Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-22 / 220. szám
FOTÓ: GJ Dí szpolgárokat és nógrádikumokat ünnepeltek a megyenapon Egy teljes utca sorakoztatta fel a hagyományőrzők portékáit Tarnóczi László (Folytatás az 1. oldalról.) Szécsény. Az utóbbi két salgótarjáni megyenap után visszatért a vezérló'fejedelmi városba a Nógrád Megyei Önkormányzat legnagyobb ünnepe, amely immár az egész megyénknek is a legnagyobb találkozóhelyévé vált. A megyei és a palóc identitás erősítését tűzte ki célul évekkel ezelőtt a megyei önkormányzat, s ez mostanra jól láthatóan meg is erősödött - köszönhetően 'mindazoknak a településeknek, és a lokálpatrióta lakosaiknak, akik viseletűk, hagyományaik ápolásával, igényes bemutatásával Nógrád megye jó hírnevét, vonzását erősítették.- A viseletűnk és a hagyományaink ápolásával, értékeink őrzésével és bemutatásával a szülőföldünket tesszük gazdagabbá, s ezzel a nemzetünket is gyarapítja - hangsúlyozta a megyenapon Bállá Mihály, a körzet országgyűlési képviselője. Becsó Zsolt, a megyei önkormányzat elnöke is a tradíciók fontosságára hívta fel a figyelmet, óriási eredménynek nevezve, hogy a kézművesek utcájában mintegy negyvenen kínáltak nem csak bemutatót egy-egy kismesterség fogásaiból, de terméket is, amelyeket a hozzánk látogatók is szívesen megvesznek. Stayer László, Szécsény polgármestere közölte azt is, hogy a folyamatosan szépülő városukat még vonzóbbá tegyék, a Rákóczi-kultusz ápolására a várkertben egy Rá- kóczi-emléktábor megépítését is tervezik. A Dűvő népzenei együttes, a Nógrád Táncegyüttes, Csonka János és zenekara, s a nap folyamán színházi és pódiumi programokkal fellépett előadóművészek és együttesek igényes műsorokkal szórakoztatták a nagyszámú közönséget. A Nemzeti Művelődési Intézet pedig egy érdekes dologgal is előállt: a „nógrádikumok” utcájának végében kiterítettek egy Magyaror- szág-térképet, amelyen Nógrád megye elöljárói festékes ujjlenyomataikat helyezték el. Mögöttük pedig sátrakban kínálták a megyei értéktárba került sajátosságaikat a települések. Bemutatkozott egyebek közt a Muzsikál az erdő programja, a kétbodonyi szilvaszombat, a vanyarci Haluska fesztivál, Terényből pedig három dolog is, amely bekerült a nógrádikumok közé: jeles szülöttük, Szent- Györgyi Albert emlékének ápolása, Nagy Vilmosnak és vejének az Orsósmagnó Múzeuma, illetve a szlovák nemzetiségi önkormányzatuk hagyományápoló tevékenysége. De a szurdokpüspöki libafesztivál és a libatartás, valamint a libahús-készítményeik, vagy a maconkai-, illetve a palotási-tó, s megannyi más nógrádikum, mint például a sóshartyáni jódaqua sikert és elismerést aratott. A megyenap egyébként már önmagában is nógrádikum, ahol - a Madách-díj kivételével, amelyet a Magyar kultúra napján adnak át Balassagyarmaton - a megyei önkormányzat rangos elismeréseit adják át. Idén Nógrád megye díszpolgára címet vehetett át a nemzetközi muzsikustáborokat szervező balassagyarmati karnagy és zeneiskola-igazgató, Ember Csaba, valamint dr. Bercsényi Lajos, a megyei kórház orvos-, majd általános igazgatója. Nógrád megye Szontágh Pál díját érdemelte ki dr. Pilmayer Nándor és szülőfalujának, Bérceinek a polgármestere, Jánvári Andrásné, Bérczy Kár- oly-díjat kapott a sí-, és hegyifutó Papp Ildikó, valamint az atlantai olimpia elődöntőse, a balassagyarmati atléta, dr. Kovács Dusán. A Szondi György-díjat idén a salgótarjáni rendőrkapitányság bűnügyi osztálya és a tűzoltó alezredes, Okolenszki Gábor, a balassagyarmati katasztrófavédelmi kirendeltség vezetője kapta. Nógrád megye gazdaságáért a Berkenye Faluszövetkezet és Bázvári, József kapott, elismerést, a „Nemzetiségekért”-díj a sziráki pedagógushoz, Búzás Józsefhez, illetve a vanyarci művelődés- szervezőhöz, Nedeliczky Teréz- hez került, Nógrád megye sajtódíját pedig a Szécsényi Városi Televízió stábja vehette át. A kitüntetetteknek szerkesztőségünk nevében is szívből gratulálunk! Notas kedvű ..vécéi szüret Ahol erős a közösségi szellem, és az összetartozás tudata, ott bizony a vigasság is fergeteges. Ennek láttuk szép példáját szombaton Ipolyvecén, a község szüreti mulatságán. Hegedűs Henrik Ipolyvece. Ahogy Dejtár felől lassan beérkeztünk a faluba, jobb oldalon, a temetővel szemközt méretes bábuk fogadják a vendéget. Emitt, az egyik porta előtt egy asszonyság és párja integet felénk, miközben lábuknál töklámpások sorakoznak. Egy házzal arrébb két, sportmezbe öltözött fiatalember „köszönt” bennünket, ötletes módon fénykép jelzi az arcon, kiket is tisztelhetünk a derék futballistákban. A művelődési ház környékén is nagy a készülődés. A küszöb mellett két hatalmas tök, rajta a felirat, ki a felajánló. A nagyterem távolabbi sarkában is fura figura látható. Egy hordó tetején „lovagol”, miközben rajta egy felirat hirdeti: „Frici vagyok, szép és laza, igyál velem, s nem mész haza”. Molnár János, Ipolyvece polgármestere megmagyarázza a bábuk „hátterét”: versenyt hirdettek és a legtalálékonyabb, legszebb alkotásokat díjazzák. Az udvaron éppen a lovas kordét díszítik buzgón. Gyönyörű, helyi népviseletbe öltözött lányok- asszonyok sürögnek-forognak, miközben nem messze tőlük a falu férfikara gyakorol. Egyikükkel, egy ősz hajú úrral szóba is elegyedünk, aztán meghökken az ember: dr. Szabó Mártonnal, az ELTE egyetemi tanárával hozott össze a jó sors. Megtudjuk, a tudós férfiú már két évtizeddel ezelőtt beleszeretett ebbe az Ipoly-menti tájba, parasztházat vásárolt, azt felújította, és az utóbbi esztendőkben egyre inkább belekapcsolódott a közösségi életbe, most pedig ifjú lányunokájának is megmutatja, milyen egy vidéki vígalom. Még egy közös képet készítenek a résztvevők, aztán indul a felvonulás. Hangszóróból zeng az énekszó, a lovaskocsi tetején dalolnak a férfiak. A kanyarban jön el az első megálló. A kisbíró a magasból dobpergésre szónokol, üdvözölve mindenkit és ékes szavakkal ecseteli, miért is érdemes Ipolyvecére látogatni. Táncosok perdülnek az út közepére. Előbb egy asszonykórus énekli, hogy „fekete zsindelyes, fekete zsindelyes, a vécéi bíró háza”, majd apróbbak és idősebbek ropják a csárdást, a jó házigazdák pedig eközben a bámészkodó emberek között kí- nálgatják a finom fehér - és vörösborokat. Néhány perc múlva indul tovább a „sereg”, még jó néhány megálló vár a felvonulásra, szinte az összes utcák végigjárják, hadd csatlakozzanak mind többen és többen a vidámsághoz. Kora este egy jó kis laktató vacsora várja a szüretet ünneplő sokaságot, majd egy remek hangulatú bállal zárul a mulatság. 1 Becsó Zsolt a tradíciók fontosságára hívta fel a figyelmet Kicsik és nagyok közös tánca a főutcán A szüreti felvonulás résztvevői
