Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)
2014-10-18 / 243. szám
2014. OKTOBER 18., SZOMBAT „Szép vagy muzsika...” Gyökérkeresők" Gömörben Baglyasalja Barátainak Köre képviselői - Báti Jánosné és Szilasi András - Szlovákiában, a tetthelyen, az „eredetfalu” kapujában E magasztalás a címe Michael Praetorius 16-17. századi német zeneszerző művének, amelyet sokatmondó tartalma miatt előszeretettel adnak elő a kórusok közösen, más együttesekkel. Ez történt a minap a Dornyay Béla Múzeumban is, ahol a „házigazda” Cantabile kamarakórus a Salgótarjáni Pedagóguskórussal és a Divertimento vonósnégyessel „kiegészülve” énekelte el a jeles barokk korabeli darabot. A Cantabile karnagya, Radnai Zsuzsanna elmondta: koncertjüknek azért adták a „ Megkésett melódiák” címet, mert már elmúlt október elseje, a zene világnapja. Másrészt viszonylag régen találkoztak barátaikkal, akik ezúttal is szép számban tisztelték meg érdeklődésükkel a megyeszékhely zenei életét magas színvonalon reprezentáló együttesek estjét. A 2008-ban alakult Cantabile háromszor lépett a közönség elő: műsoruk egy angol reneszánsz madrigállal kezdődött s a már említett Praetorius-művel fejező- dött.be. Közben énekeltek spirituálékat, előadtak egy bravúros futamokban gazdag finn kórusművet, megelevenítették Karai József szerzeményét, amelyet József Attila „Áldalak búval, vigalommal...” című versére írt és ezúttal sem hiányzott a repertoárjukból Eisemann Mihály „Egy kis édes félhomályban” című kedves, hangulatos dala, amelyet direkt e női kar számára dolgozott át Kapy Gyula. Ugyancsak sokszínű és igényes volt a Baárné Dicse Zsuzsanna vezényelte patinás múltú pedagóguskórus szereplése. Többek között bemutattak egy Purcell-kánont, elénekelték Lennon-McCartney világslágerét, a „Yesterday”-t és Daróci Bárdos Tamás „Muzsikusdal”-át. A Divertimento zenészei felléptek kísérőként és önálló betétszámokkal is. Az utóbbiak között különösen Bizet Carmen szvitjének három tétele és Thomas Newman tangója az „Egy asszony illata” című filmből aratott nagy sikert. Kellemes élményt nyújtott a Városi Galériában nívós műalkotások „társaságában” megrendezett est, amely ki tudja hányadszor bizonyította: „Szép vagy muzsika”. Köszönet érte mindenkinek, azoknak is, akik hivatásszerűen zenélnek, énekelnek és még inkább azoknak, akik nemes hobbiból teszik ugyanezt. Nem kis elhivatottság, elszántság kell ahhoz, hogy egy civil szervezet képviselői fogják magukat és elinduljanak gyökereket keresni. Persze nem igaziakat, hanem szimbolikusokat: valamikori elődök, egykori ősök nyomát. A minap így tett a Baglyasalja Barátainak Köre elnöke, Báti Jánosné és Szilasi András - a civil szervezet alapító tagja, lelke, egyik motorja - amikor időt, fáradtságot nem kímélve a Cered-Tajti útvonalon a magyar-szlovák határhoz közeli Gömör megyei településre, Almágyra látogatott. Azért oda, mert több könyvben, történelmi tanulmányban olvastak arról, hogy Baglyasalján és környékén jelenleg is nagy számban található Andó nevű családok felmenői a 17. században onnan vándoroltak ide. Cs. Sebestyén Kálmán történész, levéltáros 1998-ban napvilágot látott „Vár alatt, bánya fölött ” című, Baglyasalja történetét feldolgozó könyvében, majd a „Baglyasi mesélő” sorozatban 2006- ban megjelent „Múlt üzenetéiben kifejti, hogy a törökdúlás illetve a tatárok pusztítása következtében Baglyaskő vára és környéke a 17. század végére elnéptelenedett, „...ugyanis a vár alatti rész erősen veszélyeztetett volt a katonai beszállásolások szempontjából s ennek elkerülése céljából az egész falu a szomszédos völgybe fa mai Baglyasalja területére: Cs. B.) vándorolt át. Ez az 1700- as évek legelején történhetett”. A tanulmányok szerint a település újraéledésében a Gömör megyei Almágyról betelepült Andoknak volt kitüntetett szerepük. Egyikük - Steph. (anus) Ando - vállalta, hogy „a nehezen kezelhetőföldet a régi állapotban visszaállítja, három session (jobbágytelek: Cs. B.) három calcaturában (két-és háromnyomásos földhasznosítási mód egysége: Cs.B.) megműveli”. /714-ben „ötcsalád lakott a faluban: a bíró Stephanus Ando fiával és feleségével, Michael Ando, Thomas Kis, Georgius Ando és Stephanus Őze feleségeikkel, azaz 11 fő... 1715-ben a megyén végigsöprő pestisjárvány súlyosan érintette a falut. A lakosság a felére csökkent, három és fél sessiót elhagytak Egy évvel később már csak három család - Stephanus Ando, Michale Ando és Thomas Kis - maradt itt, megcsappant állatállománnyal.. De talpra állás gyorsan megtörtént ” Mindezen történelmi utalásokat alapul véve egy sokáig érlelődött gondolatot váltott valóra Báti Jánosné és Szilasi András a gömöri „kirándulással.” Az újbásti római katolikus plébánián - ahová Almágy is tartozik - és a helyi temetőben nem jártak sikerrel, nem találtak az Andokra utaló adatokat. Ugyanakkor a plébánostól kaptak jó tanácsokat arra vonatkozóan, hogy Rozsnyón illetve Egerben a püspökségen lehet és érdemes kutatni a régi anyakönyveket. A baglyasi küldöttség Almágyon találkozott a polgármesterrel, Agócs Gyulával és Agócs Ildikó pedagógussal, az iskola igazgatóhelyettesével. Az első beszélgetések egyszersmind a kapcsolatfelvétel kezdeteit is jelentették. A vendégek elmondták, hogy Baglyasalja Salgótarján városrészeként tudatosan és szervezetten ápolja hagyományait, amelyek egyszersmind a megyeszékhely tradícióit is jelentik. Erre utal, hogy 2010-ben illetve 2011-ben Baglyaskő várának 1310-es említésének hétszázadik évfordulóján sokrétű megemlékezést, programot életre hívó városi rendezvénysorozatot tartottak. Az almágyi faluvezető a polgármesterei hivatalban a mintegy 700, zömében magyar anyanyelvű lakosságot számláló település főbb jellemzőivel a kevés munkalehetőség okozat problémákkal ismertette meg a Baglyasaljáról érkezetteket, akik ellátogattak a falu legszebb részén, a dombtetőn, zöld környezetben található iskolába illetve óvodába is. Ott az Agócs házaspár elmondta, hogy a több falu százkilencven tanulóját oktató illetve két óvodás csoportot működtető körzeti intézmény teljes felújítására éppen mostanában adtak be jelentős összeget igénylő pályázatot. Agócs Ildikó - tekintve, hogy a Csemadok (Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség) helyi elnöke tisztséget is betölti - beszélt a helyi kulturális életről, a népdalkörről, a „Piros rózsák” nevű asz- szonykórusról is. A felek megállapodtak abban, hogy legközelebb a gömöriek látogatnak Baglyasaljára és akkor már konkretizálják is az együttműködés tartalmát, formáit. Csongrády Béla csébé A zárószámban együtt szerepelt a Cantabile kamarakórus, a Salgótarjáni Pedagóguskórus és a Divertimento vonósnégyes. Vezényelt Radnai Zsuzsanna. Éremgyűjtők „Nagy Háboní”-ja 1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb diák Szarajevóban kioltotta Ferenc Ferdinand főherceg, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse és hitvese életét. Ez a merénylet volt a közvetlen oka az első világháborúnak, amelyet - minthogy nagyobbnak bizonyult minden korábbinál - a kortársak „Nagy Háborúdnak neveztek el. Az évekig tartott, nagyon sok emberáldozatot követelt, több országra - így hazánkra nézvést is - súlyos következményekkel járt háborúra nem lehet nem emlékezni. Különösen aktuális a visszatekintés az idén, amikor éppen a 100. évfordulója van a két végzetes pisztolylövés eldördülésé- nek, az első vüágégés kezdetének. A múltidézésnek ezernyi formája létezik: a Magyar Érem- gyűjtők Egyesülete Nógrád Megyei Szervezete a minap profiljának megfelelő kiállítást rendezett a Nagy Háború kitörésének centenáriuma alkalmából. A salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsarnokába érkezett érdeklődőket azifjú zenészekből, zeneiskolai tanulókból álló, Hrúz Dénes vezette Salgó népzenekar muzsikája fogadta, majd Lopatovszki Csaba, a fennállása negyven- egyedik évében járó egyesület titkára köszöntötte. A kiállítást Fodor Miklós, a Dornyay Béla Múzeum igazgatóhelyettese nyitotta meg. A történész- muzeológus sajátos módon idézte meg a világháborút: mondandójában a megyei és főként salgótarjáni történésekre koncentrált. Az első szakaszt a lelkesedés jellemezte, amely egyrészt a férfi lakosság jó részének a behívásával járt, de sor került háborúpárti tüntetésre is. Fodor Miklós számba vette, hogy milyen ezredekben és melyik fronton harcoltak nógrádi katonák és milyen veszteségek érték alakulataikat. Salgótarjánban a munkásság köréből nagy számban visszamaradt munkások a hadiüzemként termelt bányákban, az acélgyárban és a vasöntödében dolgoztak. Időközben katonai alakulatokat telepítettek a megyébe s például Salgótarjánba 1916-ban mintegy kétezer erdélyi menekült érkezett, akik körében járvány is felütötte a fejét Meredeken növekedett az infláció, elkezdődtek a rekvirálások. Az egyre súlyosbodó helyzetre 1917 őszén sztrájkok formájában reagáltak a bányászok, a vasmunkások és fokozatosan erősödött békevárás hangulata. Bár az első világháború utolsó éveként 1918-at tartják nyü- ván, de mintegy következményként a megye 1919-ben is fontos események színhelye volt, amelyekre ugyancsak kitért Fodor Miklós. Azon év januárjában a cseh légió katonáit verték ki Balassagyarmatról, Salgótarján és környéke pedig májusban vált hadszíntérré illetve hadszíntér közeli helyszínné, egyfajta határvonallá, megakadályozván a cseh csapatok eljutását az Alföld hányába. Átmeneti sikert hozott az úgynevezett északi hadjárat is. A trianoni békeszerződés a maitól eltérő határvonalat állapított meg, aminek következtében Somoskőújfalu, Somoskő, valamint a Medves-fennsík Csehszlovákiához került. Azonban a határkiigazítási kérelmet a Népszövetségi Tanács 1923 áprilisában Magyarország számára kedvezően bírálta el - mondta Fodor Miklós. Lopatovszki Csaba röviden bemutatta a látnivalókat és tárlatvezetést is tartott. Hangsúlyozta, hogy valamennyi rekvi- zitum az egyesületi tagok gyűjteményéből való. A nógrádiakhoz Gyöngyösről is társult egy kiállító. A tárlókban úgymond vegyes anyag található, ami azt jelenti, hogy az érmek, jelvények, plakettek, kitüntetések mellett fotók, képeslapok, papírpénzek, könyvek, bizonyítványok és egyéb dokumentumok is sorakoznak. Utóbbiak között van egy végelbocsátó levél is, amelyet Besztercebányán 1916. december 28-án állítottak ki Lukács Bertalan nagybárkányi születésű 16. gyalogezredbeli katona számára sebesülése után. Látható néhány bajonett s egy úgynevezett háborús mozsár is, amelyet vasból készítettek és csereként adták a hadicélokra felajánlott réz helyett. A Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Nógrád Megyei Szervezete által rendezett bemutató október 20-áig látható. Közben 19- én, vasárnap 9-től 12 óráig „Tere-fere-csere” címmel hobbi-börzét tartanak a József Attila Művelődési és Konferencia-központban, ahová várhatóan Szombathelyről, Siófokról, Szegedről, Nyíregyházáról, Egerből is érkeznek érdeklődők. Cs. B. A látnivalókat Lopatovszki Csaba, az éremgyűjtők Nógrád megyei titkára kommentálta az érdeklődők számára A „Palócföld" Szlovákiában Az 1954-ben alapított, tehát éppen a 60. évfolyamában járó, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár kiadásában megjelenő irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat, a „Palócföld” képviselői e hét közepén Szlovákiában jártak. Elsőként Nyitrán, a Konstantin Filozófus Egyetemen N. Tóth Anikó óráján találkoztak a magyar szakos hallgatókkal. Mizser Attila költő, író, a „Palócföld” főszerkesztője és Nagy Csilla irodalomtörténész, kritikus beszéltek arról, hogy a lap miként illeszkedik be a kortárs irodalom struktúrájába, hogyan viszonyul az irányzatok sokféleségéhez s szó esett a Madách-évfordulóról, a Madách-hagyo- mányokról is. Ezt követően a fővárosában, Pozsonyban, a Komensky (Comenius) Egyetem Bölcsészettudományi Karán ugyancsak a magyar nyelvű képzésben résztvevő hallgatók körében vettek részt a Polgár Anikó által tartott, a kiadványszerkesztés elvi és gyakorlati kérdéseit tárgyaló szemináriumon. Október 15-én este a Pozsonyi Magyar Intézetében - amely a Balassi Intézet mintegy kihelyezett intézménye - a „Cafe Nappalf’-ban a helyi kiadású „Irodalmi Szemle” és a „Palócföld'’ közös lapbemutatót tartott. A Salgótarjánban szerkesztett folyóiratot a teljes szerkesztőség képviselte: főszerkesztőn és a szerkesztőn kívül ott volt Tóth Kinga lektor/korrektor, valamint a lap jelenlegi designe-jának kidolgozásában részt vett Gyenes Gábor festő- és grafikusművész valamint Vaclav Kinga műépítész, reklámgrafikus is. A szerzők közül Németh Zoltán író, költő, irodalomtörténész - akinek aznap látott napvilágot új kötete - és Juhász Tibor fiatal, 1992-ben született salgótarjáni költő ugyancsak részese volt a programnak. Utóbbi abból a megjelenés álló, az Apokrif Kiadó és a FISZ által kiadandó első könyvéből olvasott fel verseket, amelyre díjat kapott egy kötetpályázaton. A Madách Egyesület eredményeiről és terveiről Csanda Gábor elnök beszélt. A „Palócföld” október 31-én újabb szlovákiai meghívásnak tesz eleget, amennyiben Mizser Attila Somorján, a Fórum Intézetben részt vesz a Szlovákiai Magyar írók Társasága által szervezendő „Irodalmi folyóiratok jelene és jövője” című szimpóziumon. A két folyóirat képviselői találkoztak a Pozsonyi Magyar Intézetben
