Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)

2014-09-09 / 209. szám

Szuper bulit tartott a Retro Rock Band ScrfassagjiarBai Az igényes zenét kedvelők körében jól ismert a Retro Rock Band. Korábbi lapszámunk­ban már beszámoltunk a város hivatalos augusztus húszadikai - délelőtti - ünnepségéről. Délután már a könnyebb műfajoké volt a főszerep a főtéren. Este pedig a Retro Rock Band adott jól sikerült koncer­tet, amelyen ezerfős nézősereg előtt a Republic népszerű számait játszotta a zenekar. A somoskői vár „meghódítása'’ Bartos József Igen. Megtörtént. Végre „meghódít­hattam” a somoskői várat. Feljutottam a csúcsra. Úgy éreztem „enyém” a vár és a körülöttem elterülő világ is. Har­minc éve - engedéllyel - már jártam erre. Ez akkor egy kötelező penzum, fel­adat volt. Azóta is vágytam megismeré­sére. Most az újabb látogatás során, minden fontos részletet megismerve - meg-megállva, sok mindent kifürkész­ve - csak a pillanat szépségének, a fel­fedezések örömének éltem. És az - még így, „csonkán” is - teljesen lenyűgözött. A vár a magyar épített örökség része, melyre büszkék lehetünk és a két szom­szédos nációnak, nemzetnek együtt kell gondoskodnia arról, hogy további év­századokon át fennmaradhasson. Sőt további rekonstrukcióval, újabb idegen- forgalmat vonzzon. A középkori vár a történelmi Nagy- Magyarország részeként, a Nógrád vár­megyei település, Somoskő fölé maga­sodó 526 méteres vulkáni csúcsra épült. A13. században kezdték el építe­ni, majd mozgalmas századok után - a törökhódítás hírére - védműveit átépí­tették. Akkor kapta végleges formáját. 1576-ban a törökök elfoglalták és 1593- ig - jelezve a hódítók „dicsőségét” - a vártornyon lófarkas zászló lengett. A vá­rat két alkalommal is felgyújtották, illet­ve a Rákóczi szabadságharc után fel­robbantották. A 18. sz. végére romossá vált. Az elmúlt évtizedek felújítási mun­kálatai, illetve az ágyútorony részleges helyreállítása ellenére, az építőkre még sok-sok munka vár. Az 1560-as években gyakran meg­fordult a várban Balassi Bálint költő, aki Losonczy Anna várúrnő iránti ér­zelmeit, szerelmét a Júlia-versekben énekelte meg. Ugyancsak járt a vár­ban egy másik jeles személy Petőfi Sándor is. Aki 1845. áprilisi felvidéki útja során eljutott Somoskőre is. Úti­rajzok című írásában erről meg is em­lékezik. „Somoskő nem nagy vár, (...) de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.” A vár alatt - a somoskői oldalon - található a Petőfi emlékkunyhó, amely mindkét költőnek - Balassinak is - emléket ál­lít. A vár életében a trianoni békeszer­ződés drámai fordulatot hozott. Az idő­közi terület visszacsatolások ellenére, a II. világháborút lezáró párizsi béke- szerződés a somoskői várat újra Cseh­szlovákiának ítélte. Noha a vár a tele­pülés szélétől mindössze néhány mé­terre áll, mégis évtizedeken keresztül elzárták, megtagadták látogatását. Hál’ Istennek ma már minden formalitás nélkül látogatható. A várhegy északi oldalán évmilliós geo­lógiai érdekesség, a híres bazaltömlés ta­lálható. A képződményt „bazaltorgoná­nak” is hívják, hisz a keskeny bazaltosz­lopok orgonasíp módjára helyezkednek el. Alatta a letöredezett vulkáni tufából „kőzuhatag, kőtenger” keletkezett./Ez a vár legfontosabb építési anyaga is./ Ahogy körbejártam a várat nem kis büsz­keség fogott el. Eleink tudását, erőfeszí­tését, a középkori várépítészet remeklé­sét illetően. Nemcsak az építőanyagnak a meredek várhegyre történő felszállítása és beépítése, hanem a közel száz méteres szintkülönbség leküzdése miatt is. Nekem obsitos, kiszolgált várlátoga­tónak elég nehéz volt feljutnom a csúcsra, de amit tapasztaltam, a lát­vány, az mindenért kárpótolt. Ég és föld között éteri, mennyei nyugalom áradt és a természet szépsége minde­nütt, ameddig a szem ellát. A kéznyúj­tásra lévő Salgó vára mellett, a Karancs, a Mátra és a Tátra hegyvonu­latai látszottak. Sok látogatóval - pél­dául Martonvásárról, Sümegről, Sze­gedről, de nógrádival alig - találkoz­tam. Jó lenne remélni, hogy a nógrádi fiatalok is megismerik a magyarság egyik évszázados építészeti emlékét. Somoskő nem Eger vára, mégis gondo­latban átéltem azt a heroikus küzdelmet, amelyet Gárdonyi Géza az Egri csillagok­ban leírt. Magam előtt láttam Dobó Ist­vánt, a várkapitányt, Mek-csey Istvánt, Bornemissza Gergelyt és a többi hőst, ahogy védték a várat. És ahogy a többi várban, a somoskőiben is védték a hazát. Jó lenne erre emlékeztetni gyermekein­ket. Elődeink megharcolták jövőnk. Már magyar földön is megterem a narancs Nógrád megye. Dinnyéért indultak az észak-magyaror­szági revizorok, komoly ösz- szegű bírság lett az akció vé­ge. Élénk fantáziával megál­dott zöldséges bukott le a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ellenőrzéssorozatában. A NAV munkatársai próba- vásárlást tartottak egy miskol­ci zöldségesnél, de a vállalkozó sem az ellenőröknek, sem pe­dig a többi vásárlónak nem adott nyugtát A mulasztás már önmagában büntetéssel jár, amit még az is tetézett, hogy üzletben végzett zöldség- és gyümölcsárusításkor pénztár­gépet kell használni, a vállalko­zó azonban sem hagyományos, sem új típusú pénztárgépet nem üzemeltetett, ráadásként kiderült, hogy még meg sem rendelte az online kasszát. Dr. Körtvélyesi Zsuzsanna sajtóreferens, főosztályvezető lapunknak elmondta: a zöldsé­ges azzal próbálta menteni a helyzetet, hogy őstermelőnek vallotta magát Valójában azon­ban sem érvényes őstermelői igazolvánnyal, sem pedig érté­kesítési betétlappal nem ren­delkezett, sőt, a NAV nyilván­tartása szerint még szja- bevallást sem adott be a múlt évre. A boltban egyébként szá­mos hazánkban is megtermő zöldség és gyümölcs mellett déli gyümölcsök, köztük na­rancs is kapható volt A napokban újra felkeresték a revizorok az üzletet, a vállal­kozó azonban nem tanult a hi­bájából, és ismételten nem adott nyugtát Az ilyen ismétlő­dő mulasztások esetén 1 millió forintig terjedő bírság mellett üzletbezárást is kiszabhat a NAV, valamint a korábbi év el­maradt bevallásai miatt azon­nali utólagos ellenőrzést indít. Górcső alatt a szí elláá Mint arról lapunk hasábjain már több alkalommal is beszámoltunk, a Rétsági Járóbeteg-szakellátó Központ egyre magasabb színvonalon biztosítja betegei számá­ra az egészségügyi ellátást. Bugarszki Miklós ügyve­zető' igazgatót arra kértük, értékelje a mögöttünk ha­gyott időt, szóljon a betegek és a kórház kapcsolatáról és ossza meg velünk a jövőre vonatkozó terveket, az esetleges fejlesztésekre vonatkozó elképzeléseket.- Ha néhány mondatban kelle­ne értékelnie 2014-es év első felét, mit emelne ki?- Egy intézmény életében két meghatározóan fontos szempon­tot érdemes szem előtt tartani: az egyik a forrásszerzés, forrásbizto­sítás a másik pedig a szakmai tel­jesítmény, amely az egészségügyi ellátás esetébe mérhető és szub­jektív elemekkel írható le - kezd­te Bugarszki Miklós: - Az év első felében sikerült a rendelkezésre álló teljesítmény-volument teljes mértékben felhasználni és ezzel biztosítani a stabil gazdálkodási hátteret, ami alapvető feltétele a korrekt szakmai munkának, ese­tünkben a betegek ellátásának. Ez mellett 2014 első félévében egy TÁMOP-pályázat aktív sza­kaszába érkezett intézményünk, amely lehetőséget biztosított a térséghez tarozó településeken egészségi állapot felmérésére, ami közelebb vitt minket az ellá­tandó lakossághoz és a családor­vosokkal is szorosabb kapcsolatot alakíthattunk ki.- Hogyan foglalná össze az in­tézmény élén eltöltött időt?- 2010 októberétől dolgozok az intézményben, először mint intéz­ményvezető igazgató, majd 2011 tavaszától az ügyvezetői feladato­kat is én látom el. Mivel a rétsági rendelőintézetet TIOP fejlesztés­ben hozták létre, néhány rendelés kivételével az egészségügyi ellá­tás szervezését szinte a nulláról kellett kezdeni. Az első időszak a szakhatósági engedélyek beszer­zésével és a munkatársak felkuta­tásával telt. Ez rengeteg utánjá­rást igényelt és amikor ezen túlju­tottunk, a rendelések megszerve­zése volt a fő feladat. A következő kihívást az jelentette, hogy megis­mertessük magunkat a családor­vosokkal és a betegekkel. Ebben az időszakban felkerestem a házi­orvosokat és a balassagyarmati, illetve a váci kórházat a szakmai kapcsolatok kiépítése érdekében, és szórólapokat juttattunk el a la­kossághoz, amelyek tartalmazták a rendeléseinket és rendelési idő­inket. Mára elmondható, hogy ez a munka sikeres volt, a rétségi rendelőintézet beépült a lakosság és a szakmai ellátók tudatába is. Bugarszki Miklós: „a lehetőségek legoptimálisabb kihasználásával tesszük a dolgunkat"- Egy felsővezető számára ma talán az egyik legfontosabb „ada­lék” az eredményes munkához az inspiráció. Ön miben és hogyan találja meg ezt?- Kicsivel több mint harminc éve dolgozok az egészségügy­ben, pályámat segédápolóként kezdem . Mindig volt egy kis hiányérzetem, hogy az, amit egészségügynek nevezünk le­hetne jobb, lehetne beteg-cent- rikusabb, gazdaságosabb, em­berségesebb. Szakmai utam során mindig arra törekedtem, hogy ezeket megvalósítsam és a jelenlegi beosztásomban is ezeket az értékeket tartom a legfontosabbnak. Ha biztos le­szek benne, hogy elértem, ak­kor új célokat kell keresni, olyanokat amelyek még in­kább javítják az ellátandó la­kosság elégedettségét.- Munkahely szempontjából mennyi embernek biztosítanak munkát, van-e lehetőség a szakrendelőn belül tudásuk fej­lesztésére; támogatják-e például a továbbtanulást?- Főállású munkatársaink át­lagos száma 23-25 között mo­zog, de az egyéb jogviszonyban lévőkkel együtt közel 60 fő dol­gozik nálunk. Mivel az egész­ségügyben a munkavégzés ér­vényes működési nyilvántartás­hoz kötött, és ez csak folyamatos továbbképzéssel újítható meg, intézményünk az ehhez szüksé­ges továbbképzéshez időbeli és anyagi támogatást is nyújt. Ná­lunk a jó munkavégzés alap, csak csapatként lehetünk sike­resek, így aki ehhez hozzájárul, az egységes megítélésben része­sül és azonos juttatásokat kap. Szerencsére a munkatársaink kiválasztásakor is ez volt a mér­tékadó, így 2010 óta stabil csa­pattal dolgozunk.- Milyen visszajelzések érkez­nek a betegektől? Mivel tudnak „többet” nyújtani, mint más egész­ségügyi intézmények?- 2011 áprilisában nyitottuk meg kapuinkat a betegek előtt, azóta megközelítőleg 24000 el­látó-páciens találkozás történt és csupán 2 esetben volt beteg­panasz. A környező települések lakossága szívesen veszi igény­be rendelőnkben az ellátást. Ez köszönhető annak, hogy a ren­delő orvosaink ismertek a terü­leten és az intézményben is kulturált körülményeket talál­nak. Az sem elhanyagolható, hogy az új beruházás velejáró­ja a korszerű eszközpark, a di­agnózis biztonságához nagy­mértékben hozzájárul, illetve a röntgen esetében az egy vizsgá­latra jutó rendkívül alacsony sugárterhelés. Egyes rendelé­seinkre az előjegyzési idő is rö- videbb mint Balassagyarmaton vagy Vácon. Szemészetre szin­te egy-két héten belül adunk időpontot. Máshol erre akár hó­napokat is várnak.- Hogyan látja az előttünk álló időszakot?- Hogy mit hoz a jövő, azt ne­héz megmondani. Az biztos, hogy a jelenlegi finanszírozás mellet tartós működési bizton­ság csak nagyon nehezen tart­ható fenn. Az egészségügyi kor­mányzat szavakban már elju­tott oda, hogy a járóbeteg szak­ellátás szerepének erősítését priorizálná, de a tettek eddig nem ezt mutatták. Én azt gon­dolom, hogy a biztonságos mű­ködéshez az állami felelősség- vállalást fokozni kellene, mind a finanszírozás, mind a humán utánpótlás területén. Mi addig is a lehetőségek legoptimáli­sabb kihasználásával tesszük a dolgunkat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom