Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)

2014-10-04 / 231. szám

FOTÓK: P. TÓTH LÁSZLÓ „V astaps-díj”-as vidám prológus A salgótarjáni színházi szezon immár hetedik alkalommal kezdődött úgymond eredményhirdetéssel. A „Furcsa pár” cí­mű komédia előadása előtt osztották ugyanis ki a „Vastaps-díj”-akat azoknak a produkcióknak, színészeknek, ame­lyek illetve akik az előző évadban a leg­több szavazatot kapták a nézőktől. A színháztermet zsúfolásig megtöltő kö­zönséget, a Zenthe Ferenc Színház kép­viseletében Andó Ákos köszöntötte, majd Fenyvesi Gábor alpolgármester tol­mácsolta Salgótarján Megyei Jogú Vá­ros Önkormányzata és Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester üdvözle­tét, miután a városvezető ebben az idő­ben a lengyelországi testvérvárosban Gliwicében tartózkodott. Fenyvesi Gá­bor művelődéstörténeti eseménynek ne­vezte a közgyűlés 2012. februári dönté­sét, amellyel lerakta a város színházá­nak alapjait. Az azóta eltelt két és fél év­ben a helyi társulat igazolta létrehozásá­nak jogosságát és újabb szép sikerek előtt áll a 2014/2015-ös évadban is: rend­szeresen fellép a megye városaiban és sokszor kilép Nógrád határain túlra, az ifjúsági szórakoztató-centrummal illetve a salgóbányai művelődési házzal pedig újabb kapuk nyílnak meg a Zenthe Fe­renc Színház előtt a helybéli szereplése­ket illetően is. Az alpolgármester min­denkinek megköszönte a támogatást, a színház iránti növekvő érdeklődést. Ha­sonló gondolatok jegyében nyitotta meg az új évadot a színház igazgatója, a Sal­gótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezetője, Simon Lajos is. Kiemelte, hogy az előző évinél jóval több bérletso­rozat áll a különböző korosztályok ren­delkezésére. Az érdeklődésre jellemző, hogy három hét alatt elfogyott a tíz elő­adásból álló Zenthe-bérlet, de nem kap­ható már Tolnay-bérlet sem. Ezres nagy­ságrendben várhatók gyerekek illetve fiatalok is a színházba. A helyi társulat öt izgalmasnak ígérkező premiert tart az évad során. Simon Lajos az előző évi tá­mogatás reményében hívta fel a figyel­met a székfoglaló bérlet négy előadásá­ra és a szólójegyek megvásárlásának le­hetőségeire. A köszöntőket követően Simon Lajos hat kategóriában adta át a „Vastaps-díj" -akat. A legjobb meseelőadást díját a Zenthe Ferenc Színház „A vén diófa tit­ka” című előadásáért Molnár Ernő ren­dező vehette át. A legjobb gyermekszín­házi produkciónak Fogi Színháza „Pán Péter”-e bizonyult, a társulatot Vinyarszki János színész képviselte. A legjobb ifjúsági előadásnak a Sziget Színház „Lőve Story”-ját minősítette a publikum: a díjat Pintér Tibor igazgató vette át. A legjobb előadás díját a Buda­pesti Operettszínház „Ördögölő Józsiás” című rockoperettje kapta, átvette Somo­gyi Szilárd rendező. A legjobb színész­nő díjára Halász Judit (Madách Szín­ház t „Betörő az albérlőm”: Mrs. Wilbeforce, a legjobb színészére Máté Krisztián (Zenthe Ferenc Színház - „Ke- gyenc”: Valentinianus császár) érdeme­sült. Valamennyien köszönetét mond­tak az elismerésért - amelyet azért tar­tanak különösen jelentőnek, mert a leg­illetékesebbtől, a közönségtől kapták - és dicsérték a Zenthe Ferenc Színházat a számukra biztosított lehetőségért. Somogyi Szilárd a lapunknak nyilat­kozva elmondta, hogy az operettszínház számára misszió a vidéki szereplés, amely keretében mintegy házhoz viszik a zenés népszínházát, így azoknak is van módjuk élvezni produkcióikat, akik nem jutnának el Budapestre. Örülnek, hogy a salgótarjániak szerették előadá­sukat, a jövőben is törekednek az érték, minőség, igényesség jegyében szervez­ni repertoárjukat. * * * Nem mindenki tudja, hogy Neil Simon „Furcsa pár”-ját a Madách Színház nem váltott, hanem megcserélt szereposztás­ban játssza az 2011-es bemutató óta. Az­az a két főszereplő, Gálvölgyi János és Szervét Tibor hol Oscar, hol pedig a hom­lokegyenest más személyiségű Félix fi­guráját személyesíti meg. S van más ér­dekessége is a darab magyarországi pá­lyafutásának. 1995-ben és 2001-ben Sal­gótarjánban is látható volt egy még fur­csább pár, amennyiben két-két hölgy ját­szotta az együttélők szerepét: a Vidám Színpad produkciójában Pécsi Ildikó és VoithÁgi, a Budaörsi Játékszín előadásá­ban Sára Bernadett és Takács Kati. Itt helyben kuriózumnak tetszhet az is, hogy az 1968-as VárkonyiZoltán rendez­te bemutatón a Pesti Színházban Bárdy György és Tomanek Nándor társaságá­ban az egyik vihorászó, csábos angol hölgy éppen az a Halász Judit volt, aki „Vastapsxlíj”-at kapott... A „Furcsa pár" - Jack Lemon és Walter Mattau közreműködésével - már filmen is népszerű volt, aztán pe­dig bejárta a világ színpadait. Kom­mersz, bulvárdarab, de a sikert soha, Neil Simon esetében sem adták ingyen. A neves amerikai szerző ezúttal is egy sokakat érdeklő, sőt érintő témát dolgo­zott fel közel sem sablonos módon. A házasság intézményének rutinját talál­ta alkalmasnak a kifigurázásra még­hozzá úgy, hogy a már elvált Oscarhoz odaköltöztette a válófélben lévő Félixet. Tűz és víz került így egy fedél alá: a há­zigazda laza, nyitott, barátkozó, befo­gadott vendége viszont bogarasán pe­dáns, házsártos, mániákusan gondos­kodó, borongásra hajlamos egyéniség, nem véletlen, hogy az ő kapcsolatuk is szakításhoz vezet. Odáig azonban fer­getegesen vidám szituációkon át vezet az út. Márton András rendező - aki he­lyesen színészdarabként értelmezi a „Furcsa pár”-t” - azonban komolyan veszi a mesterkélt sztorit s főként így tesz Gálvölgyi János mint Oscar és Szervét Tibor Félix alakjában is, bár a darab mélyebb rétegeit még ők sem tár­ták fel maradéktalanul. A játék szer­ves részét alkotja a rendszeres péntek esti pókerpartik „stábja” is. A 2014/2015-ös színházi évad jó han­gulatú első előadása stílusos bevezetés­nek bizonyult az alapvetően közönség­barátnak nevezhető bérletsorozathoz. Csongrády Béla Molnár Ernő rendező (balra) „hazai pályán” vette át a díjat Simon Lajos igazgatótól Madách-kultusz Nógrádban 1864. október ötödikén éjjel egy és két óra között Alsósztregován - ott, ahol született - elhunyt Ma­dách Imre, nemzeti kultúránk vi­lágirodalmi léptékű személyisége, „Az ember tragédiája" zseniális költője. A halálának 150. évfordu­lójára emlékező e hét végi rendez­vénysorozat tegnap Alsósztre­gován a síremlékénél kezdődött, majd a Madách-kastélyban folyta­tódott Csesztvén - ahol Madách Imre 1845-től 1853-ig élt és ahol 1964 őszén zászlót bontott a leg­újabb kori Madách-kultusz - októ­ber 4-én, szombaton 13 órától em­lékeznek a másfél évszázaddal ez­előtt eltávozott íróra. (A két telepü­lés ünnepi programját e héten szerdán, október 1-i számunkban tettük közzé.) A mai csesztvei megemlékezés keretében mutat­ják be Csongrády Béla „Remény a csillag...” (I-U-Il.) című új kö­tetét, amely a Nógrád megyei kultusz elmúlt ötven évének foglalata. A szerzővel Praz- novszky Mihály irodalomtör­ténész beszélget. A könyvről az alábbiakban közöljük Gréczi-Zsoldos Enikő recen­zióját... * ★ * „...remény a csillag, mely annál inkább fönt sugárzik, mentül borúsb egünk. ” Madách Imrének, a „Commodus” című drámájából idézett gondolata lett a mottója, s az első tagmondat egyben címadója is annak az 1999-ben megjelent szintézis­nek, amelyben Csongrády Béla egybefoglalta a Tragédia-költő legújabb kori kultuszának 35 évét. Valójában Madách Imre ha­lálának napján, 1864. október 5- én elkezdődött a kultusz, mégis a centenárium évében, 1964-ben indult útjára az a kultikus ese­ménysorozat, amely a költő szel­lemi örökségének őrzői és kuta­eseményeinek első összefoglalá­sát öt év múlva újabb kötet követ­te. Csongrády Béla, aki a Ma- dách-hagyomány Ápoló Egyesü­let elnökeként, Madách-díjas- ként és számos közéleti funkci­ójában Madách szellemiségének elkötelezett őrzője, 2004-ben is­mét egybefoglalta a centenári­um óta eltelt 40 év legfontosabb eseményeit. A napokban a kul­tusz kerek, 50. évfordulójára je­lent meg hatalmas adatgyűjtő munka eredményeként „Re­mény a csillag...” (I-II-III.) cím­mel e témát folytató harmadik kötete a Madách Irodalmi Társa­ság kiadásában. A címben is jel­zi a szerző, hogy a friss kötet az utóbbi 10 év eseményeinek fó­kuszba helyezése mellett a korábban megírt kor­szakok rövid foglalatát is tartalmazza. A könyv lapjain az utób­bi fél évszázad Madách Im­réhez kötődő eseményei so­rakoznak, melyek közül a csesztvei, az alsósztregovai, a balassagyarmati és a salgótar­jáni, azaz a nógrádi rendezvé­nyek emelkednek ki. A kötet kronológiai rendben, évenként mutatja be az eseményeket. Szerzői megjegyzésekkel kom­mentált gazdag adattárat ka­punk a kezünkbe, nevek, intéz­mények, időpontok, címek, ren­dezvények, az utolsó fejezetben pedig a Madách-díjasok sorakoz­nak, illusztrációként egyik-má­sik program meghívója, a Ma- dách-emlékérmek képe, mellék­letként pedig az 1964-es cente­nárium anyaga színesíti a lapo­kat. A kötet műfajilag ugyan adattár, de több annál: a sok-sok adat nemzedékek elkötelezett ha­gyományápolóinak munkáját jel­zi, s ezek foglalata Madách Imre szellemi örökségének újabb me- mentója. Gréczi-Zsoldos Enikő Üdvözlet a Bakonyból Akár így is lehetne nevezni az a kiállítást, amely a minap nyílt meg a József Attila Művelődési és Konferencia-központban a Nóg­rád Megyei Fotóklub Egyesület salgótarjáni fotóklubjában a veszprémi székhelyű testvéregye­sület bemutatkozásaként. A Ba­kony Fotóklub 1961-ben alakult s ez az jelenti, hogy már ötvenhá­rom éve tömöríti együvé a fotózás helyi és környékbeli szerelmese­it. Eredetileg tizenkét taggal jöt­tek létre, jelenleg azonban mint­egy félszáz tagot és még huszon­öt alkotót, arany- és ezüstdiplo­más művészt jegyez a városi mű­velődési központ támogatásával működő klub, amely legfőbb fel­adatának a vizuális kultúrán be­lül a fotográfia népszerűsítését te­kinti. Ennek érdekében a klub együttműködik a Veszprém Me­gyei Önkormányzat közművelő­dési intézetével is. A Bakony Fotó­klub alapítója a Pannónia Fotómű­vészeti Fórumnak, amely a Du­nántúl nyolc megyéjének fotósait fogja össze. 2004-ben, hazánk Európa Unióhoz való csatlakozásának évében a Közép-Dunántúli Ré­gióban élő és alkotó fotográfu­sok számára létrehozták a Kirá­lyi Régió Fotóbiennálét. 2003 óta rendelkeznek saját fotó­klubbal, ahol havonta rendez­nek szerzői esteket. Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár olva­sótermében a „Hónap fotója” címmel a legsikeresebb alkotá­soknak biztosítanak fórumot. A klub tagjai évenként egy-egy té­mát közösen dolgoznak fel. So­kak munkái vettek már részt és nyertek díjakat országos és nemzetközi pályázatokon, kül­földi - így belgiumi, dániai, finnországi, írországi, lengyel- országi, németországi, románi­ai - kiállításokon. Mindezen jellemzők elhang­zottak a salgótarjáni megnyitón , ahol Homoga József a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnö­ke adta át kollégájának Mátyus Károlynak a hagyományos em­léklapot. A Bakony Fotóklub ve­zetője megköszönte a bemutat­kozás lehetőségét és jó szívvel ajánlotta kollekciójukat - ame­lyet klubjuk megalakulása ötve­nedik évfordulója alkalmából, 2011-ben állítottak össze - a ven­déglátók s egyáltalán a nógrádi­ak figyelmébe. A kiállított képek színvonala egyértelműen igazol­ja, hogy az egyéni elismerése­ken túl miért kapott a klub is annyi magas szintű díjat, kitün­tetést. Mi sem természetesebb, hogy például a történelmi Veszp­rém ihletforrást jelent a fotósok számára is s ugyanez mondható el a közeli magyar tengerről, a Balatonról is, amelyik sok arcát mutatja a fotókon. Kifejezőek, erőteljes hatásúak a portrék, akár kuriózumnak is számíthat a magyar származású Olaszor­szágban élt Amerigo Tot szob­rászművészt megörökítő kép. Több hangulatos felvétel az álla­tok világába illetve a természet­be is elvezeti az érdeklődőt. Ez utóbbi tematikájú képekből vetí­tést is láthattak az érdeklődők. A salgótarjáni fotóklub 452. kiállítása - amely október végé­ig látható - feltétlenül érdemes a megtekintésre. Cs. B. Eszmecsere a vendégek képei előtt: balra Fancsik János, jobbról Mátyus Károly, a veszprémi fotóklub vezetője A rangos színészek (Gálvölgyi János - Oscar és Szervét Tibor - Félix) alkotta „Furcsa pár" A mai csesztvei Madách-emléknapra megjelent kötet

Next

/
Oldalképek
Tartalom