Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)

2014-09-20 / 219. szám

FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ As ztaltársasági tárlat: a huszonötödik A Balassi Bálint Asztaltársaság 1988. december 16-án Salgótarján­ban az ugyancsak a költő nevét vi­selő megyei könyvtár - abban az évben felavatott - új épületében alakult meg. Az első nyilvános ösz- szejövetelt ugyancsak a könyvtár­ban tartották. Szintén 1989-ben rendezték bemutatkozó kiállításu­kat A tárlatot azóta minden évben megtartották s ez immár negyed- százados hagyomány. A kezdeti események huszonötödik évfordu­lójáról tavaly decemberben illetve 2014 elején ünnepi rendezvénye­ken emlékeztek meg s mi sem ter­mészetesebb, hogy az idei - mond­hatni szokásos - kiállítás is ebbe a sorozatba illeszkedik. Erről is szólt Orbán György Já­nos, a társaság elnöke, amikor a minap a könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában köszöntötte a kiállítás megnyitóján megjelent al­kotókat, érdeklődőket Utalt arra is, hogy pecsétjükön nem véletle­nül szerepel az 1936os évszám. Ekkor kapott ugyanis működési engedélyt az 1933-ban alakult Balassa Bálint Társaság, amely­nek díszelnöke dr. Förster Kálmán polgármester, elnöke pedig dr. Domyay Béla tudós tanár volt Az akkori alapelveket - a korszellem­hez igazítva, korszerűsítve - az utódok is magukénak vallják, amennyiben fórumot kívánnak adni tehetséges emberek találko­zásához, művészi ambícióik meg­valósításához. Mindig a könyvtár volt az otthonuk s az ott működő Bóna Kovács Károly Galéria ötlete is egyik társuktól, a már elhunyt Kicsiny Miklóstól származott. Székynédr. Sztrémi Melinda Sal­gótarján Megyei Jogú Város pol­gármestere megnyitóbeszédében ugyancsak a múlt század harmin­cas éveire utalt vissza, amikor a jogelődnek is nevezhető társaság művészet- és kultúrapártoló - szé­lesebb értelemben - helyi közös­ségformáló, társadalomalakító szerepét méltatta. Az akkori vá­roslakók - dr. Förster Kálmán ve­zetésével - arra törekedtek, hogy az egykori sáros, poros község he­lyén rendezett tanácsú város épül­jön. Ennek azonban nemcsak tár­gyi, úgymond infrastrukturális, hanem szellemi előfeltételei is vol­tak. S ez utóbbi téren vállalt és adott sokat a Balassa Bálint Társa­ság. Más körülmények között, de lényegében ugyanezt teszi a mai asztaltársaság is, gyakorlatilag fo­lyamatosan, immár egy negyed- százada. Közben persze a társa­dalmi, az ökonómiai háttérben ko­moly változások történtek: bekö­vetkezett egy rendszerváltás, létre­jött az önkormányzatiság s - töb­bek között - meg kellett küzdeni a gazdasági válság hatásaival is. A Balassi Bálint Asztaltársaság azonban minden helyzetben igye­kezett kiteljesíteni küldetését - hangsúlyozta Székyné dr. Sztrémi Melinda. Kiemelte, hogy különö­sen tavasszal illetve nyár végén, ősz elején tapasztalni a tagság ak­tivitását. A költészet napja és a könyvhét környékén jobbára a toll- forgatók serénykednek és külön­böző kiadványokban is leteszik a névjegyüket. A polgármester asz- szony elmondta, hogy ilyen kezde­ményezésekhez mindig szívesen nyújtott támogatást és így tesz a jö­vőben is. A képzőművészetet mű­velők viszont általában ilyentájt mutatják meg, hogy hol tartanak, hová sikerült eljutniuk. Mindkét területen létrejött egy-egy új, ki­sebb lélekszámú csoportosulás is, amely Radnóti Miklós „Nem tud- hatom”-jának sorait juttatta a vá­rosvezető eszébe: „Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága... ” A festők, grafikusok „St-art 2010” elnevezéssel hoztak létre szakmai, baráti közösséget, az írók, költők pedig a - sajnos három éve elha­lálozott - Pál József nevével fémje­lezett alkotókörben pallérozzák to­vább talentumukat A jelenlegi ki­állításra leginkább a sokszínűség a jellemző, hiszen a valóság min­denkiben másként tükröződik. Ör­vendetes jelenség, hogy az új kiál­lítók mellett mindig vannak visz- szatérők is, ami a város vonzere­jét is bizonyítja. Az alkotók - noha egyéni törekvéseiket valósítják meg - nem önérdekből, nem csu­kát kiállító: Cene gál István (balról) és Oláh Lajos az utóbbi képei előtt Orbán György elnök megköszöni Székyné dr. Sztrémi Melinda polgár- mester megnyitóbeszédét pán önmagukért munkálkodnak, akár önkéntelenül is egy egész kö­zösség életét gazdagítják. Székyné dr. Sztrémi Melinda gondolatait Orbán György apró ajándékkal és virággal köszönte meg, majd egy zenével - és nem mellesleg szép­írással is foglalkozó - társasági tag következett: Frideczky Katalin zm- goraművész - aki a fővárosból vesz részt a salgótarjáni művésze­ti életben - ihletetten adott elő né­hány, a kiállítás illetve az évszak hangulatához jól illeszkedő C/iopm-nocturne-t A jubileumi tárlaton huszonegy alkotó művei láthatók. Mindegyik említést érdemelne, de e helyütt csak néhány szubjektív kiemelés­re van mód. Nem lehet ugyanis szó nélkül elmenni a Radnóti-évfordu- ló ihlette képek - például Birkás Babett, Gedeon Hajnalka vagy Tar Róbert munkái mellett - mint aho­gyan ezúttal is figyelemre méltóan van jelen Földi Gergely „Bontás előtt” és Cene gál István „Bányász­emlék” című alkotásával. Az író Handó Péter új oldaláról mutatko­zik be, amikor Nagyinál 80. szüle­tésnapját egy vizuális költészeti megoldású portréval köszönti. A meglepetés erejével hat Oláh Lajos három szuggesztív erejű, erőteljes színvilágú festménye, ugyanez vi­szont nem mondható el LosonczyIl­dikó filozofikus mélységű „Ár- nyékőr”-éről vagy RomhányiOlga „Keretbe zárva” című tűzzománc- képéről Csongrády Béla „Mesterhármas” egy év után A jubiláló Trilla tercett a Dornyay Béla Múzeumban adott születésnapi koncertet. Háttérben a Divertimento vonósnégyes. „Visszavágó” Óradnán „Sötét égbolt alatt élünk, de aki verssel és énekkel közeledik felénk, az világossá­got akar és reményt az emberi szívekben ” - idézte Csoóri Sándor sorait Tamócziné Máté Melinda, a városi önkormányzat kulturális főtanácsosa a Trilla tercett hangversenyén a Dornyay Béla Múze­umban. A koncertre az együttes meg­alakulásának egyéves évfordulója alkal­mából került sor. S valóban az élmény, amelyben a Trilla - illetve a vendégként fellépett szintén salgótarjáni Divertimen­to vonósnégyes - részesítette a közönsé­get egyértelműen igazolta a költőt. A gondolatgazdag köszöntő hangsú­lyozta: ezt a születésnapot a zene ihlet­te ugyan, de másról is szólt. Egyrészt a jó hangi adottságokkal megáldott Boros- Kiss Ágnes és leánya - Boros Ágnes - közti szoros kötelékről, arról a vágyról, hogy együtt élhessék át a közös éneklés csodáját és arról a barátságról, amely révén Márkus Henriettával „mesterhár­massá” lettek. És szólt természetesen az elmúlt esztendő során abszolvált mintegy két tucatnyi fellépésről. A sajá­tokról és a Bányász-Kohász Dalkörrel, valamint az Akkord Fúvós Kisegyüttes­sel bemutatott programokról, bányász­napi, egyházi, könyvtári, múzeumi ren­dezvényeken, kiállításmegnyitókon va­ló szereplésekről. Kodály Zoltán szerint „a zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható... ” Claude Debussy pedig azt vallotta, hogy „zene ott kezdődik, ahol szó hatalma véget” - fejezte be mondan­dóját Tarnócziné Máté Melinda teret nyitva az ünnepeiteknek. A Trilla műsora David Hamilton „Ave Maria” -jával kezdődött, majd az úgy­mond első blokkban egy igazi kurió­zum, a többszólamúság kezdeteit idéző négy középkori dal .következett a „Mediaeval Baebes” nevű, tizenkét tagú angol női együttes nyomán. A zeneta­nárokból álló, Kajzinger Katalin (első he­gedű), Tajti Veronika (második hegedű), Fodor Sándor (brácsa) és Péceli Péter (cselló) alkotta Divertimento vonósné­gyes egy régi angol dallal kezdett, majd a balassagyarmati származású Rózsa­völgyi Márkkét táncát játszotta el. Boros Ágnes részletet adott elő Petőfi Sándor „Rózsavölgyi halálára” című verséből, aztán viszont a „Tied vagyok, tied ha­zám” című, ugyancsak Petőfi-vers Bo­ros-Kiss Ágnes által megzenésített vál­tozatát hallhatta a közönség a Trilla elő­adásában. A második úgynevezett ma­gyar blokk további részében először Pe­tőfi Sándor, Kacsóh Pongrác, Pósa Lajos János vitéze”-e alapján a szintén Boros- Kiss Ágnes részéről három emberre har­monizált „Dal a hazáról” hangzott el, ezt követte Kodály Zoltán a „150. genfi zsol­tárba, Bartók Béla „Ne hagyj itt” vala­mint Kami József „Csak azért szerettem” és Balázs Árpád „Két rózsaének” című szerzeménye. Ahogyan a Divertimento zárószámai - Leonard Cohen „Hallelujá”- ja Kökényessy Zoltánnak, a salgótarjáni szimfonikusok népszerű karnagyának egyik átiratában és az Oscar-díjas Ad Pacino- film, az „Egy asszony illata” ze­néje - a könnyedebb dallamvilágba ve­zettek, úgy a Trilla is a harmadik blokk keretében kellemes hangulatú, fülbemá­szó dalokkal búcsúzott. Volt benne Boros Kiss-Ágnes spirituálé-átdolgozása, egy ismeretlen szerző „Rock my soul”- ká­nonja és végül egy újabb Boros-Kiss Ág- nes-mű: a Játék”, amely -/. Haydn „Üst­dob szimfóniá”-ja alapján - szellemesen tükrözi vissza a címét A jelenvoltak nagy tapssal köszönték meg a Trilla születésnapi műsorát, amely számukra volt ajándék, majd tényleg a jubilánsok köszöntése követke­zett a Bányász-Kohász Dalkör, az Akkord együttes képviselői illetve Szilasi And­rás részéről. Az est azt igazolta, hogy jól döntöttek az érintettek egy esztendővel ezelőtt s kár lett volna, ha nem alakul meg a Trilla tercett. Létük új színfoltot je­lent, tevékenységük tovább szaporítja Salgótarján szellemi értékekben egyéb­ként is gazdag kulturális, művészeti éle­tét. Sokra hivatott ez az igényesen dolgo­zó, széles körű repertoárral rendelkező együttes s e jövendölés realitását remél­hetően a fennállásának tizedik évfordu­lóján is bizonyítja majd... Cs.B. Mint ahogy lapunk hasábjain is szó esett róla, a közelmúltban a 6. Bányarém Fesz­tiválon illetve a bányásznapi rendezvénye­ken Nógrádban járt az erdélyi Óradnai Fú­vószenekar. Vendégjátékukat - a salgótar­jániakhoz kötődő jó másfél évtizedes együttműködés, baráti kapcsolat kereté­ben - a következő hét végén, szeptember 13-én és 14-én megrendezett kilencedik Óradnai Magyar Napokon viszonozta egy tizenkét fős kulturális delegáció. A kül­döttség magvát az Akkord Fúvós Kisegyüt­tes alkotta, amely többször is fellépett tér­zenéken illetve az ünnepi műsorban. A vendégeket - köztük Kálmán Zsolt konzult Kolozsvárról és feleségét - valamint a köz­reműködőket S. Osztrovszki Erzsébet a program főszervezője köszöntötte, a ren­dezvény szóvivője a 2002-ben elhunyt ko­lozsvári író, Bálint Tibor özvegye Bálintné Kovács Júlia tanárnő volt. A salgótarjániak üdvözletét a József Attila Művelődési és Konferencia-központ képviseletében Széky Miklós tolmácsolta, az Xkkord szereplésé­nek műsorvezetője ugyancsak a művelő­dési központból Andrássy Nóra volt. A magyar napok kuriózumának számí­tott a családi zenélés. Ugyanis az erdélyi Mezőbergenyéről érkezett Domahidi fa­mília négy tagja is fellépett, a nógrádiak pásztói Bartus családjából pedig nem ke­vesebben mint öten muzsikáltak: Bartus László (kürt), Bartus Emese (kürt), Bartus Ákos Benedek (hegedű), Bartús Levente So­ma ((zongora) és Bartus Petra Csenge (zon­gora). A salgótarjániak Óradnával kiala­kított kapcsolatának eredetéről és törté­netéről Diósi János, az Akkord alapító tagja nyilatkozott RáczÉva Mária újság­írónak, a Román Rádiótársaság kolozs­vári területi stúdiója műsorvezető-szer­kesztőjének. Az anyaországbeli delegá­ció meghívást kapott a 2015-ös jubileu­mi - a tizedik - óradnai napokra is . Az Akkord Fúvós Kisegyüttes egyik fellépése a magyar napokon « i

Next

/
Oldalképek
Tartalom