Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)

2014-08-30 / 201. szám

2014. AUGUSZTUS 30., SZOMBAT Nem bánta meg, hogy a Stécét választotta Hatvanéves Cséki János, az egykori kiváló labdarúgó Cséki János, az SBTC lab­darúgócsapatának egyko­ri kiváló játékos a közel­múltban ünnepelte a hat­vanadik születésnapját. Beceneve „Gamó” volt. A fekete-fehér színű együt­tesben 1975 és 1982 kö­zött szerepelt. Aztán Nagybátonyban folytatta öt évig, majd két kisebb csapatnál is megfordult játékos-edzőként. Pálya­futása alatt - főként a Stécében - legtöbbször jobbhátvéd volt, de szinte minden poszton játszott. Jelenleg játékvezetői el­lenőrként működik. Balogh Tibor- Petőfibányára egész kicsi ko­romban kerültem a családdal - eleveníti fel a múltat Cséki Já­nos. - Az ötödik osztályos ko­romtól már rendszeresen edzet­tem és játszottam az iskola kis­pályás labdarúgócsapatában. A helyi bányászegyesületben vé­gigjártam a ranglétrát, ló éves koromban már a felnőttek között játszottam. Elsők lettünk a me- •gyei I. osztályban, ebben az idő­ben az országos korosztályos bá­nyászválogatottban is szerepel­tem. Az 1972/73-as évadban már az NB Ill-ban rúgtam a lab­dát. A Stécével 1974-ben játszot­tunk egy edzőmeccset, ekkor már két petőfibányai játékos - Horváth Ferenc és Miklós József - szerepelt náluk. Majd megkerestek a vezetőik, és azon a nyáron le is igazoltak. Megem­lítem, hogy a Stécé mellett a Fe­rencváros, az Eger és a Tatabá­nya csapatától is volt ajánlatom. Cséki kezdetben a második csapatban szerepelt, majd az el­ső osztályban 1975. október 4-én, a 8. fordulóban, a Szombathelyi Haladás VSE ellen, idegenben mutatkozott be. A 80. percben lé­pett a pályára, a találkozón az SBTC 2-1-es vereséget szenve­dett az alábbi öszeállításban: Szűcs - Kegye, Kmetty (Cséki), Kovács IIJ., Horváth - Angyal, Varga S., Básti - Kajdy, Marcsok, Jeck. Aztán a 9. játéknapon, ok­tóber 11-én, Békéscsabán végig a pályán volt, s a csapat Földi Atti­la góljával 1 -0-ra nyert.- Igen tartottunk a mérkőzés­től, hiszen nem a legjobb össze­állításban játszott a csapat - foly­tatta. - Jobb oldali középpályást játszottam. A 80. perc tájékán Jeck Ferenc remek labdával indí­tott, de 20 méterre a kaputól be­görcsölt a lábam. Mentem to­vább, de a ló-osnál a nagy fájda­lomtól leültem, nem messze a lá­bamtól a labda megállt, amit a kapus felvett. Nyulászi János gyúrónk nagy sprinttel jött a se­gítségemre, kihúzta a görcsöt, és végigjátszottam a mérkőzést. A következő mérkőzést a Szegedi EOL ellen játszottuk itthon, kis­pados voltam, de nem léptem a pályára. Ekkor tudtam meg, hogy be kell vonulnom katoná­nak. Három és fél hónapig Csor­nán voltam kiképzésen, majd Somoskőújfalura kerültem útle­vélkezelőnek. Mint mondta, több jó edzője volt. így például a Petőfibányánál Zilahi János, a Stécénél Dávid Ró­bert és dr. Lakat Károly, míg Nagybátonyban Répás Béla. A futball mellett ez időben elvégez­te a középfokú sportszervezőit. A legrosszabb élményét, a legemlé­kezetesebb mérkőzését és sztori­ját így eleveníti fel: - Az első ket­tő az Újpesthez kapcsolódik. A sérülésem 1977. április 9-én volt, amikor hazai pályán 2- 1-re nyer­tünk ellenük, míg a másik mér­Cséki János kőzés 1980. május 24-én, szintén itthon, amikor is 4-3-ra kikap­tunk, de ekkor szereztem az egyetlen első osztályú gólomat. A pályafutásom sztorija nem annyi­ra a labdarúgáshoz, mint a ma­gánéletemhez kötődik. Még kato­na voltam Somoskőújfalun, ami­kor dr. Lakat Karcsi bácsinak be­jelentettem, hogy leszerelésem után szeretnék megnősülni. A vá­lasz az volt: „Hogyan gondolod, bajnokság közben nősülésre ad­ni a fejed?" Nos, vasárnap le­győztük a Nagykanizsát, másnap szabadnapunk volt, így 1977. no­vember 7-én megnősültem. Kar­csi bácsi nagylelkűen elengedte a keddi edzést, de szerdán az edző­mérkőzésen már újra a pályán kellett lennem. A sportember egyike azoknak, aki játszott a SBTC utolsó élvo­nalbeli bajnoki mérkőzésén, 1980. június 14-én. Idegenben a Pécsi MSC ellen 1-0-ra kapott ki a csapat.- A mai napig fáj, hogy azóta sincs élvonalban szereplő csapa­tunk - emelte ki. Ezután két évig még a fekete-fe­hér színű együttes másodosztá­lyú csapatában szerepelt. Majd következett a Nagybátony, mel­lyel az 1982/83-as évadban két­szer is legyőzték a Stécét, amely­nek nagyon hiányoztak ezek a pontok feljutásért vívott harcban.- Az egyik szemem sírt, a má­sik nevetett - hangsúlyozta. ­Azonban szerintem mindenki­nek ott kell teljesítenie, ahol ját­szik. Mi a két győzelem ellenére is búcsúztunk a másodosztálytól ... Megjegyezném még, hogy a jó erőkből álló Siófokot is megverte a „száz sebből” vérző csapatunk. A remek játékos Nagybátony­ban 1987 nyaráig játszott, két al­kalommal a csapat házi gólkirálya is volt. Ezután 1988 nyarától a me­gyei II. osztályban lévő Somoskő­újfalu együttesénél volt játékos­edző, mellyel két bajnoki szezon után feljutottak a megyei I. osz­tályba, ahol még két és fél évig te­vékenykedett, majd 1993 nyarától egy évig a karancsaljai csapatot segítette. Edzette a salgótarjáni Beszterceűakótelepi Általános Is­kola 5. osztályos (itt játszott példá­ul Birincsik Dániel, Mezei Tamás, Ajtai Róbert és Cséki Viktor) és a Stécé ifjúsági csapatát is. Már ak­tív pályafutása óta játszik az SBTC- öregfiúk csapatában. Egy baráti társasággal minden csütörtökön sportnapot tartanak, ami fociból, olykor petanque-ból és az elma­radhatatlan kártyázásból áll. Még 1994-ben letette a játékvezetői vizsgát, majd később megszerez­te az edzői D-licencet is.- Sajnos elég későn kezdtem a játékvezetést, de így sikerült még az NB Ill-ban működnöm - mondta. - Jelenleg játékvezetői ellenőr vagyok. Magánéletben elvégezte a fel­sőfokú energetikusi tanfolyamot. A nagybátonyi évek után maradt a Nógrádi Szénbányák Gépüze­ménél, ahol művezető volt 1990- ig. Közben a nagybátonyi sport­pályára került gondnoknak, mel­lette technikai vezető volt. Aztán a salgótarjáni tóstrandi pályán dolgozott egy évet, majd az Acél­gyárba került raktárosként, majd a salgótarjáni VGÜ Kft.-nél volt 1993-tól. Aztán 2006-tól a Vízmű­nél dolgozik.- Már többször is megfordult a fejembe, hogy mire vihettem vol­na, ha nem SBTC-hez igazolok - hangzik az összegezés. - Azonban nem bántam meg, mert itt ismer­Névjegy Cséki János 1954. augusz­tus 6-án született Sátoraljaúj­helyen. Posztja: jobb oldali védő. labda rúgó páh a fi i tása: Petőfibánya (1968 74), SBTC (1975. október 4-e és 1982. április 4-e között 144 bajno­ki mérkőzésen 2 gólt szer­zett, ebből NB 1-ben: 68/1, NB1! hen:7o l). Nagvhátony (1982-87), Somoskőújfalu (1988-92 végéig játékos edző), karain salja (1993-94, játékos edző). kedtem meg a feleségemmel, Boldogh Irénkével, akivel boldo­gan élünk, és nagyon sok barátot, ismerőst szereztem. Két fiúnk van, Dániel (36 éves) főiskolát végzett francia és történelem szakon, ne­ki is megvan a játékvezetői vizsgá­ja, míg Viktor (33) a salgótarjáni Stromfeldben érettségizett. Mind­ketten örököltek valamit a futball- ból. Dániel jelenleg Budapesten, míg Viktor Olaszországban dolgo­zik. 2009-ben mindketten meg­ajándékoztak bennünket egy-egy leányunokával, Jázminkával és Nórikával. Amennyi időt csak le­het, velük töltjük a feleségemmel, megfiatalítják az életünket. A sportolói múltammal soha nem kérkedtem, mindig becsületes munkával próbáltam az egziszten­ciámat fenntartani, és ez így lesz a jövőben is. Sajnálatos, hogy egyetlen NB-s csapata van a me­gyének, és az is harmadosztályba vitézkedik. És ennek a csapatnak SBTC a neve. A megyei futballban pár együttes kivételével nem ma­gas szinten űzik a sportágat Ha azt akarjuk, hogy a futballunk fel­emelkedjen, akkor nagyobb tiszte­letet kellene mutatni egymás és a sportág iránt is. A leendő labdarú­góknak azt üzenném, ha nincs meg bennük a kellő alázat, akkor csak hobbi szinten foglalkozzanak ezzel a nagyszerű sportággal. Érmekért utaznak Varsóba a magyarok Az idény közben a válogatottakat sújtó betegsé­gek és sérülések ellenére az elvárás több érem, közte egy arany a magyar versenyzőktől a hét­főn kezdődő varsói öttusa-világbajnokságon. öttusa. Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány az első cso­port útra kelése előtti utolsó közös edzésen, csütörtökön el­mondta, hogy az idén sérülések és betegségek gátolták a munkát, ennek ellenére születtek jó eredmények is, például a férficsapat aranyérmes lett a júliusi székesfehérvári Euró- pa-bajnokságon.- Az augusztusi háromhetes magaslati edzőtáborozás reme­kül sikerült, a betegségből, illetve sérülésből visszatért verseny­zők, Földházi Zsófia, Kovács Sarolta, Marosi Ádám, fokozato­san belerázódtak a munkába, teljesítették a feladatokat, így bi­zakodva várjuk a világbajnokságot - mondta a kapitány. Az esélyekről szólva nem titkolta, hogy egy aranyat, és az egynemű váltók kivételével minden számban érmet vár. Az aranyérem megszerzésére valamelyik férfi vagy női verseny­ző, illetve a férficsapat a legesélyesebb. Az egynemű váltók­ban az Eb-hez hasonlóan fiatalok képviselik a magyar színe­ket, ezért tőlük az érem még nem reális elvárás. A július közepén, Székesfehérváron rendezett Európa-baj- nokságon a hazai válogatott egyetlen érmet szerzett, igaz az arany volt a hagyományos versenyben a Kasza Róbert, De­meter Bence, Tibolya Péter összeállítású csapat jóvoltából. A szereplést erősen befolyásolta, hogy a női és férfi címvédő, Földházi Zsófia és Marosi Ádám betegség, illetve sérülés mi­att nem indult. A tavalyi vb-t a magyarok két dobogós helyezéssel zárták a tajvani Kaohsziungban; győzött a Demeter Bence, Kasza Ró­bert és Marosi Ádám összeállítású váltó. A staféta a magyar öttusasport 50. világbajnoki címét szerezte meg. A férfiak eb­ből 41-et (13 egyéni, 17 csapat, 11 váltó), a nők pedig kilen­cet (4, 1, 4) hoztak össze. A férfi staféta sikerét megelőzően a Gyenesei Leila, Földházi Zsófia, Kovács Sarolta összeállítá­sú női váltó második lett. Az utazó magyar csapat Férfiak: hagyományos verseny - Kasza Róbert, Marosi Ádám, Demeter Bence, Tibolya Péter (egyéni induló), váltó - Demeter Gergely, Harangozó Bence. Nők: hagyományos verseny-Kovács Sarolta, Földházi Zsófia, Alekszejev Tamara, Réti Kamilla (egyéni induló), váltó - Alekszejev Tamara, Réti Kamilla. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom