Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)

2014-10-17 / 242. szám

Tűzforró léleklökésekkel tört ránk a Front Alapi István örömmel játszott újra hazai színpadon a régi társaival a Kohász Művelődési Házban Nagyszerű zenei csemegét ízlelgethetett a minap a salgótarjáni közönség: közel harminc év után állt újra össze a legendás Front zenekar, amely pazar koncer­tet adott az újjávarázsolt Kohász Művelődési Ház pati­nás színpadán. A nyolcvanas évek egyik legtehetsége­sebbnek tartott magyar dzsesszrock-együttese bebizo­nyította, hogy az idő mit sem fogott rajtuk: Alapi Ist­ván gitáros, Fekete Sándor dobos, Szilágyi Péter bil­lentyűs és Vincze László basszusgitáros virtuóz játé­kát ujjongva fogadta a lelkes közönség. A mostani bu­liról, a banda egykori életéről és a vélhető folytatásról Alapi Istvánnal beszélgettünk, a sokoldalú gitárossal, akit az utóbbi negyedszázadban főként az Edda Mű­vekből ismer a közönség, de a legnagyobb magyar szakmai elismerést, a Fonogram-díjat a niXfactor cí­mű szólólemezével érdemelte ki. Utazások lélektől lélekig Saig« Schaffer Erzsé- bet lesz a vendége október 17- én (ma) a Balassi Bálint Me­gyei Könyvtárnak. A Pulitzer József emlékdíjjal is kitünte­tett újságíró az Őszi könyvtá­ri napok helyi intézményi programsora keretében Uta­zások lélektől lélekig címmel tart előadást 16.30 órától. Október 18-án, szombaton a 11 órakor kezdődő könyvün­nepre várja az érdeklődőket a megyei könyvtár: ekkor lesz az Olvass Filuért! verseny eredményhirdetése és a díjak átadása, közreműködik a Csillaghúr Zenekar. Húsz főt oktatnának Falvai A település önkor­mányzata az elmúlt időszak­ban arra törekedett, hogy se­gítse a faluban élő lakosok mindennapi megélhetését a különböző közmunka-pályá­zatokban való részvétellel. Je­lenleg az általános közmun­kaprogramban nyolc embert alkalmaz a helység vezetése nyolc órás munkaidőben októ­ber 1. és november 30. között. A munkások feladata a kom­munális teendők - mint pél­dául a közterületek fűnyírása, takarítása és egyéb munkák - elvégzése. A község polgár- mesterétől, Bemáth Kornéliá­tól azt is megtudtuk, hogy húsz fővel tervezik a részvé­telt a december elsejével in­duló téli közmunkaprogram­ban is, amelynek keretében öt-öt mélyépítő segédmunkást és kisgépkezelőt, valamint tíz parkgondozót képeznének ki. Új buszmegálló Szorospatakon BatÓnyterenye. Felújítja a vá­rosban található buszmegálló­kat Bátonyterenye önkor­mányzata. Minden település- részen elvégzik a szükséges munkálatokat, Szorospatakon pedig egy teljesen új busz­megállót adtak át a lakóknak a napokban, hiszen a korábbi rejtélyes módon eltűnt.- Milyen érzés volt újra hazai színpadon, a régi társakkal zenélni?- Mindig öröm számomra, ha szülővárosomban, Salgótarján­ban léphetek fel, és hál’ istennek, idén harmadszor játszhattam a hazai közönség előtt: előbb ta­vasszal az Alapi István Banddel, majd nemrégiben az Eddával, most pedig igazán különleges ér­zés volt ennyi év után fellépni ré­gi társaimmal, azzal a Front együttessel, ahonnan elindult az igazi pályafutásom - kezdte Ala­pi István: - Ha nem számolom az 1992-es Öreg beatek-koncertet, ahol a program közben csak seb­tében játszottunk el három szá­mot, közel harminc év után áll­tunk újra össze. Jólesett a közös zenélés, remekül éreztem ma­gam, mint ahogy a többiek is. Ez az este is azt erősíti bennem, hogy fie higgyek a véletlenekben: valahol egykor bizonyosan eldön­tötték, hogy mi, négyen találkoz­zunk, évekig együtt játsszunk, rengeteg kreatív ötlettel inspirál­juk egymást, országos sikert ér­jünk el. Nem lehet véletlen, hogy az akkori érzés ennyi év után sem múlt el nyomtalanul, és az élet megint úgy hozta, hogy újra együtt játsszunk, és ennek még nincs is vége!- Ha már belevágtunk, elevenít­sük fel a Front zenekar történetét! r A csapat az 1981-es salgóbányai pop-rocktáborban állt össze, mind a négyen imád­tuk a dzsesszrock műfajt és an­nak legkiválóbb előadóit, több kompozíciójukat megtanultuk, és mi is igyekeztünk ilyen hangvé­telű számokat írni. A sorban az el­ső a Pápua disco és egyéb tuli­pántövek című kompozícióm volt, de a többiek is hozták a jobbnál jobb ötleteket, kiélhettük a fúziós zene iránti vonzalmunkat. Az 1983-as Ki mit tud?-on egészen a fináléig meneteltünk, de ott de­rült égből kaptuk a villámcsapást; a döntő élő televíziós adása előtt odajött hozzám Benkó Sándor, a zsűri zenei felelőse, és közölte: nagyra értékeli a zenénket, de en­gedtessék meg neki, hogy a há­rom versengő együttes közül a két dixieland-zenekart részesítse előnyben. Amikor ezt elmondtam a többieknek, mindenki össze­omlott, mert tudtuk: bárhogy is játszhatunk, már megszületett a végeredmény...- Ennek ellenére a döntőben sem vallottak szégyent, a tévéből az egész ország megismerte az iz­galmas, egyedi zenét játszó Front zenekart. Mit hozott a folytatás?- Két hétig a Balatonnál turnéz­tunk, de a döntősök kubai vendég­játékáról megint csak egyedül minket hagytak itthon, azzal az in­dokkal, hogy nem tudják hová ten­ni a stílusunkat. Nem sokkal ké­sőbb Lacival és Petivel bevonul­tunk katonának, de annyit sike­rült elérni, hogy együtt Gyöngyös­re kerüljünk. A Magyar Rádióban - Victor Máté zenei szerkesztő jó­voltából - felvették négy számun­kat, a Pápua diszkót, a Napfogyat­kozást, a Zsákutcát és a Munka­szüneti napot, amelyek ezután gyakran elhangzottak az éter hul­lámain. Az 1984-es salgói tábor­ban megszületett a Hétfejű király­kisasszony című 20 perces szá­munk, 1985-ben Berki Tamást kí­sértük a moszkvai VJT-en, majd a hazai koncertjein. A lemezgyár azonban nem adott ki instrumen­tális rockalbumot, ezért énekesek­kel is kísérleteztünk, de ez már nem volt az igazi, csakhamar szét­esett a csapat.- Három évtizednek kellett el­telnie ahhoz, hogy újra együtt koncertezzenek. Hogyan jött ösz- sze a nagy találkozás?- A többiek Front Trió néven már három éve újra összeálltak, friss számokat írtak, nagy sikerrel játszanak, de régóta szó volt már arról is, hogy négyesben is szín­padra lépjünk. Az utóbbi időszak­ban sikerült felgyorsítanunk ezt a folyamatot, és örülök, hogy ez a várva várt koncert végre valóra vált. Igaz, csak a koncert előtti na­pon tudtunk együtt próbálni, de rögtön kiderült, hogy a harminc évvel ezelőtti érzések, hangulatok most is működnek közöttünk, a régi hangot megtaláltuk - és ilyen­kor ez a legfontosabb! Össze lehet ugyanis terelni négy-öt kiváló, pro­fi zenészt, akik nagyon jól játsza­nak, de nem mindig jön létre az a „filing” az emberek között, amely különleges atmoszférát ad a közös játékuknak. A Front zenekar vi­szont azért szólalt meg most, a Ko­hász Művelődési Ház színpadán is egyedien és senkihez sem ha­sonlíthatóan, mert pontosan azok az emberek voltak a világot jelen­tő deszkákon, akiknek természe­tes módon együtt kell lenniük. Úgy hiszem, ezt a közönség is megérezte, és örülünk, hogy jól fo­gadták a játékunkat.- Lesz-e folyatás?- Igen, mindenképpen fogunk még együtt játszani, de a részle­tekről most korai lenne beszélni. Úgy érzem, hogy a régi Front-szá­mok a mai füllel hallgatva is ki­váló muzsikák. Nem titok: szeret­ném, ha az eredeti kompozíció­kat a mai értelmezésben, modern hangzásokkal és a XXI. századi stúdiótechnikával újra felven­nénk, és megjelentetnénk. Bizto­san akadnának rajtunk kívül is olyanok, akik örülnének neki. Ehhez ma már nem kell egyszer­re mind a négyünknek ott lenni a stúdióban. Harminc éve, ami­kor a rádiófelvételeinket készítet­tük a legendás 8-as stúdióban, bi­zony, a zenekarnak még hagyo­mányos módszerrel, együtt és egyszerre kellett játszania. Sokat készültünk rá, és nagyon izgul­tunk, nehogy hibázzunk, újra kelljen elölről kezdeni a felvételt, és lejárassuk magunkat. Ma már sokkal egyszerűbb a helyzet, az utóbbi két szólóalbumomat úgy készítettem el, hogy a zenészek közül egyszerre kettőnél többen nem voltunk a stúdióban, és egy­más között e-mailben cserélget­tük a hangfájlokat. Sőt, néhány éve olyan lemezfelvételen vettem részt, ahol egyikünk Budapesten, másikunk Bázelben, a harmadik zenész pedig New Yorkban ját­szotta fel a saját részét, volt, aki­vel személyesen nem is ismertük egymást. A.lényeget elintézték a stúdióban. Az ilyen technikával sajnos elvész a személyesség va­rázsa, ugyanakkor megvan az az előnye, hogy a mai rohanó világ­ban, ha az ország vagy a földke­rekség másik végén van az em­ber, akkor is lehet haladni a le­mezzel, nem beszélve a mai tech­nika által nyújtott lehetőségekről, amelyek révén addig lehet változ­tatni, javítani a hangszíneket, amíg azok a lehető legjobban nem illenek bele az adott zenébe. Szóval, nagyon jó lemezt akarunk készíteni a régi Front-számokból!- Miként alakul a következő időszak programja az Eddával és szólóban?- Az Edda már túlván az idei intenzív turnéidőszakán, októ­berben még játszunk Budapes­ten, Érsekújvárottés Londonban, az ottani magyaroknak, majd de­cember végén lesz még két buli. Jövő év elején nem játszunk, áp­rilis 11-én, a Papp László Aréná­ban lesz egy 35 éves jubileumi koncertünk abból az alkalomból, hogy 1980-ban jelent meg az első Edda-lemez. A saját csapatom­mal, az Alapi István Banddel no­vember 8-án játszunk egy kassai dzsesszfesztiválon, majd decem­ber elején megyünk Erdélybe, ahol lesz még három „esténk a székelyeknél”. a R. Elkészült az új ravatalozó Nézsa. Nemrégiben, nagy­számú helybéli jelentében avatták fel a község felújított ravatalozóját. Az eseményen Styevó Gábor polgármester né­hány mondattal kitért a beru­házás részleteire: az ötmillió forintos belügyminisztériumi forrást különböző támogatók segítségével további, közel egymillió forinttal egészítették ki, így kívül-belül megszépül­hetett az épület. A régi hullám­palát új tető - előtetővel együtt - váltotta fel. A belső részen festést és csempézést végeztek a szakemberek. A polgármes­ter külön köszönetét mondott a segítségért Prontvai Sándor­nak, a település díszpolgárá­nak. Ezzel negyvenöt év után a mai kor elvárásainak megfe­lelő ravatalozóban búcsúztat­hatják szeretteiket a nézsaiak. Az ünnepség végén Rados László plébános felszentelte az épületet. H.H. - Sz.B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom