Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-08 / 208. szám
FOTÓ; GYURKÓ PÉTER Rég i igénynek tettek eleget Saxinger Gyula is megosztotta emlékező gondolatait a jelenlévőkkel „Emlékezni kötelességein, mérleget vonni nincsen jogom” - hangzott el péntek a napokban a Táncsics Mihály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközépiskola és Szakiskola alapításának 75. évfordulója alkalmából elhelyezett emléktábla avatóünnepségén, a régi iskolaépület helyén. Sz.A. Salgótarján. Megható érzés, hogy kollégáim és diákjaim mellett ilyen sokan fontosnak, magukénak érzik ezt az alkalmat, ezzel is jelezve, hogy a „Közgében” töltött évek nem múltak el nyomtalanul emlékükben, jó érzéssel gondolnak vissza hajdani alma materükre. Nekünk egykori és a jelen kor tanulóinak és tanárainak kötelességünk megemlékezni a múltról, ami a most megjelenteket összeköti - egy iskoláról, amelyhez mindannyian kötődünk, mert falai között együtt éltünk, dolgoztunk és építettünk évtizedekkel ezelőtt és most is - fejtette ki Baranyi Zoltán:- Ma nem mérlegelnünk, hanem megemlékeznünk kell: azokról az emberekről, akik sokat dolgoztak egykor az intézményért, s arról, hogy mi történt az elmúlt 7 5 évben, illetve arról is hol kezdődött meg egykor a tanítás. Az előző tanévben gazdag ünnepi sorozat keretében már visszaemlékeztünk tanodánk egykori oktatóira, a hagyományokra, a középiskolás életre, de a suli egykori helyéhez még tartozásunk van. Ezért is nyugodtan mondhatom, régi igénynek teszünk most eleget, amikor rövidesen leleplezzük a „Közgé” emléktábláját, amit az első iskola- épület helyén megépült áruház falán helyeztünk el - tette hozzá az alma mater jelenlegi igazgatója. Ezt követően a tanintézet vezetője megköszönte azoknak a segítséget, akik közreműködtek az emléktábla elhelyezésében. Majd a rövid irodalmi műsort után a jelenlévők meghallgathatták Dupák Sándomé, a Közgés Öreg Diákok Baráti Egyesület vezetőjének visz- szaemlékezését, aki egyebek mellett elmondta: azért is fontos ez az ünnepség, amely az egykori iskola emlékét őrző tábla felavatásával bizonyítja, hogy a jelenlegi diákok, tanárok méltó utódaik az ide járt többezer tanulónak, s az őket nevelő pedagógusoknak, akik az évforduló alkalmából megérdemelt tiszteletet és emléket állítanak elődeiknek. A rendezvény végül Saxinger Gyula volt „Közgés” növendék - aki még az első évfolyamok között, az egykori, régi épületben tanult - emlékezői gondolatait követően a koszorúk elhelyezésével fejeződött be. Novícius fogadalomtétele Levéltárnok emléktáblája Megújult az összekötőút Pályázat keretében megújult a Vác-Acsa-Verseg összekötő' út Nógrád megyében. A több mint 473 millió forintos beruházás során az út 3,8 kilométeres szakasza vált európai színvonalúvá. Káló. A felújítás során a teherbírásukat vesztett szakaszokon megvalósult a pályaszerkezet helyi cseréje. A fennmaradó részeken pedig az elöregedett aszfalt kötőréteg helyreállítását végezték el a szakemberek, illetve a teljes szakaszon új, felső aszfalt kopóréteg épült Több helyen megújultak az árok- és folyókaburkolatok is, valamint az út- és kapubejárók alatti átereszek cseréjére, tisztítására, továbbá a földárkok és padkák rendezésére is megtörtént Ezen kívül, a szükséges helyeken újak váltják fel a régi forgalmi jelzőtáblákat és oszlopokat, illetve új burkolati jeleket is festettek fel. A beruházásban egy belterületi híd is érintett volt: a kivitelező többek között a régi hídszegély, a gyalogosjárda és a korlát helyett újat épített, valamint a hídszigetelés és az aszfalt kopóréteg cseréjét is elvégezte. A fejlesztés legnagyobb mértékben Kálló lakosait érinti, hiszen az érintett szakaszon nő a forgalombiztonság, javul a szolgáltatási színvonal és az utazási időben is rövidülés lesz tapasztalható. A Magyar Közút Nonprofit Zrt pedig azért dolgozik majd, hogy felújított útszakasz hosszú távon is kiváló állapotban maradhasson. Zillich Mihály az egy éves novíciátot befejezve egyszerű szerzetesi fogadalmat tett nemrég Szécsényben Szecseny. A ferences rendben 1220 óta létezik a novíciát, amely a „beöltözéssel” kezdődik, amikor a tartományfőnök ünnepélyesen a rend ruhájába öltözteti a jelöltet. A noviciátus az az időszak, amelynek során a novícius megkezdi rendi életét, tovább mélyíti döntését, hogy Jézus krisztust az egyházban és a mai világban Szent Ferenc szellemében követi, valamint mélyebben megismeri és kipróbálja a ferences életformát. Szécsényben, 1332-ben - a várossá nyilvánítást megelőzően két évvel - alapították a kolostort. A városban az 1400-as évektől kisebb megszakításokkal működött a novíciát. Amikor a történelmi körülmények úgy alakultak - például a török hódoltság korában - , a kolostorból a ferencesek is elköltöztek. Tudjuk, hogy 1950-ben felszámolták a rendet, Szécsényből a ferences atyákat elvitték, csak 1989-ben költöztek vissza. A tartományfőnök 1993-ban a noviciátust visszahelyezte Szécsénybe. A ferences rend templomának harangja ünnepi szentmisére hívta nemrég a hívőket. Lélekben felemelő ünnep volt ez a szombathelyi Zillich Mihály számára, aki az egy éves novíciátot befejezve egyszerű szerzetesi fogadalmat tett. Az ünnepi szentmisén ott voltak a fogadalmat tevő családtagjai, többen érkeztek a szombathelyi ferences rendházból, és magából a dunántúli városból is, hogy részesei legyenek Zillach Mihály ünnepélyes fogadalomtételének, osztozzanak örömében. Az ünnepi szentmisét Dobszay Benedek, ferences rendi tartományfőnök mutatta be. Hálát adott az Úr Istennek, hogy ad olyan fiatalt, aki elfogadja a hívó szavát, az ő szolgálatába akar állni. Zillich Mihály novícius fogadalmat tett az engedelmességre, a tisztaságra, az Úr Jézus és Szent Ferenc szorosabb követésére, s teljes szívvel rábízta magát a ferences rendi testvéri közösségre. Dobszay Benedek tartományfőnök elfogadta fogadalmát, s arra kérte őt, hogy az Úr méltó követője legyen. A fogadalmat tevő szeptembertől Budapesten folytatja szerzetesi tanulmányait. A templom kápolnájában a ferences rendi testvérek előtt, ünnepélyes keretek között felvették a rendi habitust, azok a fiatalok, akik a kolostorban kezdik meg novícius életüket. Szenográdi Ferenc Elsők között esett el az „nagy háború” világégésében Nógrád vármegye egykori főlevéltárnoka, Miskolczy-Simon János. Halálának századik évfordulóján emléktáblát avattak tiszteletére, amelyet a régi vármegyeháza keleti falán helyeztek el. H.H. Balassagyarmat. Az esős időben megrendezett szeptember elsejei eseményen megjelent, és emlékező beszédet mondott a hősi halált halt tisztviselő unokája, Jeszenszky Géza, az Antall- kormány egykori külügyminisztere, hazánk jelenlegi norvégiai és izlandi nagykövete. A diplomata-politikus személyes családi visszaemlékezésekre utalva elevenítette fel nagyapja alakját, aki 1909-ben került Balassagyarmatra, innen vonult be 1914. augusztusában a császári és királyi hadseregbe, és néhány hét múlva a Kárpátokban, a Lemberg melletti ütközetben fejlövés érte, amibe belehalt. Jeszenszky Géza úgy fogalmazott, Miskolczy-Simon János talán szerencsés volt olyan értelemben, hogy nem élte át az első világháború legvéresebb csatáit, így a Przemysl körüli harcokat. A szónok felvetette, szomorú apropója is van a nagypapa száz évvel ezelőtti halálának: ott esett, a mai Lvov közelében, ahonnan néhány száz kilométerre most is dörögnek a fegyverek az ukránorosz határvidéken. Ejtett néhány szót még a Miskolczy- hagyatékról, például arról a naplóról, amelynek utolsó bejegyzése 1914. áprilisából származik, és arról is, a nagymama mennyire fájlalta, hogy szeretett férje tömegsírban nyugszik, Magyarországon pedig nincs hely, ahol adózhatna az emlékének - a családnak tehát egyfajta kárpótlás is a Miskolczy-Simon emléktábla balassagyarmati felállítása. Irodalmi műsorral is köszöntötték az évfordulót I Jeszenszky Géza (jobbról) unokatestvérei társaságában a koszorúzás után
