Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)
2014-08-23 / 195. szám
JÍ 2014. AUGUSZTUS 23., SZOMBAT J r—J / r—l /-J _____! Gabi a világ egyik legjobb fej csaja. Noha nem találkoztunk sokszor, de akármikor futottunk össze, mindig nagyon szórakoztató volt. Öt évvel ezelőtt gondolt egy merészet. Pontosabban már jóval előtte kigondolta, de csak akkor merte meglépni, hogy kiszállt az addig biztonságot jelentő Cotton Club Singersből, és szólópályára lépett. Azóta rendületlenül megy előre az útján. Sándor András- Figyeltem, ahogy jöttél be az étterembe. Már az utcán is mosolyogtál. Mi ez a jókedv?- Végre beérett sokéves munkám, és megjelent az első önálló nagylemezem. Tegnap este vettem kézbe először, és olyan jó érzés.- Pedig a korábbi együtteseddel több lemezetek is volt Ezek szerint van még varázsa annak, amikor hosszú hónapok elteltével a kezedbe veszed a munkád gyümölcsét?- Ne viccelj, hogyne lenne! Most még nagyobb a varázsa, mint eddig, hiszen bebizonyítottam, hogy bizony egyedül is megy. Hiába énekelte meg Kern és Garas annak idején a Ripacsokban ennek az ellenkezőjét.- Irigyellek a bátorságodért, hogy mertél váltani.- Rögtön belecsapunk a lecsóba? Egyből a közepébe?- Csak akkor, ha azt mondod, hogy ezt a témát kerüljük.- Nézd, az életem része. És pontosan j tudom, hogy el kell még telnie ahhoz néhány évnek, hogy ne kérdezgessenek a Cotton Clubról.- Nem találkozunk, és nem is beszélünk minden nap, ezért nézd el nekem, hogy első körben a nagy váltásról faggatlak Még akkor is, ha mindez már öt évvel ezelőtt történt Azt mondják, akik képesek a járt utat feladni a járatlanért, azok különösen elszánt és kitartó emberek- Pedig évekig gondolkodtam azon, hogy egyáltalán lépjek-e. A Cotton Club Singers egy biztos, stabil együttes volt. El voltam kényeztetve, mert mindössze annyi dolgom volt, hogy énekeljek. No meg az ízlésemet adtam a produkcióhoz, hiszen dalokat válogattam. Ott állt mögöttem a producer, a menedzser, a társaim, vagyis mindenki. Egyedül, s főleg lányként még nehezebb.- Neked most nincs menedzsered, producered?- Keresem a jó szakembereket Természetesem vannak segítőim, de ma már óvatos vagyok, nem kötök meggondolatlanul szerződéseket, inkább magam intézem a dolgokat. Öt év alatt öt szerződést kötöttem és bontottam fel menedzserekkel. Ez a nagy tehetségkutató dömping elszoktatta a menedzsereket attól, hogyan kell jól és hatékonyan együtt dolgozni. Sokan meg akarják úszni a melót, amit bele kell tenni. Megszokták, hogy készbe ülnek bele a tehetségkutatónál. A Cotton Club Singer sem lett azonnal jó, annak is volt kifutása, hiszen fel kellett építeni. Ugyanez vonatkozott rám is: a kigondolt zenei utat ki kellett alakítani - hihetetlenül sok munka árán. Nem hiszek az azonnali sikerben.- A biztosat általában akkor hagyja ott az ember, ha az egy idő után unalmassá válik..- Van benne valami... Pedig nem vagyok egy hűtlen típus. De 13 év azért nem kevés idő. Lépnem kellett. Ahogyan említettem, talán már hamarabb is léphettem volna. Ám mindig az volt bennem, hogy nagyon sok évet és még több melót raktam bele, ezért sokáig hittem abban, hogy ez csak egy gödör bennem. Itt nem a zenekarról volt szó, hanem arról, én mit érzek. A zenekar maga egy nagyon erős barátság vagy inkább családi együttlét volt. És abból az ember nem jön el csak úgy...- Már csak volt?- Nem, a baráti viszony nagyon erős maradt. Főleg Kozma Orsival. Vele szinte napi kapcsolatban vagyok. És Boldizsárral is nagyon szoros, erős a kapocs. A távozás utáni első két év csendesebb volt, most lett megint intenzívebb. Szűcs Gabi: Legyűrhetetlen, életvidám csaj vagyok...- A Cotton Club Singers egyfajta burok is volt?- Abszolút. A zenei életben a lét elég küzdelmes. Ott azonban védve voltunk mindentől. 20 évesen kezdtem el a közös munkát velük, és szinte olyan volt ez az egész, mint egy házasság. Nem titok, hogy Kozma Orsival együtt jöttünk el. Egymást rúgtuk előre. Amikor Zséd; elment, már ő is sokkal korábban mondogatta, hogy el fog menni, de akkor olyan szoros és együttérző volt a másik három szövetsége, hogy nem volt kérdés, keresünk-e valakit a megüresedett helye, annyira akartuk folytatni. Ami kor nálam is felme- Jj r ü 11 kell, kinevet, ha kell, vigasztal. Nagyon tudja, hogyan kell engem kezelni. És büszke rám. Nekünk jót tett fPl ez a pár év. & - Tudják egyáltaH Ián a férfirajongóid, hogy férjnél vagy? \ - Van, aki tudja, van, aki nem. Nem csinálok ebből titkot. Próbál- koznak? sma. - Próbálkoznak, és meg kell Mondjam, ugyanez a dolog, Orsival egymást inspiráltuk, de nem éreztük ugyanazt, hogy mindenképp maradnunk kellene. Aztán a kettőnk kilépése után még egy évig működött a Cotton. Sajnálom, hogy nincs már zenekar, ugyanakkor örülök annak, hogy nem egy mély zuhanással lett vége. így mindig is jól eső nosztalgiám lesz a múlttal kapcsolatban. „DÖNTÉSEKET SOKSZOR MÉG FELNŐTT FEJJEL SEM EGYSZERŰ MEGHOZNI’'- A swinget nem tartod skatulyának?- Már nem. Volt idő, hogy annak tartottam, de egyre inkább nem. A saját dalaim egyébként a pop és a jazz határán mozognak. A popban nehéz utat törnöm, hiszen ahhoz kell egy kis bulvár is, amit egyáltalán nem szeretnék. Illetve kapcsolatok is kellenének zeneszerzőkkel, és őket sem ismerem. A swingben igazán otthon vagyok, az a közegem. De imádok kitekinteni és kicsit mást is csinálni.- Amikor önálló útra léptél, már megvolt benned a következő zenei világ, amiben ki szeretted volna próbálni magad?- Sajnos nem, és ezért utólag verem is a fejem a falba. Ha lett volna csöpp kis eszem, úgy ugrottam volna ki a zenekarból, hogy van már anyagom. De akkor még nem volt. Persze létezett a kis zenekarom, akikkel jazzt játszottunk és játszunk is a mai napig, hiszen ebből élek. Ezt a vonalat erősítem még mindig, de azt is fontosnak tartom, hogy több stílusban is otthon legyek, ahogyan az egy énekesnőtől elvárható. Én nem tehetem meg, hogy elvonulok egy év alkotói szabadságra, majd popénekesként visszatérek.- Mi volt a legnagyobb haszna az elmúlt öt évnek?- Először is megtanultam, hogy semmi nem hullik az ölembe. Előtte csak sodródtam, semmi nem volt tudatos. A szerencse lánya voltam, véletlenül találkoztam a legjobb emberekkel. Szíwel-lélekkel dolgoztam, de nem én irányítottam. 16 éves koromban a színháztól ösztönösen elfordultam a zene felé, és tényleg a lehető legideálisabb emberekkel meneteltem együtt. Ma már nem sodródom, és ezt a roppant mély, belső utat meg kell tapasztalnom. Pont azért, hogy lássam, milyen az, amikor nekem kell döntéseket hoznom. Ez sokszor még felnőtt fejjel sem egyszerű. Itt olyan dolgokra is figyelnem kell, amire korábban nem kellett. Kockázatos, végzetes döntéseket kell hozni. Például nem mindegy, hogy egy lemeznek mi lesz a címadó dala. Ez évekre meghatároz mindent. Kérdezted, mi a legnagyobb tanulsága az öt esztendőnek. Visszatalálni á zene öröméhez. Belefolyni az alkotói folyamatokba, a zenékbe, a szövegekbe és a hangszerelésekbe.- A magánéletben kellett már újrakezdened?- Természetesen kellett, de nem éltem meg őket törésként. Mindegyik fejlődés volt.- Hűséges típus vagy?- Nagyon! Szeretek a döntéseim mellett kiállni. És ha látom, hogy változnak a dolgok, vagy baj van, akkor is sokáig mentegetem magamban a másikat. Persze már rájöttem, hogy mindezt magam miatt csináltam a múltban. Nem akartam kimondani egy-egy kapcsolatról, hogy nem működik. Mert akkor fel kellett volna tennem azt a kérdést is önmagámnak, hogy miért vagyok benne? Nagyon sokáig gyűjtöm magamban ezeket a kérdéseket, amíg egyszer csak el nem jön az a pont, amikor már nincs visszaút.- Mióta vagytok együtt a férjeddel?- 13 éve. A zenekar második felét már végigasszisztálta mellettem. Amikor pedig önállósultam, az még jobban összekovácsolt minket. Szerintem a legjobb időben találkoztunk. 29 éves voltam, amikor megismerkedtünk.- Civil?- Hála Istennek, civil. (Nevet...) Közgazdász. Áldom a sorsom, hogy olyan emberrel élhetek, aki nem a szakmában pörög, mert sok olyan része van még a világnak, amiről nem is tudtam. Általa pedig ezeket is megismerhetem.- Korábban kizárólag szakmai kapcsolataid voltak?- Persze. Ahogy kell. Nem találsz olyan énekesnőt, akinek ne kizárólag szakmai kapcsolatai lettek volna. A bőgős-zongo- rista-dobos háromszögben élik az életüket Én nem tudok olyan kolléganőről, aki ne lett volna ebben benne. A férjem, ha nagyon intelligensen közelednek férfiak. Régen, még az együttes idején voltak őrült telefonálgatok, amikor megijedtem. Mára lecsendesedett minden.- Életed párja hogy viseli?- Ha ott van a koncerten, és előtte történik, akkor ideges. Egyébként csak egészséges mértékben féltékeny.- Gyakran elkísér koncertekre?- Amikor ideje és kedve engedi. Észrevettem, hogy jobban izgulok, ha ő ott van. „SOHA NEM ÁLLTAM BE A SORBA, NEM AKARTAM SENKIRE HASONLÍTANI”- Visszatérve a zenei életedhez, mennyire kísért a múlt?- Ez még az az időszak, amikor kísért- get. Aztán szépen elmúlik majd. Most, hogy kijött a lemez, egyre inkább nem fog, mert elindul egy új irány. Tényleg nem bánom, ha a Cottonról kérdeznek. Most is olyan érzésem van, mintha a gyerekemről kérdeznél. Az ember a gyerekére olyan büszke. Ugyanakkor örülnék, ha két év múlva már csak a saját zeném jutna eszedbe, és azokat játszanék a rádiók. Van közönség, aki a saját dalokra kíváncsi, csak meg kell találjanak. Egymásra kell találnunk velük.- Mi a célod, a vágyad?- Nézd, annak idején nyomot hagytam egy társasággal, ami ha most még nem is, de 15-20 év múlva biztosan legendás dolognak számít majd. Amit akkor négyen letettünk, az korszakalkotó volt. Szólóban is szeretnék ugyanilyen erős nyomot hagyni. Jó lenne, ha mindez nem évszak- vagy korszakfüggő lenne. És nem a kilókkal vagy nem a ráncokkal foglalkoznának.- Ezek fontos dolgok?- Persze, hogy fontosak. Biztos vagyok benne, hogy az emberek előbb-utóbb megérnek a zenémre, és egyre többen akarnak majd e mögé látni. Ők már úgy hallgatnak zenét, hogy ez nem érdekeli őket Most nagyon a felszínen kapargatunk, senkinek nincs ereje beljebb menni.- Hogy áll hozzád a szakma mostanában?- Mindenki nagyon segítőkész és rendes, de azt érzékelem, hogy egyre inkább versenytársként kezelnek. Korábban nem éreztem ilyet. Sokan vagyunk. Éppen ezért kell olyat csinálni, ami kiemel a többiek közül. Amióta az eszemet tudom, különb szeretnék lenni. Ismerem azt a három zeneszerzőt, aki rádió-kompatibilis slágereket gyárt, de eszembe nem jutna megkeresni őket. Szeretnék más lenni. Engem két dolog érdekel. A swing és a hatvanas évek világa. Én ezt tudom csinálni. Ezt a "hülyeséget" találtam ki, hogy addig csinálom, amíg valakinek be nem kattan. (Nevet...) Soha nem akartam beállni a sorba, és nem akartam hasonlítani senkire. Ez nagy kereszt. Borzasztó. „JOBB ÉNEKESNŐ LETTEM, MINT AMILYEN SZÍNÉSZNŐ ’ LEHETTEM VOLNA”- Nem bántad meg, hogyannak idején nem a színészetet választottad?- Nem. Az élet gyönyörűen terelt. . Sokáig megmaradt a kettő. De az biztos, hogy jobb énekesnő lettem, mint amilyen színésznő lettem volna. 20 éves koromra egyértelművé vált, hogy meg akarom magam mutatni. Nem akarok senkit megbántani, de egy jó színésznek nem kell sok agy. Nekem viszont rendező agyam volt mindig. Mindent elemzek. Egy jó színész szereti, ha irányítják, ha ütik-verik. Én nem. Amióta önálló útra léptem, azt vettem észre, hogy főnökként viselkedem. Sokkal tudatosabb vagyok, mint eddig. Ha valaki késik a próbáról, gond nélkül szólok. És a buszban is rendezkedem, ha fellépni megyünk. Persze úgy, hogy ne bántsak meg senkit. A dalok tekintetében is nagyon határozott vagyok. Valójában milyen vagy?- Legyűrhetetlen, életvidám csaj. Szélsőségekre hajlamos. Tudok nagyon beborulni, de a személyiségem kirobba- nóan életvidám, pozitív. Ez az új lemez Is ilyen, ahol Amy Winehouse dalait adjuk elő swingre átdolgozva „Swinging Amy” címmel. Ez egy tisztelgés Amy Winehouse előtt. Nem klónozás történt, hanem érdekes csavart vittünk a dalokba. Az Uránia Moziban rögzítettük az albumot. Természetesen élőben.- A tehetségkutatókat nézed?- Igen. Szinte mindig.- Mi a véleményed?- Biztosan akarod tudni?- Különben nem kérdezném.- Az elsőt még áhítattal néztem. Teljesen odavoltam a felhozataltól is, és semmiféle rossz érzésem nem volt. Mostanra már csak az maradt. Félre ne értsd, utálom, amikor a kollégák azt mondják, hogy az újak elszívják előlük a levegőt. Én nem ezt gondolom. Inkább úgy érzem, nem hitelesek ezekben a popdalokban a versenyzők, leginkább a karaokéra emlékeztet engem az egész. Új dalok, különleges egyéniségek nincsenek, biztos vagyok benne, hogy nincs ennyi remek énekes és lehengerlő személyiség. Nagyon zavar, hogy kizárólag egyforma dalok vannak. Úgy vannak megírva, hogy bármelyik fiú vagy lány elénekelhetné. Tökmindegy, melyik énekli el ezeket. Én zenei hallgatóként ugyanazt keresem, amit én is szeretnék csinálni, különlegességet vagy legalább egy szikrát, ötletet. És nem kapom meg.- Mit kívánjak így a végén?- Azt, hogy a közönségem megkapja ezt tőlem. És jussanak el az emberekhez a dalaim. Ha ezt kívánod, és még be is jön, akkor nagyon boldog leszek... IV ¥ » »
