Nógrád Megyei Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 177-201. szám)

2014-08-12 / 186. szám

Az Arancsapat legendájával, Buzánszky Jenővel A közelmúltban ünnepel­te hatvanadik születés­napját Szedlák Gábor me­gyénk egykori kiváló lab­darúgója, aki pályafutása során a Balassagyarmat, az SBTC, a Dorog és a Romhány csapatában sze­repelt. Pályafutását hu­szonkét év játék után ne­velőegyesületében, Balas­sagyarmaton fejezte be. Vele beszélgettünk.- Balassagyarmaton, 1968- ban kezdtem a labdarúgó-pálya­futásomat a MÁV csapatában - eleveníti fel a múltat a Balassa­gyarmaton élő Szedlák Gábor, aki június 12-én ünnepelte a hat­vanadik születésnapját. - Sokan emlékezhetnek még rá, hogy ab­ban az időben, a városban há­rom labdarúgóklub is működött, a Volán, a Dózsa és a MÁV (nép­szerű nevén a Loksi). A bajnok­ságokban nagy csatákat vívtak egymással ezek az egyesületek, fiatalon nagyon nagy élmény volt a felsorolt csapatokban ját­szó „nagyokat” nézni. Egy váro­si döntés eredményeképpen ez a három klub fuzionált 1969 ben, és megalakult a nagy városi sportegyesület, a BSE. Az új egyesületet a város sajátjának te­kintette, és a városban lévő vál­lalatok összehangolva, összefog­va, szponzorálták. Ennek is kö­szönhetően indulhatott el maga­sabb célokért az együttes és sze­repelt a Nemzeti bajnokság má­sodik vonalában.- Tudomásom szerint abban az időkben népszerűbbek voltak a labdarúgók, minima. Hogyan emlékszel erre?- Nagyon nehéz ezt elmonda­ni, szerettek minket Balassa­gyarmaton. Az üzemekben a munkások a fociról beszéltek egész nap, de ez nem ment a munka rovására, sőt ha sikere­sen szerepelt a csapat a meló is jobb kedvvel ment. Ha idegen­beli mérkőzésről hazaértünk és bementünk vacsorázni az étte­rembe, a zenekar máris húzta a BSE-indulót. Volt idő, mikor Ba­lassagyarmaton 3-4 ezer néző is kilátogatott a másodosztályú meccsekre. Abban az időben a fővárosi másodosztályú csapa­tok mérkőzéseire is többen jár­tak, mint ma. Nálunk nem csak a pályán az öltözőben is jó volt a csapatszellem. Imádtunk edzés­re járni, hatalmas öröm volt az­zal foglalkozni, amit szerettünk. Minden csapatomnál voltak olyanok, akikre kölcsönösen fi­gyeltünk, akiknek a szava szent és sérthetetlen volt. Ezért is volt minden klubban a csapat egysé­ges és remek társaság.- Akkoriban a második vonal is élsportnak minősült. Balassa­gyarmaton hogyan lehetett ezt a munkával összeegyeztetni? Két lánya: Krisztina (balra) és Anikó karolásában- Az NB II-ben abban az idő­ben napi két edzéssel készül­tünk. Ezt úgy tudtuk megvalósí­tani, hogy kezdetekben a BSE hátterét adó helyi nagyobb vagy kisebb vállalatokhoz voltunk el­helyezve, és napi négy órát dol­goztunk. Később ez úgy alakult át, hogy csak a focira kellett kon­centrálnunk, nem kellett bejár­ni, dolgozni, de fizetésünket to­vábbra is a korábbi munka­adónktól kaptuk. Biztos, hogy ez a feltétel is nagyban hozzájárult a sikeres szerepléshez.- A sikeres Balassagyarmati évek után következett a megye leg­patinásabb egyesülete az SBTC. Miként kerültél oda?- 1982 nyarától ismét egy cso­portos lett az NB II mezőnye, és a Salgótarjánt is meg kellett erő­síteni, így a megyéből és Buda­pestről is próbáltak játékosokat igazolni. Akkoriban a Stécé szak­mai tanácsadója illetve játékos megfigyelője, Hidegkúti Nándor volt, és a> Balassagyarmat pesti mérkőzésein felkeltettem a fi­gyelmét. Nándi bácsi látott ben­nem fantáziát és javasolta leiga­zolásomat. Velem egy időben ér­kezett még László László Jászbe­rényből, a válogatottban is meg­fordult Kántor Mihály a Vasasból illetve Kovács III. István hozzám hasonlóan a megyei rivális Ba­lassagyarmatból. így kerültünk 1982 nyarán az SBTC-hez.- Majdnem össze is jött a Stécével azNB I-be való felkerülés. Erre miként emlékszel vissza?- A csapat és Borbély András edző elé állított célkitűzés az 1982-1983-as szezonra az első öt közé kerülés volt Bár a vezetőség nem mondta ki, de tudott volt „nem bánnák” ha sikerülne a fel­jutást jelentő első két helyre oda­érni. Nagyon jól kezdtük az őszi szezont, hiszen az első mérkőzé­sünket Budapesten a Ganz-Mávag ellen 6000 néző előtt ragyogó já­tékkal 3-0-ra nyertük meg. Kint volt a mérkőzésen az MLSZ vezér­kara és a válogatott csapat is. Elis­merően beszéltek a csapat játéká­ról és a bajnokság egyik váromá­nyosát látták bennünk. Ezek a vé­lemények megzavartak minket, hiszen úgy gondoltuk, elhittük, jönnek majd az eredmények ma­guktól is. Szűkebb hazánkban, Nógr4d megyében három csapat, a Balassagyarmat, a Nagybátony és a Salgótarján közötti meccsek­nek hatalmas presztízsük volt. A Ganz MÁVAG elleni sikert követő­en a bajnokság egyik kiesőjelöltje a Nagybátony látogatott Salgótar­jánba, soraikban több volt Stécé játékossal, ráadásul még az edző­jük Dávid Róbert is tarjáni kötődé­sű volt A vendég fekete-fehérek nem ismertek lehetetlent és saj­nos hazavitték a két pontot. Az őszi szezon végére az alapcélkitű­zést teljesítette a csapat, de tudása alapján magasabb célok elérését várta a vezetőség, de mi játékosok is. A tavaszi szezon előtt a vezető­ség egyértelműen megfogalmaz­ta, hogy a mezőny ismeretében meg kell célozni a felkerülést, ami­hez minden feltételt biztosítottak. Mi játékosok szerettünk volna megfelelni ennek az elvárásnak, de sajnos nem jött össze a feljutás. Tavasszal Nagybátonyban kikap­tunk, és ez a feljutásunkba került. Mindössze egy pont, és pár gól hi­ányzott - ennyi kellett volna a bá­nyász rivális ellen - és akkor a Szeged helyett a Salgótarján örül­hetett volna a feljutásnak. így utó­lag visszagondolva is nagy csaló­dás volt ez mind a j átékosok, mind a vezetők számára. Minden adott volt a feljutáshoz sajnos nem tud­tunk élni vele.- Ezt követően távoztál a Stécétől.- Igen a feljutás elmaradása miatt a vezetőség a keret átalakí­tásába fogott, én pedig elfogadva Buzánszky Jenő bácsi invitálását Kovács III. Istvánnal együtt Do­rogra igazoltam, ahol jól éreztem magam. Aztán 1984 nyarán az utam Romhányba vezetett, ahol két szép évadot voltam (mindkét csapat a Területi bajnokságban szerepelt - szerz). Ezt követően az pattal 3-1-re nyertünk. Az első két gólt Földi, míg a harmadikat én szereztem.- Huszonkét pályán eltöltött év során sok edzővel dolgozhat­tál együtt.- Ez így van. Tizennégy éve­sen, Morvái Béla és Gyuris Gyu- szi bácsi voltak az első edzőim. Rájuk szívesen emlékszem, mert soha nem futballoztak, és mégis nagyszerű munkát vé­geztek. Hallatlan akaratuk, em­berségük és a futball iránti sze- retetük a mai napig az emlé­kemben vannak kitörülhetetle- nül. Nagyon nagy tudású Szojka Ferenc, Gabala Ferenc, Buzánszky Jenő, Beke Ferenc, Zimmermann Gyula, Kertész János és Bundzsák Dezső.- Két lányod van, és folytató­dott a családi hagyomány?- Igen ez így igaz. Anikó lá­nyom tehetséges játékos volt, már tizenhat évesen játszott a Verőce első osztályú nagypályás együttesében. Később a Salgó­tarjáni Skorpió csapatában sze­repelt az első osztályú futsal baj­nokságban.- Az aktív pályafutásod után hogyan alakult kapcsolatod a futballal? élet igazolta önmagát, ugyanis Lombos István hívó szavára 1986- ban visszakerültem szeretett egyesületemhez a BSE-hez, ahol az NB Ill-ban 1990-ben fejeztem be az aktív játékot.- Nagyon sok mérkőzés van a lábadban. Melyeket emelnéd ki?- A sok közül kettőt emelnék ki. Elsőként egy MNK-meccset. 1979. február 11-én A Balassa­gyarmat csapatával a Ferencvá­ros ellen 1-0-ra nyertünk a Loksi pályán, négyezer néző előtt, Kovács III I. góljával. A két csapat összeállítása következő volt. BSE: Baár - Pribeli, Jelen, Rob, Lajkó, Trubin (Lucska), Hor- nyák, Erdélyi, Hugyecz, Kovács, Szedlák. Edző: Dávid Róbert. FTC: Hajdú - Tepszics, Bálint, Rab, Vépi, Mészöly R, Ebedli, Martos, Szokolai, Nyilasi, Po­gány (Magyar). Edző: Fried- manszky Zoltán. Aztán az SBTC- vel az előttünk álló Szegedet fo­gadtuk 4 ezer néző előtt 1983. április 10-én. A László - Bab- csán, Bogdán, Kovács IIJ. (Ju­hász L), Kántor - Balga, Varga S., Berindán (Zsidó) - Kovács I L, Földi, Szedlák összeállítású csa­edzőkkel dolgoztam együtt, akikre nagy tisztelettel gondo­lok vissza. Nem tudok köztük különbséget tenni, mindannyi­an kiváló emberek voltak, hal­latlan szakmai tudással rendel­keztek. Öröm volt tőlük tanulni, bár ma is volnának ilyen edzők mint Tományi Pál, Dávid Ró­bert, dr. Fenyvesi Máté, Borbély András, Hidegkúti Nándor,- A pályafutásom befejezése után technikai vezetői feladatokat láttam el. Abban az időszakban, amikor a Balassagyarmat ismét régi fényében ragyogva két sike­res évet húzott le a magyar baj­nokság második vonalában. A labdarúgás eseményeit követem, úgyis fogalmazhatnék napra kész vagyok hazánk és a nagyvilág lab­darúgásából. Kanyó Ferenc A régi jó cimbora, a „vörös" Kovács József társaságában ■ * i f Szedték Gábor fénykorában l|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom