Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)

2014-10-20 / 244. szám

2014. OKTÓBER 20., HÉTFŐ J J Supka Magdolna-díjasok Budapest/Salgótarján. A Jó­zsefvárosi Galéria egyik ha­gyománya, hogy minden év­ben egy kiállítást szentel Supka Magdolna, a 2005- ben elhunyt Széchenyi-díjas művészettörténész emléké­nek. Idén születése századik évfordulóján „A mesterek mentora” címmel nyílt kiál­lítás, olyan festők, grafiku­sok - mint Aba-Novák Vil­mos, Csohány Kálmán, Kohán György, Kondor Béla, Raszter Károly, Reich Károly, Szabó Vladimir, Szalay Lajos, Tóth Menyhért, Zichy Mihály és mások - műveiből, akik munkásságával sokat foglal­kozott Supka Magdolna. A kiállítást leánya, Bényi Eszter textilművész rendezte, a megnyitóbeszédet Shah Gab­riella művészettörténész, a Dornyay Béla Múzeum igaz­gatója mondta. A magyar fes­tészet napja alkalmából meg­tartott rendezvényen adták át a Supka Magdolna-díjat - Csikai Márta szobrászmű­vész bronzplakettjét - Shah Gabriellának a magyar kor­társ képzőművészet érdeké­ben kifejtett elméleti és gya­korlati tevékenységéért és Shah Timomak a képzőmű­vészet dokumentálása, fil­mes eszközökkel történő rögzítése és népszerűsítése terén végzett munkájáért. Gyertyagyújtás Salgótarján. Három évvel ezelőtt, 2011. október 24-én hunyt el Pál József ivó, költő, a „Palócfóld” című folyóirat egykori főszerkesztője, a Szerdatársaság Irodalmi Ká­véház programját összeállító Palóc Parnasszus szerkesztő­je. A Pál József Alkotói Kör a minap emlékezett meg név­adójáról. Rendszeres rendez­vényeik színhelyén, a József Attila Művelődési Központ­ban tartott estjükön gyertyát gyújtottak és felolvastak részleteket Pál József „Szalmakomisszár” című el­ső, 1981-ben megjelent köte­tének hét fejezetéből. A könyv Madách Imréről szól, akinek ugyancsak ebben a hónapban - október ötödikén - volt halálának évfordulója: a százötvenedik. Az emléke- zők a régi temetőben Pál Jó­zsef sírjánál is lerótták ke­gyeletüket. „Labirintus" Szentendre/SalgótarjáivJob­bágyi. A Magyar Alkotóművé­szek Országos Egyesülete és a Ferenczy Múzeum a közel­múltban „Labirintus” címmel a Duna parti városban, a MűvészetMalomban rende­zett reprezentatív képző-, ipar- és fotóművészeti kiállí­tást nem kevesebb mint 628 alkotó részvételével. Nógrád megyét - mások mellett - Bir- kás Babett, Fürjesi Csaba, Kalocsay Enikő, Losonczy Ildi­kó festőművész, Bobály Attila szobrászművész képviseli. A szakmai elismerésben része­sült alkotók között két fotográ­fus - a megyeszékhelyről dr. Agócs József, lobbágyiból pe­dig Herbst Rudolf is helyet ka­pott Az előbbi „Élők és hol­tak”, az utóbbi Stravinsky „Ta­vaszi áldozat” című képével került be a reprezentatív ka­talógusba. „Kis Horpács, kis Horpács, megszerette­lek... ” - énekelte a helyi dalkör, de akár Mikszáth Kálmán is mondhatta vol­na, hiszen köztudottan jól érezte magát ebben a fa­luban, amelyhez élete utolsó öt éve kötötte 1905 és 1910 között. Egykori kúriája emlékmúzeum­ként működik, az épület előtti Mikszáth-szobor - amely lócán ülve ábrázol­ja az írót - emblematikus jelképe a Mikszáth-ha- gyományok ápolásának, a huszonegy évvel ezelőtt életre hívott, jelenleg is több mint kétszáz tagot számláló civil szervezet­nek, a Mikszáth Kálmán Társaságnak. 4 Az egyesület rendsze­res rendezvényeinek egyik ál­landó színhelye Horpács. Szom­baton, a verőfényes őszben is ott tartották Kálmán-napi megem­lékezésüket illetve a tisztújító közgyűlést. A már idézett dalkö­ri műsor után Molnár Zoltán - újraválasztott - polgármester kö­szöntötte az ünnepségre érkezet­teket. Köszönetét mondott Becsó Zsolt leköszönő megyei közgyű­lési elnöknek az útfelújításért. Kovács Anna, a Mikszáth Kál­mán Társaság elnöke azt emelte ki, hogy Mikszáth egész életé­ben amyilvános közélet embere akart lenni. Egy-egy ilyen össze­jövetel alkalmával halála után száznégy évvel is azzá lesz... Az ünnepi műsort - amelyet a nézsai Mikszáth Kálmán Általá­nos Iskola tanulói adtak - Pász­tor Sándor, a társaság alelnöke vezette be. Az alaposan felké­szült - Sztankóné Stefiik Éva pe­dagógus által felkészített - gyer­mekek eredendő tisztasággal, őszinte bájjal, osztatlan elisme­rést aratva tolmácsolták mind a magyar és szlovák népdalokat, mind Mikszáth „A néhai bá­rány” című novellájának drama­tizált változatát. Miután a virá­gok, koszorúk egy része az em­léktáblához, a másik a halhatat­lan író mellé, a lócára került, az ünneplők a parkban lévő Szontagh Pál-szoborhoz vonul­tak. Ott Lőrincz Gézáné emléke­zett meg a száztíz éve elhunyt Nógrád megyei közéleti ember­ről, politikusról, Madách Imre legjobb barátjáról. A százkilenc- ven évvel ezelőtt született, szin­tén nógrádi kötődésű Nagy Iván szobránál Kovács Anna idézte meg a történetíró, genealógus, múzeumalapító alakját s vázolta munkásságának fő jellemzőit. A program a faluházban foly­tatódott. If). Nádasy László - aki­nek édesapja 1961-ben rendezte a Salgótarjánban Solymár József szövegkönyvéből forgatott „Meg­öltek egy leányt” című filmet - bemutatta azt a dokumentumfil­met, amelyet Mátraballán, a Solymár-emlékszoba avatásán vettek fel, tekintve, hogy a tavaly novemberben elhunyt író Mik- száth-órával díjazott tagja volt a társaságnak. E soron kívüli prog­rampontot követően került sor a tisztújító közgyűlésre, amelyet Praznovszky Mihály örökös tiszte­letbeli elnök vezetett. Kovács An­na az elmúlt öt évre visszatekint­ve nem a kétségkívül tiszteletet parancsoló emlékezetes ünnep­ségekre, rendezvényekre, kirán­dulásokra, a maradandó értéket jelentő kiadványokra, bevált, el­ismert kezdeményezésekre, a 2013-ban, a megalakulás húsz­éves évfordulója alkalmából a megyei közgyűléstől kapott Ma- dách-díjra helyezte a hangsúlyt, hanem arról a három területről szólt részletesebben, amelyet an­A nézsai Mikszáth Kálmán Általános Is­kola tanulói dramatizált változatban mu­tatták be „A néhai bárányát nak idején a megválasztásakor különösen fontosnak tartott. Úgy vélte: abban, hogy Mikszáthtal összefüggésben mindenkor az irodalom kerüljön a középpont­ba, sikerült valamelyest előbbre lépni. Nem így a fiatalítás terén, s ugyancsak még eredménye­sebb munkát kellett, lehetett vol­na végezni a határon belüli és kí­vüli kapcsolatok kialakításában, ápolásában. Végezetül köszöne­tét mondott mindenkinek, aki bármit is tett a társasági, közös­ségi élet előmozdítása, Mikszáth Kálmán szellemiségének megőr­zése, ápolása, népszerűsítése ér­dekében. A társaság pénzügyi helyzeté­ről Bagyinszki Istvánné adott tá­jékoztatót, majd a hozzászólások után a tagság ötvenegy megje­lent képviselője megválasztotta az új vezetőséget, amely azon­ban nem különbözik az eddigi­től. Továbbra is Kovács Anna töl­ti be az elnöki funkciót, az alel- nök újból Pásztor Sándor, a tit­kár Bagyinszki Istvánné lett. A következő öt évben is vezetőségi tagként tevékenykedik Bacskó József Herczegné Varga Ilona. Mikszáth Kálmán (az író leszár­mazottja), Molnár Zoltán, Varga Péter Miklós és Urbán Aladár. A felügyelő bizottságba az elhalálo­zott Nagy Mária helyére Nagy Mi­hály került. Változatlan viszont a másik tag Engelbert Katalin és az elnök Takács Éva személye. A közgyűlés végeztével az érdeklő­dők megismerkedhettek Praznovszky Mihály „Mesés Fü­red” című legújabb könyvével. „...az irodalomra féltékenyen kell őrködni...” - tartotta Mikszáth Kálmán és e gondolata jegyében dolgozik a jövőben is a nevét vi­selő társaság. Cs. B. Kisvárosi szüret városban lévő megállók felé. Az el­ső ilyen a KRESZ-parknál volt, ahol, miután mindenki megérke­zett, kisbíró dobolt, és harsogott a szüret jelszavait kiabálva. Majd apróbbak és idősebbek egyaránt táncra perdültek, a kör közepén pedig a „falu” ifjú bírója pörgette kedvesét Aztán vonult tovább a sokaság, körbejárta a kisváros fon­tosabb pontjait, majd rövid pihe­nőt követően a művelődési köz­pontban bállal folytatódott a mu­latság. Rétság. Alaposan megadták a módját a „promónak” a rétsági szüreti mulatság szervezői. Az autóbusz-fordulóban három fel­öltöztetett bábu fogadta a leszál­ló utasokat, invitálva az ese­mény helyszíneire. A nagyparkolóból gyönyörű, napsütéses időben indult a díszes menet Mellettünk egy ló hatalma­sakat prüszkölt, csinos, rövid, sző­ke hajú lovasa nyugtatgatta a me­rőben szokatlan kőrengetegtől kis­sé megilletődött kedvencét. Trak­torokon, különféle járgányokon, és persze gyalogosan vonult a nép a A Mikszáth Kálmán Társaság elnöke, Kovács Anna és tiszteletbeli elnöke PraznovsZky Mihály tartotta a közgyűlési beszámolót

Next

/
Oldalképek
Tartalom