Nógrád Megyei Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 150-176. szám)

2014-07-12 / 160. szám

2014. JÚLIUS 12., SZOMBAT 5 Ha Dolinka, akkor fúvószene... Amikor még szebb napok jártak a kohász fúvósokra... vékenysége, a zenészek egy része tár­sult acélgyári kollégáikhoz. A két zenekar ilyen - dióhéjban vázolt - előzmények után érkezett el mához, a 135. évfordulóhoz. A Dolinkában ünneplő Bányász- Kohász Fúvószenekart Gálné Hor­váth Mária, a Kohász Művelődési Központ Egyesület elnöke köszöntöt­te. A múlt történéseinek felvázolása során nagy hangsúlyt helyezett arra az önzetlen munkára, amelyet a kar­mesterek és a zenekari tagok évtize­deken át a szűkebb és tágabb - gyá­ri, lakótelepi és városi - közösség ér­dekében, szolgálatában kifejtettek. rosi létmódhoz nélkülözhetetlenül hozzátartozó közösségi muzsikálás, a fúvószene. Az elnök asszony ismer­tette az év további programját is. Au­gusztus 23-24-én egy miskolci talál­kozón vesznek részt, szeptember 6­7-én Salgótarjánban a bányarém fesztiválon lépnek fel, decemberben pedig karácsonyváró hangverseny­nyel búcsúztatják a jubileumi évet. A zenekarral szorosan együttműkö­dő tízéves Bányász-Kohász Dalkör szó- vivőjeként Solymár András üdvözölte a fúvósokat, majd Diósi János vezény­letével néhány énekszám is elhang­zott a tiszteletükre. A „Ha én rózsa vol­A juniálison már Bányász-Kohász Fúvószenekarként ünnepeltek Napjainkban is - annak ellenére, hogy a Kohász Művelődési Központ már nem létezik - egyesületi keretek között még mindig működik hat mű­vészeti csoport, köztük a fúvószene­kar. „A láng őrzése” csak anyagi és erkölcsi segítség révén lehetséges. Gálné Horváth Mária köszönetét mondott a támogatóknak, a Bányász Kohász Hagyományápoló Egyesület­nek, a Salgótarjáni Közművelődési és Nonprofit Kft., a Váczi Gyula Alap­fokú Művészetoktatási Intézmény kollektívájának, a városi önkormány­zatnak és számos magánszemély­nek, akiknek szívügyük, hogy to­vább éljen az amatőr művészeti moz­galom egyik tradicionális ága, a vá­nék...” című dal először csendült fel gitárkísérettel Rozgonyi Attila közre­működésével. Az egyesített - régi ze­nészekből, tanárokból és az utánpót­lást jelentő fiatalokból álló - zenekart Becze Lajos nyugalmazott zeneiskola­igazgató vezényelte, akinek nagy gya­korlata van fúvósok vezetésében. A polkát, indulókat, katonazenét tartal­mazó hangulatos műsort Patakfalvi Zoltán ismertette. Végül, de nem utol­sósorban a miskolci Theater Brass öt profi zenésze adott színvonalas, válto­zatos műfajú térzenét A műsorközlő szerepét, a salgótarjáni születésű trombitás, Gál Péter töltötte be, tubán a balassagyarmati származású Veres Tamás játszott. Csongrády Bé­Becze Lajos karnagy Diósi Jánostól, a dalkör vezetőjétől kapott 135. évfordulós pezsgőt Bizony így volt ez évtizedekig, hi­szen a salgótarjániak által kedvelt pi­henőhelyen, a sok nagy sikert megélt egykori stadion mögött megbúvó kel­lemes természeti környezetben rende­zett programoknak sokszor volt része a fúvósmuzsika. Különösen az acél­gyári zenészek játszottak itt gyakran, hiszen a kies ligetben igazán otthon érezhették magukat. A minap visszatértek ide, de a koráb­biaktól eltérő körülmények között. Már a Dolinka sem olyan csábító mint régen - amikor tele volt hintákkal, játéksze­rekkel, működött vendéglátó egység, edzőterem s egy időben még állatokat is lehetett nézegetni - és alaposan meg­változott a zenekar helyzete is. Lecsök­kent a létszáma, nehézkes a fenntartá­sa, de - és ez a legfontosabb - létezik! Ez év elején jött létre a Bányász-Kohász Fúvószenekar s - mint a nevük is mu­tatja - közösen ünnepelték egy hagyo­mányőrző nosztalgikus juniális kereté­ben a város legrégebbi fiívószenekará- nak 135. évfordulóját. A dokumentu­mok szerint 1879-et írtak, amikor az acélgyárba Beer József személyében „cappelmaister”-t, azaz karmestert szerződtettek, hogy ő foglalkozzon a fő­ként betelepített német, olasz, cseh szakmunkások által alapított zenekar­ral. Az eleddig legutolsó karmester Bo­ros Sándorvolt, aki 1976-tól napjainkig csaknem negyven évig dirigálta a ko­hász fúvósokat, akik között több neves személyiség, szakember is megfordult A zenekar szervesen beépült Salgótar­ján kulturális és közéletébe, sikert-si- kerre halmozott, megannyi szakmai díj, minősítés, kitüntetés tulajdonosa. A recesszió jó tíz évvel ezelőtt kezdő­dött, amikor privatizálták a legnagyobb támogatót, a kohászati üzemeket és magánkézbe került a bázisintézményt jelentő művelődési központ is. Az ugyancsak sokáig nagyon ered­ményes és szintén több elismerésben részesült bányász fúvósok 1892-ére és Baglyasaljára vezetik vissza történe­tüket Az első vezetőjük Hantényi Gé­za volt, később Grósz/tízse/lett a kar­nagy, akit többen is követtek az évek során. A nógrádi bányászat megszűné­sével fokozatosan épült le a zenekar te­Huszonöt év huszonöt szerző A megalapításának huszonötödik évfordulóját bő fél év óta ünnepli a salgótarjáni székhelyű Ba­lassi Bálint Asztaltársaság. Erre meg is van min­den oka, hiszen több dátum is mérföldkőnek te­kinthető a szellemi műhely történetében. 1988. december 16-án klubként alakult meg az asztaltár­saság a Balassi Bálint Megyei Könyvtár azon év­ben felavatott épületében, majd 1989. január 27- én ugyanott tartották az első nyilvános összejöve­telt. Mindkét negyedszázaddal ezelőtti esemény­ről megemlékeztek: egyrészt az elmúlt év decem­berében a könyvtárban, másrészt pedig idén januárban a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház programja keretében. Csakhogy 1989 júniusában - tehát ugyancsak huszonöt évvel ezelőtt - jelent meg a társaság első - a névadó Balassi Bálint nyo­mán „Széllyel tündökleni” című - kiadványa is. Er­re hivatott emlékeztetni az 1991-ben útjára indult Asztaltársasági Füzetek közelmúltban megjelent új száma, amelyikben a tartalomjegyzék szerint véletlenszerűen éppen huszonöt szerző írása, kép­zőművészeti alkotása kapott helyet. (Ebben a lét­számban nem szerepel a három illetve öt rangasort írt Almádi Róbert és Karaffa Gyula.) A számmisztikának azonban ezzel nincs vége, sőt tovább fokozható, hiszen ez a jubileumi füzet a sorozat 12. évfolyamaként látott napvilágot ép­pen 12 évnyi szünetet követően. S mit ad Isten, 2014. június 12-ére esett annak a rendezvénynek az időpontja is, amikor e kiadvány az ünnepi könyvhét keretében a megyeszékhelyi Múzeum té­ren először találkozhatott úgymond a nagyközön­séggel. A kiadvány illetve a szerzői gárda alapo­sabb bemutatkozására azonban néhány nappal később megint csak a könyv­tárban került sor. Az érdeklődőket és az al­kotókat képviselő tollforgató- kat, képzőművészeket dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyete­mi adjunktus - aki „Nyelv és kultúra” című, a magyarság identitástudatát, méltóságát erősítő írásával egyike a „hu­szonötöknek” - köszöntötte. Elismeréssel szólt a füzet tu­datos szerkesztésről, amely­nek egyik, már a társaság gyakorlatában bevált jellem­zője a képek és a versek szo­ros relációjának prezentálá­sa. Ezúttal Gelencsér János szerkesztő „Arcok a piacról I.” című grafikájához hatan írtak 5,7,5 szótagsoros japán láncverset, úgynevezett ran- gát. Zsibói Gergely „Tavasz van” című versével megrendüléssel emlékezett a 2011-ben elhunyt, a társasághoz sokoldalúan kötődött Pál József emlékének, majd a moderátor sorban kérdezte, bírta szóra a további szerkesztőket - Handó Pé­tert és Kupcsulik Ágnest - valamint a különböző életkorú és műfajban alkotó szerzők közül Harencsár Lászlót, Dukay Nagy Ádámot, Paróczai Csabát, Filó Mariannt, Fri- deczky Katalint, Gáspár Imrét. Valamennyien egybehangzó­an szóltak arról az ihlető sze­repről, amelyet az asztaltár­saság betöltött illetve betölt alkotói pályájukon. Orbán György János elnök - aki 1998 novembere óta viseli ezt a tisztséget s szerkesztőként, felelős kiadóként, grafikus­ként jegyzi e kötetet is - né­hány vezérgondolat, így a folytonosság, a tehetség, az őszinte szándék, erkölcsiség mentén jellemezte közös munkálkodásukat. A 2014-es asztaltársasági füzetben letet­te a névjegyét Antal József, Birkás Babett, Gedon Hajnal­ka, Kelemen József, Kőváry Katalin, Losonczy Ildikó, M. Kiss György (képzőművészet) illetve Bajzafi Fe­renc, Boros Ágnes, Kiss-Simon Miklós, Madár Já­nos, Maruzs Éva és Penderik Tamás (szépiroda­lom, tanulmány) is. - csébé ­A szellemi műhely jubileumi kiadványá­nak címlapja Színművészet felsőfokon Aki valaha je­lentkezett valame­lyik művészeti főis­kolára, egyetemre, az tudja, hogy mi­lyen nehéz bejutni álmai intézményé­be. Még a nem érin­tettek is hallottak arról, hogy a szín­ház- és filmművé­szeti egyetem - amely évtizedeken át főiskolaként mű­ködött - kapui meg különösen nehe­zen nyílnak meg a legtehetségeseb­bek előtt is. Számos ma ismert és elismert színésznek is csak többed- szerre sikerült túljutnia az úgynevezett utolsó ros­tán is. Pláne nehéz a rendezői szakra felvételt nyer­ni, mert a sokszoros túljelentkezéshez képest na­gyon kicsi az úgynevezett keretszám. így volt ez az idén is, amikor a mintegy száz aspiráns közül mindössze öten kaptak zöld utat Szerencsére köz­tük van Tamóczi Jakab is, aki a múlt héten péntek este, a harmadik fordulóban való szereplése után néhány órával tudta meg a kedvező hírt... A salgótarjáni fiatalember az elmúlt hetekben érettségizett (ráadásul jól!) a Bolyai János Gimná­ziumban, de nem minden előzmény után egy fi­gyelmet érdemlő - szakmai életrajzi adatként is mutatós - munkát máris magáénak tudhat: már­ciusban volt a bemutatója a helyi Zenthe Ferenc Színházban Szophoklész „Antigoné” című drámá­jának, amelyet a társulat vezetőinek bizalmából Tarnóczi Jakab rendezhetett meg. Kisgyermekkorától vonzódott az előadó­művészethez, a színpad világához s körülbelül ti­zenöt éves korában kezdett el tudatosan készülni erre a pályára. Sokat olvasott, tanult, figyelt, uta­zott, sorra járta a bel- és külföldi színházakat, mint­egy kétszáz előadást biztosan megnézett az évek során. Jószerivel minden szabadidejét a hobbiból fokozatosan élethivatássá nemesedő tevékenység­nek rendelte alá. Olyannyira, hogy már jóval az elő­írt határidő előtt eldöntötte: számára a továbbtanu­lás szempontjából nincs alternatívája a felsőfokú színházi tanulmányoknak. Annak rendje-módja szerint jelentkezett is Bu­dapestre, a Színház-és Filmművészeti Egyetemre mind színész, mind pedig rendezői szakra Az előb­bi területen csak egy fordulót vett sikerrel, minden bizonnyal azért is, mert egyre biztatóbban alakult a helyzete a másikon. Ott először alkalmassági és műveltségi tesztvizsgán kellett túljutni, azaz he­lyesen kellett válaszolni a színház- és filmművészet­tel, irodalommal, zenével, képzőművészettel kap­csolatos kérdésekre, kisebb jeleneteket kellett írni és a rendezői tervekről is nyilatkozni kellett. Ezt kö­vette egy értékelés, a vizsgabizottsággal való beszél­getés. A második forduló már gyakorlatiasabb volt Öt mű közül lehetett választani és bemutatni annak rendezői koncepcióját, látványtervét Tarnóczi Ja­kab Csehov „Cseresnyéskert”-jét dolgozta fel, elem­zett egy operarészletet is, majd szóban védte meg pályamunkáját A harmadik fordulóra már csak ti­zenegyen maradtak. Nagy volt az izgalom, miköz­ben klasszikus zenéhez, jelesül egy Grieg-műhöz kellett szöveget komponálni s újdonsült színész­hallgatókkal kellett színpadra állítani Shakespeare „Ahogy tetszik”-ének és Brecht „Szecsuánl jólélek” című drámájának egy-egy jelenetét. Tarnóczi Jakab érezte, hogy nem sikerültek rosszul „vizsgamun­kái” mégis bizonytalan volt a minősítést illetően, hi­szen rendezőnek nem szoktak első nekifutásra fel­venni jelentkezőket A bizottsági tagok - köztük Székely Gábor - reflexiói biztatóak voltak ugyan, de az igazi örömet, boldogságot az értesítés - amely szerint felvételt nyert Ascher Tamás és Novák Esz­ter tizenhét színész-és öt rendezőjelölttel foglalko­zó osztályába, az ötéves zenés szakirányú színház­rendezői szakra - jelentette. A friss színinövendék ezekben a nyári na­pokban sem szakad el a színművészeitől: jelen­leg a müncheni fesztiválon gyarapítja ismere­teit, tapasztalatait. Tudatában van annak, hogy ősztől kemény munkában, megmérettetésben lesz része, de várja a kihívásokat. Ami pedig a távolabbi terveit illeti: bármikor szívesen dol­gozna újra szülővárosa színházának társulatá­val, számára inspiráló az a közeg, amelyben az „Antigonéit színre vitték. Cs. B. Tarnóczi Jabab szaktekinté­lyek - Ascher Tamás és Novák Eszter - növendéke lesz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom