Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)

2014-09-08 / 208. szám

FOTÓ; GYURKÓ PÉTER Rég i igénynek tettek eleget Saxinger Gyula is megosztotta emlékező gondolatait a jelenlévőkkel „Emlékezni kötelességein, mérleget vonni nincsen jo­gom” - hangzott el péntek a napokban a Táncsics Mi­hály Közgazdasági, Ügyviteli, Kereskedelmi és Ven­déglátó-ipari Szakközépiskola és Szakiskola alapításá­nak 75. évfordulója alkalmából elhelyezett emléktábla avatóünnepségén, a régi iskolaépület helyén. Sz.A. Salgótarján. Megható érzés, hogy kollégáim és diákjaim mel­lett ilyen sokan fontosnak, magu­kénak érzik ezt az alkalmat, ezzel is jelezve, hogy a „Közgében” töl­tött évek nem múltak el nyomta­lanul emlékükben, jó érzéssel gondolnak vissza hajdani alma materükre. Nekünk egykori és a jelen kor tanulóinak és tanárai­nak kötelességünk megemlékez­ni a múltról, ami a most megje­lenteket összeköti - egy iskoláról, amelyhez mindannyian kötő­dünk, mert falai között együtt él­tünk, dolgoztunk és építettünk évtizedekkel ezelőtt és most is - fejtette ki Baranyi Zoltán:- Ma nem mérlegelnünk, ha­nem megemlékeznünk kell: azok­ról az emberekről, akik sokat dol­goztak egykor az intézményért, s arról, hogy mi történt az elmúlt 7 5 évben, illetve arról is hol kezdő­dött meg egykor a tanítás. Az elő­ző tanévben gazdag ünnepi soro­zat keretében már visszaemlékez­tünk tanodánk egykori oktatóira, a hagyományokra, a középiskolás életre, de a suli egykori helyéhez még tartozásunk van. Ezért is nyu­godtan mondhatom, régi igény­nek teszünk most eleget, amikor rövidesen leleplezzük a „Közgé” emléktábláját, amit az első iskola- épület helyén megépült áruház fa­lán helyeztünk el - tette hozzá az alma mater jelenlegi igazgatója. Ezt követően a tanintézet veze­tője megköszönte azoknak a segít­séget, akik közreműködtek az em­léktábla elhelyezésében. Majd a rövid irodalmi műsort után a je­lenlévők meghallgathatták Dupák Sándomé, a Közgés Öreg Diákok Baráti Egyesület vezetőjének visz- szaemlékezését, aki egyebek mel­lett elmondta: azért is fontos ez az ünnepség, amely az egykori isko­la emlékét őrző tábla felavatásá­val bizonyítja, hogy a jelenlegi di­ákok, tanárok méltó utódaik az ide járt többezer tanulónak, s az őket nevelő pedagógusoknak, akik az évforduló alkalmából megérde­melt tiszteletet és emléket állíta­nak elődeiknek. A rendezvény végül Saxinger Gyula volt „Közgés” növendék - aki még az első évfolyamok kö­zött, az egykori, régi épületben tanult - emlékezői gondolatait követően a koszorúk elhelyezé­sével fejeződött be. Novícius fogadalomtétele Levéltárnok emléktáblája Megújult az összekötőút Pályázat keretében megújult a Vác-Acsa-Verseg összekötő' út Nógrád megyében. A több mint 473 millió forintos be­ruházás során az út 3,8 kilo­méteres szakasza vált euró­pai színvonalúvá. Káló. A felújítás során a teherbírá­sukat vesztett szakaszokon megvaló­sult a pályaszerkezet helyi cseréje. A fennmaradó részeken pedig az elöre­gedett aszfalt kötőréteg helyreállítását végezték el a szakemberek, illetve a teljes szakaszon új, felső aszfalt kopó­réteg épült Több helyen megújultak az árok- és folyókaburkolatok is, vala­mint az út- és kapubejárók alatti átere­szek cseréjére, tisztítására, továbbá a földárkok és padkák rendezésére is megtörtént Ezen kívül, a szükséges helyeken újak váltják fel a régi forgal­mi jelzőtáblákat és oszlopokat, illetve új burkolati jeleket is festettek fel. A be­ruházásban egy belterületi híd is érin­tett volt: a kivitelező többek között a ré­gi hídszegély, a gyalogosjárda és a kor­lát helyett újat épített, valamint a híd­szigetelés és az aszfalt kopóréteg cse­réjét is elvégezte. A fejlesztés legnagyobb mértékben Kálló lakosait érinti, hiszen az érintett szakaszon nő a forgalombiztonság, ja­vul a szolgáltatási színvonal és az uta­zási időben is rövidülés lesz tapasztal­ható. A Magyar Közút Nonprofit Zrt pedig azért dolgozik majd, hogy felújí­tott útszakasz hosszú távon is kiváló állapotban maradhasson. Zillich Mihály az egy éves novíciátot befejez­ve egyszerű szerzetesi fogadalmat tett nemrég Szécsényben Szecseny. A ferences rendben 1220 óta létezik a novíciát, amely a „beöltözéssel” kezdő­dik, amikor a tartományfőnök ünnepélyesen a rend ruhájába öltözteti a jelöltet. A noviciátus az az időszak, amelynek során a novícius megkezdi rendi éle­tét, tovább mélyíti döntését, hogy Jézus krisztust az egyház­ban és a mai világban Szent Fe­renc szellemében követi, vala­mint mélyebben megismeri és kipróbálja a ferences életfor­mát. Szécsényben, 1332-ben - a várossá nyilvánítást megelő­zően két évvel - alapították a kolostort. A városban az 1400-as évek­től kisebb megszakításokkal működött a novíciát. Amikor a történelmi körülmények úgy alakultak - például a török hó­doltság korában - , a kolostor­ból a ferencesek is elköltöztek. Tudjuk, hogy 1950-ben felszá­molták a rendet, Szécsényből a ferences atyákat elvitték, csak 1989-ben költöztek vissza. A tartományfőnök 1993-ban a noviciátust visszahelyezte Szécsénybe. A ferences rend templomá­nak harangja ünnepi szentmi­sére hívta nemrég a hívőket. Lélekben felemelő ünnep volt ez a szombathelyi Zillich Mi­hály számára, aki az egy éves novíciátot befejezve egyszerű szerzetesi fogadalmat tett. Az ünnepi szentmisén ott voltak a fogadalmat tevő családtagjai, többen érkeztek a szombathe­lyi ferences rendházból, és magából a dunántúli városból is, hogy részesei legyenek Zillach Mihály ünnepélyes fo­gadalomtételének, osztozza­nak örömében. Az ünnepi szentmisét Dobszay Benedek, ferences rendi tartományfőnök mutatta be. Hálát adott az Úr Istennek, hogy ad olyan fiatalt, aki elfo­gadja a hívó szavát, az ő szol­gálatába akar állni. Zillich Mi­hály novícius fogadalmat tett az engedelmességre, a tiszta­ságra, az Úr Jézus és Szent Fe­renc szorosabb követésére, s teljes szívvel rábízta magát a ferences rendi testvéri közös­ségre. Dobszay Benedek tarto­mányfőnök elfogadta fogadal­mát, s arra kérte őt, hogy az Úr méltó követője legyen. A foga­dalmat tevő szeptembertől Bu­dapesten folytatja szerzetesi tanulmányait. A templom kápolnájában a ferences rendi testvérek előtt, ünnepélyes keretek között fel­vették a rendi habitust, azok a fiatalok, akik a kolostorban kezdik meg novícius életüket. Szenográdi Ferenc Elsők között esett el az „nagy háború” világégés­ében Nógrád vármegye egykori főlevéltárnoka, Miskolczy-Simon János. Halálának századik évfor­dulóján emléktáblát avat­tak tiszteletére, amelyet a régi vármegyeháza keleti falán helyeztek el. H.H. Balassagyarmat. Az esős idő­ben megrendezett szeptember elsejei eseményen megjelent, és emlékező beszédet mondott a hősi halált halt tisztviselő uno­kája, Jeszenszky Géza, az Antall- kormány egykori külügyminisz­tere, hazánk jelenlegi norvégiai és izlandi nagykövete. A diplo­mata-politikus személyes csalá­di visszaemlékezésekre utalva elevenítette fel nagyapja alakját, aki 1909-ben került Balassagyar­matra, innen vonult be 1914. au­gusztusában a császári és kirá­lyi hadseregbe, és néhány hét múlva a Kárpátokban, a Lemberg melletti ütközetben fej­lövés érte, amibe belehalt. Je­szenszky Géza úgy fogalmazott, Miskolczy-Simon János talán szerencsés volt olyan ér­telemben, hogy nem élte át az első világháború legvéresebb csatáit, így a Przemysl körüli harcokat. A szónok felvetette, szomorú apropója is van a nagypapa száz évvel ezelőtti halálának: ott esett, a mai Lvov közelében, ahonnan néhány száz kilométerre most is dörögnek a fegyverek az ukrán­orosz határvidéken. Ejtett néhány szót még a Miskolczy- hagyatékról, például arról a nap­lóról, amelynek utolsó bejegyzé­se 1914. áprilisából származik, és arról is, a nagymama mennyire fájlalta, hogy szeretett férje tö­megsírban nyugszik, Magyaror­szágon pedig nincs hely, ahol adózhatna az emlékének - a csa­ládnak tehát egyfajta kárpótlás is a Miskolczy-Simon emléktábla balassagyarmati felállítása. Irodalmi műsorral is köszöntötték az évfordulót I Jeszenszky Géza (jobbról) unokatestvérei társaságá­ban a koszorúzás után

Next

/
Oldalképek
Tartalom