Nógrád Megyei Hírlap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 202-227. szám)
2014-09-19 / 218. szám
Sokat segítenek Patak. Jelenleg az általános közmunkaprogramban 24 személynek van napi nyolc óra munkaidős élő szerződése október 31-ig és november 30-ig a településen. Az alkalmazottak elsődleges feladata a település karbantartása, de segítenek a polgármesteri hivatalban, az iskolában és a konyhán is. Sőt elvégzik a belvízelvezető árkok tisztítását, az illegális hulladéklerakó telepek megszüntetését, valamint a parlagfű-mentesítést is. Fekete Tibor polgármestertől azt is megtudtuk, hogy a mostani munkások szerzek désének lejárta után tervezik újabb emberek - 10 fő - felvételét az általános téli közmunkaprogram keretében, valamint az előző évhez hasonlóan ismét indítanának OKJ-s képzést 15 fővel. Mindezeken felül további két személy kulturális közfoglalkoztatott is tevékenykedik a faluban, akik a település programjait szervezik, mint például a szüreti felvonulás és az idősek napja, valamint készítik a települési értéktárat és intézik a helyi gyurgyalag-telep védettség alá helyezését is. Értékek mentén Salgótarján. A Magyar Kulturális Örökség Napjához kapcsolódó rendezvényére várja szeptember 20- án szombaton nyitva tartási idejében az érdeklődőket, felnőtteket és gyerekeket a Dornyay Béla Múzeum. Vendégei kedvező idő esetén a város értékeit bemutató sétán vehetnek részt, az intézmény épületében pedig kipróbálhatják az „Ismerd meg a múzeumod!” társasjátékot. Kirándulás sok látnivalóval NMH Információ A Balassagyarmati Honismereti Kör a Madách Imre Városi Könyvtár szervezésében újra kirándulást szervez október elsején, szerdán. A jelentkezők Kovács Ferenc pedagógus vezetésével egynapos buszos túrát tesznek Balassagyarmat - Rétság - Budapest - Tatabánya - Tata - Komárom - Komárno - Párkány - Esztergom - Budapest - Rétság - Balassagyarmat útvonalon. Az utazás során az autóbusz megáll a tatabányai Turul szobornál és a Szelim barlangnál, a komáromi Monostori erődnél és a Dunai kastélynál, valamint az érdeklődők még megtekinthetik Tata városát is. A különjárat reggel nyolc órakor indul a balassagyarmati volt PLUS áruház mögötti parkolóból. Az esemény részvételi díját, 4500 forintot szeptember 19-ig (péntek) lehet befizetni,, amely tartalmazza az útiköltséget, illetve a szükséges belépőket! Érdeklődni és jelentkezni a Helytörténeti Gyűjteményben (Rákóczi út 107.), a 35/300-663 telefonszámon, vagy az ács. zsuzsa.bgy@gmail.com email címen lehet! „Gaudeamus..." - hatvan év múltán Lassan gyülekezünk. Óvatoskodó léptekkel, mert ez az út valamiért nem olyan sima, mint akkor. A járdaszegély is magasabb, a lépcső szintén. Figyeljük az érkezőt. - Te vagy... várj csak... rögtön. Amint a nevét mondja, meg mi is a magunkét, összeölelkezünk, hangoskodunk, nagyokat nevetünk. - Hát persze, hogy te vagy! Te követted el egyszer azt a ... És néhány pillanatra eltűnik az arcról a ránc, a kopasz fejet haj borítja, csillognak a szemek, a test hajlékonnyá válik - mint amilyen akkor volt. Hatvan évvel ezelőtt. Kicsinyke ideig az egykori diáknak látjuk magunkat, egymást, majd visszaválunk mai önmagunkká. A balassagyarmati Balassi gimnázium IV. C-s öregdiákjaivá, akik a 60 éves érettségi találkozónkra érkeztünk iskolánk kapujába, ünneplőbe öltözött lélekkel hetedhét határból. Még azon is túlról. Becsengettek! - kiáltja valaki és betódulunk. Idegen folyosón, idegen terembe - az iskolánk sokat változott - de az illat a régi. A régi helyünk szerint próbálunk leülni, zajongunk, átkiabálunk egymásnak, mintha lyukasóra lenne, tanár meg sehol. Végül is Maxi, mármint Szász Lajos vesz át a parancsnokságot a katedrán, neki ehhez nagyon is joga van. Igaz, Maxi nem tanár, hanem mérnök, de ő az egyik szervező, másrészt családja a kezdetektől vállán tartotta ezt a gimnáziumot. Nagyapja, apja, nagybácsijai, nagynénjei az 1900-as évek elejétől itt tanítottak. Vajon van- e még az országban hasonló dinasztia? Maxi kérésére hát elmondjuk magunkról, amit érdemesnek tartunk. Altmann Éva - a másik szervező - hökkenetünkre azt közli, hogy már a dédunokái is leérettségiztek. No ne! De bizony! Szita Pista állatorvosként sokfelé dolgozott az országban, a gazdag Dunántúlon is, de hazavágyott Nógrádba, vissza is jött Gyarmatra, itt érzi jól magát. Kovács Sanyi különös történetét megilletődötten hallgatjuk. Felesége korai halála után közlekedési főnökként három gyermekét egyedül fölnevelte, kiröpítette, aztán nyugdíjasként beiratkozott a teológiára, pappá szentelték. Talán ha öten vannak ilyenek az országban. Még jó, hogy Molnár Tibi (Turóka) feloldja csendesülésünket. Imigyen kezdi: - Magamról szólva elmondhatom - és nótázza, „hogyaszondja” - „Nem vagyok én már, aki voltam...”. Dodi pedig - dr. Szakolczai József halbiológus - tömören tudatja, hogy 12 unokája van és nemrég született 3 dédunokája. Ezt aztán nem lehet überelni. Dr. Sprohó László Németországból jött, magyarul bájosan beszélő szép feleséget hozott magával, no meg egy aranyos, fegyelmezett kutyát. Sorra idézi mindenki az elmúlt évtizedeket. Szomorú történeteket és sikeres sztorikat. Ilyen az élet. Eszerint könnyezünk és nevetünk. Együtt. Kétórányi idő telt el. Vége? És a többiek története? Nincsenek többiek. Maxi mindazon társaink nevét fölolvassa, akik igazoltan - örökre - hiányoznak. Csendben hallgatjuk a hosszú-hosszú listát, közben látjuk ám őket fiatalként, gimnazistaként. Az osztálytermet elhagyva bóklászunk, beszélgetünk a folyosókon. Próbálom betájolni a régi termünket Ha arra indulok, mintha ott lenne a régi folyosónk... Mi ez a halk zsongás? Valakik énekelnek ... a „Gaudeamus”! Most meg a homályból ... csak nem? Versényi tanár úr jön ki jellegzetes, himbáló lépteivel, az ének pedig mind tisztábban hallik. Nem csoda, hiszen éppen ő tanította meg nekünk. Kinyílnak képzeletemben a tantermek ajtajai, ott állnak a padok mellett az alsósok, akik tőlünk búcsúznak. Mi pedig meghatóban lépdelünk, mindannyian. Mindannyian. Ott ballag Pásztor Jancsi, Balassa Emi, Kővári Józsi, Montskó Laci, Szabó Imre, és a mind, a többiek. Feltűnik a szálfaegyenes Dobó tanár úr, anyásszigorú tekintetével Dohány tanárnő, a szikárkemény Szász tanár úr, és ott jön mogyorószín öltönyében Szabó Károly tanár úr, osztályfőnökünk. Most is hátrafésült, szőke a haja. Neki - emlékének - akartam ajánlani nemrég megkapott „Aranytoll” kitüntetésemet Ő tanított az egyszerűségre, a tiszta fogalmazásra. Teátrá- lisnak találta volna, ha kitűzöm zakóm gallérjára a kis jelvényt, amire persze büszke vagyok. De így jobb, most ezen a folyosón személyesen szólhatok: - Tanár úr kérem, köszönöm, köszönjük.- Hé, Tibi! Kivel beszélsz? - vág hátba egykori padtársam.- Nincs itt senki!- De! Mindenki itt van.- Jó-jó! A többiek már kint várnak. Menjünk mi is ebédelni. Három órát autóztál te is... Ránk fér már egy kis lazítás. Megyünk, kissé csoszogva. De én azért hallom a régi, varázslatos éneket: ... „Vivat academia! Vivant professor!" Priska Tibor Vágtázó fehér ló...- kiállítás a Kastélyban A Bátonyterenyei Városi Közművelődési Központ és Könyvtár közreműködésével került sor Bátonyterenyén nemrég a Gyürky-Solymossy Kastélyban dr. Koós Hedvig jobb agyféltekével rajzoló-festő, alkotó kiállításának megnyitójára. Bátonyterenye. Dr. Koós Hedvig születése óta él a településen, férjével, iker fiaival. A rajzolás élményének átélése, az alkotás gyermekkorból hozott tehetsége a 2012-ben elvégzett jobb agyfélte- kés rajztanfolyam elvégzésével még inkább kiteljesedett, beérett, látásmódjának finomodásával tökéletesedett Képeinek életszerűsége és az azzal párhuzamosan futó fantáziadús álomvilág ötvöződésének kettőssége, lüktető, ám mégis letisztult, kifinomult érzelmi és színvilága nagy hatással van a szemlélőre. Alkotásai egyszerre a való és egyszerre a mese, kézzelfogható, de ugyanakkor a valóságtól elrugaszkodott, éteri is egyben. Témaválasztásában egyszerű, mégis megkapóan fenséges és misztikus. Dr. Koós Hedvig vallja, hogy mindannyian képesek vagyunk az alkotásra; szaktudását, művészetét, személyiségéből spontán fakadó szerénységével ötvözi. Bemutatott munkáival kíván kedvet csinálni a többi embernek, és nem utolsósorban vizuális-lelki téren gyönyörködtetni. A látottak olyan érzelmi többletet hordoznak, amelyből mindenki erőt meríthet a hétköznapi rohanásban, a jövőben felfigyel olyan dolgokra, ami eddig közömbös, érdektelen volt számára, elkezdi más szemmel nézni és látni a körülöttünk lévő világot. A kiállítást az intézmény igazgatója Pékné Fejes-Marsinszki Ágnes nyitotta meg. A műsorban közreműködtek a Kossuth Lajos Általános Iskola tanulói: Bibók Boglárka szintetizátor játékával és Bogdán Leonóra a festés, az alkotás élményét méltató versrészlettel. Pékné Fejes-Marsinszki Ágnes és dr. Koós Hedvig Az alkotó egyes munkái
