte jól magát. Kapóra jött egy újabb véletlen; a „Pesti Est”-ben megjelent hirdetés, amelyre szintén egyik barátja hívta fel a figyelmét. Miután a meghallgatáson megfelelt, 2003-ban a Bárka Színházhoz került. Tíz évet töltött az 1996-ban alakult Üllői úti társulatban, ahol segédszínészként kezdte, majd fokozatosan kapott egyre komolyabb feladatokat Játszott például Nádas Péter „Találkozás” című darabjában, amelyet Gergye Krisztián rendezett, címszereplője volt a Spolarics Andrea rendezte „Mágnás Miská”-nak s alakította Oblonszkijt is Lev Tolsztoj Klim (Volodimir Klimenko) által átírt „Anna Kareniná”-jában Vlad Troiddj nevezetes rendezésében. Utolsó alkalommal a Bárkában Háy János „Nehéz” című darabjában szerepelt mielőtt valy ilyentájt szétváltak útjai Pásztor Tibor újra elkezdett szin nizálni, Újpesten pedig gyerekekne tartott drámaórákat, majd „visszatalált” József Attila Színházhoz is, ahol a minap mutatott musicalben, Szakcsi lakatos Béla , Csemer Géza „Cigánykerék”-jében kapott szerepet Ugyanott már készül a februárban színre kerülő „Kaviár és lencse” premierjére is. Alkalmaként fellép a rákosligeti Gőzön Gyula Színházban, forgat a „Barátok közt” tévésorozatban is, de ezekben a hetekben, napokban a legfontosabbnak a Zenthe Ferenc Színház „Liliomfi”-jét tartja, amelynek november 18-án az ő címszereplésével lesz a premierje. A salgótarjáni társulattal Máté Krisztián - aki osztálytársa volt az akadémián és mindmáig jó barátja - révén került kapcsolatba. Néhány évvel ezelőtt járt először a városban, amikor Szepesi József költő emlékre rendezett esten szerepelt a Szerdatársaság Irodalmi Kávéházban. A „Liliomfi”-1 látta ugyan filmen, de egyéb előzetes élményei nincsenek Szigligeti Ede vígjátékával kapcsolatban. Érdekes kísérletnek tartja Susán Ferenc rendezői koncepcióját, amely szerint a társulat egy ekhós szekéren utazva jeleníti meg a vándor- színészek történetet. Azért is izgalmasnak ígérkezik az előadás, mert zenés változatban, Ferkó Attila szerzeményeivel adják elő. Pásztor Tibor eleinte tartott valamelyest a feladattól, Jászén nem kevesebb mint tizennégy dalt kell megszólaltatni, de egyszersmind örül is, mert nagyon szeret énekelni. Jó a csapat, Albert Péterrel, Csemák Jánossal, Farkas Zoltánnal, Házi Anitával, Németh Annával és a többiekkel egyre nagyobb izgalommal várják a közelgő, remélhetően sikeres bemutatót. A későbbiekben is - amennyiben számítanak rá és ha tud segíteni - szívesen jön a Zenthe Ferenc Színház közösségébe... Csongrády Béla Találkoztunk a könyvtárban E hét elejétől immár múlt időbe teendő a „Találkozzunk a könyvtárban!” szlogen - ha úgy tetszik mottó - minthogy befejeződött az „Országos Könyvtári Napok” elnevezésű nyolcnapos rendezvénysorozat, ^ amelyre 2006 óta minden ősz- i szel sor került. Ennélfogva a Nemzeti Kulturális Alap támo- -tg gatásával, az Informatikai és ^ Könyvtári Szövetség szervezésében az idén már a kilencedik alkalommal rendezték meg a tartalmilag és formailag is összehangolt nyárbúcsúztató programot. Ennek keretében az intézmények országszerte azt kívánták _______ me gmutatni, hogy milyen sokféle tanulási, tájékozódási, kulturális és szociális lehetőség rejlik a könyvtári találkozásokban. Az október 13-ától 20-áig tartott könyvtári napok egyik fő célkitűzése az volt, hogy a népszerűsítse a könyvtárak szolgáltatásait és az események minél több olyan személyt érjenek el, mozgósítsanak, akik mindennapjaihoz eleddig nem tartozott hozzá a könyvtárlátogatás. A salgótarjáni székhelyű Balassi Bálint Megyei Könyvtár az elmúlt években is minden alkalommal részt vállalt az országos program helyi megvalósításából. Mint Molnár Éva könyvtárigazgató elmondta, Nógrádban az idén negyvennégy, kisebb-nagyobb településen - többek között Balassagyarmaton, Bátonyterenyén, Cereden, Egyházasdengelegen,Karancskesziben, .ONVl-, oxríxstSMátranovákon, Mátraverebélyben, Palotáson, Pásztón, Szécsényben, Terényben - ötvenhárom intézményben száznégy rendezvényt tartottak. A megyeszékhelyen az akció mindegyik napján voltak kiemelt események mégpedig meghatározott, változatos témakörök alapján. Az „Élő emlékezet - múltunk emlékei” címszó alatt Gyapay László irodalomtörténész, egyetemi docens körvonalazta Madách Imre szellemi örökségének mai aktualitásait a Tragédiaköltő halálának 150. évfordulója alkalmából. Az előadó beágyazta mondandóját az n <3 Nemzeti Kulturális Alap A legkisebbek Is jól érezték magukat a Balassi Bálint Megyei Könyvtár rendezvényein 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc utáni úgymond „kiengeszte- lődés” folyamatába. Aznap a Bóna Kovács Károly Galériában Losonczy Ildikó grafikusművész nyitotta meg Telekné Tő- zsér Irén képzőművészeti kiállítását. Az „Okoskönyvtár” napján ugyancsak két rendezvényt tartottak: az „Árpád-házi királyaink pénzverése” címmel Lopatovszky Csaba, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Nógrád Megyei Szervezetének titkára tartott előadást és bemutatót, majd Szily Nóra ismert újságíró, televíziós személyiség az „élettel való okos gazdálkodáshoz” adott tanácsokat. Az „Együtt az egészségünkért!” gondolat jegyében Kovács /ózse/természetgyógyász beszélt az alternatív gyógymódokról és könyvismertetésre is sor került A „Megosztott örömök” keretében „Utazások lélektől lékekig” címmel mesélt el tanulságos történeteket az ugyancsak sokat által kedvelt újságíró, Schaffer Erzsébet. Az „Olvas az ország!” témakörben rendezték meg az „Olvass Filuért!” című megyei pontgyűjtő játék eredményhirdetését, díjkiosztását. A „Könyves Vasárnap”- on értelemszerűen rendkívüli nyitva tartással működött az intézmény: a kicsiknek mesés-zenés játékokkal kedveskedtek a könyvtárosok s kedvezményes beiratkozási lehetőség is várta az érdeklődőket. Az október 13-ától 20- áig tartó időszakot joggal nevezték a „Megbocsátás heté”- nek is, minthogy a lejárt kölcsönzési határidejű könyveket késedelmi díj nélkül vették vissza. A Forgách-i Fiókkönyvtár három, a zagyvái két esetben adott helyt kézműves foglalkozásoknak. A fenti rendezvénysorból Molnár Éva az „Olvass Füuért!” programot emelte ki egyrészt a magas látogatottság okán, másrészt azért mert ekkor adták át a díjakat a májustól tartott pontgyűjtő akciót sikerre vitt felnőtteknek, gyerekeknek, könyvtárosoknak, könyvtáraknak. „Ajándékként” közreműködött a Csillaghúr zenekar is. Az igazgatónő hangsúlyozta: számukra nagy örömet okozott, hogy a könyvtári napok folyamán új, vagy ritkán látott olvasókkal is találkoztak s ugyancsak pozitívumként említette: a legkisebbektől a középkorúakon át az idősekig minden korosztály és sokféle társadalmi réteg soraiban népszerűsítették a könyvtárlátogatást. Cs. B. Üzenő emlékművek Az „Élet- és Tudásfa Olvasókör” a közelmúltban két összejövetelt is rendezett az első világháború kitörésnek századik évfordulójáról való megemlékezés jegyében. Először Cs. Sebestyén Kálmán levéltáros a háború Nógrád megyei családi vonatkozásairól tartott előadást, majd a minap Bódi Györgyné, az olvasókör elnöke mutatta be a Salgótarjánban található világháborús emlékműveket. S ez szó szerint is értendő, mert a vetített képeken látható volt a művek többsége. A háború megkezdését követően nem sokkal megalakult a hősök emlékét megörökítő országos bizottság, 1917-ben pedig törvény született arról, hogy minden önálló település köteles emlékművet állítani. 1923 és 1938 között 1086 emlékmű készült el központi szoborkatalógus alapján. Salgótarján rendezett tanácsú város kép- viselő-testülete 1923. február 22-én rendelte meg a katalógusból Ditnói Siklódy Lőrinc szobrászművész alkotását, amelyet a Fő téren a posta előtt 1923. november 18- án avattak fel méltó külsőségek között Zagyvapálfalván egy héttel korábban először a községházán avattak emléktáblát, majd a temetőben a Martinéin Jenő (János) szobrát adták át A Baglyasalján 1926- ban felállított emlékműnek ismeretlen az alkotója. A városban fontos esemény volt a 25. losonci gyalogezred Bóna Kovács Károly által készített műkő emléktáblájának avatása 1932. június 19-én a katolikus főtemplom falában. Az eredeti mű 1970- ben a temetőbe került, a helyét 2007-ben a Bobály Attila-féle bronzváltozat foglalta el. Salgóbányán 1936. szeptember 6-án állították fel a Buczkó Géza készítette hősök szobrát. Zagyvarónán a temetőben emléktábla van elhelyezve, Somoskőújfaluban 2000-ben avatták fel Molnár Péter mészkőszobrát a hősök és áldozatok tiszteletére, a városban az Acélgyári úti Szent József templom elé kopjafát helyeztek el. Bódi Györgyné rendkívül alaposan tárta fel, dokumentálta az események körülményeit, az alkotók és műveik jellemzőit s kiadványokkal, katonai temetőkkel, hadisírgondozással, helytörténeti kiállításokkal, adatbázisok építésével is foglalkozott. Remélhetően az idei, centenáriumi megemlékezések is hozzájárulnak ahhoz, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg a felmérhetetlenül sok és nagy áldozattal járt világégés. esetié Salgótarján M. Mr. posta a hősök szobrával
