Nógrád Megyei Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 228-252. szám)
2014-10-11 / 237. szám
J - JJ-L'J JJ JU 2014. OKTÓBER 11., SZOMBAT 5 „A hely befolyásol...” Ezt - nyilván abszolút többségi egyetértést kiváltva - ef. Zámbó István képzőművész, más műfajban (film, multimédia, performance, zene) is sikeresen kísérletező alkotó állítja a „Palócföld ” 2014/4-es számában, abban az interjúban, amelyet a folyóirat főszerkesztője, Mizser Attila és szerkesztője, Nagy Csilla készített vele a „Találkozási pontok” című rovatban. A mondat a továbbiakban Szentendrére vonatkozik, ahol ef. Zámbó István jól érzi magát, ahol feltöltődik. „De hát szép helyek szinte mindenütt vannak, Salgótarján környékén különösen” - mondta s ezzel a szülővárosát körülölelő vidéket dicsérte, tekintve, hogy 1950-ben itt látta meg a napvilágot. Bár csak nagyon rövid ideig élt Etesen, a nógrádi megyeszékhelyen több személlyel is jó kapcsolatokat ápol, díjakat nyert a rajzbiennálékon és a tavaszi tárlaton s adott műveket a Városi Galéria csoportos kiállítására is. A lap külső és belső borítóján ef. Zámbó István igencsak felhívó jellegű - szó szerint és átvitt értelemben is színes - festményei láthatók, alaposan elgondolkodtatva a Palócfóld friss számát kézbe vevő érdeklődőket, olvasókat. Még inkább egyedi, mondhatni meghökkentő az a mód, ahogyan Tandori Dezső reagált a „Palócföld” felkérésére, emlékezvén Madách Imre halála százötvenedik évfordulójára. „Az ember trilógiája” című, végletesen leegyszerűsített rajzsorozata és az ezzel szorosan összefüggő „Vonaljegy, körjegy, bérlet” című versszerű „Kis toldalékba mély értelmű gondolatokat tartalmaz a pont és a „pí” viszonyáról. Gyökeresen másként - közérthetőbben és kifejezetten élvezhetőén - idézi meg Madách Imrét Háy János „A főműves” című esszéje. Elegáns nagyvonalúsággal vázolja fel az élettörténet sorsfordulóit, az irodalmi munkásság útjelzőit. „Derült égből villámcsapás ’’-ként jellemzi a Tragédiát, amelyben az érzelgősség és pátosz (nemzeti és szerelmi) valamint a gondolatiság egyensúlyba hozta egymást. Háy János meggyőzően igazolja, hogy a mű miért „nem megy ki soha a divatból”...Már címe - „Szólj, jó barátom: ismered-e Hegelt? ” - és alcíme - „Kusza jegyzetek Madách Imre „Hegel komplexusáról” - szerint is filozofikus megközelítésű Tőzsér Árpád eszmefuttatása, amely végeredményben arról szól, hogy miért „szoliter” azaz „oldhatatlan drágakő Madách remekműve a magyar irodalom vegyületében. ” Bár a Madách-évfordu- lóról való megemlékezés már a „Palócfóld” idei 2. számában megkezdődött, az aktuális lapszám „S mást tevél-e te?” című rovata joggal tart igényt - a következő számokban várható közleményekkel együtt - önálló kötetben való megjelenésre. Ugyancsak „évfordulós” jellegű „A Tűz és a Halál arca” című írás a „Próza és vidéke” című rovatban. Paládi Zsolt író, történész-levéltáros mindkét minőségét latba vetette, amikor szépírói eszközökkel, megrázó emberi sorsokon „átszűrve” jelenítette meg a száz évvel ezelőtt kitört világégés, a „Nagy Háború tényszerű történéseit. A „Kutatóterület” című két tanulmány egyike, Herczeg Ákos dolgozata „A hagyomány hangszere” címmel, a műfaji emlékezet, az idézés é a retorika szempontjai alapján elemzi Ady Endre „Sípja régi babonáknak” című versét. Mikszáth Kálmán révén nógrádi aspektusa is van Szentgyörgyi Csaba opusának, amennyiben az író narratív lábjegyzeteit vizsgálja a „Kísérlet Lublón” című kisregényében illetve „A hályog-kovács” című novellájában. A szerző sajátos módon törekszik bemutatni Mikszáth írásművészetének jellegzetességeit. Természetesen e lapszámban is van „kávéház szegleten...” című rovat, ami azt jelenti, hogy a verskedvelők is megtalálják kedvenc műfajukat. Az „Ami marad” rovatban Petrőczi Éva - a fentebb már idézett - Háy János „Napra jutni” című könyvét, az író, költő gyermekkorát idéző novellaszerű visszaemlékezéseit mutatja be, Pucher Bálint pedig Kötter Tamás „Rablóhalak" című első kisprózakötetét recenzálja... Csongrády Béla A folyóirat új számának címlapja ef. Zámbó István „Lejtős táj szívet bekebelező szennyeződéssel” című festményének részletével Látványos bemutatót tartott a győri „Mobilis” a Bolyai János Gimnázium udvarán A monda szerint az egyik legnagyobb ókori görög természettudós kiáltott így fel, amikor felfedezte a felhajtóerőt, a később róla elnevezett Arkhimédész-tör- vényt Ugyanígy a meglepetés, a csodálkozás erejével hathatott az a prezentáció, amit a Bolyai János Gimnázium és Szak- középiskola udvarán a minap láthattak három alsóbb osztály tanulói. Egyrészt nemcsak nézői, de részesei is lehettek néhány különleges, játékos kísérletnek. Megtudhatták például, hogy hátuknak, nyolcuknak hogyan lehet sajátos alakzatban leülni egy buszban, ha nincs hely. Másrészt szemtanúi lehettek jó néhány látványos, „varázslatos”, de főként tanulságos fizikai, kémiai eseménynek, történésnek,, amelyeket a győri székhelyű, 2012 tavaszától működő tudományos játszóház, a „Mobilis” felkészült demonstrátorai mutattak be. A stábbal Salgótarjánba érkezett a városból elszármazott ügyvezető, Szilasi Péter Tamás is, aki annak idején éppen bolyais diákként érettségizett s mindig szívesen jön szülővárosába, ahol szülei ma is élnek. Elmondta: azontúl, hogy Győrött, a legmodernebb technikával berendezett „felfedezések házá”-ban folyamatosan az érdeklődők rendelkezésére állnak, egyre többször, mondhatni rendszeresen tartanak úgymond kihelyezett foglalkozásokat, bemutatókat más településeken is. Annál s inkább, mert - mint jelmondatuk is hirdeti - „Mozgásban a tudomány”. A rendezvényt Mestemé dr. Fancsik Györgyi, a Salgótarjáni Városfejlesztő Kft. projektmenedzsere nyitotta meg. Utalt rá, hogy a bemutatóra „A természettudományos oktatás módszertanának és eszközrendszerének megújítása a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskolában” című, a Társadalmi Megújulás Operatíy Program (TÁMOP) keretében került sor. Ugyanazon napon a „Mobilis” munkatársai átvonultak a Madách Imre Gimnáziumba is, ahol szintén szabad téren tartottak bemutatót. Művész egy kihalt gyárban Mindennek megvan a maga oka, előzménye. Annak is, hogy Fürjesi Csaba festőművész kiállítást rendezett Ausztriában egy üres gyárépületben. Történt ugyanis, hogy a Nóg- rád megyéből elszármazott alkotó, a Ceredi Nemzetközi Művésztelep vezetője 2013-ban Budapestről Salzburg mellé költözött családjával. Ott találkozott a Werk Hallein új tulajdonosaegy „gyártörténeti” kollekció, amely átlépve az időkorlátokat egyedi módon, sajátos nyomtatási technikával elevenítette fel az üzem berendezési tárgyait, légkörét, az ott dolgozott emberek elképzelt mindennapjainak hangulatát. Negyvenkilenc kép született s az alkotásokból a hajdani gyárban „Werk. Genau” címmel október elején nyílt nagy érdeklődéssel kísért kiállítás. A megnyitó- beszédet dr. Heinrich Schelhom, ival Elisabeth és Ditfried Kurz- cal. A házaspár ez év elején az 1898-tól működött, de 2009- ben bezárt halleini papírgyárba kalauzolta a művészt s az egykori üzem kihalt csarnokainak emléktöredékei, a gyár lepusztult részletei és a gyártás maradványai (csövek, vezetékek, kapcsolók, műanyag-darabok stb.) meglódították Fürjesi Csaba fantáziáját és alkotásra ösztönözték. Mindig is szerette a papírt, nem véletlen, hogy a megtalált celluózlapok felgyorsították a művészben megindult kreatív folyamatot. Végül is az asszociációkból összeállt Salzburg tartomány kulturális vezetője mondta, hangsúlyozván, hogy a nagy múltú üzem üres állapotában is hasznosult, amennyiben képes volt egy fontos, színvonalas művészeti eseménynek helyt adni. A kiállítás érdemeit Martina Berger-Klinger művészettörténész méltatta. A régi gyárépületben további kulturális rendezvények lesznek, Fürjesi Csaba tárlata viszont a tervek szerint „vándorútra kel” Bécs, München, Budapest városokba s a remények szerint új gazdasági, kulturális hálózatokat teremtve. csébé „Nép-dal-kép” és írás 2009. február 19-én rendeztek először kiállítást Baglyasalján az idősek otthonában. A kezdetet Ugaros László és Nagy Miklósáé bemutatkozása jelentette, a minap pedig - Nógrády Andor „Nép - dal - kép” című tárlatával - immár a negyvenedik (!) ilyen típusú rendezvény megnyitására kerül sor a Baglyaskő Galériában. Nógrády Andor Jobbágyiban élő alkotó: mindenekelőtt képzőművész, de novellái, versei azt bizonyítják, hogy szépírói vénával is rendelkezik, sőt rendszeresen végez hely- történeti jellegű munkát főként Jobbágyi vonatkozásában, de foglalkozott Kozárd múltjával is. Törekvései tanulmányokban, könyvekben öltenek testet. Szenvedélyesen kutatja a gyökereket és az értékeket igyekszik megőrizni a jelen és az utókor számára. A Baglyasalján is látható kiállítás grafikáit, festményeit a magyar népművészet ihlette motívumkincs, archaikus jelrendszere foglalja egységes keretbe. A nézőkre, műélvezőkre - különösen az idősebb korosztályú- akra - nagy hatást gyakorol az ismerős folk- lorisztikus témavilág, a balladisztikus hangulat, a műveknek az emberi életet ciklikusan végigkísérő eseményekhez kötődő, a tradíciók fennmaradását, megőrzését sugalló tartalmi üzenete. Ez visszatükröződik az alkotások címétől kezdve a színvilágon át a változatos műfaji, formai kivitelezésig. Ugyanakkor - mintegy igazolva, hogy Nógrády Andor hajlamos és hajlandó a megújulásra is - a technikai eszközrendszerben számos korszerű megoldást, gyakorlatot alkalmaz. Képeivel is tanult mesterségét, a tanítói, a történelem és rajz szakos tanári kül detését szolgálja. A pásztói gimnáziumban két évtizeden át nyugállományba vonulásáig tanított. Sokféle munkára kényszerült, de világéletében pedagógus volt. Budapesten született 1940- ben - s a kiságyból nem kevésbé neves színésznő, mint Gobbi Hilda ölelte magához - de már négyéves korában hazaköltöztek Jobbágyiba, ahol néhány - kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb - kitérő után már újra hosszú évek óta él. Megannyi, főként - nevéhez méltóan - nógrádi településeken szerepelt kiállításokon - egyénieken és csoportosokon - de az elmúlt esztendők során bemutatkozott már - többek között - a fővárosban, Besztercebányán, Gyulán, Hatvanban, Kőszegen, Tokajban is. Tagja volt a balassagyarmati székhelyű Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak és most is egyik meghatározó egyénisége a pásztói székhelyű Athéné Alkotókor képzőművészeti szekciójának. írni - mint Baglyasalján, a kiállítás megnyitása után rendezett beszélgetésen, közönség-találkozón is elmondta - tizenegy éves korában kezdett, amikor Gárdonyi Géza hatására megfogalmazta - ahogyan ő elképzelte - Buják ostromát. Középiskolás korában nagy hatással volt rá Ady Endre költészete. Első versét - „Boldog óra emlékezete” címmel a megyei napilap közölte a hatvanas évek elején. Ugyanerre az időszakra vezethető vissza a rajzolás, az akvarellezés, ami helyileg az esztergomi tanítóképzőhöz köthető. Ott mondta egy iskolatársa, hogy írja tovább a képeket. S így is tett. Manapság egyensúlyban van tevékenységében a két terület. Szépírásaiban előszeretettel használja fel, „jegyzi le” az életében történteket, tapasztaltakat s szívesen jeleníti meg európai utazásainak élményeit is. Számos munkájának kiadásában, szerkesztésében közreműködik felesége, leánya és más családtagja is. Mindig elsősorban adni szeretett önmagából, talentumából, ismereteiből és ez rendre sikerült, sikerül is neki. Éppen tíz évvel ezelőtt a komjáthysok „Röpke ívek” című antológiájában azt írta magáról: „Az életben minden elértem, amit célul tűztem ki... ’’Azóta megjelent több saját kötete és számos újabb kiállításon állt a nyilvánosság elé. Ha 2004-ben elégedett volt sorsával, pályafutásával, akkor ez az érzés napjainkban hatványozottan igaz kell, hogy legyen. Ezzel együtt további tervei várnak még megvalósításra a sokoldalú művészembernek... Cs. B. A Baglyaskő Galéria negyvenedik kiállításán Nógrády Andor átveszi az emléklapot Báti Jánosnétól, Baglyasalja Barátainak Köre elnökétől „Heuréka!” „Megtaláltam!”
