Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)
2014-10-08 / 234. szám
Madách Szimpózium huszonkettedszer Ersekvadkert. A Madách Irodalmi Társaság tagjai a napokban gyűltek össze a XXII. Madách Szimpózium őszi ülésszakán. A rendezvénynek az érsekvadkerti Szent Borbála Vendégház adott otthont. Bene Zoltán, a Madách Irodalmi Társaság elnöke az egykori udvarház szép környezetében nyitotta meg az éves közgyűlést. Beszámolt az elmúlt esztendő eseményeiről, a társaság tevékenységéről, pénzügyi helyzetéről. A közgyűlést követő előadás- sorozat első előadójaként Madácsy Piroska szólt a „Találd meg az utat Nyugat és Kelet között” mottó jegyében Hubay Miklós naplójegyzeteiről a Tragédiával összefüggésben. A következő előadásban jelen sorok írója kereste a választ arra a kérdésre, hogy nyelvjárásban beszélt-e Madách Imre? Fehér József András a prágai szín szimbolikájáról, a triptichonról beszélt, majd Földesdy Gabriella a „Mária királynő” című korai Madách- dráma történeti hátterét tárta fel a nemzeti dráma megteremtésére irányuló próbálkozások tükrében. Árpás Károly szegedi középiskolai tanár a Tragédia szerkezetéről beszélt. Bene Kálmán, szegedi Madách-kutató az új Tragédia-kiadás szerkesztői munkálatai közben felmerült kérdésekről értekezett. Diószegi Szabó Pál történészként, a bizantinizmus kutatójaként közelített a Tragédia bizánci színéhez. Varga Emőke Szinte Gábor Tragédia-olvasatáról, az illusztrációkról szólt. Irodalmi igényű felolvasásában, a géniuszok összefüggésében gondolkodott a költő, Németh Péter Mikola „Az ember tragédiájáéról.. Böszörményi István tanár, helytörténész a losonci Kubinyi-ház történetét és vendégeit mutatta be képekkel illusztrált előadásában. A szakmai programot követően a résztvevők megtekintették a Réti Lajos és felesége által létrehozott és működtetett gazdag helytörténeti gyűjteményt. Az ízes étkekről ez alkalommal is Andor Csaba tiszteletbeli elnök gondoskodott. A társaság tagjai a hazautazás előtt a csesztvei és az alsósztregovai Madách Emlékmúzeumban tiszteletüket téve emlékeztek a 150 évvel ezelőtt elhunyt költőre. Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Versmondás Aurél-napra A Stromfeld Aurél nevét viselő gépipari, építőipari és informatikai szakközépiskola a minap tizenötödik alkalommal rendezett Aurél-napi versmondó versenyt az intézmény névadója tiszteletére. A vendéglátó intézményből és a város más középiskolájából benevezett tanulóknak kötelezően egy Ady-verset, majd egy szabadon választott költeményt kellett elmondaniuk. Az utóbbiak sorában számos huszadik századi magyar költő - József Attila, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós - műve is elhangzott. A zsűri döntése szerint az első helyen Kovács Dóra, a versenyt szervező iskola diákja végzett, a második helyet Berki Tibor(közgazdasági szakközép- iskola) szerezte meg, a harmadikon Danyi Viktor (kereskedelmi szakközépiskola) végzett. Mártírjaink hűsége örök tanúság Satgótarján-Somoskö. A Váralja Emlékparkban rótták le az aradi vértanúk iránti tiszteletüket október 6-án a nemzeti gyásznapon a salgótarjániak, akik együtt tették ezt meg az egyik kivégzett tábornok, Knézich Károly itt élő ükunokájával, Szarvas Józsefnével. Az egybegyűlteket Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester köszöntötte s méltatta a szabadságharc mártír honvédtisztjeinek nemzetünk iránti hűségét, hazaszeretetét, amely örök tanúság minden magyar számára. Vörösmarty költeménye nyomán egyebek mellett megfogalmazta: „165 év távlatából mondhatjuk, hogy bizony mi magyarok sokszor kerestük a reményt, sokszor kellett erősíteni a hitünket: hogy él még nemzetünk. S ma? Vajon hányán és hányszor gondolunk arra, hogy a Hazát védelmezni, érte tenni és - ha úgy hozza a sors - halni is kell. Felmerül-e bennünk a gondolat, hogy egykor az adott szónak, az eskünek valódi értéke volt? Akkor, az október 6-án feltűzött gyászszalag mindenki számára egyértelművé tette, ki hová tartozik, melyik oldalon áll. Ki az, aki vállalja nemzetének múltját és sorsát.” A polgármester szavai szerint a halálra ítéltek, a kivégzettek, a mártírok, áldozatok és tetteik emléke túlélte a különböző időszakok elnyomó rendszereinek történelmet „átigazítani akaró szándékait”. Ebből ma is erőt meríthetünk a mindennapok küzdelmeiben. Mert áldozatot hozni a hazáért, hitet tenni egy közösség mellett, megtartani az adott szót, megadni a kézfogás erejét, az ölelés őszinteségét, erősíteni az összetartozás hitét, egyenes gerinccel, emelt fővel járni, hinni önmagunkban, megőrizni és továbbörökíteni erkölcsi tartásunkat, őrizni és tisztelni a múlt értékeit - ez a közösség fennmaradásának egyetlen záloga. A városi megemlékezést koszorúzással zárták. Egykoron, nem is olyan régen a település meghatározó alakjai voltak, mi több, rajtuk keresztül ismerték igazán szerte e honban Nagyoroszi nevét. Aztán tíz éve megváltozott minden. A légvédelmi rakétaezred számára 2004. szeptember 30. a véget jelentette. A laktanya üressé vált, a katonák egy része elköltözött, vagy éppen a nagyközségben maradva, nyugállományba vonulva, az emlékeinek élt tovább. Hege - Sztranyó Nagyoroszi. Nem minden múlt el azonban nyomtalanul. A régi, harcedzett tisztek és tiszthelyettesek továbbra is tartották a kapcsolatot, a barátok rendszereEmlékezés egy légvédelmi tiizérezred re sen találkoztak, és ez a közösségi szellem hívta életre az ezred megszüntetésének tizedik évfordulója alkalmából a nosztalgia-találkozót. A nemrégiben rendezett eseményen, a Helyőrségi Művelődési Otthon előtt, a „Volt egyszer egy helyőfség” címet viselő rendezvény házigazdái, Kozsik János nyugállományú alezredes és Tajti János nyugállományú őrnagy, a Nyugállományú Légvédelmi Tüzérek Bajtársi Egyesülete vezetői köszöntötték a vendégeket, és a hátsó udvarra kísérték az érdeklődőket. Itt a Magyar Honvédség Altiszti Akadémia zenekarának fúvós-katonaze- néje fogadta az érkezőket, miközben több helyen kedélyes beszélgetés zajlott - felelevenítve az emlékeket. Tajti őrnagy például arról beszélt a sajtó képviselőinek, hogy annak idején, még mikor a Varsói Szerződéshez tartozott hazánk, de a rendszerváltás után is, a „baráti” országok légvédelmi szakemberei milyen szívesen jártak a nagyoroszi lőtérre gyakorolni, hiszen itt kiváló terepviszonyok adódtak mindenfajta _ Kozsik János ünnepi beszédét mondja fegyver, mint például a Mistral rakéta- rendszer alkalmazásához. Éppen ezért volt számukra fájdalmas a helyőrség megszüntetése, mert ezek a jó kapcsolatok mind elvesztek, és máig nincs Magyarországon olyan hely, ahol e tüzérségi állomány a lehető legjobb feltételek között végezhetné tevékenységét - külföldre kell menni gyakorlatozni. A verses-zenés kulturális műsorral vegyített ünnepségen a köszöntők során is erre tértek ki a felszólalók: Csordás István nyugállományú alezredes, Kozsik János, valamint Gönczöl József, Nagyoroszi polgármestere. A hivatalos beszédeket követően a szomszédos parkban lévő kopjafánál a fentebb említett személyiségek mellett koszorút helyezett el a honvéd vezérkar nevében Varga János vezérőrnagy, törzsigazgató, és a győri, 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred képviseletében Kovács Ferenc ezredes, az alakulat parancsnoka.
