Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)

2014-10-18 / 243. szám

A döntőben megbotlottak a nógrádiak Nagy Ákosné korosztályában az előkelő hatodik helyen végzett TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁS. HOSSZÚ idő után nem szerepeltek ilyen gyen­gén a nógrádi tájékozódási futók a legrangosabb hazai bajnokság döntőjében, mint azt néhány nap­pal ezt megelőzően tették a Bács Kiskun-megyei Zsana térségé­ben, a közel ezer fővel lebonyolí­tott nemzetközi versenyen. Már az elődöntő küzdelme után látható volt, hogy a hegyvi­déki nógrádiaknak nemigen tet­szik az alföldi homokos dombvi­dék. Azaz szenior korú hölgy, je­len esetben a felnőtt korában vá­logatott kerettagsággal is bíró, jelenleg nővére Novotni Tiborné révén balassagyarmati színeket képviselt Csőkör Irén megment­ve a gyengécske „hazai” ered­ményeket, egyetlen nógrádi ér­mesként korosztályában ered­ményhirdetéskor felállhatott a dobogó harmadik fokára. Dicsé­retes még, hogy az ifjúsági fiúk­nál a tarjáni Stork Mihály a leg­jobbak (8.) közé került, de a fia­talabb szenior nőknél Nagy Ákosné (Dornyay) is a bajnoki­szakosztályi pontot is érő hato­dik helyen ért célba. Egyébként az idei bajnokság döntőjében a legelőkelőbb nógrádi helyezést a gyér mezőnyt jelentő junior fi­úknál érték el megyénk tájfutói. Itt Fehérvári Dániel, klubtársa Horváth Ádám előtt a 4. helyen végzett. Magyarország 2014. évi nyílt normáltávú egyéni tájékozódási ju­tó bajnokság, döntő' küzdelmének a végeredménye. F16A kategória (kötött, 24 fős mezőnyök): 1. Szuromi Mátyás (PVSK) 48:13 perc ... 15. Stork Gábor 63:43. F18A: 1. Miavecz Balázs (MOM Hegyvidék) 56:53 ... 8. Stork Mi­hály 66:34 ... 18. Tábori Milán 78:27. F20A (7): 1. Tugyi Levente (DTC) 66:21... 4. Fehérvári Dáni­el 73:12,5. Horváth Ádám 82:48. F35A: 1. Dénes Zoltán (Kalocsa) 67:36... 22. Babka Miklós 107:56. F45A: 1. Marton János (Hidegkú­ti Spartacus) 50:38 18.Goldmann Róbert 69:30. A 25- 48. helyért folyó B döntőt a tarjáni Nagy Ákos nyerte a balassagyar­mati Kovács Péter előtt. Kovács Gábor Bgy. Balassi BKSE az 5. he­lyen érkezett célba. Az F55 kor­osztály A döntő mezőnyébe egyet­len nógrádi sem került be, de a B döntőt a salgótarjáni Győri Lász­ló nyerte, klubtársa Kovács József az 5. helyen zárt. Az F60 kategó­ria A döntőjében id. Pelyhe Dénes technikai hibája után kiesett a versenyből. N14A: 1. Hajnal Do­rottya (Tabáni Spartacus) 27:17... 23. Mag Viktória 52:19, 24. An­gyal Anna 73:26. N18A: 1. Weiler Virág (Tabáni Spartacus) 43:15... 14. Fésűs Evelin Anna 67:57. N21Elit: 1. Szerencsi Ildikó (SZVSE) 70:03 ... 19 Goldmann Dóra 110:58. A’4ÖA' 1. Bánki Jusz­tina (Kecskemét) 43:19... 6. Nagy Ákosné 49:40 ... 12. Boros Anna 56:25.N45A: l.Viniczainé Kovács Ildikó (PVSK) 38:26 ... 16. Jakubecz Andrea (Bgy. Balassi BKSE) 50:47. N50A: 1. Kármán Katalin (Hegyisport Szentendre) 33:29 ... 13. Hehl Éva (Balassi BKSE) 52-W.N60A: 1. Wieder Ilo­na (Veszprémi Honvéd) 29:08... 3. Csőkör Irén (Bgy. Balassi BKSE) Csőkör Irén egyetlen nógrádiként tudott az idei viadalon érmes helye­zést szerezni 32:41. Kísérő verseny. NYT kategó­ria (48 induló): 1. Mezei Gábor (Futárok Sport Club) 32:13 ... 34. Stork Joachim Gábor 66:17 Meg jegyzés az egyesület nélkül közöl­tek a Salg. Dornyay sportolói. Cz. Zentai Stork Mihály idén is bekerült hazánk legjobb ifjúsági versenyzői közé Otven fölött is a pályán vitézkedik LABDARGÁS Jánosi Iván sportemberi példát mutat a fiataloknak Szinte a fehér hollónál is ritkább az a sportember, aki az ötödik iksz felett is nagypályán, a húszéves ifjak ellen rúg­ja a labdát. Mindez azonban kevéssé za­varja Jánosi Ivánt, a Zagyvaróna SE já­tékos-edzőjét, aki 53 évesen is vígan el- futballozik a megyei II. osztály Keleti csoportjában, ahol középhátvédként hi­degre teszi az ifjú titánokat. Az örökifjú labdarúgó több mint negyven éve játszik, 1973-ban, tizenkét évesen kezdte pályafutását az akkori NB I-es Salgótarjáni BTC kölyökcsapa- tában, ahol Csernák László edző ismer­tette meg a sportág alapjaival.- Mint minden kisgyerek, én is gólo­kat akartam rúgni, így csatárként kezd­tem, jól is ment elöl a játék, de egyszer csak jött egy csalódás, elmentem atle- tizálni, és Hertelendi Béla irányításával Kadlót Zoltánnal, Bene Istvánnal, Tóth Endrével, Miklósi Lászlóval és Balogh Gyulával mezei futásban, 5000 m-en országos csapatbajnokságot nyertünk - emlékszik pályakezdésére a közis­mert sportember, aki középiskolásként végül mégiscsak visszatért nagy szerel­méhez, a labdarúgáshoz. A Stécé ifjúsági csapatában Patkó Jó­zsef és Kökény József edző keze alatt olyan tehetséges társakkal játszott együtt, mint Vágó Attila, Taskó András, Oláh Zoltán, Simon Attila, Mákos János, Juhász István, Győré István, Varga La­jos, Fodor László és Gyurácz László.- Az NB Les ifjúsági bajnokságban szerepeltünk, de később az NB I-es tar­talékcsapatban is szóhoz jutottam, és olyan ismert labdarúgók ellen játszot­tam, mint a diósgyőri Teodoru Vaszilisz és Szlifka Miklós, de folytathatnám a sort - említi a veterán sportoló, aki a Stécé kiesése után - mivel az NB II-ben nem kellett tartalékcsapat -, Fodorral, Győrével, Gyuráczcal és Varga Lajossal az Ötvözet MTE-hez került, ahol Kriskó Lajos edzősködése alatt olyan jó nevű társakkal játszott együtt, mint a koráb­bi Vasas-karmester Kovács Ferenc, vagy Hulitka Károly, Szabó János, Römer Ernő, Zvara László, Kovács Vik­tor, Bartha Gyula és Dollencz Árpád. Nem csoda, hogy veretlenül nyerték meg a megyei I. osztályú bajnokságot. Jánosi a csapatban védekező közép­pályást játszott, de miután a gárda a ka­tonai behívások miatt meggyengült, ő is továbbállt Mátranovákra, ahová első edzője, Csernák László hívta, de később az új szakvezető lemondott róla, ám ő ezzel csak jól járt, mert ekkor hívta Kiss László edző az NB IlI-as St. Síküveg­gyárhoz, ahol a kiváló Marcsok János, Krivanek László, Lisztóczki László, Bo­dor József, Verbói Gyula és Koncsik László is a csapattársa lett.- Nagyon jó szellemű gárdába csöp­pentem, de sajnos nem tudtam gyöke­ret verni gyökeret verni a csapatban, ezért visszatértem Zagyvarónára, ahol már Bíró Tivadar, Szekeres Zoltán - az egyesület jelenlegi vezetői -, Miklós Fe­renc, Szabó Tamás és a többiek vitték a prímet, általában jól szerepeltünk a me­gyei I. osztályban - eleveníti fel máso­dik zagyvarónai korszakát, amely után korábbi SBTC-s csapattársa, Simon At­tila edző hívta a Salgó Öblös SC-hez, ahol megint csak jó kis csapatba került, ahol Vári István, Jenei István, Oláh Já­nos, Oláh Zsolt, Szabó Tamás, Tőzsér Zsolt, Simon Imre, Németh Károly és Smelkó Károly voltak a társai. Három év után mégis kicsit rossz szájízzel állt tovább az SVT SC-hez, ahol többek között Sváb Pállal, Szabó Kál­mánnal, Sági Simonnal és Miklós Fe­renccel játszott együtt, és megadatott számára a nemes bosszú, mert a baj­nokság utolsó fordulójában legyőzték a Salgó Öblöst, megfosztva ezzel őket a bajnoki címtől. A tűzhelygyári alakulat megszűnése után azonban Jánosi visz- szatért Zagyvarónára, ahol ismét lehú­zott jó néhány évet. Már a negyedik iksz fölött járt, amikor Ságújfaluba hívták, ahol nagy tervekkel vágtak neki a me­gyei II. osztálynak, de az utolsó fordu­lóban elbukták a bajnoki címet. A követ­kező évben ismét nekidurálták magu­kat, de ekkor sem sikerült a feljutás, majd lassanként letettek az álmaikról. Jánosi Iván - aki már játékos-edző­ként ténykedett - tavaly télen tette át a székhelyét Etesre, ahol jó keretet hoz­tak össze, de fél év után mondvacsinált okokkal elküldték.- Idén tavasszal hívtak vissza Zagy­varónára, és Bíró Tivadar elnök azt kér­te, hogy fejlesszem fel a serdülőcsapa­tot és eddzem az ifiket, de a nyáron a felnőttgárda Irányítása is a nyakamba szakadt. Most mindhárom csapatot én viszem, szeretnék jó szellemű, egymá­sért küzdő együttest összekovácsolni, de két tehetséges játékosomat elvitte a Stécé, pedig őket már beépítettem vol­na a csapatba. Ezért is kell még játsza nőm, hogy legyen olyan ember, aki a pályán hátulról irányítja a csapatot - említi a szak­ember, aki középcsapa­tot szeretne faragni a zagyvarónaiakból, maradjunk annyi­ban: váltakozó si­kerrel.-Addig játszom, amíg bírom erővel, és visz előre a futball szerete- te” - említi a ve­terán játékos­edző, aki a lelkese­dését, hozzáállását igyekszik a fiatalokba átplántálni. „Szerencsé­re a súlyosabb sérülések elkerültek, az atlétiká­ban erős alapokat kap­tam, és sosem dohá­nyoztam - fedi fel titkát- az örökifjú sportember, aki főként azzal teszi hidegre az ifjú csatárokat, hogy rutinja révén jól ol­vassa a játékot, kita­lálja az ellenfelek gondolatát. Munkáját a vezetők, Bíró Ti­vadar és Széké rés Zoltán mindenben segítik, a t a o - pályázaton nyert pénzből szeretnék fel­újítani az öltö­zőt. Jánosi Iván civilben raktáros-' ként dolgozik, de Zagyvarónán arra tö­rekszik, hogy csapata minél kevesebb gólt rak­tározzon be a télire... B. R. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom