Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)

2014-09-03 / 204. szám

MTI FOTÓ: KOMKA PÉTER Sír ós szádról csak a szomorúság, a testtartásod egy sebzett jószág, hangod mély, s oly sötét, értelem benne, mint halovány fény! Szerencsétlen éved volt? Ez nem bolt! Amennyivel bemész, olyan értékkel henyélsz! Mit számít, hogy ki vagy, ha nem zsongnak körbe, már is kivagy. Jellemed nem jellemez, felöltőd, de nem jelmez ez! Az egészséges önbizalmad csak játék, egy ellenséged van, az is csak az árnyék. Amiről azt hitted való, finom, mára már egy megszokott fintor! Az élet nem a bakancsba gyűrt nadrág, nem is a fölső, ami eléggé nagy rád. Nem a telefonod tudása, nem a haverok facebook kiírása! Az életed az igened és nemed, hogy a rossz döntéseket felismered­Hogy vállalod a reggelt, az éjszakát, hogy tiszteled, ki igazán vigyáz rád! Több száz fős kutatócsapatot irányítottak kéntes Tűzoltó Egyesület is, amelynek tagjai nagy terepjáró­képességű Quaddal és alpin- technikával felszerelve érkeztek a helyszínre és egy közeli, rég fel­hagyott bánya területét kutatták át, tűvé téve minden egyes med­dőhányót és üreget, szakadékot. Az egész napos kutatóakció során hatalmas területet lehetett átfésül­ni, ám az este közeledtével, a sö­tétség beállta miatt a kutatást fel kellett függeszteni. A fiút végül két nap múlva sikerült megtalál­ni, aki ekkor sajnos már nem élt. Bár most nem sikerült életet menteni, de ez a bevetés mégis is­kolapéldája volt a különböző álla­mi és önkéntes mentőerők, társa­dalmi szervezetek, magánszemé­lyek hatékony összefogásának, amelyben óriási erő rejlik. Ezt az is jól jelzi, hogy az eddig szinte példa nélkül álló méretű hazai keresőak­cióról az országos elektronikus és írott sajtó is jelentős terjedelemben tudósított. Szűkebb hazánkat te­kintve pedig elmondhatjuk, hogy az egész napos kutatás hatékony megszervezése és irányítása nem csak a Cserhát Mentőkutyás Egye­sület hírnevét öregbítette, hanem azt is tanúsítja, hogy az elmúlt években igen jó munkakapcsolat alakult ki a megyénk nyugati és keleti felében tevékenykedő két kü­lönleges mentőszervezet között, amely hatékonyságát immár nem csak megyei, hanem országos szinten is bizonyította. (Folytatás az 1. oldalról) Szugy/A|ka. Augusztus második felében veszett nyoma egy 25 éves helybéli fiúnak, aki kerékpározni indult el a város határában elterü­lő erdős-bokros vidékre, azonban onnan nem tért haza, és mobilte­lefonja is rövidesen lemerült. Fel­kutatását haladéktalanul meg­kezdte a rendőrség és a katasztró­favédelem, azonban az átfésülen­dő terület nagysága és bonyolult terepviszonyai miatt az nem járt eredménnyel. Ez után döntött úgy a család, hogy az Együtt az Eltűnt Gyermekekért Alapítvány segít­ségével az utóbbi idők egyik leg­nagyobb létszámú hazai kereső­akcióját szervezik meg, amelyben végül közel háromszázan - csa­ládtagok, barátok, rendőrök, pol­gárőrök, tűzoltók, ismerősök és ismeretlenek - vettek részt Ekkora létszámú keresőcsoport hatékony és legfőképpen bizton­ságos irányítása igen nagy feladat, amelynek végrehajtásával Juhász Zoltánt, a Cserhát Mentőkutyás Egyesület elnökét bízták meg a szervezők. Mindez megfelelő mű­szaki háttér nélkül lényegében megoldhatatlan lett volna, ezért a mentésirányításban és a döntés- támogatásban most is kulcssze­rep hárult a Vodafone Magyaror­szág Alapítvány, az Inepex Kft és az egyesület összefogásával kifej­lesztett mentési térinformatikai rendszerre. Mindeközben az egye­sület többi tagja mentőkutyák, hőkamerák, a levegőből élőképet továbbítani képes drónok beveté­sével segítette a kutatást. Tekintettel a bonyolult terepvi­szonyokra, a mentésbe a Cserhát Mentőkutyás Egyesület vezetőjé­nek kérésére bekapcsolódott me­gyénkből a Karancs Speciális Mentőszolgálat, Polgárőr és Ön­Sok kéz szorgoskodik... Sok más hazai telepü­léshez hasonlóan Érsekvadkerten is fo­lyamatosan foglalkoz­tatnak közmunkásokat a különböző' progra­mok keretében. ÉrsekvaíSert Jelenleg a falu vezetése közel nyolcvan em­bert alkalmaz; egy részük a mezőgazdasági projektben az önkormányzati telkeken ter­meszt haszonnövényeket, amelyeket a helyi intézeti konyha használ majd fel. Egy másik csoport egy, a faluban létrehozott betonüzemben te­vékenykedik, ahol betonele­meket készítenek. Ezekből már több járdát is megújítot­tak az elmúlt időszakban. Mindezeken túlmenően folya­matban van a parlagfűirtás, az árokásás, a település-karban­tartás, valamint a Vadkerti- és a Lókos-patak medrének taka­rítása is. A nyáron tizenöt tanulót is felvettek az önkormányzat­hoz a diákmunka-program keretében, akik besegítettek az intézmények karbantartá­sában, a betonelem gyártás­ban és a fűnyírásban. Dr. Kovácsáé Nagy Mária polgármester lapunknak azt is elmondta, hogy 35-40 fő­vel tervezik a tavalyi téli köz­munka keretében megkez­dett kompetencia-fejlesztés és a képzések - település- üzemeltető, .parkgondozó, kisgépkezelő - folytatását A ■ program előrelátiratóan októ­ber közepén vagy november elején kezdődhet majd el. (Folytatás az 1. oldalról.) Jobbágyi. Váczi Gábor hozzátet­te: a 3400-3500 éves bronzkori temetőben több mint száz sírt tártak fel. A temetésekre a ve­gyes rítus volt a jellemző.- Előkerültek gyerekek és ti­zenévesek csontvázai, őket nem hamvasztották el. A felnőtteket viszont igen, valószínűleg egyet­len máglyán, amelynek a helye nem került elő az építési terüle­ten. A hamvakat ezután kétféle­képpen temették el, vagy csak beleszórták a sírgödörbe, vagy valamilyen edényben helyezték el azokat. Nem erre a célra készí­tett díszkerámiát használtak, ha­nem olyan korsókat, fazekakat, amelyek mindennapi használat­ban voltak. Erre a különféle ko­pásokból, apró sérülésekből is Bronzkori temetőt tártak fel a főút mellett következtetni lehet. Mind a há­rom temetési rítus esetében ház­tartási edényeket helyeztek el a halottak, illetve a hamvak mel­lett. Eddig úgy tudtuk, ezekbe ételt és italt tettek. Ezen a lelőhe­lyen viszont, a 3400 éve nem bolygatott sírokban azt láthattuk, hogy szinte minden esetben lefe­lé fordítva helyezték el az edé­nyeket! - mondta Váczi Gábor. Az ELTE tudományos munka­társa kifejtette: ezt abban a hit­ben tehették, hogy az elhunyt a Benus Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem munkatársa és Márkus Csenge, az ELTE hallgatója túlvilágon is használja majd a háztartási edényeit, akárcsak a bronzékszereit. Utóbbiak is elő­kerültek a lelőhelyen, egy ré­szük megolvadt a hamvasztás során, míg másokat, egy-két tűt, gyűrűt és tőrt közvetlenül a sír­ba tettek. Mivel a bronzékszerek divatja gyorsan változott, a fel­tárt leletek alapján száz éves pontossággal lehet következtetni az adott lelőhely korára. Váczi Gábor elmondta, hogy ma már a hamvakban fellelhető csontmaradványokból is szá­mos, az elhunyt nemére, életkor­ára, fizikai állapotára vonatko­zó, viszonylag pontos következ­tetés levonható. A pollen- és a botanikai vizsgálatok még arra is választ adhatnak, hogy az év melyik szakában temették el az elhunytat. A Jobbágyi határában feltárt sírok nagy része kőkamrás, ami azt jelenti, hogy élükre rakott, lapos kövekkel vettek körül egy kisebb, legfeljebb fél négyzetmé­ternyi területet, amelyet aztán egy-két nagyobb kőlappal borí­tottak. A szakemberek ezen meglepődtek, mert a térségben csak későbbről ismert ilyen te­metkezési mód. A régész elmondta: a sírok kö­zül néhányat feldúltak, valószí­nűleg a halottal eltemetett fegy­vereket, bronz ékszereket keres­ték a sírrablók. Ők vagy ott vol­tak a temetésen, vagy pedig úgy jelölték egykor a sírt, hogy fel le­hetett ismefni az előkelő temet­kezéseket. Elképzelhető az is, hogy az 500-600 sírosra becsült temetőt több tanya vagy kisebb falvak lakói közösen használták. Váczi Gábor végül elmondta: a 21-es számú főút nyomvonala éppen a temető központi része felett megy át, így csak a két ol­dalán lévő sírok feltárására nyílt lehetőség. Amint arról már beszámol­tunk: alig egy kilométernyire a bronzkori lelőhelytől, egy másik ásatáson, Szurdokpüspöki hatá­rában jégkorszaki mamutvadá­szok ténykedésére utaló marad­ványokat és egy rézkori erődített telepet tártak fel a régészek. V « » i Igen nagy feladat volt a keresőcsoport irányítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom