Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)
2014-08-16 / 190. szám
FOTÓK: P. TÓTH LÁSZLÓ Ak ármilyen dicsérő, elismerő jelző sem túlzás annak a szerényen katalógusnak nevezett, de valójában felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti albumnak a minősítésére, amely a közelmúltban a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeun kiadásában látott napvilágot. A „Mihályfi-gyűjtemény” című kiadvány mindenekelőtt nagyon vártnak és a hiánypótlónak nevezhető, hiszen a kollekció több évtizede igényli, hogy dokumentáltassék, azazhogy a benne szereplő művészek és alkotásaik listája ne csak a tulajdonost képviselő arra hivatottak birtokában legyen meg, hanem a közvélemény tudomására is hozassák. Csakhogy egy ilyen összefoglalót kevésbé látványos, esztétikus, de elfogadható formában is el lehetett volna juttatni a nagyközönséghez, a múzeum azonban az ellenkező végletet, a lehető legigényesebb módját választotta a tájékoztatásnak s egy gyönyörű, műnyomó papírra nyomott s ezáltal élvezhető reprodukciókat produkáló kötetet prezentált a Demax Művek kivitelezésében. Az ötletes és elegáns könyvterv és a tördelés Nyisztor János nevéhez kötődik. Hosszabb és alaposabb méltatás jár azonban a tartalmi munka felelőseinek: a kötetet összeállító, a szócikkeket író és szerkesztő két művészet történésznek, K. Peák Ildikónak és Shah Gabriellának, akik joggal szerepelnek szerzőként a „Mihályfi- gyűjtemény” címlapján. Ráadásul az előbbi szakember „Egy gyűjtő portréja” címmel bevezető tanulmányt is írt Mihályfi Ernőről, utóbbi pedig mint a múzeum igazgatója felelős kiadóként is jegyzi a háromszáz oldalas A/4- es formátumban megjelentetett valóságosan is súlyos, de leginkább fajsúlyos könyvet. Amit feltétlenül tudni kell a sokat emlegetett gyűjtemény névadójáról, az benne foglaltatik K. Peák Ildikó dolgozatában. Mihályfi Ernő 1898. szeptember 3-án született a Nógrád megyei Béren. Édesapja, Mihalovits Sámuel evangélikus lelkész volt. Egyetemi tanulmányait a budapesti műegyetemen kezdte, majd 1918-ban behívták katonának. Az első világháborút követően a fővárosban a bölcsészettudományi karra iratkozott be, doktori címet 1923-ban Szegeden szerzett. Korán bekapcsolódott az újságírásba, több fórumon is írt képzőművészeti tárgyú cikkeket, 1936-tól felelős szerkesztője volt a „Magyarország” című lapnak. 1945 után politikusként és szerkesztőként egyaránt tevékenykedett. 1957 szeptemberétől 1972. november 20-án bekövetkezett haláláig töltötte be a „Magyar Nemzet” című napilap főszerkesztői tisztét. Bár a műgyűjtés fogalma és gyakorlata a szocializmus 1950-es, ’60-as éveiben mást jelentett mint a korábban, a polgárosodás korszakában, vagy mint a rendszerváltást követő, napjainkra is jellemző piacorientált időszakban. „Az ötvenhatos forradalom után konszolidálódó rezsim a „három T” elnevezésű kulturális politikájában a műgyűjtés a „tűrt” (nem támogatott, de nem is tiltott) kategóriába került...” - idézi K. Peák Ildikó Ébli Gábor „Múzeumoktól a műtárgypiac felé és vissza?...” című tanulmányának sorait. Mihályfi Ernő személyiségére vonatkozóan viszont a gyűjtő „Művészek, barátaim” című kötetéhez PátzayPál által írt gondolatok lehetnek mérvadóak: „A képzőművészetekhez fűződő viszonyát a bennszülött természetes együttérzéséhez hasonlíthatom, úgy tapintotta a művet, mintha rajzoló, vagy festő lenne. Ez magyarázza, hogy ízlése, válogatása mintha bizonyos tájszólás-jelleg- hez ragaszkodott volna: az őszinteséghez, mindig az eljövendő felé fordulva. Különösen a meg nem becsült, de becsülésre érdemes művészekre figyelt újságírói pályája kezdetétől fogva mindvégig... ” - fogalmazott a szobrászművész. A kollekció létrejöttéről, keletkezéséről mindössze annyit tudni, hogy Mihályfi Ernő komolyabban a második világháború után kezdett gyűjteni képzőművészeti alkotásokat. Az azonban, hogy tendenciaszerűen kiktől, milyen műveket igyekezett elsősorban megszerezni, körvonalazódik K. Peák Ildikó tanulmányában is Sinkó Katalin művészet- történész - aki az 1980-as évek elején összeállította a családnál maradt anyagra kiterjedő katalógust - megállapítása alapján. E szerint „elsődlegesen a 20. század első fele avantgárd irányzatai képviseld inek alkotásait gyűjtötte. ” Személy szerint különösen közel állt hozzá Uitz Béla és barátinak mondható, elfogult kapcsolat fűzte Derkovits Gyulához. A későbbi időkben vonzódott a békemozgalom és a „népfrontosság" eszmekörébe tartozó szimbólumok szerzőinek - így például Pablo Picassonak - a művészetéhez is. A XX. század középén éppúgy elismerte, nagyra tartotta a „renitens” Kondor Bő la grafikáit, mint a szintén „engedetlen”, külföldre is távozó Szalai Lajos rajzait. „Elsődlegesen az igazán színvonalas művészi értékkel bíró festmények, grafikák, plasztikák gyűjtése érdekelte” - írja K. Peák Ildikó. A gyűjtemény jelentékeny része 1977-ben az akkori megyei tanács végrehajtó bizottsága - amelyet Hoffer István elnök képviselt - és Mihályfi Ernő özvegye, Filo között kötött szerződés értelmében vásárlás útján Nógrád megyébe került. A korábban a megyei múzeumi szervezet, jelenleg a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum által őrzött és alkalmanként különböző válogatásban kiállított anyagból készült most e reprezentatív katalógus. S elég csak belelapozni, azonnal kiviláglik, hogy- az említetteken túl - milyen zseniális művészek- ígyAbaNovák Vilmostól Barcsay Jenőn, Berény Roberten, Borsos Miklóson, Czóbel Bélán, Dési Huber Istvánon, Egry Józsefen, Ferenczy Bénin és Noémin, Gulácsy Lajoson, Hincz Gyulán, Kass Jánoson, Kerényi Jenőn, Mednyánszky Lászlón, Rippl-Rónai Józsefen, Somogyi Józsefen, Szőnyi Istvánon, WürtzÁdá- mon át Zala Tiborig. A külföldieket mások mellett Albrecht Dürer, a nógrádi kötődésűeket Czinke Ferenc, Csohány Kálmán, Lóránt János, Szabó Vladimir képviselik. Az ő alkotásaik itt találhatók Salgótarjánban, s gazdagítják a város, a megye, a térség művészeti kincsestárát. A fentebb már megdicsért, magas minőségű - Shah Timor készítette - képek hosz- szú sora, az alkotókról írott adattár illetve a róluk szóló válogatott irodalom csak növeli a kötet eléggé nem méltányolható értékeit. Az olvasószerkesztői munkát Gréczi-Zsoldos Enikő végezte, a lektor Grászli Bemadettvolt, angolra Pálmai Zsolt fordította a szövegeket... Csongrády Béla Nincs tévedés, nem változott meg a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház neve, ősztől továbbra is ekként szerepel majd Salgótarján kulturális kínálatban. Viszont a minap ugyancsak a nógrádi megyeszékhelyre érkeztek a budapesti Szerdai Szalon törzstagjai, hogy a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban meghallgassák Mizser Attila főszerkesztő tájékoztatóját az idén hatvanéves „Palóc- föld” című folyóirat jelenlegi helyzetéről, terveiről és megtekintsék a város szobrait Ez az alkotóműhely az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán működik 2012 óta. Azzal a céllal jött létre, hogy a tehetséges tollforgató hallgatóknak legyen hol felolvasniuk s a többiekkel megvitatniuk verseiket prózai írásaikat, műfordításaikat A Szerdai Szalon vezetője Déri Balázs egyetemi tanár, klasz- szika-filológus, muzikológus, költő, műfordító, a „Magyar EgyházA vendégek a könyvtárban megtekintették a hatvanéves „Palócfökr borítóiból rendezett kiállítást is Az ifjú toliforgatók érdeklődéssel kísérték Mizser Attilának, a „Palócföld” főszerkesztőjének a lapról adott tájékoztatóját programot követően a költő- és írópalánták a Monkey’s bárban folytatják a beszélgetést. Miután Déri Balázs rendkívül elfoglalt, a szervezőmunkához sok segítséget igényel, amelyet megkap minden alapító tagtól, de elsősorban Magyar Vivientől, aki a lelke, motorja e szellemi műhelynek. A Szerdai Szalon tagjai már az elmúlt nyáron is szerveztek vidéki összejövetelt: akkor a dunántúli Hosszúperesz- tegen táboroztak, alkotó munkájukat összekötötték a szomszédos faluban, Felsőiszkázon született Nagy László költészetének tanulmányozásával. Az idén viszont a „határ” fogalma képezi a tábor hívószavát. Annak, hogy ez évben négy nap erejéig Nógrád megyét keresték fel, konkrét személyes oka van. A szalonnak ugyanis tagja a kazári illetőségű, a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban érettségizett s az egyetemen műfordítói talentumokat csillogtató Pap József is, aki az idén fejezte be anglisztikai tanulmányait és ősztől a mesterszakra készül. Ikertestvérével - a történész alapszakot végzett Dáviddal - együtt hívták meg ifjú kollégáikat Kazárra. S hogy a vendégek szívesen töltötték itt az időt, azt a szabadegyházi Csányi Judit és a kőszegi Vecsei Márton szavai is igazolták. Tetszett nekik a hagyományokban gazdag, szép küllemű falu, jól érezték magukat az úgynevezett kulcsosházban s elégedettek voltak a programmal is. Mindketten nagy elismeréssel nyilatkoztak a Szerdai Szalonban folyó műhelymunkáról, a további alkotói tevékenységükhöz, képességeik kibontakoztatásához a közösségtől kapott ösztönzésről. A szalon tagjai elkötelezettségüknek megfelelően nagy érdeklődéssel kísérték Mizser Attila szavait, a „Palócföld” - amely a több évtizedes megyei megjelenést követően immár a városi fenntartású Balassi Bálint Megyei Könyvtár kiadásában, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, országos terjesztésben lát napvilágot - szerkesztésével összefíiggő gondolatait. A főszerkesztő vázolta az 1954-ben alapított folyóirat történetének főbb szakaszait, jellemzőit, méltatta néhány karakterisztikus elődje - név szerint Baranyi Ferenc, Praznovszky Mihály, Pál József - munkáját, kiemelte a pályázatokat, a „Palócföld Könyvek”- sorozatát, a Mikszáth-kötetet - amelyhez hasonlót az idén készülnek kiadni Madách Imréről - szólt a szerkesztés mindennapos teendőiről, a tehetséggondozásról, a szerzőkkel, a munkatársakkal kialakított munkakapcsolatokról és főként arról, hogy miért lehet manapság fontos egy vidéken, konkrétan a magyarszlovák határszélen kéthavonta megjelenő olyan lap, amelyet annak ellenére, hogy Nógrádban nem működik írókat „termő”, gyarapító felsőfokú oktatási intézmény - véleménye szerint jó helyre sorol az irodalmi kánon. A könyvtári látogatás befejezéseként a budapesti Szerdai Szalon tagjai Mizser Attila kalauzolásával megtekintették a Madách Imre halálának százötvenedik évfordulója tiszteletére megrendezett „Hagyd megtekintenem hát e működést...” című különleges Tragédia-kiállítást és a hatvanéves „Palócföld” borítóiból Földi Péter és Földi Gergely festőművész által összeállított bemutatót... Cs. B. nl M M ff JA u< ^ HT fffí " •' ^ m f 1112 mmm III í mmW 1 Jl II mm M ff III 11 Nyisztor János tervezte címlapja zene” című folyóirat főszerkesztője. Számára természetes módon ő maga is elkísérte tanítványait a nógrádi kirándulásra. Lapunk kérdésére válaszolva elmondta, hogy amikor véget ért a Bolognai Alapképzésben résztvevők számára indított úgynevezett kreatív írás minor elnevezésű kurzus - amelyen prózapoétikát, verstant tanított - több hallgató is felvetette: hogyan tovább? S ekkor jött az ötlet, hogy folytassák a közös munkát rendszeres irodalmi szalon formájában. Mivel az érdeklődők zömmel a vidékiek köréből kerültek ki, a hét első és utolsó napjai az ideodautazások miatt kevésbé jöhettek szóba, maradt a szerda a foglalkozások időpontjaként Félévente három-három rendezvényt tartanak, amelyeken egyre növekvő közönség előtt az előzetesen megismert költői és szépprózai alkotásokat, műfordításokat lehet felolvasni és a „több szem többet lát” alapon elemezni. A hivatalos
